2021. március 15., hétfő

Ünnepi dobozolás Tóthéknál, avagy követelés, tiltakozás, hazudozás

A Mi Hazánk megfogalmazta hat követelését. Ultimátumot adott a kormánynak, és mert a kormány nem volt hajlandó percemberkékkel vitába szállni, hát tüntetést szervezett, amelynek eseményeiről, tőről metszett gyurcsányos hazugságot fogalmazott meg D. Dóra. Ugyanis senkit nem vert gyomorszájon a röndér. Sőt... úgy vigyázták őket az egyenruhások, mint a festett tojást...  Röviden, ha csak tudósítanom kellene, ennyit írnék a 2021-es, március 15-i „forradalmi” eseményekről. De van itt más is, ami említésre méltó. Érdemes rápillantani Tóth uram követeléshalmazára, amelyek olyan erőltetett és semmitmondó követelések, hogy már-már a nevetséges szintet sem érik el. A Mi hazánk aggódik – mondhatnánk erre a hat pontra, de ha belekukkantunk, akkor semmi mást nem látunk, mint azt, amit a kormány idestova egy esztendeje tesz, vagy ami ellen tesz… illetve próbálna tenni, ha nem volnának efféle Tóthok, és egyéb fogadatlan, pénzhajhász, politikai prókátorok.

Íme:

1.     Ne zárják le a gazdaságot, hagyják dolgozni, aki akar. – A járványhelyzet határain belül ez van!

2.     A veszélyeztetett csoportokat védjük, de csak azok maradjanak otthon, akik félnek. – Értelmetlen mondat… ugyanis pont ez történik.

3.     Ne legyen kötelező oltási könyv.Ha a világ minden országában bevezetik, akkor mi magyarok utazgathatunk Mátészalka és Sopron között…

4.     Ne zárják be az óvodákat, iskolákat, oktatási intézményeket. – Ostobaság, hiszen pont az iskolák és az óvodák voltak a legnagyobb gócpontok az utóbbi hónapokban. Bezárásuk alapvető fontosságú!

5.     A magyar kormány ne vegyen fel újabb hiteleket, hanem vessen ki szolidaritási adót a koronavírus haszonélvezőinek: multiknak, kaszinóknak és a gyógyszeriparnak. – Nyelvtanilag is súlyosan helytelen a mondat, de politikailag és gazdaságpolitikailag is a hatodik elemista szint.  

6. Sajtószabadságot, a cenzúra eltörlését követelik: hadd mondja ki mindenki a koronavírusról az ”igazságot”. – Sajtószabadságról jobb, ha a MH nem beszél… ami a volt és jelenlegi médiumaikat illeti, ahol a legalapvetőbb újságírói etika sem jelent meg, más, eltérő véleményről nem is beszélve.   


Bizonyára Tóth uram szakpolitikusai szabadságon voltak, amikor összehordta ezt a sok marhaságot, hiszen ennyi értelmetlenséget a hatodikos gyerekek is össze tudnak hordani osztályfőnöki órán, az iskola felé irányuló követelésekként. Szánalmas ez, egy magát politikusnak nevező falusi polgármestertől, aki korábban az utolsó pillanatig kitartott az áruló Jobbikos elnök mellett, s csak akkor hagyta ott a már árbocig süllyedő hajót, amikor észrevette, hogy a mentőövet is kilopták a hóna alól.

Ha hallgattál volna, bölcs maradtál volna – tartja a szólás. És ezt nagyon meg kellene fogadni azon az oldalon, amelyről azt hittük évekkel ezelőtt, hogy magyar és nemzeti. Ám, akik ma Gyurcsánnyal együtt a kormány ellen uszítanak abban a reményben, hogy 2022-ben valahogy csak berágják magukat a jó pénzzel járó parlamenti bársonyszékek egyikébe, azok 2021 márciusában szavazóik értelmiségi rétegét minden bizonnyal elveszítették. Azon a maradékon, amely még "megeszi" Tóth és Fegyőr, Gyurcsány és Donáth halandzsáját, még lehet osztozni. Kicsiny ország vagyunk, csak egy sö...dékünk van! – mondta Hofi valamikor… És ez ma is így van. Abból az bagázsból lehet kisnóblizni, kinek hány "darab" jusson.

 

Ma, 2021. március 15-én itthon ültem és néztem, hallgattam a híreket. Szomorúan, felháborodottan, csalódottan, és undorodva ettől a  büdös politikai mocsártól… mert nem ünnep volt ez a mai nap, hanem felismerés. Jobbról és balról egyaránt.


Stoffán György