Napok óta áll a bál a politikai életben Szájer, múlt héten kirobbant botránya miatt. Persze, ha egy, az emberi esendőségből, politikai és titkosszolgálati méregkeverésből kitervelt ügyet botránynak lehet nevezni.
Az ügyön egyesek csámcsogtak, másik a Fideszt mocskolták annak ellenére, hogy Szájer József politikai öngyilkosságot követett el a történtek után, mint ahogyan ezt kulturált és értelmiségi körökben elvárható. Megint mások felmenteni próbálták – Fideszesekként, elkötelezett nemzeti és keresztény választókként –, a megesett politikust. Ez még mélyebbre ásta a Fidesz megítélését, hiszen a józan és úri magatartás azt követelné, hogy ilyen esetben a magánembert és a politikust nem választjuk szét, és nem külön-külön ítéljük meg a tettet és annak konzekvenciáit. A józan és emberi hozzáállás azt követelte volna mindenkitől, aminek egyetlen példája ebben az ügyben az Orbán Viktor által képviselt vélemény, amely után nincs mit mondani, és az ügyet lezártnak kellene tekinteni.
Igaz persze, hogy a számtalan hasonló esettel dicsekvő bal- és liberális oldal önfelmentést látott Szájer botlásában, s az egész nemzeti oldalt igyekezett e brüsszeli ügy miatt kipellengérezni. Ám, ezzel sem kell foglalkozni, hiszen a gyűlölet és az embertelenség megtestesítői, akik a magyarság, a nemzet és a haza kifejezések értelmét nem ismerik – illetve számukra irritálóak ezek a fogalmak –, képtelenek intelligens, úri, értelmiségi hozzáállást tanúsítani.
Az ostobaság azonban még a mi köreinkben is felülmúlhatatlan, ha a Bayer Zsolt által elmondott, a balliberális ellenzéknek is szemet szúró, és új támadási felületet adó régi történetet nézzük. Mint, ahogy tanult kollégám nem egyszer belefutott már a zsenimentalitás, az „én vagyok a legokosabb bennfentes” buktatóiba, most is megtette, amikor egy barát vallomását idézte műsorában, nem számolva annak mindenkire negatívan ható kimenetelére. Hasonlóképpen járt a Balog Zoltán ex-miniszterrel folytatott beszélgetésével, amikor a kormány egyetlen, klasszikus értelmiségi és úri politikusát, Kásler professzort akarták lejáratni – ki tudja miért, és milyen ostoba, elvetemült szándékkal – balliberális hangnemben és meglehetősen aljas módon. No, de spongyát rá… Az ötös számú tagkönyv mindent eltakar, ha hivatkoznak rá. És ez a hivatkozás sohasem marad el.
Summa summarum: Szájer József botlott. Nagyot, és ez a politikai karrierjének végét jelenti. Megítélni, ilyen esetben senkit nincs jogunk, csak elfogadhatjuk azt a döntést, amelyet hozott az eset után. Nem kell kommentálni, nem kell véleményezni, hiszen, ha mindenki magába nézne, találna olyan kivetnivalót a maga szintjén, amely után egy szót sem szólhatna Szájer Józsefre. Nem kell ebből TV-műsorok sokaságát, vitákat generálni. Mert nincs rá idő. Kiesett egy harcos, mert esendőségében is hős tudott maradni önmagával és az általa képviselt nemzettel szemben. És ezt a harcost nem kell többé emlegetni, hanem a helyére állót kell támogatni, hiszen ezzel a támogatással magunkat, nemzetünket, a jövőt támogatjuk. A negatív, a rossz, az erkölcstelenség emlegetése negatív, rossz és erkölcstelen energiákkal felemészti a kitartást, a hűséget, az akaratot, amelyre ma, mindennél nagyobb szükségünk van. Ahogyan a hitre is szükségünk van, a botlásokban, a tisztánlátásban és restségben, a kísértésekben. Ha tovább boncolgatjuk, ha tovább bölcselkedünk a Szájer-ügyben, akkor más szinten ugyan, de mi is épp ilyen bűnt követünk el… Ma a nemzet és megmaradás az, amit minden erőnkkel szolgálni. Ahogyan Szájer szolgálta eddig a magyar népet… de mi nem bukhatunk el, legokosabbnak képzelve magunkat egy ember fájdalmas sorsa felett.
A régi Benedek-rendi jelszót kell követnie mindenkinek, aki a haza és a nemzet érdekeit akarja képviselni, ha tisztán és erőteljesen, Isten segítségével akarunk 2022-ben a barikádra állni: Ora et labora! Imádkozzál és dolgozzál…
A többi a Teremtő Isten bölcsességére és irgalmára tartozik!
Stoffán György