Áldott emlékű dr. Vas József, a szentendrei ferences gimnázium szaléziánus történelemtanára, alaposan felkészítette diákjait az életre. A kádári világban is volt bátorsága úgy leadni az anyagot, hogy azt meg is jegyezte a diák. Az óra egyik felében előadta, amiből majd érettségizni kell, majd azt mondta: Tegyetek el papírt és ceruzát a padról, mert most elmondom, hogy volt… Ilyen órákon tanulta meg a diák, hogy a szocialista demokrácia szóösszetételben a szocialista, mint fosztóképző szerepel…
Bizonyára, vannak ma is Vas tanár úrhoz hasonló történelemtanárok, akik elmondják, mit is takarhat az „európai érték”, az „európai jogállamiság”, „európai alapvető emberi jogok” etc.
Nos, ha Vas tanár úr történelemoktatására gondolok, akkor e szóösszetételekben az „európai” lehet a fosztóképző. Hiszen a törvényesség, a demokrácia, a jog és az emberi jogok halovány nyomát sem találjuk ma Európában. Illetve, az európai fehér, keresztény ember alapvető jogai és demokrácia-érzése szűnt meg 2015. óta. Ha pedig az Uniót, mint a független államok szövetségét tekintjük, akkor ez utóbbiról, azaz független államokról nem eshet már szó.
Ehelyett azt tapasztaljuk, hogy az európai bíróságokon egy-egy állam ellen történő eljárásban, a feljelentett állam polgára ítél, mint bíró. Összeférhetetlenség ebben a konglomerátumban nincsen, ha az uniót irányító hatalom érdekei úgy kívánják. Jog sincsen, minden intézkedést és tagországot valami megfoghatatlan, idegen logikán nyugvó eszmének vet alá az Európai Bizottság, és annak mindenható elnöke, aki valószínűleg csupán a világkormány "helytartótanácsának" elnöke.
Az európai értékek átalakultak, s ma az érték előtt szereplő „európai” szó szintén fosztóképző. Hiszen, a templomok lerombolása, a keresztény értékek bűnné alacsonyítása, a teremtés logikájával homlokegyenest ellenkező férfi-nő kapcsolat megítélése, és bizonyos mentális betegségek természetessé nyilvánítása nem nevezhető értéknek a normális ember számára. Emellett a csalás, a sikkasztás, a megvesztegetés, ami nagyüzemi módon folyik az Unióban, sem nevezhető értéknek – az Unió társadalmainak még normális rétegeiben. Persze, az sem normális és értékes, amikor néhány aberrált és gondolkodásra képtelen alkalmazott kitalálja az uborka hajlásának elfogadható szögét, s azt, hogy a disznóólba milyen színű labdát tegyen a gazda, hogy a szegény, színvak állat jól érezze magát. A normális ésszel ellenkező uniós intézkedéseket felsorolni talán egy több száz oldalas könyvben lehetne, de a fentiek is bizonyítják, hogy valami nagyon félrement a világkormány által vezetett európai szövetségben, amelynek követői a Magyarországra vonatkozó utasításokat hajtják végre – jó pénzért.
Ezek a követők Magyarország és a kárpát-medencei magyarság teljes megsemmisítésén dolgoznak. Az ország bekebelezése a céljuk, ám egyetlen dolog hibádzik az elképzeléseikben. Nevezetesen az, hogy a forgatókönyvet írók nem mindenben ismerik elég jól a magyar mentalitást, a magyar kereszténység fogalmát és annak gyakorlatát. Ugyanis a magyar genetika más, mint aminek ők gondolják. A magyar, szabadságot akaró nemzet, kereszténysége pedig egészen más alapokon nyugszik, mint a nyugati kereszténységé. A magyarban ott van a sztyeppék sámánjainak lelkülete, ott van a töretlen Isten-hit, de nincs ott Róma. A magyarban él Árpád, és Szent László, Dózsa és Széchenyi szelleme, amit a nem magyar és nem keresztény aligha tud összeegyeztetni, mert a víz és az olaj elegyítése sokkal egyszerűbb művelet volna. A magyar akkor tart össze, akkor van közös erő, akarat és győzelem, amikor elveszni látszik a szabadsága, amikor idegen, és a magyarságot már korábban is megkínzó erő akar a nyakára lépni. Nos, akkor a magyar nem ismer lehetetlent. Árpád vezér, Hunyadi János, Dobó István, és sok ismeretlen kapitány vitte a sereget a túlerő ellen győzelemre. Zrínyi pedig inkább adta az életét magyar katonáival, semmint rabszolgává legyen…
A mai belpolitikai helyzetet tekintve, a fenti történelmi tények alapján nem mernék az ellenzék helyében úgy viselkedni, ahogyan ez, az immár ellenséggé vált hazudozó, ócska, hazaáruló söpredék viselkedik. Nem merném emlegetni a jogállamiság felfüggesztését, a koldusbotra juttatást, s nem mernék ország-világ előtt hazudozni alapjövedelemről, uniós nyugdíjról, kormányról, járványügyi intézkedésekről… egyáltalán… meg sem mernék megszólalni egy gyilkos família tagjaként (képünkön), olyanként, aki egyes feltételezések szerint személyesen ismerte Ali Agca-t, II. János Pál merénylőjét. A mai ellenzék a későbbiekben a nép által hozandó ítéletét írja alá, minden aljas megnyilvánulásával, mert azt gondolja, hogy aki ma fizet az aljasságért, az majd meg is védi őket. És ez, botor elgondolás. A magyar nép haragja és önvédelme ellenében bárkit megvédeni a magyaroktól… lehetetlen.
Mert a magyar lát. Igaz, van egy lumpen társadalmi réteg, amelyik fizetett buszokon jár-kel az országban tömegként megjelenve az ellenség oldalán, s vannak fiatalok is, akiket megpróbál az ellenség a maga oldalára állítani, a fiatalok forradalmi lelkületének szimpatikus hazugságokkal… ám ez, a „tömeg” nem a magyar lelkesedés és szabadságvágy tömege. Csupán látszat-tömeg. Mert a magyarban másutt van az a pont, amikor vulkánként tör fel belőle az önérzet, és a hazaszeretet, a szabadság védelmének a kényszere. Más a magyar forráspontja, és ezt a forráspontot nem tudja kitalálni a nagy forgatókönyvíró. Csak meglepődik, amikor egy másik, egy magyar forgatókönyv kerül elő…
Mi magyarok se felejtsük el tehát, a lelkesedést, a harci kedvet és az elveinkhez való hűséget. „Dulce et decorum, est pro patria mori”, azaz, szép és dicső a hazáért meghalni – mondta egykor Horatius. Zrínyi azonban évszázadokkal később hozzátette: „Sed dulcis est vivere”, azaz, még dicsőbb élni…
Orbán Viktor minapi politikai elemzése, utat mutat ebben a szürrealista európai káoszban, világos és érthető célokat jelöl meg. Ma nem feladni, kételkedni és elkeseredni kell, hanem szép nyugodtan kiszidolozni… a kardot! Szükség lesz rá, és ha rozsdásan használjuk, az kissé snassz, de vérmérgezést is okozhat…
Stoffán György