Niedermüller szavai felbátorítanak. Ő utál engem, én utálom
az ő mentalitását. Egálban vagyunk. Ám, mégis van különbség a kettőnk
meggyőződéses utálata között. Nekem van okom utálni a kommunistákat, tekintve
családom, hazám és a nemzetem sorsát. Nemzetem – írom, de ebből nekem kettő van
itt, Magyarországon. A sváb és a magyar. Nos, a kommunisták mindkettőt alaposan
meghurcolták az elmúlt száz évben, s ez elmondható közvetlen családom esetében
is. Tehát, Niedermüller internacionalista, parancsolt, és genetikai utálata rám
nem jellemző, azonban a fent írt tapasztalati utálat azt hiszem, jogos és természetes
is. Hiszen, amikor kimondom, hogy utálom a kommunistákat, szocialistákat és
liberálisokat, akkor én egy, és mindenben azonos eszmerendszert utálok. Azt,
amely megalkotta és elterjesztette a gyilkolás, a gyűlölet, a hazaárulás és az
emberellenesség politikáját.
A legjobb talajba vetette mindezt, hiszen a primitív, szűklátókörű
és genetikailag érintett társadalmi réteget célozta meg, arra alapozott, s
velük hajtatja végre mindazt az aljasságot, amelyet kitalál, de amely őt magát
is megsemmisíti idővel. Hosszú idővel – sajnos.
Niedermüller ma jelképe egy új, nem is leplezett, ember,
keresztény, fehér és tisztességes, erkölcsös embertípus-ellenességnek, azaz, a
magyargyűlöletnek. Magyarországon, büntetlenül. Ergo, Niedermüller minimum
nevezhető fasisztának, hiszen Hitler kolléga Mein kampf-ja hasonló áldásos
nézeteket vall és oszt meg az olvasóval. Igaz, abban nemcsak a keresztényeket,
de Niedermüller elvbarátait, hittestvéreit is a társadalom söpredékeként
említi. Mint Péter testvér… a minap. S miért nevezem a VII. kerületi
polgármester kollégájának a jó öreg Dolfit? Mert ő maga is szocialista volt.
Akárcsak DK-s Péterünk, akiért Ferkó minden este elmond egy imát a zsidó Goldbergeréktől
elorozott villában, amelyben lakik. Sajnos nem kaddist mond. Érdekes világ ez,
hiszen Niedermüller kollégájának akár Szálasit, Sztálint vagy Rákosit is
említhetném… hiszen mind a szellemiség, mind a célok megvalósításában használt
terminológia, s talán a ma még nem látható cselekmények is azonosak Péterünk
elképzeléseivel – ha komolyan gondolta kijelentését a fehérekről, a keresztényekről,
a normális szexuális beállítottságúakról.
Miért utálom tehát, a kommunistákat? Niedermüller szavai az indokok. Hiszen ezzel a
szellemiséggel deportálták a Hortobágyra öreg nagynénémet – aki mentette ugyan
a zsidókat -, de pechjére, német volt. S ha már vitték, vitték a fiát is. Mindketten
belehaltak e niedermülleri elgondolásba, a disznóólba deportálásba. És említhetném nagyapámat, aki a budai vakoknak adott munkát kefekötő-kosárfonó műhelyében, és egy kis boltocskát is üzemeltetett vakon(!) a Margit körúton, amit kétkezi munkájával ért el. Majd jöttek a kommunisták és a hetvenéves öregembertől mindent elvettek, s tíz évet kellett még dolgoznia ahhoz, hogy némi nyugdíjat kapjon. Tovább is van, de nem folytatom... illetve mégis... az öreg, szintén vak egykori kefekötősegéd legyilkolásával, aki fehér bottal igyekezett hazafelé, s már bent járt saját udvarán, amikor a kommunista pufajkás hátba lőtte... és akkor dédnagyanyám szállodáiról, vagy birtokainkról nem is beszéltem...
Gyurcsány? Igen, Gyurcsány olyan villában lakik, amely nem az
övé, de mégcsak nem is a bulgár bukszáé, hanem a zsidó Goldbergeré… Tehát, lopott
villát bitorolnak, akárcsak szellemi elődei, akik ki is rabolták a családomat.
Itt van a két közös pont: deportáltak is, loptak is. A náci szocik éppen úgy,
mint a nemzetközi szocik.
Niedermüller megszólalásában megtalálható minden, ami az
emberiség- ellenesség és a keresztényellenesség összefoglalásának tekinthető, de
ami Hitler, Sztálin, Rákosi, Maniu Gyula, Benes valamint sok más „nagyszerű” szoc-cal
kezdődő szervezet alapvetésében is ott van.
Családom, elődeim és leszármazottaim tehát, ugyanabban a
potenciális veszélyben kénytelenek élni velem együtt, mindaddig, amíg ez a beteges,
gyűlölködő eszmerendszer létezik. És miért ne létezne, amíg primitív prolik
léteznek? Mi, keresztény, fehér, normális szexuális igényű, magyar emberek
pedig, nem teszünk ellene. S miért nem teszünk ellene? Mert mindig találunk
okot és indokot gyáván arra, hogy ne tegyünk. A kereszténységet összekeverjük a
hülyeséggel, a demokráciát, az öngyilkossággal, s eljön az idő, amikor inkább
bekenjük magunkat cipőpasztával, hogy még fehérek se legyünk…
És eközben tűrjük, és szinte mazochista módon élvezzük is a
niedermüllerek szitkozódásait, a DK hazaárulását itthon és külföldön, mert hát…
„ha viszonozzuk saját fegyverükkel a tüzet, akkor azt tesszük, amit várnak,
hogy belénk kössenek” – mondjuk meggyőződéssel és még el is hisszük. Pedig száz
éve mondjuk e gyáva mondatokat, az önfelmentés hazug mantráját. Tűrünk és
hülyén, önmagunkat áltatjuk, eleink emlékét sárba tapossuk, leszármazottaink
jövőjét nem vesszük figyelembe. Pedig, ha ők is arra várnak, hogy mi
viszonozzuk, s nekünk is az volna az előnyösebb, akkor rajta! Megszolgálták,
tegyük meg! Mert ha odavágunk végre, akkor sem fognak, mert nem tudnak jobban
ártani nekünk, mint most. Ám, ha nem visszakozunk gyáván és ál-keresztényként,
akkor legalább okuk is lesz arra, amit ma ok nélkül hazudoznak rólunk a
világban.
Ne hagyjuk hát őket hazugságban!
Stoffán György