Érdekes a Mazsihisz
hozzáállása ahhoz, amihez semmi köze nincsen. Jelesül, a Nat-hoz. Az ugyanis
sem nem nemzetiségi, sem nem vallási kérdéseket nem tartalmaz. Ennek ellenére azon
óhajtásukkal lett tele a liberális média, miszerint örülnének, ha kikerülne
Wass Albert és Nyirő József az alaptantervből… Nos, vajon miért is akarnák kikeríteni
e két jeles, a magyar nyelvet csodálatosan használó írónkat, akiknek a kezéhez
nem tapad egyetlen csepp vér sem? Ők tudják.
Mint azt, is, hogy
miért volt a hiszti Gróf széki Teleki Pál vagy Hóman Bálint szobra ellen… és
sorolhatnánk a fogadatlan prókátori megnyilvánulásokat, amelyekben sajnos
kormányunk is partner volt, hiszen a két ló egy fenék effektus folyamatosan
jelen van a magyar politikában.
A Mazsihisznek
inkább más dolgokban kellene óhajtásokat hangoztatnia. Hiszen Wassról és Nyirőről
csak egy bizonyos alulművelt, a joggal hadilábon álló, és ezernyi törzsből
összekovácsolódott nép ordítozza a fasiszta vádat, s nem azért mert bizonyítéka
volna állítását alátámasztandó, hanem azért, mert e két remekíró azon a földön
született, amelyet ma magukénak szeretnének tudni. Ellenben, volna mivel
foglalkoznia a Mazsihisznek is. Mert sem Nyirő, sem Wass nem üldözte vagy
utálta a zsidókat. Ellenben voltak afféle mára elfeledett politikusok, akik
rettenetes fájdalmat okoztak a magyar nemzetnek. Ha csak Kun Bélát, Szamuely
Tibort vagy Rákosi Mátyást és Péter Gábort említem, akkor csaknem egymillió
magyar élet kioltását is emlegetnem kell. És ezek az urak nem voltak sem
magyarok, sem keresztények. Vér tapad a kezükhöz és ezért a sok évtizedes
vérontásért senki nem kért bocsánatot… Ahogy köszönetet sem mondott számtalan
megvádolt hős tetteiért e szervezet… Olyanok tetteire gondolok, akiket mert keresztény
papok, püspökök voltak, megrágalmaztak antiszemitizmussal, fasizmussal, ám azt
nem emlegetik máig, hogy e megvádoltak hány üldözött életet mentettek meg
kolostoraikban, lakásaikon… stb.
Nem, nem akarok régi
sebeket feltépni, de amikor az enyémekről rángatják le aljas módon a heget,
akkor nekem is eszembe jutnak a megölt rokonok, az ellopott értékek, a magyar
múlt, amelyben 1919. óta bizony történtek olyan események, amelyekért a mai
Mazsihisz nyugodt lélekkel kérhetne bocsánatot, vagy mondhatna köszönetet.
Jó volna békén
hagynunk egymást végre. Mert olyan idő jön, amelyben nem tudjuk, kire
számíthatunk a bajban, a veszélyben, a pusztulás idején.
A hamis óhajok, a
vádaskodások ideje lejárt… és egy eszme folytonos emlegetése olyanokkal
kapcsolatban, akik nem voltak annak támogatói – mérhetetlen bűn a mai Európában, és a
mai Magyarországon. Önmagunkkal és egymással szemben egyaránt!