2020. február 4., kedd

Fasiszta író, nacionalista NAT… levélforma, a háborgó „demokratikus” pedagógusokhoz


Ha összevetem a mai oktatást – csak – azzal, amilyenben nekem volt szerencsém részesülhetni, már elkeserítő az, amit most látok. Ha összevetem azzal a mai oktatást, amelyben apáink és nagyapáink részesedhettek, akkor azt kell mondanom, hogy drámai lesz a jövő… illetve nem is lesz jövő. Hiszen kik, és hogyan fognak majd irányítani népet, nemzetet, ha már a tanáraiknak sincs meg erre a legalapvetőbb tudásuk, elkötelezettségük, erkölcsi felkészültségük, műveltségük?
Mindez akkor jutott eszembe, amikor láttam a mély-primitív és az igazságra mit sem adó, táblával fényképezkedő hölgyeket és urakat, akik magukról azt mondják, hogy pedagógusok – táblájukon a legújabb sorosista, hazug, nemzetellenes politikai jelszóval: „Nem tanítok fasiszta írót.” Eközben a liberálisok hangos ugatásba kezdtek, miszerint az új Nat (Nemzeti alaptanterv) nacionalista. E két velejes sommázatot látva már nem felháborodtam, hanem megnyugodva konstatáltam, hogy amit harminc éve írok, az egyszer s mindenkorra beigazolódott. S lám, milyen jó hogy már annyi idős vagyok, amennyi. Mert ennek a végzetes romlásnak a tetőpontját, azaz, az ország végleges elvesztését és a magyarság, valamint Európa megsemmisülését nem kell végignéznem – ha szerencsém van.

Mert ezek a „tanárok” nem tanárok, hanem politikai bohócok, játékszerek, akiknek annyi sincs a fejében, mint egy-kétszáz évvel ezelőtti elődeiknek a fenekében, akik az összevont falusi iskolákban is tudtak Nobel-díjasokat, érsekeket, tudósokat, katonákat… magyar embereket nevelni. Hiszen akinek ma, Magyarországon a magyar író, költő, a valósághoz közelítő magyar történelem nacionalizmus, az vaj’h mit tanít a kölyköknek? És akinek Wass Albert vagy Nyirő József fasiszta, az milyen nemzettudatot táplál a diákok fejébe?

Miközben a hírhedt kommunista spicli, Szabó István életműdíja miatt senki nem tiltakozik… s e táblás álpedagógus majmok közül senki nem tartott kartont maga elé, tiltakozva Niedermüller Hitlert is megszégyenítő, fajgyűlölő kijelentései miatt…  

Lássuk csak, mi az „Alapvetése” ennek az új kerettantervnek:

„A Nat a magyar kulturális és pedagógiai örökség gyökereiből táplálkozik, annak hagyományaira épül. Meghatározza azokat a nevelési-oktatási alapelveket, amelyek a nemzeti köznevelésről szóló törvény 5. § (4) bekezdésében foglaltaknak megfelelően biztosítják az iskolai nevelés-oktatás tartalmi egységét, az iskolák közötti átjárhatóságot. A Nat emellett meghatározza az elsajátítandó tanulási tartalmakat, valamint kötelező rendelkezéseket állapít meg az oktatásszervezés körében. A Nat lefekteti a köznevelés elvi és tartalmi alapjait és kereteit, azaz meghatározza az alapműveltség kötelezően közvetítendő tartalmait az alap- és középfokú oktatási intézmények számára, beleértve a különleges bánásmódot igénylő tanulókat ellátó intézményeket is. A Nat a köznevelés szemléleti alapjainak meghatározásával kiegészíti a gyermekek, tanulók családban megvalósuló nevelését, erősíti ezzel a hazához és a nemzet történelméhez való kötődést, a generációk közötti kapcsolatot, a közös kulturális gyökereket, az anyanyelv használatát. Így rögzíti azt a minden magyar emberben közös tudást, amely megalapozza a nemzeti identitást. A Nat elsődleges felhasználója a nevelési-oktatási intézményben dolgozó pedagógus, valamint az intézményvezető. Ez a dokumentum az ő munkájukhoz ad iránymutatást, keretet.”

Végigolvasva a Nat-ot, én más miatt tiltakoznék, de nem teszem, mert az immár hetvenöt éves hazudozás után ez az alaptanterv is hatalmas előrelépés, de a nacionalizmustól fényévnyi távolságra van. Wass Albertről – „a fasiszta íróról” –tudjuk, hogy mindössze az hírhedt igazságszolgáltatás tartja fasiszta háborús bűnösnek, amely ma a székely Beke Istvánt és Szőcs Zoltánt teljesen ártatlanul, a jog minden porcikáját szilánkokra törve, koholmányok alapján tartja egy román börtönben… de nem is folytatom írásomban a szélmalomharcot ezzel a politikai nyomoronc, műveletlen, diplomás "demokratikus" népséggel, mert értelmetlen. Mert nincs akkora változás a Nat-ban, amiért ezt a cirkuszt a kormánynak fel kellene vállalnia, de a táblás diplomások is beláthatnák, hogy voltaképpen érdemi változás sehol sem áll be a tanítandó anyagban. Épp annyi kommunista szerepel benne, mint amennyi nem kommunista.

Inkább arról szólok végül, hogy mit hiányolok ebből a teljestől és tökéletestől még igen messze álló tananyagból. Irodalmunk nagy alkotói közül egyetlen szó sincs a magyar papköltőkről, zeneszerzőkről, zenetörténetről, művészettörténetről, vagy épp a gyermeki lélek fejlesztéséről, noha az alsó tagozatban az volna a lényeges, hogy a tanulásra és a szellemi érték iránti igényre neveljünk.  (S a farsangra ne öltöztessük a fiúkat lánynak, és fordítva.) A zenei és a művészeti oktatás nem úgy szerepel ebben a tantervben, ahogyan annak ma, szerepelnie kellene. Hosszú volna e helyen részleteznem a hiányosságokat, hiszen nem az a baj, ami benne van, hanem az, ami nincs benne. Egy azonban bizonyos. Nőtt a reáltantárgyak körében a követelmény és csak minimális mértékben csökken az óraszám… tehát az oktatás, a tanár és a diák egyaránt kárt szenved azt új Nat miatt. A gyermekek eddigi túlterheltsége nem csökken, s a tanárok is sokkal kiégettebbé, felületesebbé válnak majd.

Összességében, amelyik tanár egy kicsit is adott magára és diákjaira, az eddig is tanította Wass Albertet, Nyirő Józsefet, Virágh Benedeket, Faludi Ferencet, Szénási Sándort, Mécs Lászlót és Sík Sándort... etc. Ahogyan a zenetanárok Bárdost, Ádám Jenőt, Ottó Ferencet vagy Tamás Alajost. Ők nem is állnak táblával a kezükben tiltakozva a magyar kultúra ellen… legfeljebb a magyar kultúráért. A Nat-nak tehát, nem volt elég a felnőtté válás. A letűnt harminc év.  Hiszen Trianon is csak egy vessző utáni kiegészítésként szerepel félmondatban a történelem tananyag ismertetésében. Fel kellene nőni végre ahhoz, hogy valóban azt taníthassuk, ami a miénk és úgy, hogy a miénk is maradjon. Mert ma nem harminc évet, hanem hetvenötök kellene behozni valahogy. Talán a heti öt tornaórából hármat lehetne a zenére, művészettörténetre és az irodalomra szánni a meglévő óraszám mellé… hogy a régi szállóigének megfelelő gyermekek ballagjanak el iskolájukból, tanulmányaikat befejezve: ép testtel, és ép lélekkel… ne úgy mint eddig...  


Stoffán György