Ha összevetem a mai
oktatást – csak – azzal, amilyenben nekem volt szerencsém részesülhetni, már
elkeserítő az, amit most látok. Ha összevetem azzal a mai oktatást, amelyben apáink
és nagyapáink részesedhettek, akkor azt kell mondanom, hogy drámai lesz a jövő…
illetve nem is lesz jövő. Hiszen kik, és hogyan fognak majd irányítani népet,
nemzetet, ha már a tanáraiknak sincs meg erre a legalapvetőbb tudásuk,
elkötelezettségük, erkölcsi felkészültségük, műveltségük?
Mindez akkor jutott
eszembe, amikor láttam a mély-primitív és az igazságra mit sem adó, táblával fényképezkedő
hölgyeket és urakat, akik magukról azt mondják, hogy pedagógusok – táblájukon a
legújabb sorosista, hazug, nemzetellenes politikai jelszóval: „Nem tanítok fasiszta írót.” Eközben a liberálisok hangos ugatásba kezdtek, miszerint az új Nat
(Nemzeti alaptanterv) nacionalista. E két velejes sommázatot látva már nem
felháborodtam, hanem megnyugodva konstatáltam, hogy amit harminc éve írok, az
egyszer s mindenkorra beigazolódott. S lám, milyen jó hogy már annyi idős
vagyok, amennyi. Mert ennek a végzetes romlásnak a tetőpontját, azaz, az ország
végleges elvesztését és a magyarság, valamint Európa megsemmisülését nem kell
végignéznem – ha szerencsém van.
Mert ezek a „tanárok”
nem tanárok, hanem politikai bohócok, játékszerek, akiknek annyi sincs a
fejében, mint egy-kétszáz évvel ezelőtti elődeiknek a fenekében, akik az
összevont falusi iskolákban is tudtak Nobel-díjasokat, érsekeket, tudósokat, katonákat…
magyar embereket nevelni. Hiszen akinek ma, Magyarországon a magyar író, költő,
a valósághoz közelítő magyar történelem nacionalizmus, az vaj’h mit tanít a
kölyköknek? És akinek Wass Albert vagy Nyirő József fasiszta, az milyen
nemzettudatot táplál a diákok fejébe?
Miközben a hírhedt kommunista
spicli, Szabó István életműdíja miatt senki nem tiltakozik… s e táblás álpedagógus
majmok közül senki nem tartott kartont maga elé, tiltakozva Niedermüller
Hitlert is megszégyenítő, fajgyűlölő kijelentései miatt…
Lássuk csak, mi az „Alapvetése” ennek az új
kerettantervnek:
„A Nat a magyar kulturális és pedagógiai örökség
gyökereiből táplálkozik, annak hagyományaira épül. Meghatározza azokat a
nevelési-oktatási alapelveket, amelyek a nemzeti köznevelésről szóló törvény 5.
§ (4) bekezdésében foglaltaknak megfelelően biztosítják az iskolai
nevelés-oktatás tartalmi egységét, az iskolák közötti átjárhatóságot. A Nat
emellett meghatározza az elsajátítandó tanulási tartalmakat, valamint kötelező
rendelkezéseket állapít meg az oktatásszervezés körében. A Nat lefekteti a köznevelés
elvi és tartalmi alapjait és kereteit, azaz meghatározza az alapműveltség
kötelezően közvetítendő tartalmait az alap- és középfokú oktatási intézmények
számára, beleértve a különleges bánásmódot igénylő tanulókat ellátó
intézményeket is. A Nat a köznevelés szemléleti alapjainak meghatározásával
kiegészíti a gyermekek, tanulók családban megvalósuló nevelését, erősíti ezzel
a hazához és a nemzet történelméhez való kötődést, a generációk közötti
kapcsolatot, a közös kulturális gyökereket, az anyanyelv használatát. Így
rögzíti azt a minden magyar emberben közös tudást, amely megalapozza a nemzeti
identitást. A Nat elsődleges felhasználója a nevelési-oktatási intézményben
dolgozó pedagógus, valamint az intézményvezető. Ez a dokumentum az ő
munkájukhoz ad iránymutatást, keretet.”
Végigolvasva a
Nat-ot, én más miatt tiltakoznék, de nem teszem, mert az immár hetvenöt éves
hazudozás után ez az alaptanterv is hatalmas előrelépés, de a nacionalizmustól
fényévnyi távolságra van. Wass Albertről – „a fasiszta íróról” –tudjuk, hogy mindössze
az hírhedt igazságszolgáltatás tartja fasiszta háborús bűnösnek, amely ma a
székely Beke Istvánt és Szőcs Zoltánt teljesen
ártatlanul, a jog minden porcikáját szilánkokra törve, koholmányok alapján tartja
egy román börtönben… de nem is folytatom írásomban a szélmalomharcot ezzel a politikai nyomoronc, műveletlen, diplomás "demokratikus" népséggel,
mert értelmetlen. Mert nincs akkora változás a Nat-ban, amiért ezt a cirkuszt a
kormánynak fel kellene vállalnia, de a táblás diplomások is beláthatnák, hogy
voltaképpen érdemi változás sehol sem áll be a tanítandó anyagban. Épp annyi
kommunista szerepel benne, mint amennyi nem kommunista.
Inkább arról szólok
végül, hogy mit hiányolok ebből a teljestől és tökéletestől még igen messze álló
tananyagból. Irodalmunk nagy alkotói közül egyetlen szó sincs a magyar papköltőkről,
zeneszerzőkről, zenetörténetről, művészettörténetről, vagy épp a gyermeki lélek fejlesztéséről,
noha az alsó tagozatban az volna a lényeges, hogy a tanulásra és a szellemi
érték iránti igényre neveljünk. (S a farsangra ne öltöztessük a fiúkat lánynak, és fordítva.) A zenei és
a művészeti oktatás nem úgy szerepel ebben a tantervben, ahogyan annak ma, szerepelnie
kellene. Hosszú volna e helyen részleteznem a hiányosságokat, hiszen nem az a
baj, ami benne van, hanem az, ami nincs benne. Egy azonban bizonyos. Nőtt
a reáltantárgyak körében a követelmény és csak minimális mértékben csökken az óraszám… tehát az oktatás,
a tanár és a diák egyaránt kárt szenved azt új Nat miatt. A gyermekek eddigi túlterheltsége
nem csökken, s a tanárok is sokkal kiégettebbé, felületesebbé válnak majd.
Összességében, amelyik
tanár egy kicsit is adott magára és diákjaira, az eddig is tanította Wass
Albertet, Nyirő Józsefet, Virágh Benedeket, Faludi Ferencet, Szénási Sándort, Mécs
Lászlót és Sík Sándort... etc. Ahogyan a zenetanárok Bárdost, Ádám Jenőt, Ottó Ferencet vagy Tamás Alajost. Ők
nem is állnak táblával a kezükben tiltakozva a magyar kultúra ellen… legfeljebb a magyar kultúráért. A Nat-nak
tehát, nem volt elég a felnőtté válás. A letűnt harminc év. Hiszen Trianon is csak egy vessző utáni
kiegészítésként szerepel félmondatban a történelem tananyag ismertetésében. Fel kellene nőni végre ahhoz, hogy
valóban azt taníthassuk, ami a miénk és úgy, hogy a miénk is maradjon. Mert ma nem harminc évet, hanem hetvenötök kellene behozni valahogy. Talán a heti
öt tornaórából hármat lehetne a zenére, művészettörténetre és az irodalomra szánni a meglévő óraszám mellé… hogy a régi
szállóigének megfelelő gyermekek ballagjanak el iskolájukból, tanulmányaikat befejezve: ép testtel,
és ép lélekkel… ne úgy mint eddig...
Stoffán György