Stoffán György a Szaléziánumban
December 7-én
tartotta rendi adventi lelki napját a korábbi Jeruzsálemi Templomos Lovagok baráti
társasága Veszprémben, Nagy Károly címzetes apát, kanonok, esperes plébános
vezetésével. A lelki nap szentmisével kezdődött, amelyet a Ferences Templomban
tartottak. Innen vonultak át a Szaléziánum előadótermébe, ahol a meghívott előadó
Stoffán György író volt.
 |
| Nagy Károly c. kanonok,esperes-plébános atya -prédikáció közben |
Megkérdeztük az írót, miért tartotta fontosnak azokat
a témákat – nevezetesen: az egyházon belüli problémák és a Trianon óta eltelt
időszak – amelyekről ezen a lelki napon beszélt.
–
Négy olyan kiváló
hitvédő, a magyarság és a katolicizmus (ma már inkább nevezzük kereszténységnek)
mellett - életvitelszerűen - kiálló ember gondolatait igyekeztem, a mai bajokat látva
elemezni, akik már száz évvel ezelőtt hasonló, drámai problémákról szóltak a
szószékeken, és akik világosan látták, mi következik, mi következhet
abból, amit az ő korukban megtapasztaltak.
–
Kikre gondol?
–
Prohászka Ottokár
püspökre, a ferences Zadravecz Istvánra, a szintén ferencrendi Buttykay Antalra
és Marcel Lefebvre érsekre.
–
Ez utóbbit, az érseket – úgy tudom – kiközösítéssel sújtotta
II. János Pál pápa…
–
Nos, ez így igaz,
de sajnos Lefebvre érsek urat igazolta az idő. Egyre inkább látjuk, hogy az a II.
Vatikáni Zsinat, amelyet sajnos még ma is valami előremutató és jó dolognak
tartanak, elindította a lejtőn a Római Egyházat, és ezen a lejtőn ma
eszeveszett gyorsasággal zuhan lefelé. Súlyos dolog ez, és azt gondolom, hogy
amikor a Szentlélek elindítja a Zsinatot, mert hitem szerint a Zsinat
elindítása, amelyet XXIII. János kezdeményezett, a Szentlélektől eredő volt.
Azonban az, amit az idős pápa halála után, így tehát a Zsinat eredeti terveitől
eltérő módon tettek, az nemhogy nem a Szentlélek által, de sokkal inkább a
Szentlélek ellen tették! Hiszen láthatjuk, hogy 54. év alatt mekkora pusztítás
ment végbe az egyházon belül mind Nyugat-, mind Kelet-Európában…
–
Melyek azok a pontok, intézkedések, amelyeket Ön a
zsinat utáni időszak rombolásának tart?
–
Nézze, kérem! Menjen
be májusban hétköznap este egy templomba és vegyen részt a májusi litánián,
októberben a rózsafüzér ájtatosságon, vagy egy júniusi Jézus Szíve litánián…
Nem tud bemenni, mert a templom zárva van. Pedig ahhoz pap sem kellene. A
szentáldozásnál térdeljen le az Oltáriszentség előtt, és az Őt megillető
imádattal vegye magához az Úr Szent Testét… Úgy néznének majd Önre, mint egy
bolondra, egy különcre. Vagy: ha a templom egyik oldaláról átmegy a másik
oldalra akár a pap, vagy a ministráns, úgy sétálnak át, mint a Váci utcában
egyik oldalról a másik oldalra, kirakatot nézni. Arról, hogy ott van a tabernákulum,
amelyben az Oltáriszentség lakozik, tudomást sem vesznek. Na, persze vannak
olyan templomok még, ahol odabiccentenek, mintha egy jó havert látnának az út
másik oldalán… de a térdhajtásnak, az imádatnak, az alázatnak nyoma sincs. Vajon
hülyék voltak kétezer évig, akik térdet hajtottak? Vagy: mikor látott Ön a templom
előtt kalapot emelni vagy keresztet vetni embert villamoson, vagy buszon? Nos,
ez mind-mind ennek a zsinatnak a következménye. De, beszélhetnék a feminista dominikánus
apácáról, aki a nők pappá szenteléséért tüntet, vagy arról, hogy a papi
hivatások drámai csökkenése sem véletlen, és nem ok nélküli, hiszen a legtöbb fiúgyermek
az oltárszolgálat közben és annak gyönyörűsége alapján dönti el, hogy pap lesz.
Ma copfos kislányok ministrálnak, olvasnak, szerepelnek az oltár körül. Mikor
vált ez divattá? A zsinat után! És még két egyházromboló tény: a népénekek
megfontolt kiirtása a templomokból, és az építészeti rombolás, amelyet a szembemiséző
„oltárok” miatt követtek el… Az ISIS évezredes városokat rombolt le egy másik
vallás miatt… Mi a saját vallásunk keresztény értékeit pusztítottuk el és
pusztítjuk szorgalmasan máig! Minek köszönhető ez, minek tudható ez, ha nem annak
a zsinatnak? Ez nem modernizálás, ez a hagyományok kiirtása, amely megszünteti
a jövőt. És ezt a megszüntetést látjuk világszerte. Hogyan kerülhet pogány istenség
az áldozati oltárra a Vatikánban? Miként merik a homoszexualitást és a házasságtörést normálisnak nevezni egyes püspökök, érsekek, bíborosok? Miért nem látják a felelősök ma, hogy egy
másik vallás „hagyománya” a keresztények legyilkolása, és miért köt egyezményt
a mi vallásunk vezetője ezzel a másik vallással? Miért nem hisz a történelmi
tényeknek, és hogyan kerülhet sor arra, hogy a keresztények legyilkolására
uszító vallási könyvből olvassanak keresztény templomokban? Nos, itt tartunk
most, a II. Vatikáni Zsinat utáni 54. évben. És ez a folyamat felgyorsult, mert
ma már ott tartunk, hogy párhuzamos egyházunk van. Mert egy hatalomátvétel után
új vezetés került a Vatikán élére, saját hadseregével. A hagyományt tisztelő és
megtartó katolikus bíborosok és papok ki lettek szorítva és a pápa fogságban
él. Van még kérdése?
–
Igen van! Ön voltaképpen kiközösíti magát, amikor
ellenkezik a Vatikánnal, bírálja a pápát, és nem ért egyet azzal a mai
folyamattal, ami a világbéke, a testvériség és az egyenlőség útján halad.
–
Valóban a nagy francia
mészárlás jelszavaival is behelyettesíthetjük a mai kor történéseit, és még a vér
– a keresztények vére – is ott van bizonyságul. Azonban tudjuk, hogy ez a francia
forradalom az értékrombolás, a pusztítás és gyilkosságok forradalma volt, és
azt is tudjuk, hogy mindez ellenkezik a krisztusi tanításokkal, Isten parancsaival.
Azt is tudjuk, hogy ugyanaz a szellemiség irányítja ma a világot és az egyházat
is, amely a francia vérengzést generálta, majd sorra a forradalmakat, a
lázadásokat, az Isten és emberek elleni támadások sorozatát az utóbbi
évszázadok során.
–
Ha felteszem, Önnek van igaza, akkor mit lát
megoldásnak, mit kellene tennie a hívő keresztény embereknek, a Krisztust
követőknek ahhoz, hogy ez az Ön által rombolásnak nevezett korszak megszűnjék?
–
Istennek hála, a Magyar
Katolikus Egyházban van a jövő. Nálunk egy megfontolt és előremutató keresztény
egység van, jól gondolkodó papjaink vannak többségben, és a híveket nem
fertőzte meg az az ideológia, amelyet sajnos az egyházi sajtó egy része is erőltet.
A papok nem beszélhetnek ezekről a bajokról, mert köti őket az obedientia. Viszont
a hit ereje mindennél nagyobb fegyver a hívő embere „kezében”. A magyar keresztényeknek
(katolikusoknak és protestánsoknak) egyetlen dolguk van: a Szentlélekhez
folyamodás, a Szentlélek közbenjárásának a folytonos kérése. És még egy
gondolat a kiközösítés ügyében: – Senki, még a pápa sem követelheti, hogy
elhagyjam azt a hitet, amelyben nevelkedtem, amely kereszténnyé, katolikussá és
magyarrá tett. Az én szabadságom és testvériségem Krisztusban és a magyarságomban
van. Egyenlőségről pedig Jézus soha nem beszélt a földi életet tekintve… azt az
Ő útján kell elérnünk az örök hazában…
–
Hogyhogy a protestánsokat is emlegeti? Hiszen évszázadokig
katolikus hagyomány volt a protestantizmus gyűlölete.
–
Nem egészen!
Kölcsönös volt a gyűlölködés. Azonban ezzel kapcsolatos vezérelvem, hogy a
Krisztust követők ugyanarra tartanak, csak más útvonalon, és ma ezekek az
útvonalak is veszélyben vannak. Jézus azt mondta, hogy csak Általa juthatunk a
Mennyek országába. A reformátusok is általa akarnak odajutni. Mi a probléma? Ha
a Római Egyház összeomlik, akkor összeomlik a reformátusság is, a
protestantizmus is, tehát, az egész kereszténység. El tudja Ön képzelni a
magyar hazát, a Kárpátok gyűrűjét magyar reformátusok nélkül? Én nem! Tiszteljük
egymást, imádkozzunk együtt, és tartsuk meg a magunk útját, a magunk hagyományait.
Ebben rejlik a megmaradás lehetősége.
–
Nem kérdeztem Önt előadása másik témájáról, az Trianon
utáni magyar társadalmi bajokról…
– Azt gondolom,
hogy ez a téma egy másik beszélgetés alkalmával lesz időszerűbb. Úgy 2020.
június 4-e körül… Köszönöm a kérdéseit.
Víg Sándor