"December végén mindig van egy nap... " Karácsonyi gondolatok

Kedves Olvasóim, Barátaim, Ismerőseim!

Nehéz szívvel szólok ma Önökhöz, Hozzátok. Nehéz szívvel, mert bár lelkem a Kis Jézus születésének gyermeki örömét éli át, s éppen úgy várom a Szentestét, az éjféli misét, a családi összejöveteleket és baráti látogatásokat, mint az elmúlt hosszú évtizedek alatt, mégis ott munkál bennem az aggódás, a féltés, a mai világunk minden sötétsége.

Hiszen, a mi keresztény Európánk megszűnt. A régi tiroli, bajorországi vagy bécsi karácsonyi vásárok békés, illatos, „O Du Fröhliche, O Du Selige”-s hangulata ma már csak emlék. Templomaink szeretet, békét, erőt sugárzó, hitben erősítő és hagyományainkban élő nyugtató valósága is a múlté. Bármerre nézünk a világban, hitetlenséget, hitetleneket, keresztényellenességet, gyűlölködést, háborút és elnyomást látunk, a szabadság és a demokrácia hazug hangoztatása mellett. Felborultak az erkölcsi értékrendszerek, megszűnt a jog, az emberi élet értéktelenné vált, s kialakulóban van egy Krisztus nélküli világvallás, amely felszámolja és semmissé próbálja tenni a tényt, a valóságot, az isteni akaratot és parancsokat, a betlehemi születést és a Feltámadást…

S amikor a környezet változik, amikor a lehetőségek kényszerűvé válnak, akkor maga az ember is hajlamos megváltozni. Hozzáidomul az újhoz, az élni akarás, a megélni-, és jól élni akarás ösztöne legyőzheti az emberi tartást, a hitet, az erkölcsöt, a hagyományt, az emberi méltóságot és az akaratot. Az emberiség nagyobbik része ma bódult csordaként követi az új világ üres szellemiségét és annak lélektelen, megvásárolt, jellemükben és emberi létükben torz vezéreit. Az érzelmek, a szeretet, az emberség legkisebb szikrája is kihunyóban van Európában, s egy másik, egy eddig elképzelhetetlen létforma támadja, támadta meg az ifjúságot, azaz magát a jövőt. És ez, ma már Magyarországon is felismerhető testet öltött…

Mi pedig itt állunk – mert ma még állhatunk! –, és örömünnepet ülve Jézus születésére emlékezve. Az angyalok köszöntését fogadva: „Dicsőség a magasságban Istennek és békesség a földön, a jóakaratú embereknek!”  Magyarország ma még ünnepelhet, ma még olyan kormányunk van, amelynek köszöntőjét a „Mennyből az angyal” dallamával halljuk, és Szenteste félelem nélkül énekelhetjük a templomban a „Fel nagy örömre, ma született” című öröméneket, amelyet Gárdonyi Géza vetett papírra, s amely számunkra olyan kedves és olyan csodálatosan karácsonyi, mint Mohr Stille nacht-ja.

Bár a 2019-es és Adventje véget ért, s a Karácsony örömét élhetjük, de kérem Önöket, kérlek Benneteket: A készülődést ne adják, ne adjátok fel. Nem tudjuk mi vár ránk és mikor változik a mi sorsunk is, egy eddig elképzelhetetlen és nyomorúságos, Unió diktálta embertelen állapottá. Nem tudhatjuk, mikor önti el a nemzetközi szocializmus és liberalizmus szennye, a hazátlanok által vezetett Uniós erőszak a Szent Korona országát, a mi hazánkat is. Nem tudjuk a jövőt, de készülnünk kell akár a legrosszabbra is. Testbe és lélekben! Készülnünk kell az önellátásra, és lélekben készülnünk kell arra, hogy megőrizve hitünket fel tudjuk majd építeni újra a valóban keresztény-keresztyén Európát. Mi, magyar keresztények ne idomuljunk a mai kor elnemzetietlenített nihilizmusához, s ne adjuk fel hitünket egy bálványimádó, istentelen parancsnak engedelmeskedve, bárhonnan is jönne ez a parancs. Maradjunk mindig őrzői a betlehemi jászolnak, s ujjongjunk együtt a Feltámadásban, az ígéretben, miszerint a most született, a betlehemi jászol kicsiny lakója, a mi + Urunk Jézus Krisztus + velünk marad a világ végezetéig!

Mert csak a keresztény-keresztyén hitben, Krisztus követésében tudunk megmaradni magyarnak, kereszténynek, embernek, és hazánkhoz - minden körülmények között - hű polgárnak, itt a Kárpátok gyűrűjében, Mária és a Szent Korona országában.

Krisztus születésének örömében, hitünk és magyarságunk minden áron és minden körülmények között való megtartása reményében kívánok áldott Karácsonyt minden Olvasómnak, Barátomnak, Ismerősömnek.

„Adeste fideles læti triumphantes,
Venite, venite in Bethlehem.
Natum videte Regem angelorum.
Venite adoremus, venite adoremus,
Venite adoremus Dominum.”

Stoffán György