Ha Mozart élne, akkor olyan operát tudna írni, amilyet saját
korában aligha. Hiszen nem volt DK, nem volt egy ilyen fess vigéc, aki formás seggének
fotóival elkápráztatja az egész magyar társadalmat – így Adventben. Igaz, a mai
kor elvárásainak nem felel meg, mert csak fiatal nőket igyekszik megnyerő
pucérságával elcsábítani, és ez a Momentumnál és egyéb CEU-s civil szervezeteknél
egészségtelennek és undorítónak hat… Ha lenne, mondjuk egy kiskorú fiú vagy egy
meglett férfi… na, az más. Milyen szép volna, ha ez a DK-s Don Giovanni például
fideszes képviselőknek küldözgetné a képeit, vagy egyenesen a KDNP elnökének. Akkor
a sztori sokkal zaftosabb lehetne. De így? Avitt, beteges nőcsábász hajlamról, tanúskodik,
és nem a haladó új világ része.
Belegondolok egy mai
opera forgatókönyv-vázlatába…
Nyitány… I. tétel: Öszödi beszéd megzenésítve – II. tétel: Mikor
döglik a disznó című dal pizzicato változata… – Coda: Internacionálé rock
változatban
Függöny: – A DK-s szépfiú konzervatív, ósdi, ezért nem való
Dobrevné Gyurcsány Klári szellemi nagyságai közé és a DK-ba. Ki kell rúgni… Don
Giovanni védekezik, de nem fogadják el a jajveszékelését, mert csak szellemileg
elégíti ki pártelnökét (legalábbis a manuális és orális beavatkozásról nincs szó),
miközben „nacionalista, fasiszta” parlamenti képviselőnőnek ajánlgatja csodás
alakját, szerelmét és apró himbilimbijét – a képek tanúsága szerint –, de
gyógyszer még nem kell neki. SzDSz-es pszichológusa, a frissen kinevezett egészségügyi
vezető, Ungár Klára egészségesnek ítéli. Közben a másik Klára féltékenyen
vagdalkozik Brüsszelben, és mérgében Orbánt ostorozza az Unió parlamentjének
üres üléstermében, mert Orbán, a gaz, nem hajlandó e széptestűt rábeszélni az öregedő Klárára.
A másik zaklatott nő férje, a zenész, fellép Don Giovannival
szemben, ezért a Casanovát is szégyenbe hozó DK-s arról leszállt, de ráerősít a
másik iránti vonzalomra, egy csokor, Fidesz által róla készített fotóval. Ezeket
küldi szerelme jeléül a „mihazánkos” hölgynek. És ez nyilvánosságot kap, amitől
Don Giovanni öngyilkosságot akar elkövetni, és azt bizonygatja egy rövid áriában,
hogy ő ezt magáról, saját magának fényképeztette Orbán Viktorral, és nem gondolta,
hogy a Fidesz ezt felhasználja ellene… az ária címe: „Nem adom magamat fasiszta
lányok kezére…” a kórus, amely a Madách téren tartott szólampróbát a Katona előtt,
halkan énekli Händel Hallelújáját.
Erre lép be Franz, az elnök, és elénekli a modern idők
legnagyobb áriáját, „nem közügy a fiú segge címmel”, és megvédi pártja Don Giovanniját.
Hogy az új világ is védelmébe vegye a szívtiprót, Franz újabb képeket vesz elő,
amelyeken Don Giovanni és fegyőr látható félreérthetetlen térdelő pózban. Franz,
az elnök, kissé hiányos ruhában áll és gesztikulál, O1G tetoválással a hátán,
amit a világosító remekül tesz láthatóvá… (Franz, fején fallosz jelmezt visel!)
A fináléban, a zenei hagyományoktól
eltérően elénekli a DK-s Don Giovannival azt a duettet, amelyben szerelmet
vallanak egymásnak. Az ária címe „langyos szellő járja át a gatyánkat”… A duett
alatt a fegyőr megsimogatja mindkét énekest, és pucéran elhagyja a színpadot. (Így
már az új világ szerelmi bugyrait is bemutatják… és elfogadhatóvá válik Don Giovanni
megtévedt képküldözgetése.)
Mielőtt a függöny lemegy, Klára áll a színpadra, de nem
énekel, hanem artikulátlanul ócsárolja a katolikus papokat, Orbán Viktort, a Budapestre
tervezett, de már leállított beruházásokat… mire a fizetett közönség állva tapsol,
és rigmusokban követeli a hűtlen Enikő leváltását. A függöny helyett a vasfüggöny
ereszkedik alá, amelyen a következő felirat olvasható: Boldog – majd egy kép,
amely marionett figuraként ábrázolja az új, zseniális főpolgármestert – és egy
kötőjel után a „t” betű…
Vége
Rendezői instrukciók: Az opera egyfelvonásos, három órás… A
kijáratoknál a jegyszedő néni helyett, gumilövedékes fegyverekkel felszerelt izraeli
katonák akadályozzák, hogy az előadás végéig bárki is elhagyja a nézőteret. Mert
ez a DK-s demokrácia…
Az előtérben Schilling Árpád neje ingyenesen, és két kézzel
áll a férfiak rendelkezésére egy szakad kanapén… anyaszült meztelenül.
Mozart, és az összes nagy operaszerző sajnálhatja, hogy egy fantáziátlan
korban élt… mert az igazi téma az új világ küszöbén, a szodomai magaslatokat is
veri… Csak hányunk tőle! De „Semmi baj! Ez a színészet” és ez a
politika!”
Stoffán György