A társadalmi
igazságtalanságok nem kormányfüggők a mai világban, hiszen ma sem a hagyományos
erkölcsi normák, sem jog nem biztosítják a normális emberi lét feltételeit, a
vallások vezetői pedig behódoltak az új világrend embertelen és minden
igazságot elvető szellemiségének.
Igaz, ez utóbbiak ragyogóan forgatják ki a
hitigazságokat és Krisztus tanítását önmaguk és árulásuk védelmében. Az egész
világ forrong, sokan a végidőkről beszélnek, megspékelve mondandójukat
próféciákkal, mások örvendeznek a modernizálás beteges túlkapásain, de a világ
mindezek ellenére beteg. Beteg, mert minden, ami történik, az emberiség legaljának
logikája szerint történik. És ez a logika, ha a következményeket nem látjuk
előre, akkor csábító az emberek többsége számára. Ha látjuk, úgy valóban rémisztőnek
találjuk, mert az emberi esendőség, és a rosszra való hajlam, az erkölcs
kötelmeinek elvetése tényleg pusztulást hoz. Igaz, csak egy ideig tartó
pusztulást, mert az ember, látva tehetetlenségét a természeti erőkkel szemben,
a háborúkat okozó ószövetségi gondolkodásmód rémségeit, észhez tér és visszafordul
a belekódolt hithez és Istenhez. Feltéve, hogy marad ember, aki visszatérjen.
Ma, amikor a
kampányok miatt vakká válik még a gondolkodni tudó is, és mindenki a politikai
hazudozás épp aktuális problémáira keresi a válaszokat, elfelejti, hogy az
egész mai európai-, és világpolitika egyféle romboló és értékmegsemmisítő elven
és céllal működik. Mindenkinek van valamilyen magyarázata, mindenki érteni véli
az idők szavát és hirdeti saját botor elveit, pedig az okot kellene keresni,
kimondani és megszüntetni. Ezen viszont túl vagyunk sajnos, mert akik
megoldhatnák, azok is egy rossz irányban indulnak el szocializálódásuk miatt.
Nem tud ma már az ember, a politikus józanul és a valóságnak megfelelően ítélni,
cselekedni, mert a kiindulópont rossz, és e kiindulópont szellemi és erkölcsi
vonatkozása párosul a láthatatlan parancsuralmi erők arroganciájával és kegyetlenségével,
amely azért nem kézzelfogható, mert az emberiség nagyobbik része akarva,
akaratlanul részesévé vált az önpusztításnak, az értékrombolásnak, az Isten-ellenességnek.
Automatizmussá lett mára az erkölcstelen szemlélet, amely az individumnak édes,
a megmaradást azonban kizárja.
Hogyan is kezdődött, miért tartunk ott, ahol ma
tartunk?
Sokan a franciák
gyalázatos, de máig „nagynak” mondott forradalmához
kötik a világ egyetemes züllésének kezdetét, ám az már következmény volt. Annak
a több évezredes szervezkedésnek, kapzsiságnak és hatalomvágynak a következménye,
amely mind több embert csábított el a jólét és a vallási kötelmek elvetésének
könnyedségét ígérve.
Az emberi élet erőszakos megváltoztatása, a megvett és
lefizetett, de végül csalódott kollaboránsok és azok utódai azonban már nem
tudtak visszatérni az eredeti létformájukhoz, mert minden történelmi megrázkódtatás,
kezdve a keresztényüldözésekkel egészen napjainkig csonkít abból az
értékrendszerből, amely az emberi méltóság isteni eszméjét biztosította: a Teremtés
logikájának elfogadása és a parancsolatok megtartásának elengedhetetlensége az
évszázadok alatt lassan értéktelenedett. Ma már azok is lazán fogják fel
Krisztust és az Ő tanítását, akiknek ez volna a hivatásuk, feladatuk, kötelességük.
Igazi gondolkodó már-már alig van, s aki az igazságokat felfedi, azt még
egyházi körökben is vagy szélsőségesnek, maradinak, vagy egyházellenesnek
bélyegzik. Krisztus ma sokkal nagyobb veszélyben volna, mint saját korában és
bizonyosan nem tudna három évig nyilvánosan működni még a Vatikánban sem, mert
gyorsan megfeszítenék…
A civil politika a
liberalizmus nyílt, társadalmi elfogadottságával kezdte meg a züllés útját.
Hiszen már az első „liberálisok” is azt a fundamentumot támadták, amely a római
birodalom bukása után újraépítette, fenntartotta és éltette Európát. Abban a
pillanatban megszakadt a folyamatosság, amikor a társadalmakat félrevezetve és
a következményekre nem gondolva – vagy éppen gondolva! – elfogadtatták a liberálisok
és szabadkőművesek azt, hogy az egyházat és az államot külön kell választani.
Ez a kettő ugyanis elválaszthatatlan. Minden hatalomnak van rossz oldala,
vannak a hatalommal visszaélők, sikkasztók, politikai bűnözők etc… ám ez
személyes dolog, amit egy józan társadalomban – amelyben a jog, az erkölcs, a
hit és a kötelezettség az irányadó – ellenőriznek és megtartatnak. Ezek miatt a
negatívumok miatt és ezekre hivatkozva, valamint az emberi butaság és önzés
állandó fegyverével vették rá a társadalmakat tehát, az egyház és az állam szétválasztásának
fontosságára. Azonban, mivel a társadalom nagy része hívő emberekből állt, a
társadalom civil politikai erői is hívő emberek voltak, e törekvés a társadalom
egyik alappillérét igyekezett megsemmisíteni. Hiszen, amikor a keresztény
erkölcsi követelményrendszer megszűnt, akkor megszűnt az a krisztusi tanításra
épülő kontroll is, amely a civil politikai erőket kordában tudta tartani és jól
láthatóan távol tartotta az ószövetségi „értékrendtől”. Magyarán: felbomlott az
a rend és társadalmi biztonság, amely a nemzetek sajátosságait és szokásait,
erkölcsi normáit védte egy-két évezreden keresztül. Helyébe lépett az
ószövetségi logika, amely a bosszún, a kapzsiságon, és minden emberi rossz tulajdonságon
nyugodott.
Hiszen a társadalom
nagyobbik részét könnyen lehetett hadba vinni, ha a gazdagabb, a „hatalmasabb”
ellen kellett fellépni. E gazdagabb és hatalmasabb volt a népek szemében a pap,
az apáca, a szerzetes… és ezért az idők folyamán számos alkalommal támadtak a
keresztény-keresztyén egyházakra, hiszen a cél a hit megsemmisítése és az
emberiség teljes rabszolgasorba való terelése volt (kapitalizmus). Ezt két, egymással
ellentétes politikai és gazdasági hatalom, elv, eszme, szellemiség kiépítésével
igyekeztek megvalósítani. Az egyik a szocializmus, a másik a kapitalizmus. A
szocializmus jelszava „legfőbb érték az ember” volt, a kapitalizmusé a „jóléti
társadalom” megteremtése. Ám mindkettő sátáni rendszer… Ma már látjuk, hogy
mindkettő ugyanazokkal az embertelen eszközökkel működtethető, ám a láthatatlan
világhatalom arroganciája és kegyetlensége (lásd: az „Arab tavasz”-t) mára csak
az egyiket tartotta meg, amely nem jobb és nem is emberibb, mint a másik…
A kapitalizmusban
nem csak a testet ölik meg, hanem a lelket is. Az elbutított, egy irányba
hajtott, erkölcstelenné tett, beteges, zsarolt és minden lépésében ellenőrzött
emberiség, lassan teljesen kiszolgáltatott lesz, hiszen elveszik a hitét, a
pénzét, megszabják hol és mikor gyújthat rá, üljön vagy álljon pisilés közben,
s gyermeke nemét szabadon kimondhassa, milyen uborkát termeljen és szeresse-e
szexuálisan saját nemét… visszaút pedig, az emberi szűklátókörűség, butaság és
a rengeteg kollaboráns aknamunkája okán nincs.
Illetve van, de
ennek, mára emberi megoldása már nincs. Lehet szépeket mondani, tervezni, jól
prosperáló nemzeti gazdaságokat fenntartani, de amíg a láthatatlan világuralmi
erők legnagyobb hazugságával, a „demokrácia” emlegetésével indokoljuk a mindennapok
politikai és erkölcsi hibáit, amíg erre hivatkozva támogatjuk a káoszt, és ez
alapján szervezünk választásokat, addig a világ tovább rohad.
Nem valamiféle
végidőket élünk, hanem elért az emberiség egy olyan szintre, amelytől a
szellemi és erkölcsi gyengülése folytán nem szabadulhat. A rend és tisztesség
nélküli világ, a hitnélküliség és a Teremtő Istentől való elfordulás, mi több:
az Isten ellen való támadás maga az öngyilkosság. És mi, Európában és az
Európai Unióban, 2019-ben ezen az úton járunk. A hazugság és az önmegsemmisítés
útján. Mert a kiindulópont rossz, ránk erőltetett… így a cél is elérhetetlen!