 |
| Fotó: 24. hu |
Röhögünk-röhögünk
a kommandón, amely kivonul a Parlament épületéből, felmegy Esztergomba, hőbörög
a gyár parkolójában, és fenyegetőzik, hogy majd visszamegy… mert a magyar
embereket képviseli. Igen… mind a kétezret… bár… a Suzuki szóvivőjének
hárommillió magyar ember érdekképviseletéről beszéltek, Mintha ők a Fidesz küldöttei lennének, nem pedig a törpe minoritás... az "ellenzék". A történtekről eszembe jut egy másik kommandó hazai
körutazása. Ők száz éve páncélvonattal utazgattak, és ahol kiszálltak, ott vér,
halál, és rettegés, no meg zsigeri gyűlölet övezte megjelenésüket. Vezetőjük
akkor Szamuely Tibor volt, aki akkor dugta ki a fejét egy bólintásra, amikor akasztás
előtt illemből megkérdezték a Lenin-fiúk, hogy szabad-e ezt a papot, rabbit,
parasztot, munkást felakasztani. Ő jólesően bólintott, s a kiszemelt, addigra
félholtra vert ember pillanatokon belül halott volt.
Az
elv, amelynek mentén ez a másik korai kommandó „dolgozott” ugyanaz volt, mint a
mai elv. A párt, amelynek keretében utazgattak ezek a gyilkosok, szintén
ugyanaz volt. A hangvétel, amelyet használtak, tagadhatatlanul azonos a mai
utódok hangvételével. Hiszen érvek és indokok nélkül, beteges hatalomvágytól
hajtva teszik jól fizetett dolgukat, s ha módjuk lesz rá, ők is akasztanak
majd, hiszen szóban már megteszik… egyre sűrűbben, és büntetlenül. Tehát,
szabad útjuk van egyelőre a fenyegetőzések széles mezsgyéjén, mert a jog nem él
– nem akar élni – törvény adta jogával. A jog nem foglalkozik – ismét nem
foglalkozik, ahogy akkor sem foglalkozott – más emberek alapvető emberi
jogaival, mert a demokrácia álságos leple alatt ma mindenkinek mindent szabad…
Illetve
mégsem mindenkinek és mindent, csak azoknak, akik e hatalmas zenekarban
ugyanabból a kottából játszanak és azt gondolják magukról, hogy valakik. Akik azt hiszik, hogy, mert megfizetik őket, minden hatalom a kezükben van...
A
zenészek pedig… mindegy, ha korábban más zenekar tagjai voltak –, ha ismerik a
kottát, elférnek az üstdob vagy triangulum mellett. Még ha nincs is olyan
szólam, amelyet játszaniuk kell. Lényeg, hogy a zenekar nagynak és profinak
látsszék.
Ám,
nem megyek el a zenei hasonlatokban a végtelenségig, mert a zenének lelke van,
lelket épít, s ezért nem tanítják. Inkább térjünk vissza a páncélvonatos
történelmi hasonlathoz. Képzeljük el, mi történnék, ha a mai kommandó is
vonatra ülne és körbeutazná az országot azzal a szabadsággal, amellyel Szamuely
és gyilkos különítménye tette. Lenne-e különbség a nép képviselőinek magatartásában?
Teszem azt, megállna a vonat Szegeden… vajon Kiss-Rigó László Szeged-csanádi
püspök, akit a DK már jó előre megfenyegetett, megúszná-e a kötelet? Megúszná-e
a mai kommandó „igazságos eljárását” Bayer Zsolt, Orbán Viktor vagy a rácalmási
Fidesz-elnök? Aligha. Mindet ott ringatná a tavaszi szellő a faágon, mint a
kiakasztott mosott ruhát.
S
miért is emlegetem ezt a „szívmelengető” lehetőséget? Mert amíg itt röhögve
gúnyolódunk Szamuely mai utódainak cirkuszi mutatványain, addig senkinek nem
jut eszébe, hogy kikkel állunk szemben? Hogy a világon milyen szervezet az,
amelynek ez a banda is tagja? A Progresszív Szövetség, amelynek majd száz
országban vannak sejtjei, s minden országban ugyanaz a módszer, ugyanaz a
mentális zavar, s ugyanúgy nem nyúlhat hozzájuk senki, mint Magyarországon. Mert
a kotta is ugyanaz minden országban világszerte… Magyarországon is! Ezért nem
számít a magyar, a keresztény kisember nyugalma, a Fidesz-szavazó, a gyermekszületés
támogatása, a család, az ember… és semmi, ami az erkölccsel, a józan emberi
magatartással, a Teremtő Istennel van kapcsolatban.
A
kommunista eszme újra életmagra kapott, s bejárja ismét a világot, letarolja
Európát, az egyházakat, az emberi méltóságot, s magát az életet is.
Ezt szolgálja a Suzuki-kommandó is, amelyben nácik, kommunisták és világpolgárok tömörülnek, mert számukra a cél a lényeg és az érte kapott horribilis összegek. Semmi más nem számít. És nem tudják, hogy őket is eltiporja majd a megbízó, ha teljesítették a feladatukat... mert a megbízó nem szereti azokat, akik ismerik a részleteket.
(Emlékeztetőül ehhez a dőlt betűs állításhoz: (...) "Végül később Sztálin kivégeztette a gyilkos Kun Bélát. Emberek Dunába lövetése is a nevéhez kötődik, elsőnek tehát (Fery altábornagy, a két Hollán fivér, stb.) elsők voltak a Dunába lövöttek között, tehát a vasbakancsok emléke elsősorban az ő halálukra emlékeztet." (Forrás: Czékus Jób)
Mit
tehetnénk mindezek ellen?
 |
| Tormay Cecile |
Először
is ki kellene adni és ingyen osztogatni Tormay Cécile könyveit, hogy világos
legyen mindenki előtt az a szellemiség, amely 1919 patkányforradalmát jellemezte,
s az a gyalázatos rombolás, amelyet az említett időszak okozott hazánknak. A
templomokban Zadravecz István püspökről kellene prédikálni, aki ebben az időszakban
(1919.) lelkierőt adott a magyar nemzetnek ahhoz, hogy legyőzze a gonoszságot,
a magyarellenes csőcseléket. Ravasz László református püspök és Ordass Lajos
evangélikus püspök életét kellene rádióban és TV-ben állandó műsorként ismertetni
– Mindszentyével együtt –, hiszen őket példás kitartásuk miatt megkínozta a kommunista
rendszer… és filmeket kellene készíteni az elmúlt száz esztendő magyar
történelméről, amelynél kegyetlenebb és aljasabb évszázadot nemzet még nem élt át ezen a Földön. És oktatni kellene a fiatalságot… tisztességesen és alaposan. Történelemre,
hittanra, erkölcsre, zenére, művészettörténetre. Mert ha nem ezt tesszük, akkor
a csörömpöléstől nem halljuk meg többé saját hangunkat sem…
Ugyanis
a kommandó elindult és nem áll meg a győzelemig. Hiszen nincs ellenség, nincs,
aki útjába álljon. Mert a demokrácia mindent
elsöpör…
Stoffán
György