Sajnos
a képviselő testületek nem mindig a település értelmiségéből választatnak meg.
Vannak olyan településeink, amelyekben az értelmiségi képviselők aránya igen
alacsony… Volt már példa arra, hogy egy-egy község, amely világhírességek
gyermekkorának volt tanúja, a kicserélendő kommunista utcanevek helyett nem a
NASA ott nevelkedett professzora, vagy a világhírű építész, Max (Miksa) Ferstl lett
az új utcanévadó, hanem az akácfa… Ilyen lehet Nádudvaron is a testület,
amelyet a „független” Beke Imre vezényel.
Történt
pedig, hogy egy honfitársunk 2019. február 5-én felterjesztette javaslatát
a nagyméltóságú önkormányzathoz, miszerint, a kiváló írónőről, nádudvari Tormay
Cecileről illő és méltó lenne megemlékezni egy utcanévvel és egy emléktáblával.
A felterjesztés nem lehetett könnyű elhatározás,
hiszen még a Kádárék által is megbecsült Tormay Béla agrármérnököt, aki szobrot
is kapott a kommunista világban, még ma is lazán lefasisztázza némelyik
túlképzett művelt elvtárs Nádudvaron. Tehát a javaslat elérte a
képviselő testületet, amely nagyméltóságú grémiumot a Schönherz Zoltán, egykor
kivégzett hazaáruló neve nem zavarja a városban… ellentétben Tormay Cecile
nevével. A nemes testület azonban február 21-én határozott. A polgármester az
MTA aktuális szakértő kommunistáinak indoklását felhasználva a következőket volt bátor
leírni az 1937-ben elhunyt írónőről:
„Mind írói, mind közéleti tevékenységének
vezérelve volt ugyanakkor a fajvédelem és a faji kategóriákban való
gondolkodás. Népszerűsége és tekintélye révén hatékony képviselője és
terjesztője volt annak a katasztrofális következményekhez vezető szemléletnek,
amely a történelmet és a politikát „fajok” létharcaként próbálta értelmezni.
Büszkén vallotta magát antiszemitának és fasisztának, e nézeteit sohasem vonta
vissza. Az általa alapított és vezetett nőszervezet (MANSZ) támogatta a numerus
clausus bevezetését. Mindezek alapján nem vitatható, hogy ideológusként és
propagátorként szerepet játszott a későbbi önkényuralmi rendszer szellemi
hátterének és társadalmi beágyazottságának kiépítésében.” (MTA)
Majd azzal zárja sorait Nádudvar feje, hogy a
27/2019 (II. 21) Ök. határozatával úgy döntött a helytartótanács, hogy nem
kíván Tormai Cecileről közterületet elnevezni…
Nos, itt tartunk harminc esztendővel az állítólagos
rendszerváltás után. Az 1941-ben kivégzett Telekinek, a kommunista börtönben
ártatlanul halálra kínzott Hómannak és másoknak nem lehet szobra, a magyar
történelmet nem szabad tanítani az iskolákban, s Tormay Cecile annak ellenére,
hogy konferenciákat szerveznek irodalmi munkásságáról, hogy Magyar Örökség
díjat kapott… és sorolhatnánk érdemeit és értékeit, könyveinek történelmi
tanúságát, egy kisváros önkormányzata is szembe köpheti a magyarság igazi
harcosait, értékteremtőit, míg saját kommunistáinak jelenléte egyáltalán nem
zavarja a rendszerváltást átaludt városvezetést.
Az ember elgondolkodik: miféle aljas hazugságban
élünk mi itt, a megcsonkított és tönkretett maradék hazában. Hazában… de kinek is a
hazája ez immár?
Talán lesz egyszer olyan városvezetése
Nádudvarnak, amely valóban értékteremtő, és lecseréli hazaáruló kommunista
utcaneveket is magyar nagyságok neveire. És talán lesz emléktáblája Tormay Cecilenek is ott, ahol ősei
kenyeret és tudást adtak a ma még hatalmaskodó vörös-törvénytisztelő urak eleinek…
Stoffán György