 |
| Kép: http://ntf.hu/index.php/2017/06/26/kisparaszti-eletmod-a-20-szazad-forduloja-tajekan/ |
A
miniszterelnök évértékelőjében szereplő családvédelmi program ellen már az
egész öreg földrész minden libsi és kommunista politikusa hőbörög. Ki-ki a maga
ostoba szellemisége, leépült erkölcsi morálja szerint. Az a szűk, de annál
hányingerkeltőbb réteg uralkodik ma Európában, amely korábban teljesen
megvetett és szánalomra méltó kisebbségként élte világát a normális emberek
által teremtett jólétben. Ez a szűk, de szellemileg és lelkileg kezelésre
szoruló immár politikai tényezővé vált társulat nem érti, nem akarja érteni,
betegsége miatt képtelen megérteni a valóságot, a rendet, az erkölcsöt, a
hagyományt és az isteni elrendeltetettséget. A Teremtés lényegét. És
szembemegy. Mint tette mindig, hol kisebb, hol nagyobb büntetés, kirekesztődés
ellenére.
Az
európai keresztény fehér ember azonban nem emiatt a degenerált, de ma még uniós
vezető réteg miatt fogy. A vasfüggöny mindkét oldalán más és más volt e fogyás
oka. Ám a két oldalon ugyanazok kísérleteztek az emberi fajjal, az európai
kereszténység kiirtásának módozataival és a fehér ember mészárszékbe
küldésével. Ugyanazok, akik ma Orbán hét pontját kritizálják,
A
nyugati oldal a jólétben tobzódott, s ezt nem kívánta feladni, csökkenteni
egy-egy gyerek miatt…
A keleti oldalon pedig, liberalizálták az abortuszt, felszámolták az
erkölcsöt és lezüllesztették a társadalom műveletlenebb rétegeit, hogy legyen ellenzék arra az időre, amelyben ma élünk. Ma ez az
ellenzék hőbörög, mert az identitástudat nélküli társadalmat, az identitástudattal és a
keresztény értékvédelemmel kormányzó kormány meg akarja menteni a de facto
kihalástól. Ezt pedig, jelenleg csak anyagiakkal lehet megtenni, mert
társadalmunkban a pénz mindennél fontosabb alkotóelemmé vált. A kommunizmus és
a liberalizmus által földig rombolt hitbéli, identitásbéli nevelést nem lehet
20 év alatt pótolni.
Meg
kellene vizsgálni, hogy e két hiányzó elemet kik is vették el a magyar
társadalomtól? Kik voltak azok, akik mai bajainkat okozták? Hogyan kezdődött el
a demográfiai dráma, amely nem csak hazánkat, hanem az egész keleti blokkot
érinti?
A válasz
egyszerű: A kommunista diktatúra felszámolta a kórházakban szolgálatot
teljesítő betegápoló rendeket, az iskolában valós tudást és értéket átadó
szerzetes közösségeket, az erkölcsi normákat pedig felváltotta a szocialista
erkölcs, amelyben a szocialista szó fosztóképző volt. A nagy hagyományokkal rendelkező
tanár és tanítóképző intézményeket átadta a szocialista eszmének, amelyben
mintegy ikertestvérként lappangott a liberalizmus, hiszen e két világnézet
voltaképpen egy és ugyanaz. Kialakult tehát egy olyan társadalom, amelyben
lehetett lopni, hiszen a „miénk a gyár” értelmezése kissé abszurddá vált. A
házasság nem szentség volt többé, hanem életközösség, amelyet bármikor fel
lehetett számolni, a gyermekvállalás pedig, a címben idézett kommunista jelszó elrendelője,
Ratkó Anna után, a nő jogainak részévé lett. Ha nem akarta gyilkolhatott, ha
akarta, megszülte… S a szocializmusban is volt valamiféle jólét, még akkor is,
ha egy Trabantra öt évet kellett várni… És ezt a proli-jólétet sem akarta
feladni a „proletariátus”… tehát nem szült… Örült a nép, hogy lekerült a szülészetek és
nőgyógyászati rendelők faláról Ratkó Anna jelmondata: „Lánynak szülni dicsőség,
asszonynak szülni kötelesség”
Azonban
nagy baj, hogy sem Rómából, sem Genfből nem érkezett felszólítás, hogy a
keresztény, keresztyén templomok falára kerüljön fel hatalmas molinókon a „Ne
ölj!” parancs… A keresztény, keresztyén egyházak is súlyosan felelősek az
európai demográfiai és erkölcsi helyzetért, ugyanis nem emeltek szót nyomatékosan
és nap-nap után, a magzatgyilkosságok
ellen.
A mai magyar
társadalom pedig erre az erkölcstelenségre épült harminc esztendeje. A
szerzetesrendek reorganizálódtak ugyan, de nincs utánpótlás. A betegápolásban
sem tudjuk többé utolérni azt a személyzet-számot, amellyel a hazai kórházak
problémái e téren megoldódhatnának. Az oktatás terén pedig egyenesen tragikus a
helyzet, mert az egyetemeken és a főiskolákon és az MTA-ban, már nyomokban sem találjuk
azt a szellemiséget és tudást, amely a kommunizmust megelőző évszázadokban
természetes volt.
A fent
említett kommunista-liberális társadalmi réteg pedig, bármilyen kis létszámú is
– csatlakozva az európai liberális és kommunista szervezetekhez és
szellemiséghez –, igyekszik tovább rombolni. Különösen nagy hangsúlyt fektetnek
– ezzel önmagukat minősítve – a demográfiai egyensúlyt visszaállítani kívánó
miniszterelnöki bejelentés gyalázására, félremagyarázására, noha a bejelentés
minden normális ember számára világos és érthető. Ők nem tartoznak ebbe a
kategóriába, mert ők egészen másképpen „értékelik” Orbán Viktor bejelentését. Szerintük
a demográfiai helyzet javítása is csak „a Zorbán” érdeke, és a nők jogai ellen találták
ki. Nem
értik, így felesleges is nekik magyarázni, hogy minden, ami ma Magyarországon
baj, és a megsemmisülés szélére vitte hazánkat, az, az ő szellemi elődeik bűne.
Ha pedig ők is azt követik, akkor az ő bűnük is, mert káoszt, anarchiát generálni
a mai eszelős európai politikai helyzetben, olyan bűn, amelyet csak Nürnberg
mintájára lehetne megtorolni. Mert a kihalásra játszani, a nemzetpusztításban
részt vállalni megtorolhatatlan erkölcstelenség, amely felér a Lenin által
kitalált, Sztálin és Hitler által üzemeltetett táborok szörnyű pusztításával.
A
bevándorlásra játszani, és a Kárpát-medencében – ma még idegen főhatalomnak
kiszolgáltatva – élő magyarok ellen uszítani aljas gazemberség, hiszen arra
utal, hogy a magyarság elpusztításának terve a pozsonyi csata óta ("Ugroseliminandos esse")
nem változott… mint azok sem, akik eltervezték ezt az eddig kivitelezhetetlen szándékot.
Mert a jövőt nem látjuk… s az aljasság egyre nő… sajnos megtorlás nélkül!
Mit
tehetett volna bölcsebben, ebben a helyzetben a magyar kormány annak érdekében,
hogy „sokasodjuk és szaporodjunk”? Semmi mást, mint ezt a hét pontos bejelentést.
Ugyanis mondhat az ellenzék és bárki, bármely ország kritikát… ha ennek a hét
pontnak lesz hatása, akkor mi megmaradunk. Ha pedig ennek sem lesz hatása a
demográfiai egyensúly helyreállítására, akkor fölösleges megmaradni… cselédnek,
rabszolgának egy olyan Európában, ahol még a határainkat is mások nyitogatják
az idegen megszállók előtt…
Ma arra
kell koncentrálni, hogyha esetleg, e hét pontnak köszönhetően tényleg
sokasodnánk, akkor legyen, aki értékes embereket nevel majd a kis jövevényekből,
és végre igazságot tanítsunk nekik, hogy ők is megtarthassák maguknak ezt a
Kárpát-hazát, a történelmi Magyarországot. S mint őseink, ne azt lessék, hogy
egy-egy gyermek után mennyit ad az állam, hanem azt, hogy miként maradhat meg a
haza hazának, az anyaföld anyaföldnek, a nemzet nemzetnek… akár köménylevesen nevelve
is a következő szabad, magyar generációkat…
Stoffán
György