 |
| Fotó: Google képtár |
A
baloldal és a vele azonos liberálisok 1919-es centenáriumi megemlékezéseket
tartanak ebben az évben. Az értékrombolás nagymesterei azonban ma igen precízen
követik gazdáik parancsait, s élvezik a kialakult helyzetet annak hiú
reményében, hogy ez a harc lesz a végső. Nekik… de nem az eredeti szöveg
szerint, hanem valahogy úgy, hogy „ez a harc lesz az utolsó”… s ez a kis
szövegváltoztatás érzékenyen érinti őket, tehát mindenre képesek annak
érdekében, hogy a nemzeti gondolkodásúak ne tudják végképp elsöpörni a múltat,
azaz, azt a sok mocskot, amelyet a szocialista-liberális eszme az elmúlt száz
évben felhalmozott Európában.
A
negyedik esztendeje tartó európai háború pont olyan történelmi körülményeket teremtett
nekik, mint a 14-es világégés, és ezt is ugyanazok szervezték és kivitelezik,
akik a 14-est, majd kis idő múlva a másodikat. Nem sok változott az első és a
második esetében, ám a szervezők mára nagy figyelemmel korszerűsítettek, tapasztalataikat
felhasználva. Ugyanis, ha a kereszténységet és annak ideológiáját, azaz a krisztusi
hitet akarják felszámolni, és egységes, globális vallást akarnak kialakítani,
akkor ennek a keresztény vallásnak a központját kell támadni, nehogy a XV.
Benedeki, illetve a XII. Pius által vezetett római egyház erős vallásvédelmébe
botoljanak. A két pápa minden apró mozzanatra felhívta a világegyház figyelmét,
s igyekezett meggátolni a vallás és istenellenes propaganda terjedését, ám,
azok akkoriban nem tudtak olyan hatással rombolni, mint a mai internetes korban,
amikor már a hatéves gyerekek is téveszmékkel tűzdelt netes játékokkal
foglalatoskodnak szellemi fogyatékos, önmegsemmisítő szüleik tudtával és
beleegyezésével. 1920. körül hasonló volt a helyzet, mint ma, ám akkor a
katolikus hívek és a papság ereje összehasonlíthatatlanul nagyobb volt, mint ma.
A Vatikán támasza, sőt védelmezője volt a kereszténységnek, s ezt a védelmet és
támaszt XV. Benedek pápa biztosította.
Zadravecz
István ferences püspök abban a korban így beszélt:
„Testvéreim!
Miért fessem le újból a romhalmazt, amelyet restaurálnunk kell?! Hisz szemeink
előtt omlott össze annyi ifjú élet; szemeink látták, hogyan égett el a gyűlölet
lángjaiban annyi melegség, annyi szeretet. Ugye, mi megkövülten bámultuk azt az
omlást, amely annyi boldogságot, annyi melegséget, jobb jövőt nyelt el.(…) — Romhalmaz
ma Európa a szó legteljesebb értelmében. — De csak ott láttok ti romhalmazt,
ahol a hadseregek nyomai maradtak meg? Csak ott láttok ti romhalmazt, ahová
belegázolt a hatalmi csizma? Csak ott láttok romhalmazt, ahonnan könnyes
szemekkel egy szál ruhában szaladt el a hontalanná vált ember? Ti csak ott
láttok romhalmazt, ahol sírok domborulnak, amelyek annyi apát, annyi ifjút,
szeretetet, szerelmet nyeltek el? Ti csak ott láttok romhalmazt, ahol
füstölögnek a romok? Nem! Nemcsak itt van a romhalmaz! — Ez csak fizikai
romhalmaz. Az én szemeim más romhalmazt is látnak. Az én szemeim a lélek
romhalmazát látják. (…)Akartok új boldogságot teremteni a boldogtalan Európa
mezején? Ha igen, akkor tudjátok meg, hogy nem a Trianon paragrafusai, hanem
Róma szelleme, a XV. Benedek elmélete (…) az, amely ma nyugalmat teremt és
holnapot boldogít!(…) Mi okozta a rettenetes katasztrófát?
Testvéreim! Igaz, a kezdet kezdetén az egyesek és a spekulációk lehető
legnagyobb érdekei verődtek össze. Az érdekek érdekkel álltak szemben s néztek
egymással farkasszemet. De a nagy omlások kezdetén már nem egyesekkel
találkozunk, hanem már a tömegekkel! Itt a tömegnél veszett el valami. A tömeg
vesztett el valamit... És amikor ez a valami veszett el, akkor omlott össze
Európa. Igen Európa! Mert nemcsak a nem is tudom hány részre darabolt Magyarország
omlott össze, s nemcsak a mi romlott hazánk trónját rágta meg a szú. Nem! Mert
odaát is szúette sok országnak a trónusa!... Fog még ott is recsegni,
ropogni... és jaj nekik! ez a recsegés még borzalmasabb lesz, mint a miénk!”
Zadravecz
püspök látnoki képességgel vetítette előre a mai kor szörnyűségét, s Európa menthetetlen
jövőjét. Ma láthatjuk, hogy az értékrombolást és Európa elpusztítását szervező
globális hatalom megszerezte a Vatikánt, tehát elvette a lehetőséget, a
kapaszkodót a keresztény embertől, s ma már Zadravecz püspök sem adhatna erőt
és bizalmat azon szavaival, hogy: ” (…) Ott áll a sziklatömb tetején szilárdan
és megingathatatlanul XV. Benedek pápa. Körülötte tátongó mélység, nagy
omladékok. És ő mosolyog... (…) s azt mondja: Összedőlt világ, megtorpant
boldogság, ha újból megelégedett és boldog akarsz lenni, (…) az igazságokat vésd
a lelkedbe, és bár még sokáig fájni fog a szíved a tegnap miatt, mégis boldoggá
teheted a holnapot.”
Mára
ez a sziklaszilárd védelem is a nagy szervezők kezébe került, s a mai Benedek a
Vatikánba zárva, megzsaroltan és lemondva várja az isteni beteljesülést, a halált,
és szenved, mert látja az árulást, az egyház vezetőjének Krisztusi parancsok
ellen fordulását. Mert a nagy szervezők tudják: Öld meg a pásztort és
szétszéled a nyáj. Azonban a pásztor nem a Vatikán mai vezetője, hanem maga Krisztus…
A világ lerombolásának irányítói megtizedelhetik ugyan a hívek közösségét, eltántoríthatják
az amúgy is kétkedőket, de a hívő embert nem terelhetik más útra… így tehát nem
lehet a világforradalmat tökéletesíteni. Sajnos azonban nagy bomlasztást visz
végbe az, hogy az Egyházban bízók közössége két-három részre szakadnak. Aki
hisz, világosan látja, hogy a mai vezető mind politikailag, mind dogmatikai
dolgokban szembe megy a hívő nép meggyőződésével és Krisztus parancsaival. Ez
pedig a kétkedőket más egyházakba vagy hitetlenségbe űzi, a hívő embereket
eltávolítja, kétségek közé taszítja, tehát, megrendíti az egyházba vetett hitet
és megszünteti az egységet. Ennek előszele volt a korábban erőltetett
ökumenikus egyezkedés, amely minden keresztény-keresztyén egyházra súlyos
negatív hatással volt.
Zadravecz
püspök figyelmeztet is 1921-ben mondott beszédében: „(…) Nem elég a teoretikus
Krisztus evangéliumát csak tudni, nem elég a Krisztust csak ismerni, hirdetni,
hanem át is kell Őt érezni és élni. Tehát a továbbépítés új dogmája ez: élni a Krisztust.
Értsetek meg! Én nem a merev dogma hitét hirdetem, hanem azt a hitet, azt a
megváltó hitet, amely a tételeket átviszi az életbe, a praktikus életbe; a tiédbe
anya, a te bölcsődbe gyermek, a te életedbe apa, a te kötelességedbe ifjú,
férfi egyaránt. (…) Azt mondja szent Ágoston: »Igazságos vagy Uram és igazságosak
a te Ítéleteid, amikor úgy intézted, hogy minden bűn méhében hordja méltó büntetését.«
— A valóság az, hogy elfordultunk Istentől. Ez elfordulás feltétlenül kell,
hogy méhében hordja a vele járó büntetést. Amennyire eltávolodtunk Istentől, annyira
mélyebben estünk a sárba. Nagyon eltávolodtunk az égtől, hát nyakig benne vagyunk
a sárban! Emiatt nincs lelki örömünk, nincs vígságunk, nincs lelki erőnk, nincs
kitartásunk, nincs fegyelmünk, önbizalmunk, nincs reményünk, nincs szeretetünk,
mert a sár nem az önbizalomnak, önfegyelemnek, nem az önemelkedettségnek, hanem
éppen az ellenkezőjének a tenyészágya. (…)
Mint
láthatjuk, a tendencia, amely odavezette a nemzetet, ahol ma állunk, már száz
éve is súlyos gondolatokat vetett föl a lélekismerő tudós püspökben, s ezt a
megrázó lealjasodást, és annak irányát jól látják a ma bomlasztó és romboló
erők.
A
magyarság ereje a hitében volt és van ma is azon keveseknek, akik kitartanak,
és őszinte odaadással szolgálják nemzetünk megmaradását, és hitünk terjesztését.
A mindennapos tüntetések és a folyamatos felforgatás, a nagy rendezők magyar-,
és keresztényellenes háborújának tökéletesítését, győzelmét akarják elérni. Kétséges
azonban a háború kimenetele, mert bár van kapaszkodónk: a hitünk, emberi
mivoltunk mégis a kételkedés és a bizonytalanság talaján áll. Megrendül
bizalmunk és egy elenyésző felforgató-csoport nagy hangja mégis félelemmel
tölt el sok embert. Pedig, ma a kitartó és elkötelezett hazaszeretet, az
Istenben való rendíthetetlen bizalom és a példamutató tettek a fegyvereink. Nem
a tüntetésekkel való foglalkozás, hiszen az egy elvetemült, aljas kisebbség
hazug szólamaival feltüzelt, de rombolni képes tömegecske megmozdulás-sorozata.
Zadravecz püspök más megoldást látott 1921-ben, s ez a megoldás gyógyír a mai
bajokra, problémákra is, hiszen a bajokat és problémákat ugyanazok, ugyanúgy,
ugyanazokkal végeztetik el, végeztetnék le…
„(…)Minden
nemzedékre, minden generációra a Gondviselés akarata és parancsa alapján
különös, mondhatnám őt különös módon jellemző hivatás vár. És éppen e hivatás
alapján szabad csak és kell lehetőleg jellemezni az egyes generációkat. Vannak
generációk, nemzedékek, amelyeknek osztályrésze a boldogság; vannak generációk,
melyek a vér jegyében születnek és halnak meg; és vannak generációk, amelyek a
béke jegyében fogamzanak meg, és mint a tiszavirág minden fájdalom nélkül a
béke jegyében halnak és múlnak el. És a mi generációnk milyen jegyben született
meg? És a mi generációnkra a Gondviselés milyen stigmát nyomott? Ah! Nagyon
hullámzó, százféle hivatású generáció ez! Láttunk boldog napokat és láttunk
véres napokat!... És a hátralévő napjainkra nem lehet más a Gondviselés akarata
és parancsa, mint »a nagy restauráció«. Igen! A nagy söprések, a nagy
temetések, a nagy megelevenítések, a nagy feltámadások generációja vagyunk mi!”
Stoffán
György
Az idézetek forrása:
P.
ZADRAVECZ ISTVÁN TÁBORI PÜSPÖKBESZÉDEI, AMELYEKET A BUDAI SZENT ERZSÉBET
APÁCAREND TEMPLOMÁBAN MONDOTT 1921. JÚLÍUS 28-30-iki., SZENT FERENC HARMADIK RENDJE
ALAPÍTÁSÁNAK 700 ÉVES JUBILEUMI ÜNNEPSÉGEIN