Jó nézni, hogy a tüntetések résztvevői nem kiművel
emberfők, amelyekben a haza igazi ereje volna … A feliratok, a vissza-visszatérő
trágár rigmusok, a miniszterelnöki privilégium, amely szerint „Orbán egy
géniusz”, jól jellemzi azt a műveltségi szintet, amelyen az ellenzékiség oly
mély gyökereket vert, hogy immár száz esztendeje nem száradt ki. Hiszen eleik, 1919-ben
hasonlóképpen igyekeztek a magyar történelmen, a magyar kultúrán és keresztény
magyar hagyományokon túl lépni és ezért még gyilkolni is képesek voltak. Van
tehát nekik is hagyományuk. Igaz, proli-hagyomány, amely még messzebbre nyúlik
vissza… Mert minden társadalom olyan, mint egy felépítmény. Van teteje és van
alja. Nos, a teljesen értetlen tüntetők, akik rabszolgatörvényt emlegetnek, de
a vasárnapi boltzárat is ellenezték, akik az oktatás színvonaláért hőbörögnek, közben
úgy káromkodnak, mint a diplomás kocsis, nem biztos, hogy valóban tudják, miért
vannak az utcán. Ezt igazolja néhány interjú, amelyet bátor jobbos tv-sek
készítettek a résztvevőkkel.
Mégis, mindezek ellenére vannak aggályaim. Kicsit
komolytalanul fogja fel ezeket a tüntetéseket a jobboldal. TV-s műsorokban
jókat röhögnek rajtuk a nemzeti újságírás „nagyjai”, gúnyos hangvételű
megszólásokat hallunk lépten-nyomon, s úgy tűnik, mindenki hátradőlve veszi
tudomásul, hogy országos „szrtájk” helyett, két-háromszáz proli ordítozik a
fővárosban, s vidéken is csak néhány szereplő akar rendszert, kormányt, népet
váltani. A jelenség viszont sokkal veszélyesebb – szerintem – mint amilyennek
látszik.
A történelem bizonyította, hogy a csőcselék nem a
számarányától veszélyes, hanem attól, hogy kik állnak mögötte és ezeknek mennyi
befektetendő pénzük van. Nos, ma az „Európa-rombolás és keresztényüldözés, valamint
a nemzetállamok megszüntetése” projektre számolatlanul érkezik a pénz minden,
még ellenálló országba. Ennek pedig az a következménye, hogy ez a ma még
látszólag ártalmatlan, lyukas zoknis ellenállás egyik pillanatról a másikra
súlyossá válhat, mert ha néhány értelmesebb ember kerül a mai ellenzéki vezetők
helyére, akkor máris kezelhetetlen lesz a helyzet.
Ha csak Lenin hatalomátvételére gondolunk, a képlet
semmit nem változott. Annyiban lett csak rosszabb, hogy akkor elszigetelt és
nem világméretű bolsevizmust láttunk, hanem egyfajta próbálkozást, sok-sok
pénzzel a háttérben. És akkor is németek fizették ezt a fajta embertelenséget.
1918 januárja ma is tanulságos történelmi helyzet kéne, hogy legyen. Ha ma egy
világméretű liberális támadássorozatot nem állítunk le időben, akkor a
történelem ismételni fogja önmagát. Jöhetnek a lágerek, a szovjet-típusú koncentrációs
táborok, a dugig tömött börtönök, a gyilkosságok, amelyekre annak idején Lenin egyértelmű
parancsot adott.
A liberális-kommunista-bolsevik mindig ugyanaz
marad. Papok százezreit gyilkolták meg akkor, s ma is papot, püspököt fenyeget
a méltó utód, azaz a DK háborodott elnöke. Falvakat éheztettek halálra akkor,
ma pedig a gazdasági növekedés ellen keltenek hangulatot, mindenféle hazugságot
és rágalmat hangoztatva, s amikor hatalmon voltak, minden ár az egekig szökött.
Csaknem koldusbotra jutott az ország.
A szovjet hatalomátvétel forgatókönyve ugyanaz
volt, mint a mai forgatókönyv… ugyanazzal a népréteggel végrehajtatva. Csakhogy:
akkor a Lenin féle világforradalmi elképzelést nem tudták megvalósítani, mert a
nemzetállamok, a hit, és a hazaszeretet megállította a sátáni projektet. Ma
azonban más a helyzet. Évtizedekig készítették elő a nagy forgatókönyvírók a
nemzetállamok szellemi és lelki leépítését, s így Európa nagyobbik részén nem
áll útjába senki e liberális-bolsevik hatalomvágynak, de a beszállított
idegenek miatt már fél is a társadalom, hiszen a bűnözés, az erőszak, a gyilkosságok
ma már mindennapossá váltak Európa nyugati felén.
Pénz, gyűlölet és ostobaság minden mennyiségben
rendelkezésére áll a forgatókönyv íróinak, akiknek nagyapjai, szülei írták a
korábbiakat… 1917, 1919, 1947… és sorolhatnám.
Ma ismét a primitív, kulturálatlan és szellemileg
leépült társadalmi réteg hangoskodik… ma még csak hangoskodik, de az elembertelenedés
fertőz, mint a háború embertelensége. A pénz pedig vonzza azokat, akiknek nincs
igénye sem a tisztességes életre, a haza iránti elkötelezettségre, és akik
irigységből, kapzsiságból embert is ölnének, mert annak többje van, mint neki.
A papokat, az egyházakat utálni is trendi, valamint az épülő Budapestet megrongálni,
és a miniszterelnök elleni gyűlölettel az ország ellen fordulni… és az Unióban Magyarország
nemzeti voltát sárba taposni… ez az egyetlen bolsevik program, erre irányul a
bolsevik propaganda, s már Salvini ellen is idejárnak tömtetni az elvtársaik.
Súlyos hiba, sőt bűn, hogy nem történik
feljelentés, s ha történik, az is az ő bolsevik oldalukról, s a bolsevik bíráság
is nekik ad igazat, mert ők összetartanak.
Tehát ne felejtsük el 1918 januárját és 1919 Magyarországát…
Tehát: amíg kiröhögjük őket, lekicsinylően
viselkedünk velük szemben, addig ők erősöd(het)nek… Május pedig még messze van,
s az sem biztos, hogy a forgatókönyv írói bedobják a bolsevik gyeplőt a
nemzetállami lovak közé… mert a forgatókönyv állandó. Az ellenséget lebecsülni
pedig, egyenlő a háború elvesztésével… – tartották a rómaiak.
S ha békét akarunk, háborúra kell készülnünk. És az
ellenséget sokkal jobban szemmel kell tartanunk, mint eddig tettük. Mert
Leninék sem voltak sokan 1918 januárjában, mégis százmillió halott maradt a
bolsevik eszme 100 éve után… és ez az eszme, ma Budapest utcáit, Magyarország
településeit fertőzi ismét… Meddig még, s hová vezet?
Stoffán György