A
magyar belpolitika, épp úgy, mint a nyugati nagypolitika meghasonlott…
skizofrén. Ugyanis bárkivel összeáll, ha az illető azt mondja magáról, hogy
egyetért a bolsevik-liberális szellemiséggel. Ha valaki bebizonyítaná, hogy az
egykori német fővezér is liberális volt, és ha most élne, utálná például Orbán
Viktort, akkor minden bizonnyal ő is szobrot kaphatna a Reichstag előtt. Nem is
beszélve Szálasi Ferencről, aki mint szocialista, nem is biztos, hogy szeretné
Orbánt, hiszen Orbán, ha volna neki becsületes bírósága, talán le is ültetné, mint
az a fasiszta Horthy tette… Persze Horthy azért fasiszta és gazember, mert képes volt a
nagy Rákosi Mátyást is börtönbe zárni... a szocialista Szálasival együtt, noha a mai ellenzéki logika szerint mindkét
kiemelkedő liberális politikus a demokrácia jegyében akarta Magyarországot
felépíteni, ugyanazok a mai - ellenzéki értelemben vett - "demokratikus" módszerekkel… Tehát, a mai szocialisták és liberálisok azzal, hogy megvédik a
Jobbikos karlengetőket, voltaképpen végre az igaz magyar történelemtanítás
előfutárai.
Minden
másképpen volt, hisz, ha valaki kicsit fasiszta, az belső pártügy, de még
Heller Ágnes és Konrád György szerint sem akadály, ha valaki náci… csak legyen
liberális náci és ne akarjon másokat megölni Orbánon és szavazóin kívül. Akkor
kedvére lengetheti a karját, és még pártkötelet is kap, ha eljön az ideje a
nemzeti gondolkodásúak akasztásának, és akkor még a cigányok is beleférnek… de
szigorúan csak pártügyként, mert az már igazán nem tartozik a szocikra, a
liberálisokra, és a Momentumra sem, hogy ki mikor és kit akaszt, ha az illető
nem liberális vagy bolsi.
Vallási
alapon is lehet akasztani és ehhez lehet bolsinak is meg nácinak is lenni. Tökmindegy! Az is belső
pártügy. A Szeged-csanádi püspök például remek közös ellenség a DK-tól az MSZP-ig
mindenkinek. Hiszen Orbán alatt fejlődik az egyházmegye… és ez
megengedhetetlen, mert elmarad ez a püspök a vácitól, aki viszont igazi bolsi
és igazi liberális, és még a barokk kápolna fasiszta, populista freskóit is bátran
lemeszeltette. Beer püspök üdvözölte az akasztással fenyegetőző tüntiző testvéreit, s
talán a lámpavas alatt azért feladná az utolsó kenetet az összes sötét jobboldali
fasiszta nemzeti gondolkodású keresztény Fideszes, békemenetelős birka-magyarnak is, akik magukban akarnak élni, és nem szeretik a hívatlan
vendégeket, akiket viszont a püspök igencsak szeret…
Szóval
az ellenzéknek van saját, jól megbecsült nácija. Hellertől-Konrádig,
Beertől-Kunhalmiig. Mert ma már a nácizás egyfajta érv, de ellenérv is, akár a
demokrácia szavunk. Mert kihalóban van az a generáció, amely még tudta mi a
náci... és rettegett is tőle… tudta mi a fasizmus és a bolsevizmus, és attól is
rettegett. Ma, senki semmitől nem retteg, ha azt az "európai magyarságot”
akadályozó néhány millió magyart kell eltenni láb alól, és lebontani a diktatúrát,
amelyet ez az Orbán épít immár harmadszor kétharmaddal. Na, azokat a szavazókat
kell likvidálni, akik megadták ezt a lehetőséget a náci, fasiszta Fidesznek – tartják Beer
atya kedvencei, mert ez a diktatúra már elviselhetetlen, így ha a karlendítősök
is bontani akarnak, akkor az már közügy… még ha náciznak is egy-egy keveset a bontás közben.
Igen
a diktatúra is egy tartalmatlan fogalommá, egy érvvé és ellenérvvé vált
napjainkra. Mint a „gulyáskommunizmus”… , vagy a „legvidámabb barakk” kifejezés…
Pedig a diktatúra egészen más.
Ha
diktatúra volna, akkor nem volna tüntetés, nem lehetne trágár bolsi rigmusokat
ordítozni, nem lehetne vádaskodva félrevezetni a népet stb… Tehát – mondják a
bolsi libsik –, Orbán még diktatúrát csinálni is képtelen, de ez igazán nem
demokrácia, ahol nincs diktatúra. A szocializmusban bezzeg… Volt proletárdiktatúra
és szocialista demokrácia. És ez a kettő együtt, és ezt a kettőt együtt
szolgálta Heller és Konrád is. Na, lássuk be végre, hogy kellenek a nácik. Mindenkinek
kellenek, mert nélkülük nem érthető az ellenzéki káosz.
Csakhogy…
ebben a jobboldali és baloldali, egymással ellentétes és nemlétező demokráciában - amelyben a
kommunista, a bolsevik, a liberális és a náci összességében az ellenzék -, végre
letisztult a nemzeti oldal. Mert ha az ellenzékben ott van a makulátlan náci,
és a szintúgy makulátlan liberális, és a még makulátlanabb bolsevik (akinek a
kezéhez potom százmillió ember vére tapad) akkor a nemzeti gondolkodás –
amelyben nincs sem náci, sem szélsőséges balos vagy jobbos és még egy rohadvány fasiszta sem… vegytiszta, keresztény és magyar.
Az
ellenzék olyan ebben a politikai és szellemi káoszban, mint a lakmuszpapír. Belemártották a magyar társadalomba, így az, azonnal megmutatta a valóságot. Kivette belőle a mocskot és a szemetet, az ártó vegyületeket, és megmaradt a kristálytiszta, hazát és nemzetet menteni akaró, keresztény
értékrendet valló magyar szellemiség. Ez a nemzeti jobboldal. Nos, ez az, amibe újra bele akar piszkítani a
karlengető Jobbik, a rabló és hazug bolsevik, s a világpolgár liberális. Együtt…
csak éppen közben kiszáradni látszik a lakmuszpapír… és már alig csepeg róla vissza a
kosz… és már az sem az eredeti politikai Petri-csészébe… hanem egy félredobott sz….os serblibe… ahol bizony
nagy a vihar a bolsevik karlengetéstől.
Stoffán
György