Martonok és Lillák társadalma

Eszembe jut egy idézet: „Az vesse rá az első követ, aki bűntelen közületek!” ^{(Jn., 8.)}

Ezzel nem felmenteni akarom Marton Lászlót, ha valóban elkövette azt, amiről ma oly nagy vehemenciával liheg a liberális erkölcsrendész szerepében tetszelgő sajtó. A TV, a rádió, a lapok… az ostoba beszélgetős műsorok, ahová célirányosan hívnak meg embereket, akik tudják miért, mennyiért hívták meg őket és azt is tudják, mit kell mondaniuk. Mindegy nekik, hogy politika, mások teljes földbedöngölése, hazaárulás vagy éppen közerkölcs-e a téma. Névtelen senkik ócsárolnak szemforgató módon olyan embereket, bizonyítatlan tetteik miatt, akiknek ők maguk, az általuk ócsárolt lábnyomába sem léphetnek. Ennek az „engem is molesztált” cirkusznak valami egészen más üzenete van, mint amit látunk. Célirányos, valami ellen, valamiféle más dolgot megalapozva, elfedve.

 

Pitiáner színésznőcskék régebbi vagy újabb keletű pornómeséi látnak napvilágot, a nép pedig kifejtheti a véleményét, vagy így vagy úgy. Mindegy, hogy az audiatur et altera pars elve ez esetben sem működik, de ez is belefér annak a sajtónak a világába, amelyet nem a tisztesség, az objektivitás és az igazság vezérel, hanem a nézettség, a minél nagyobb botrányt bármi áron. És itt nem számít az ember, nem számít a tehetség a tudás a zsenialitás… dögöljön meg, mert a liberális feminista sajtó így akarja… valamiért…

Számba vehetnők a többi szakmát is… hiszen nem csupán színházi világban kíván meg egy-egy hölgyet egy-egy férfi – a mai liberális gendervilágban már meglehetősen természetellenesen –, hanem sok más szakmát felsorolhatnánk, ahol bizony igazolhatóan és bizonyítottan egy-egy állás elnyeréséért bizonyos testi ellenszolgáltatást kell nyújtani.

Például: Nem maradhat a pályán a fiatal TV-s, ha nem fekszik le az idősebb és meglehetősen melegecske sztárral, aki a kiszemelttel azonos nemű, de ő dönt… vagy: ki kérdezi meg a felszolgálólányt, hogy hány rohadt stricivel kellett „megküzdenie”, amíg elnyerte az állást, de egy-egy vállalkozó is sportot űz abból, hogy munkatársait "testi ügyessége" alapján vesz fel vagy bocsájt el. 

Az egész társadalom ilyen szennyes, mert erkölcsi normák nincsenek, tisztesség nincs, s a hölgyek is bizony ki-kivetkőznek saját érdekeik okán a nőiesség szalonképes formájából, s igen sokszor átvedlenek néhány órára a legutolsó útszéli kurva mezébe. És még meg is magyarázzák. Nem jobb tehát a női nem sem (csak veszélyesebb) a férfinél, mert egy férfi soha nem fogja évek múlva felhánytorgatni, ha egy nő felajánlotta kegyeit bizonyos előnyök megszerzése érdekében… ám, mint manapság látjuk, a nők szintén érdekből úgy sírják el azt a szexuális, vagy azt megközelítő eseményt, mintha tüzes parázson járatták volna őket, noha ők fújták a parazsat, ki ne aludjék.

És a társadalom élvezi ezt a primitív, ócska cirkuszt. Mert a társadalom, a nép azt képzeli, hogy ezzel az alávaló témával ő is bekerült a színházi világ berkeibe. Pedig nem. Csak őt használják azok, akiknek érdeke ez az álszent és mocskos szarkavarás.

Nem érdekel tehát, hogy Marton hány hölgy „intimszféráját” simogatta meg, s hány "ártatlan gyenge nő" kezét helyezte férfiasságára… olyanokét, akik ma panaszkodnak, de akkor nem vágták pofán és hagyták ott… 

A társadalom nagy része ilyen. Az egyik akarja, a másik tűri vagy élvezi… ám, ilyen mélyre kevesen süllyednek… minthogy bár tűrte és élvezte, de megbízásból, vagy azért hogy újra figyeljenek rá visszaél e talán megtörténtekkel… a talán meg sem történtekkel.

Engem inkább az érdekel, hogy ki hány Marton rendezést látott a "Vígban", mit mondtak neki azok a darabok, és mit vont le magának e zseniálisan rendezett darabok martoni mondanivalójából. Ugyanis szívesebben nézem ennek az állítólagos betegesen nőfalónak a darabjait, mint azt a hölgyet mezítelenül, aki a színpadon, a pamlagon a darab részeként egyszerre két férfit elégít ki kézzel, majd panaszkodik Martonra, az őt felkereső, aberrált liberális sajtó  újságírójának...  Mert ma ez a művészet... 

No és persze kit ne zavarna eme aberrált liberális kultúrvilágban, s ki ne irigyelné, hogy Marton László Prima Primissima díjat kapott? A pornómesékkel ezt a díjat is sárba lehet taposni...
 

Nem jelent mást ebben a társadalomban ez a szemét cirkusz, mint magát a társadalmat. A társadalom erkölcstelenségét, orránál fogva vezethetőségét és álszent ostobaságát. Mert ezt tette a társadalommal negyven év kommunista diktatúrája és immár csaknem harminc esztendő liberalizmusa, elvtelensége és hitnélkülisége. A Marton-ügy csupán egy képlet, egy sok ismeretlenes egyenlet a táradalom mai erkölcsi helyzetének kiszámításához.

Ráadásul azt sem tudhatja senki, hogy a „megkörnyékezett” nők nem hazudnak-e csupán, egy jól fizető nemzetközi megbízásnak eleget téve. Vagy elég a bizonyíték egy akasztáshoz, ha sokan hazudnak? Mert olyan társadalomban élünk, amelyben minden igaz lehet és annak az ellenkezője is… és bár a tisztességes társadalmi réteg sokkal szélesebb és nagyobb, mint az e botrányt kirobbantóké, mégis a karmesteri pálca – érthetetlen módon – ez utóbbiak kezében van… és még senki nem érttette meg velük, hogy ez már nem az az előadás… és nem is az a színház...

Stoffán György