560 éve – épp ma –, hogy
kegyelmed Hunyadi János Nagy Úr, visszaadta lelkét a teremtő Istennek, miután bevégezte
a dolgát ezen a földön, ott, Nándorfehérváron. A pestis vitte el Kegyelmedet, mert
a halottak úgy terjesztették a dögvészt, amint a beteges szellemet ma a
liberálisok. S a kettő között semmi különbség nincs. Kegyelmed hazatért a
teremtőhöz, az ország azonban nem készült fel a török későbbi támadásaira, mert
az ország vezetői saját érdeküket nézték csupán, nem a hazáét. Nem vették
komolyan a veszélyt, amely reánk leselkedik, mert úgy valának, vele, hogy
Kegyelmed elintézte amit kellett, s immár, hogy meghalt, fizetséget sem kell
adjanak az öreg Kapisztránnal kivívott győzelemért. Inkább abban jártak, hogy birtokaikat
nagyobbítsák, hogy beárulják egymást a királynál, hogy a győzelmet magukénak
vindikálva ők kapjanak elismerést, földet, s egyéb javakat. Kegyelmed meg csak
feküdjék a gyulafehérvári egyházban kedvére, amíg a világ.
De Nagyságodnak ott sem lehetett
nyugalma, mert a reformáció nagyhangú és gyilkos kedvű mívelői kidobálták a
kegyelmed csontjait ama szarkofágból, amelyben pihenni szándékozott a
feltámadásig. Így ma csak a szarkofágra tehetünk virágot, s szalagocskát
nemzetünk színeivel. Kegyelmedet meg majd az angyalok harsonáinak
megszólalásakor láthatjuk legközelebb.
S elgondolkodom Nagyságod harcainak
és halálának értelmén, összevetve a mai kor történéseivel. Kegyelmed mielőtt hadat
gyűjtött, birtokainak jövedelméből országot épített, kolostorokat, templomokat
emelt Isten dicsőségére, Várakat erősített, mert látta, tudta Kegyelmed, hogy a
muszlim világ nem tett le a zsidó kereskedő, az állítólag egykor létező Mohamed
által fejébe ültetett tervről, miszerint Európát el kell foglalni és a
hitetleneket, akik mi lennénk… meg kell ölni. Nagyságodnak Isten szolgálata
mellett a keresztény magyar és európai kultúra védelme, az európai jogrend
megőrzése, az ország fejlődésének elősegítése volt a célja, valamint az, hogy a
hódító muszlim sereget távol tartsa a Kárpátok gyűrűjében élő nemzetektől. S
mindezen feladatainak bőségesen eleget is tett, noha hagyhatta volna fájdalmában
és sértődöttségében az egészet, s visszavonulhatott volna Hunyadi birtokaira…
hiszen fiát, Lászlót a hataloméhes magyar főurak megölték… Másik fia viszont –
s erről Kegyelmed már mit sem tudhatott – olyan királya lett a magyarnak, hogy
hozzá fogható vezér immár 500 éve nem született ebben a hazában.
Ma sem vagyunk jobb helyzetben,
mint Kegyelmed idején volt a magyar. Csak ma másképpen hívjuk azokat, akik elárulják
Magyarországot. Őket ma ellenzékinek, baloldalinak nevezzük. Ők azok, akik ma
bedobálják házainkba, iskoláinkba a pestises hullákat, ők azok, akik beengedik
a törököt várainkba mindenféle kazamatákon keresztül, ők azok, akik a mai európai
uraknál a „kormányzónkat”, s minisztereit feljelentgetik. Mert ma, az európai urak
épp olyan primitív és hitetlen galádok, mint a törökkel paktáló egykori árulók.
Amíg mi harcolunk azért, hogy népeinket ne irtsa ki a muszlim sereg, addig ezek
a férgek behívják, s éjjelenként rejtve telepítik le Európában a megszállókat.
Nem sereget állítanak ki ellenük, hanem feladják állásaikat, őrtornyaikba
költöztetik az ellenséges katonákat. Amíg Nagyságod mellett Kapisztrán Szent
János a keresztet magasra emelve gyűjtött sereget, addig ma a Vatikán falain
belülre, maga a pápa viszi a muszlimokat, s Jézusra hivatkozva számolja fel
Jézus kétezer esztendős egyházát. Nagycsütörtökön a hitetlen lábát mosta meg, szakítva
egy jézusi Szenthagyománnyal, s kezet csókolt az uzsorásnak, akinek ősei
szekérszám lopták ki Magyarországból a sót, s a körmöci aranyat, s akiket
minden efféle lehetőségtől megfosztott 1222-ben az Aranybulla, majd később a
Tripartitum.
Európa már nincs Nagyuram! Az
európai ember elfelejtett imádkozni és dolgozni… elfelejtette hazáját, elfelejtette
azt szeretni és azért kiállni, s nyelvén kívül immár semmi nem jelzi ki milyen
nemzet fia. Ám, ez a megkülönböztetés is kezd kiveszni, mert az ánglius nyelvet
a mai európai urak már jóval korábban bevezették annak érdekében, hogy mire az
európai nemzeteket erőszakkal és a muszlimok segítségével megszüntetik, legyen
egy közös nyelv, amelyen két ostorcsapás között megérti a parancsokat az
állattá alacsonyított keresztény európai.
Így vagyunk ma Nagy Jó Uram, 560
évvel Kegyelmed halála után! Egyedül mi magyarok állunk a vártán azokkal a
nemzetekkel együtt, amelyek egykor Magyarországon laktak, s ennek okán maguknak
követelték, és meg is kapták azt a földet, amelyet Kegyelmed – az élete árán –
megvédett a török hódítóktól. S míg 1920-ban ezek ellenségnek tekintettek s
halálos gyűlölet volt bennük ellenünk, addig ma ismét, mintha egy ország
volnánk, közösen kell, hogy megvédjük határainkat… s ebben egyelőre nincs hiba.
Csak a Nagyságod által is ismert oláhok húzódoznak, mert talán jobban rettegnek
tőlünk, mint a muszlim hadaktól. Hiszen megloptak minket, s nemzetünk Erdélyben
lakó részét immár 96. éve egyfolytában csepülik. Hiába nyújtunk békejobbot,
ezek inkább a fokhagymáról is leszokva Sátánnal ölelkeznek semmint, hogy szót
érteni igyekeznének velünk…
Ma is zeng a déli harangszó
Nagyuram, ma is imára hív a nemzetért, Európáért, amíg be nem tiltja a pápa, mint
elavult európai ostobaságot, hiszen zavarhatja a muszlim megszállók pogány
fülét… A templomok is egyre üresebbek, mert a papok egy része nem Jézust követi,
hanem a földi hatalmakat, a Vatikánt, a pápát. S Jézust épp úgy keresztre
feszítenék – ha a pápa úgy akarná –, mint akkor, ott azok a zsidó főpapok… Üres,
lerombolt vagy kocsmává alakított templomok, üveges tekintetű, lelküket
vesztett európaiak és sátáni, hazug baloldali és liberális csőcselék és milliós
nagyságrendű hitetlen, primitív pogány, írni-olvasni nem tudó, a majomtól alig
különböző sereg ellen vagyunk egyedül ebben a világban Nagy Jó Uram! S abban
remélünk, hogy a Teremtő mellettünk áll, s azt a kevés magyart, aki még tud imádkozni,
meghallgatja.
Magyarország Kormányzó Nagyura,
Hunyadi János!
Ma nem Kegyelmedért imádkozunk,
hanem Kegyelmedet kérjük. Kérjük, hogy járuljon a Teremtő Isten elé, s a többi
hős magyarral együtt kérje a Fennvalót országunk és népeink megerősítésére,
megtartására. Mert ha Isten és a Nagyurak lelkei nem állnak mellénk, s nem
vonják ki kardjukat ismét, s Kapisztrán nem emeli újra magasra a keresztet,
akkor Esztergomtól Tövisig porrá lesznek a templomok, s többé senki nem
imádkozhat magyar nyelvünkön a Magyarok Nagyasszonyához! Igen! Kérje kegyelmed a
Magyarok Királynőjét, Máriát, hogy megmaradt hadainkat ő állítsa csatasorba…
Mert mi még hiszünk Szent István utolsó
szavaiban: - „A magyar nép az én népem, s az én népem nem vész el a történelem
viharaiban…”
Stoffán György