Már el sem szomorít az efféle megnyilvánulás, mert úgy tűnik ez is hozzátartozik a mindennapjaimhoz. Nap, mint nap szembe kell néznem vagy engem érintő személyeskedő antiszemita vádakkal, vagy nemzetemet, hazámat érő hasonlókkal, noha én nem vagyok és hazám sem antiszemita. Csak magyar, és csak keresztény, ami Önöknél ab ovo utálandó, megvetendő, hiszen a goj egyenlő a sertéssel, annak tisztátalanságával. Nálunk ott ül a miniszterelnöki hivatalban tanácsadóként egy, az Ön fajtájából, de Önökhöz szaladgálunk, nehogy sértődés essék, ha szobrot akarunk állítani valamelyik nemzeti hősünknek, nagy magyarunknak. DS ha Önök rábólintanak, akkor felállítjuk a szobrot, ha pedig azt mondják, hogy Dózsa György vagy Arezzói Guidó antiszemita volt, hát lebontjuk… Miről beszél tehát, amikor Horthy szobrok sokaságáról hazudozik a nyugati sajtónak? Tud-e olyan Horthy szoborról, Lauder, amelyet a magyar kormány állítatott (ami illő is volna köszönetképpen a Mazsihisz támogatásával!), s tud-e olyanról, amely közterületen áll? Én nem, pedig szeretettel látogatnék oda. Ugyanis Horthy nem volt náci ámhoórec barátom! Koszorús Ferenc sem volt az, akinek hőstettét már el is kezdték relativizálni… mert Önöknek mindenki náci volt, aki a Horthy korban élt és mozgott… anyáink, apáink, mindenki. Talán azért, mert egyébként bocsánatot kellene kérniük tőlünk, magyaroktól. Bocsánatot a páncélvonatért, amelyből az Ön hittestvérei ugráltak elő alkoholtól mámorosan, ha akasztani kellett a magyar parasztot, a papot, a hivatalnokot, a katonatisztet… Önök azzal takaróznak, hogy nem volt közük a valláshoz azoknak a gazembereknek. Ám én nem is csak a vallásra gondolok, amikor hittestvért említek, hanem a homogén zsidót, aki akár bal-, akár jobboldali, ostobán és általánosítva gyűlöl a holocaustért, gyűlöl a kereszténységünkért és a magyarságunkért.
Önök – és ez nem bűn – más logika alapján működnek, mint mi keresztények – magyarok. Nekünk a szeretet a sajátos és lélekből eredő alapeszménk, Önöknek a bosszú, a gyűlölet az utálkozás. Mi tudjuk, hogy azok vagyunk, Önök csak képzelik, hogy kiválasztottak. S ha már bocsánatot nem kérnek, legalább köszönjék meg tisztességgel, hogy nem csak halottaik vannak a vészkorszakot illetően, hanem – hála Istennek – túlkélőik is szép számmal, s azokat a túlélőket mi magyarok, mi keresztények mentettük meg, bújtattuk el, óvtuk és élelmeztük, amikor ideje volt ennek. Papok, püspökök, polgárok, parasztok saját életüket sem kímélve tették a dolgukat, s amikor vége lett a vészkorszaknak, akkor ismét jött a kommunista diktatúra, amelynek verőlegényei és kihallgatói is legtöbbnyire Önök közül kerültek ki. Igaz, vitték a tisztességes magyar zsidót is… csak már nem nyugat felé, hanem keletre, ahonnan nem jött vissza, hiszen Auschwitz után nem sokkal kellett megismernie a másik vagont, a másik halált… a Gulágot. Saját vére által a halálba taszítva!
Ma honnan veszi Ön, világ ámhoórece és liberális hittestvérei a bátorságot arra, hogy ránk hazudják a világ összes vádját, az antiszemitizmustól a fasizálódás vádjáig, miközben tudva tudják, hogy Ismét Európa egyetlen menedéke az Önök számára Magyarország. Az egyetlen védelem pedig éppen az az Orbán Viktor, aki ellen Önök folyamatos támadásokat indítanak, s akivel ugyanazt teszik, mint Horthyval. Gyűlölködve alázzák, és nem ismerik el azt a védelmet, amit államfőként, miniszterelnökként biztosított, biztosít – Önöknek is! Pedig tudniuk kell, hogy a muszlimok Önöket is ki akarják irtani, s ezért már a magyarországi zsidók kérték is a magyar kormány védelmét… Most mégis hazudoznak aljasul és lejáratva ismét a magyarságot, a magyar nemzetet. Kinek jó ez ámhoórec Lauder?
Ön Lauder egy nagyon buta zsidó, jiddisül egy ámhoórec! Önnel ezért nem is kellene vitatkoznom, mert számomra rangon aluli egy ilyen hazuggal – aki hazámat és nemzetemet ilyen aljasul bántja –, vitázni. Csupán azért szóltam ismét, mert épp a napokban vádolt meg egy Önhöz hasonló kolléga „barátilag” némi antiszemitizmussal… ám, most jobboldali zsidóként nem határolódik el az Ön aljas hazug, magyar gyűlölő állításaitól. Így magyar polgárként, keresztényként és az Ön itt élő hittestvéreit is védve, kell szólnom: Ki kell kérem magamnak ezt a hangot, ezt az aljasságot, amivel további negatív érzelmeket éleszt… gerjesztve a később szemünkbe vágható antiszemitizmust. Lauder! Mi itt ebben a magyar hazában, itt a Kárpát-medencében békében és szeretetben akarunk élni. Önökkel együtt, hiszen az Önök nemzete sem csak Lauderokból és ámhoórecokból áll – hála Istennek.
Békességben és szeretetben jó érzés társaságban eldiskurálgatni, anekdotázni, élvezni a csodálatos, könnyfakasztó pesti zsidó humort… egymás értékeit ki-, és megbeszélni, s védeni egymást a ránk leselkedő tragédiától, feledve végre a múlt gyalázatos örökségeit, az egymásnak okozott fájdalmakat és az ehhez kapcsolódó hazudozást.
Lauder! Maga kérjen bocsánatot a magyar nemzettől Kun Béláért, Szamuelyért, Rákosiért, Rajkért és a többi gazembertért, akik megkínozták, meggyalázták nemzetünket, és kérjen bocsánatot az állandó hazudozásáért. És ne köszönje meg mégsem, hogy védtük Önöket. Mert az kötelességünk volt, ma is az és az lesz, amikor ideje lesz ismét. Mert sajnos ideje lesz ismét… ne riassza hát el aljas hazugságaival a magyarokat ettől a szent kötelességtől… Hagyja nekünk azt a luxust, hogy megbocsássunk önöknek, ha kell bocsánatkérés nélkül is… irgalmasságot gyakorolva Önök iránt.
Stoffán György