A vég megállíthatatlanul közelít.
A világ egyre jobban, egyre nagyobb léptekkel siet a megsemmisülés felé, s az
emberiség egyre inkább olyanná vélik, mint aki vak, süket és néma egyszerre.
Bár az ilyen emberek is tudnak társalogni kezükkel, ujjaikkal adva jeleket
egymásnak. Úgy tűnik azonban, hogy haldokló világunknak immár keze sincs.
Európa csak tanácskozik, de
előbbre nem jut, Amerika katonai erejét fitogtatja gazdasági agóniájában és
háborúra szólítja szövetségeseit, az arab világ pedig szenved a zsidó állam és
az iszlám szélsőségesek szorításában. Erkölcs, emberség nincs. Pénz és olaj
van. Az ember nem számít, de a pénz és az olaj igen. Az emberi gonoszság
sátánivá vált, és Európa alszik. A világ vezetői farkasvakságban szenvednek.
Közelít az a háború, amelyben senki nem lesz győző, de az emberiség önmagát
győzi le. Pusztulás, megsemmisülés vár mindenre, ami érték, ami élő és ami
megteremtetett. Az emberiség a liberalizmus aljas ketrecébe zárva vár hangtalanul
a lefejezésre, a pusztulásra, mert Isten ellen harcol, amint a nő, aki letépte
a tiltott fa gyümölcsét, mert elhitte, olyan lesz, mint Isten, ha megszegi
Isten parancsát. Nem lett olyan…
Ma is a kígyó sziszeg a világ
vezetőinek fülébe, s a világ vezetői is elhiszik, hogy olyanokká váltak a pénz
által, mint Isten. Úgy tudnak irányítani, uralkodni, mint a Teremtő. A politika
pedig megköveteli a kisebb államok vezetőitől, hogy kövessék a nagyokat, s ha
nem teszik, akkor gazdasági válságot idéznek elő, nyomorba taszítva a népeket,
a társadalmakat.
Háború van ma a világban. A jó és
a gonosz háborúja, amelyben még mindig támogatja a halálraítélt a gyilkost… a
népek nagyobbik része az öntömjénező liberális eszméket. A népek saját
ítéletüket írják, amikor ezt teszik. A halálos ítéletet. A keresztényüldözés ma
már tömeggyilkosságokba torkollott, s a vész egyre közeledik Európa felé, ha
már meg nem érkezett, s nem egy pillanat alatt üti fel a fejét, a legváratlanabb
pillanatban. S a keresztények is némán
állnak a vágóhíd előtt, s várják a bebocsájtást, pedig az ő kezükben, azaz a mi
kezünkben van a megoldás kulcsa. A hit a kulcs! Amíg a pápa szót emel, a klérus
hallgat, és azzal foglalkozik, azért haragszik, mert az egyházadó beszedéséről
vita folyik… A templomok kapujában pedig pénzszedők állnak, s adorálni is csak
pénzért lehet az Oltáriszentség előtt. Mert fenn kell tartani – mondják! Nem! Nem,
a templomokat kell fenntartani ma, hanem a lelkeket, a hitet és az Isten iránti
elkötelezettséget. Terjeszteni a szeretet parancsát, Jézus tanításait. Mert
üdvözülni csak Krisztusban lehet – mondja az írás.
Meg kell szüntetni a harcot Isten
ellen, mert látni, tudni kellene az eddigi történésekből, hogy Isten ellen
harcolni lehetetlen. Ha a természet erői ellen nem tehet semmit az ember,
hogyan tehetne Ő ellene, aki teremtette mindazt, ami körülvesz bennünket? A
liberalizmus rombolása nem csak a törvényeket, a tudást, de erkölcsöt és a
lelket is rombolja. Látjuk, hogy ez a lélekrombolás, az önzés, a kapzsiság, a lustaság,
a jóra való restség etc… mind-mind a liberális és kommunista eszmeiség átkozott
gyümölcse, amelyet önzésből, ostobaságból ismét leszakított az emberiség. Mert elhitte,
hogy ő lesz a központ, mert gyűlölte azt, aki parancsolt neki saját az
érdekében, mert ő is vezető akart lenni. Mert hitte, hogy Isten parancsait lerázhatja
és saját kedve szerint élhet…, élhet jól. Emiatt pedig lassan eljön a Paradicsomból való kiűzetés órája. Az európai kultúra megsemmisülésélnek és az európai ember pusztulásának órája... És ismét - joggal - felhangzik majd az arkangyal kérdése: Ki olyan mint az Isten, azaz - mi ká él?
A liberális eszme elvette a
tudást, átalakította és lezüllesztette az iskolarendszereket, semmibe veszi az
emberi életet és azt hirdeti, hogy minden ember a saját maga istene kell, hogy
legyen… Nincs tisztelet, nincs igény, nincs szeretet ott, ahol a liberalizmus
megjelent és hirdeti téveszméit, sátáni igazát. Európa és a világ vezetői pedig
ennek a borzalmat hozó eszmének a bűvkörében él – még. Amíg van, amíg lehet,
amíg el nem kezdődnek Európában a lefejezések, a robbantások, amíg nem lengeti
meg kaszáját a gyilkos halál. Ma csak nézzük, halljuk a drámai híreket, s nem
gondolunk arra, hogy amit ma látunk, azt holnap saját bőrünkön tapasztaljuk. Mert
a földkerekség önmagában sem nagy, s a háború és a gyilkosok átkozott sátáni
hada már-már a szomszédban gyilkolja halomra az embereket. Ukrajnában is háború
folyik, s a palesztinok is elvesztették hazájukat a betolakodók, a
gyermekgyilkos hódítók miatt.
Európának fel kell ébrednie!
Európának vissza kell térnie Istenhez, a hithez és az erényes élethez, a joghoz
és a rendhez, a törvény és az elöljáró tiszteletéhez. Az európai társadalmak kezdik
felismerni az igazságot, félelmükben pedig, akár gondolkodni is tudnak. Az
európai vezetők azonban gúzsba kötötték saját kezüket, amikor a világhatalmat gyakorlók
különféle szerződéseket toltak eléjük azzal a paranccsal, hogy alá kell írniuk.
Ma tehát különválik lassan az
európai társadalom és az európai vezetés. Ám, ez sem jó, mert jó vezér nélkül a
legnagyobb számú gulya, csorda – vagy nevezzük bárminek, hogy ne legyen sértő –
is eltévelyeg. Szervezkedni nem tud a társadalom, mert a szélsőségesebb pártok
azért vannak, hogy nyilvántartsák lázadó tagjaikat… s a hatalmak ezeket a lázadókat
a pártok nyilvántartása alapján egyszerűen megfékezhetik.
Mi lehet a megoldás? Még egyszer
mondom: a szeretet, a hit, az Isten iránti elkötelezett hűség és bizalom.
Hiszen a történelem, az idő bizonyította be, hogy az erkölcs és a hit elvetése
egyenlő az érték és az emberiesség megsemmisülésével. Csak gondolkodni kell és
a legegyszerűbb gondolkodású ember is megérti a lényeget. Nem a melldöngető
magyarkodásban, nem a körmeneten az első sorban sétálásban vagy a kenetteljes
előadásokban van a hit elrejtve, hanem a szívekben, a legtermészetesebben, de
tisztességesen megélt élet példájában. Az egymás iránti elkötelezettségben és
az önzetlenségben. Le kell vetni eddigi magatartásunkat és egyszerűen, másokért
élve a nemzetet és a hazát szolgálva kell példát mutatnunk mindazoknak, akik
nem így gondolkodnak. Mert a legnagyobb erő a szeretet és az önfeláldozás. Mert
nem elég mondani, hogy keresztények vagyunk… úgy is kell élni, hogy ez lássék
rajtunk. S nem azzal mutathatjuk meg, hogy eljárunk a templomba, hogy lássák,
ott vagyunk, hanem a mindennapokban, a családi életben, a gyermekek nevelésében,
a munkahelyen és baráti társaságban. Zászlóvivőkké kell válnunk környezetünkben
és a világban, mert Krisztus és hit nélkül elpusztulunk. A felelősség pedig a
miénk, keresztényeké. Mert valamennyien Krisztus tanítványai vagyunk, s a tanítványoknak ezt parancsolta:
„Menjetek el az egész világra, és hirdessétek az evangéliumot minden teremtménynek!”
(Mk. 16,9-15.)
Stoffán György