A tömegnek nincs pszichológiája… a
tömeg állattá vedlik, támad, öl és minden morális határ megszűnik a számára. A
tömeg épp úgy, mint az ár nem vigyáz arra, hogy kit sodor el, kit öl meg, csak
hömpölyög és feltartóztathatatlanul sodor mindent, ami az útjába kerül. A tömeg
persze más, hiszen a hömpölygés és a féktelen gyilkolás csak végeredményként
jelenik meg. A tömeget valami láthatatlan erő irányítja, hergeti, tüzeli a
rosszra, a rombolásra, az erkölcstelenségre. A tömegnek ezernyi arca van
és százezernyi rosszat képes elkövetni. A bűnösök azonban nincsenek a tömegben.
A bűnösök a pártházakban, a civil szervezetek élén, a bíróságokon, a
törvényalkotók között rejtezkednek. Nincsenek szem előtt, csak megbízóik
szájából halljuk a felforgató gondolataikat, a kereskedelmi és a köz-tv-k szennycsatornáin
át jut el a tömeghez. És eljut, hiszen a világ, Európa már rég nem az, amitől
értékként tekinthettünk e földrészre. Ostoba, hazug és aljas, embertelenségben
dagonyázó disznók vezetik, akiknek semmi más nem számít, mint a parancsot
kiadók kedvébe járni.
Mint a palesztinokkal, a mai
magyar emberekkel és az európai népekkel is ugyanaz történik. Szándékosan
elszegényítik, primitívvé és hazafiatlanná teszik e népeket, mert a buta és
koldusszegény tömeget még inkább lehet manipulálni. A gazdag a pénztől
önérzetessé válik, de a szegény kiszolgáltatott, s egy pohár vízért is hálás…
Összetört lelkű nemzetek, összetört lelkű társadalmak és családok vergődnek –
mint tömeg – azoknak a kezében és kényük-kedvük szerint, rángatják és
használják a tömegeket. A szegénységnek semmi
Fájdalmas végignézni a mai
ifjúság nagyobbik részén, amelynek nincs istene, nincs hite, nincs és nem is
lehet jövőképe, viselkedni nem tud, mert már a szülei és a nagyszülei sem
tudtak, a kés és a villa nem létezik a számára, mert a „Meckyben” olyan nincs.
Mozart, Händel vagy Liszt ismeretlen, Munkácsy vagy Stróbl Alajos pedig éppen
annyit jelent neki, mint a sarki fűszeres neve… ismeretlen. Tanulás? Igen
tanulni akar némelyik, hiszen akkor dől a pénz. Mások nem akarnak tanulni, mert
az ügyeskedés, a mások átverése nagyobb és jobb pénzt hoz, mint a tanulással
szerzett szakma által való pénzkeresés.
Az iskolákban alig van már olyan
tanár, akinek a tudása, a hivatásszeretete, gyermekszeretete és erkölcsi érzéke
egybevág. Tragikus dolog látni és hallani, amikor az iskolában a gyermekek még
kérdeznének a tanárától, de a tanár azt mondja: lejárt a munkaidőm… és elsiet a
diákok elől…
A társadalom tehát egy lelkileg
roncsolt, szellemileg súlyosan leépült, szegény tömegből áll, amelynek nincs
jövője, mert a mindenkori hatalom a saját érdekei szerint használja e bohóccá
tett emberek tömegét. Használja, hogy saját bársonyszéke és az ehhez járó
javadalom és a további rablás lehetőségét fenn tudja tartani.
Ma is ennek a tanúi vagyunk. Az
ígérgetések heteit éltük, hiszen Magyarországon önkormányzati választások
lesznek napokon belül. Akik ma alázatosan és az emberek megbecsülését hazudva
simulnak a választók kegyeibe, holnap - néhány értelmes és művelt megválasztott
kivételével - tudósokká, királyokká, a világ uraivá válnak hivatalukban
megválasztásuk után. A ma becsültnek tűnő polgár a választás után a bányászbéka
ülepe alá süllyed, a jelölt alzatából az állatkerti majom, seggét pacskoló
művelete látszik csupán, s egy háromfős önkormányzathoz is időpontot kell
kérni, mert az úgy divat a politikai sznobéknál. Ha pedig levelet ír bárki
egy-egy hivatalba, netán arcátlan bátorságot véve, magát a nagyméltóságú
polgármestert célozná meg neveletlenül ostoba irományával, hát a levelet már a
titkárnő becsúsztatja a hengeres irattartóba, azaz a kukába. Mert egy-egy
ilyen, ma még alázatos jelölt, megválasztva félelmetes nagyúrrá fejlik, s
titkárnője döntheti el, hogy őt semmi sem érdekli, s ne is zavarják felséges
polgármesteri mivoltát.
Persze van jó néhány, ettől
eltérő településvezető, aki lelkesen és szeretettel áll a lakosság szolgálatára
és valóban szolgálni akar… ám sajnos ezek a kivételek, akik erősítik a
„szabályt”, azaz még láthatóbbá teszik a Magyarországon eluralkodott emberi
ostobaságot, a pártarisztokráciák mindent lenéző magatartását.
És a család? A családok is
megszenvedik mindazt, ami országosan, a társadalomban és civil közösségekben
tapasztalható. Mert a család sem kivétel. Egyre több negatív hír lengi körül a
magyar családokat. Rengeteg a válás, a züllés, az asszonyok elkurvulása, s
persze a sok-sok panasz a durva férfiakra, akik bántják a nejüket…. A dolgok
mögé azonban nem néz senki. Nem látják az újságírók és az érdekvédők a sarokban
zokogó, anyja által egy új pénisz kedvéért elhagyott gyermekeket, a családnak
hazudozva félrejáró asszonyokat, azt, hogy manapság a csonka családok
helyzetéért 90 %-ban az anya, a feleség tehető felelősnek. Valami divattá vált
a nők szemellenzős védelme, noha ma már másképpen kell szemlélni a nő
magatartását a családban. Már-már az első veszélyforrásként kell kezelni
házasságban a nő által megvalósított hűtlenséget. Ám, ha csak erről beszélnénk…
de megjelent a perverz, az új szeretővel a gyermekek előtt is intim játékokat
játszó, a határokat súroló paráznaság, a fotózott szerelmi játékok veszélye
is.
Erről a minap Dr. Bánk Jeromos pszichológus barátom mesélt, akinek sok esetben
maga a rendőrség ad munkát, kivizsgálandó a gyermekek lelki sérülését, hiszen
nem mindegy, hogy a gyerek, aki addig családban volt, most anyukával és az új
bácsival él, s minden nap látja ezeket a csaknem szexuális
mutatványokat.
A Családjogi Törvény is gyermek
és családellenes, s mert ilyen a bírói döntések félelmetes
társadalomellenessége rontja tovább a helyzetet… A lelkileg súlyos beteg
bíró e törvényre hivatkozva nem egy esetben a kurvává vált hűtlen anyának ítéli
a gyermeket. Az anya ugyanis lelépett az új szeretőhöz, s a hülye, lelki sérült
bíró azt a helyzetet tekinti „teljes családnak”, így a hűtlen nőt jelöli ki a
gyermek nevelőjének. A pszichiáter szerint van olyan eset, amelyben - az új
kapcsolatban - a szeretők közül a férfi négy gyermeket hagyott ott az
édesanyával, a nő hármat hozott a vadas kapcsolatba, de a degenerált
pszichopata és gyermekgyűlölő taláros a pulpitus magasságából nem látott le,
mégis a négy gyermekét elhagyó szeretőt és a ribanccá avanzsált anyát jelölte
ki a gyermekek gondviselőjének. Az sem érdekli a Csjt-t, hogy a gyermek milyen
szellemi körülmények közé kerül, hogy addigi vallásos neveltetését folytatja-e
az új kapcsolatban a gondviselő. Semmi nem érdekes, mert egy beteges törvényt
alkalmaznak, amely egyedül a család illetve a gyermek érdekeit nem látja és nem
veszi figyelembe. Maguk a bírók követnek el bűnöket a gyermekek ellen egy
ostoba és aljas családjogi törvény alapján. Mert ma ez a divat…, azaz minden
erkölcsnek és jónak az ellenkezője … S már itt kezdődik a hülye bírói döntések
és aljas törvények alapján még inkább megtört és meglázott gyermek-generáció
jövőtlensége, a társadalom további süllyedése, a családok teljes felbomlása.
így a nemzet értéktelenedése.
A tömeg tehát sok-sok rétegből,
sok-sok ego-ból tevődik össze, mindenek más és más problémája van és semmi nem
illeszkedik a másikba. Káosz és anarchia uralkodik minden szinten, mert nincs
erkölcs, nincs törvény, nincs emberség és szeretet. Hatalommánia, önkény és
kapzsiság, élvhajhászás és érzéketlenség uralkodik. Megszaporodtak a kurvák (e
szó ősi magyar szó, tehát nincs miért szégyellni, kihúzni!) és latrok, de a
buta és gondolkodásra képtelen, házmester és műanyaghegesztő színvonalú
társadalmi réteg is úgy sokasodik, mint az egysejtű. Hasonló mértékben
emelkedik a politikusok között is ez az erkölcsileg nulla típus, amely
cezaromániásként és végtelen kapzsiként eltávolítja pártjától a normális
többségi szavazókat… mert az emberek nem veszik jónéven, hogy ők, mint
szavazók koldusok, de akikre adták a voksukat, azok dúsgazdagok és palotáikat
biztonságiak őrzik a választók pénzén… mint azt sem szeretetik az emberek, a
választók, ha egy őket gyűlölő zsidó kerül az általuk választott kormány
tanácsadói közé…
Mivé váltunk 25 év alatt? Semmivé
váltunk, értéktelenek lettünk, mert azt csináltak belőlünk az értéktelenek.
Jobbról és balról egyaránt. És mi még most sem értjük a lényeget, amely
megoldás lehet minden problémára: Hit és ima… Isten és az Istenhez való hűség
kegyelme… Mert csak az szabadíthat fel és adhat erőt e kilátástalan és ocsmány
helyzetben, amely helyzet magában hordja a világháború rémségét, az iszlám
vérengzésének lehetőségét, a katakombák vallásgyakorlásának esélyét… bár, nem
biztos, hogy nem ez volna a jó megoldás. Mert az ember bajban válik igazán
hívővé. Bűnben élve önmagát hiszi megváltónak…
Mert a tömegnek nincs
pszichológiája!
Stoffán György