Uraim! Önök az életükkel fizettek Magyarország szabadságának a kivívásáért, ám ma úgy érzem, hogy ez az áldozat, amelyet alázattal vállalna minden igaz magyar, mégsem volt hiábavaló. Úgy tűnik a magyar szabadságot évszázadokba telik visszaszerezni, úgy látszik, hogy a magyar ember hitét évtizedek alatt sikerül végre újjáéleszteni, mert újra vannak, lehetnek példaképeink. Van Böjte Csabánk, aki a hitet éleszti édes anyanyelvünkön a Kárpát-medencében, tolmácsolva a pápa Őszentsége gondolatait, azzal a ferences szeretettel, amely keveseknek adatik meg. Van Bátor Botondunk, aki a pálos rend felvirágoztatásában Isten kegyelméből olyan úton jár, mint évszázadokkal ezelőtti elődei, s mert a Pálos Rend virágzik, Pázmány szerint van okunk bizakodásra nemzetünk és hazánk felvirágoztatását illetően is. Van Ferenc pápánk, aki évszázadok óta X. Szent Pius, XII. Pius és II. János Pál után negyedikként tolmácsolja Jézus szavait és mutat példát életével, mindennapjaival egyházunk tagjainak és a világnak.
Magyar politikai példaképünk is van. A kiváló államférfi, akit támad a világ, támad az ellenzék, mert keresztény és magyar. Abból a fajtából, amelyből Önök is vétettek. Abból a fajtából, amely nem adja fel, amely tud alázattal szolgálni és erélyesen rendet teremteni, de minden cselekedetében Istent és a magyarságot szolgálja. Persze követői között ott vannak a haszonlesők, az árulók, a kapzsik, a hazaárulók, de nem kell ilyen sötéten látnunk végre. Hiszen az államférfi, akiről beszélek világosan és tisztán lát, világos és tiszta utat mutatott nemzetünknek. Nincs alternatíva.
Lassan és apránként alakul a nemzet sorsa, lassan de biztosan ismeri fel a társadalom azt az utat, amelyen – és csak ezen – juthat ki száz esztendős, de inkább ötszáz esztendős lelki elnyomorításának folyamatából. Hinni is kezdett ez a nemzet Urak. Igaz, a templomok egyelőre még üresek, de itt-ott már elindult egy szabad magyar élet, amelyet a hit és az Isten felé fordulás vezérel. Sok még a hibánk, a bűnünk, de keressük Istent, s mint Márton Áron erdélyi püspök üzente Illyés Gyulának, amikor az kesergett, hogy nem találja az Urat… - „ha keresed, akkor már meg is találtad”. Reménykedem Urak, hogy megtalálta a magyar nemzet az Urat, a Teremtőt, s hogy az Ő segítségével tovább építheti azt az országot, amelynek gyámköve az Önök áldozata.
Urak! Van reményünk, élünk és hiszünk… de nem volt elég ama a zord hajnalon az aradi vár árkában beteljesedett áldozat … Ma ismét kérünk Önöktől Urak. Imádságot kérünk Önöktől, bizonyosak lévén abban, hogy Önök az Isten országnak szabadságát élvezhetik immár. Imádságot kérünk Urak a nemzetért, hogy ne vesszen el a Trianonban megszaggatott Haza, hogy a nemzet újra talpra álljon ötszáz éves nyomorgattatása után, s hogy hinni tudjon, és hirdetni tudja Isten mindenhatóságát, szeretetét.
Urak! Dicsőség Önöknek csodálatos áldozatvállalásuk évfordulóján, s alázatos kérés is egyben e néhány sorom. Mert Zrínyivel mondva „sed dulcis est vivere”. Ám ehhez Önökre ma is épp oly szükség van, mint volt a csatamezőn, s a tankönyvek példaképeket bemutató lapjain… Önök példaképek, akiktől ma ismét kérünk, s akik ma is képesek megmenteni a hazát azzal a csodálatra méltó áldozattal, amellyel egykor örökre sérthetetlenné tették saját becsületüket és a nemzet becsületét.
Imádkozzanak értünk Urak, amikor mi Önökért mondunk fohászt ezer köszönettel és hálával. S álljanak nemzetünk élére, mert nagy csata előtt állunk, amihez Isten kegyelme elengedhetetlen… az Önök imája által.
Köszönjük Urak!
Stoffán György
