Áder János elnök letette az
esküt, megtörtént a beiktatás. A liberálisok, a kommunisták és a Jobbik persze
ellenezte az új elnök személyét. Mit is tehetnének mást, hiszen egy helyről kapják
a parancsokat. Lassan-lassan teljesen összeolvad a három ellenzéki szerveződés.
Különböző szlogenekkel ugyan, de egyet akarnak. Magyarország teljes
lehetetlenné tételét mind a hazai, mind a nemzetközi politikai küzdőtéren.
Átadni a világkormánynak azt a maradék országocskát, amelyet a nemzetközi
liberalizmus 1920-ban darabjaira szaggatott. A folyamat az EU-ban és a
magyarországi ellenzéki politizálásban válik napjaikban is állandóvá, hiszen
amikor az EU parlamentjében és a budapesti Parlamentben ostorozzák a kormányt
és annak intézkedéseit, nem tesznek mást, mint a nemzeti elkötelezettséget, a
magyarságot, a magyar nemzet értékeit köpködik, tapossák és járatják le. Nem a
kormányról van szó, nem a Fideszről, hanem a magyarságról, a keresztény államról,
amelyet immár több mint száz éve akarnak megsemmisíteni azok, akiknek útjában
van egy évezredes Kárpát-medencei léttel és sok ezer éves múlttal rendelkező
nemzet.
Az EU szocialista és liberális
vezetése azonban nem csak Magyarország, hanem az egész európai kultúra
megsemmisítésére, az európai népek kiszolgáltatottá tételére törekszik, s
közben rémülten látja, hogy Magyarország ellenáll ennek a megsemmisítő
próbálkozásnak, sőt mintát szolgáltat a többi nem hazaárulók által vezetett
európai országnak. Ezért kellett megbuktatni a volt államelnököt, ezért
hazudoznak kórusban a magyar adófizetők pénzéből élő „magyar” MSZP-s és
liberális EU-képviselők, s ennek érdekében küldözgetik vádaskodó és hazaáruló
leveleiket különböző nemzetközi liberális és szocialista szervezeteknek a
magyarországi MSZP-s és liberális bajkeverők, akiknek intelligenciája majdnem
felér egy marék káposztalepke intelligenciájával.
Az MSZP a megszokott
aljaskodással és hazudozással jár el, amit a nemzetközi politikai életben
kiismertek már, s emiatt szép lassan hiteltelenné is vált ez a szemrebbenés
nélkül hazudozó csőcselék. A liberálisok súlytalan, önhitt és szintén a proli
házmester szintjén lévő képződmény, ám sokat tud ártani kulturáltnak és
megfontoltnak álcázott rágalmaival, ostoba elképzeléseinek nyilvánosságra
hozatalával. A Gyurcsány féle DK, a maga bárdolatlanságával, az udvari bolond
szerepét vállalta fel, ám pünkösdi királysága idejekorán lejárt, hiszen az
ország hazugságpolitikusának diplomája súlyosabb ügyre enged következtetni,
mint a Gyurcsány által is felfújt Schmitt „plágium”. Hiszen, amíg Schmitt nem
plagizált addig feltételezhető, hogy Gyurcsány másnak a dolgozatát adta be, s
kapott annak köszönhetően diplomát. Bizonyosat azonban még senki nem tud, mert
Gyurcsány ügyében valami miatt senki nem intézkedik. A liberális és kommunista
lapok nem írnak erről az esetről, a liberális nyikhajok nem mennek sátorozni a
Gyurcsány-villához, a kommunista csőcselék nem hangoskodik, és nem vonul
táblákkal az utcára. Az ügy pikantériája, hogy a Jobbik sem vezényli az utcára a
párton belül söpredék-támogatóknak nevezett tömegeit Gyurcsány miatt, azonban a
kormány ellen ostoba és fantáziátlan megnevezésű (Magyar Élet Menete –
plagizálva a másik ilyen nevű felvonulást) demonstrációt tartott.
Egy tőről fakadó magyarországi
ellenzékünk tehát egyként folytatja a trianoni hadműveletet Magyarország ellen.
S ebben a folytatásban a legszomorúbb a Jobbik magatartása, hiszen a Jobbik
nemzeti színekben rugdossa Magyarországot és járatja le a nemzeti
elkötelezettséget ország-világ előtt. Az állandó kormányellenesség alapot
szolgáltat a kommunista és liberális támadásoknak, hiszen mondhatják, hogy lám,
még a jobboldaliak is támadják a kormányt (hogy miért, arról nem esik szó). A
„ha kell, ha nem” zsidózás és a felszínes történelemtudást bizonyító ostoba
megnyilvánulások Magyarországon gyűlöletet, nemzetközi szinten pedig
Magyarország elítélését, rossz megítélését vonják maguk után. A Jobbikkal
azonosítják ellenségeink a nemzetben gondolkodó magyarságot, s ma már ott
tartunk, hogy az EU-ban – ahol „magyar” képviselői támogatással mindenért
büntetik Magyarországot, a Fideszt is szélsőjobboldali pártnak tartják, és
ekként kezelik. A Jobbik tehát a legártalmasabb politikai „erő” a mai magyar
politikai életben.
A Fidesz is olykor mellényúl. Az
egri eset, amelyről szó van: egy hangfelvétel, amelyen az hallatszik, hogy
éppen lezsidózzák Székhelyi József színészt, a Himnusz meggyalázása miatt. Ez
pedig nem tett jót a Fidesznek, és újra alapot adott a liberális, és egykori
munkásőr vezette, máig kommunista beállítottságú magyarellenes zsidó szervezetnek
a támadásra. Nem arról beszélt a két hülye egri Fideszes, hogy Székhelyi nem
kell a városi ünnepségre, mert aki a magyar Himnuszt gúnyolja, nem érdemes
arra, hogy Eger hős városában fellépjen, hanem jött a beteges és meggondolatlan
zsidózás. Pedig jól tudják, hogy ellenségeinknek ez a vesszőparipája, mert a
zsidózással lehet bizonyítani a magyarság fasiszta voltát, és lelki
beállítottságát. Az egri hülyék, amolyan jobbikos módon beletrafáltak a
viszonylagos, Fideszt végre körülvevő csendbe. A Jobbik és holdudvara pedig
ebbe az egri, szájukat tartani nem tudó Fideszes „antipolitikusok” által
kialakított ténybe kapaszkodva újra zsidózhattak egy jót, zsigeri
(parancsvégrehajtó) „gyűlölettel”. Erre a kommunista zsidószervezet is
nagyobbra tátotta a száját… és egymást srófolva így vált ismét országos és
nemzetközi botránnyá a mindkét oldalon szunnyadó gyűlöletből fakadó cirkusz,
amelyért egyedül egy valaki, a Himnuszt gyalázó Székhelyi József a bűnös. És
nem azért mert zsidó, hanem mert egyszerűen hülye és pofátlan liberális. A
politikai élet tehát minden oldalon olyan, mint egy pszichiátria zárt osztálya.
Végül a Horthy-szobor állítása
jut eszembe, amikor rövid összefoglalómmal fárasztom a Kedves Olvasót. Már van
Horthy mellszobor Magyarországon, de egészalakost csak most állítanak. No, erre
is hatalmas felhördülés volt Magyarországon. Volt a Kormányzó Úr fasisztától
kezdve minden, ami nem tisztességéről tanúskodik. A kommunista és liberális
megítélés úgy beleívódott a mai primitív társadalmi rétegbe, hogy attól
elszakadniuk nehezebb, mint még egyszer megszületniük. A 20. század legnagyobb
magyar politikusa és kormányzója ugyanis nem követett el semmi olyan
cselekedetet, amely embertelen, nemzetellenes vagy hazaárulás-gyanús lett
volna. A szocialista moszkoviták 1919-es hazaáruló és értékromboló lázadása és
gyilkosságsorozata után hatalomra kerülő politikus minden erejével azon volt,
hogy Magyarországot újraegyesítse, történelmi határait egyszer és mindenkorra
megerősítse. Ez a cél vezette egy olyan korban, amely kor éppen annyira volt
kiszámítható, mint a mai. Akkor is politikának hívták azt, amit ma is annak
neveznek, s akkor is többnyire olyanok kerültek Európában a politikusi
székekbe, mint ma. A minősítést ez esetben inkább elhagyom. Semmivel sem volt
rosszabb a helyzet a mainál. Az üldözötteket mentő, a hazát szolgáló kormányzó
Európával és a német birodalommal is szemben igyekezett lehetőségeihez mérten
politizálni, amit az bizonyít a legjobban, hogy a mai hőbörgők véleményével
szemben Nürnbergben más véleménnyel voltak Magyarország vezetőjéről. Azt is
elfelejtik, hogy Rákosi Mátyás és Szálasi Ferenc is börtönbe került, mert
Horthy Miklós szélsőséges, magyarellenes politikát nem tűrt sem jobbról, sem
balról. Sokszor mosolyt fakasztó tehát, amikor a Jobbik igen „balul” Horthyt és
kora nagy magyarjait állítja be úgy, mintha ezek az emberek ma Vona, Novák és
bandájának tagjai lennének, lehetnének… Horthy 1938-as és 40-es honvisszaszerző
útjai a 20. század legnagyobb eseményei közé tartoznak. A Kormányzó ekkor azoknak
is tisztességes és jogaikat tiszteletben tartó életet ajánlott és ígért, akik
1920-tól magyarok ezreit ölték és kínozták meg. Horthynak tehát jár a
tisztelet, a szobor, az emléktábla. Horthynak jár, hogy fiataljaink ismerjék
életművét és a történészek is végre az igazat írják le, s ne köntörfalazzanak, s
ne kerülgessék a történelmi forró kását. Mondják ki világosan, hogy Horthy ma
is példaképe kell legyen minden hazai és Kárpát-medencei magyar politikusnak.
Azok pedig, akik Szálasit éppen úgy dicsérik és állítják példaképnek, mint a
Kormányzót, vagy bolondok vagy egyszerűen primitívek, akik semmilyen történelmi
tudással és logikával nem rendelkeznek.
Van tehát új kocsisunk a régi
szekérhez. Megmaradt az összeférhetetlen primitív, proli házmester szellemiségű
ellenzék, amely lefizethető, amely felhasználható, és amelynek a nemzet és a
haza fogalma semmit nem mond, jelent. Nem leányálom ma, Magyarországon
tisztességes politikusnak lenni, mert a parlamenti és a civil bolondház bizony
nem könnyen kezelhető úgy, hogy az ápolók között is van olyan hülye, akiknek a
kezelését még a boldog emlékű Frim Jakab, a Magyar Királyi Hülyenevelő Intézet
alapító igazgatója sem vállalta volna el. Azonban, megmozdult valami a
tömegekben, s legyenek bár megszorítások, legyen nehezebb az élet, az ország
mentése mindennél fontosabb – kétmillió embernek. Mindössze egy baj, egy
erkölcsi probléma nem engedi nyugodni a magyar társadalom tisztességes felét: -
miért nem büntetik meg azokat, akik miatt ma megszorítások vannak, akik miatt
gyermekek éheznek, cukorbetegek fizetnek hatalmas összegeket betegségük szinten
tartásáért, iskolák zárnak be, bénákat állítanak embertelen ócska, másra nem
képes orvosok a munkaképesek sorába, öregek maradnak gyógyszer nélkül, s akik
miatt nincs iparunk, és az ország lakosságának nagy része bizonytalan jövő
előtt áll… etc. Ha e bajokért a felelősök vagyonelkobzása és büntetése
megtörténnék, akkor még tisztább szívvel, és nyugodtabb lélekkel venne részt a
nemzet tisztességes része a kommunista-liberális politika által lerombolt haza
újjáépítésében, s nem érezné úgy lelke mélyén senki, hogy „kissé” igazságtalan
mindaz, ami ma Magyarországon a magyar állampolgárokkal történik…
Stoffán György-Európai Idő - Sepsiszentgyörgy