 |
| Az "újnáci-szabadkőműves" elkövető... |
Ha bárki, bárhol zavart aggyal vagy téveszmék hatására robbant, lövöldözik, kárt okoz, az máris terrorista, és remek alap arra a regnáló hatalom számára, hogy saját ellenségivel azonosítva „fellépjen a terrorizmus ellen”. A terrorizmus azonban nem az, aminek ma mondják. Mint minden fogalom, ez is elvesztette igazi értelmét és átminősült politikai, zsaroló fogalommá, amely hazudozásoknak, kifogásoknak és koncepciós eljárásoknak lehet indoka. Kérdés azonban, hogy igazából mi is a terrorizmus?
A terrorizmus igazi gyökere és melegágya a liberalizmus és a demokrácia, valamint a szocializmus. E három, egy tőről fakadó fogalom önmagának a terrorizmusnak a szalonképes (néphülyítésre alkalmas) elnevezése.
A liberalizmus, vagyis a szabadosság terrorban tartja Európát, az európai kultúrát, a keresztény értékeket, és a nemzeteket. Hiszen ez az őrült és velejéig gonosz eszmerendszer minden erkölcsi és fizikai, lelki és szellemi értéket a viszályára fordított, s az értéktelent tartja értéknek, az erkölcsöt elítélendőnek, az erkölcstelent pedig követendő – lassan kötelezően követendő – példának. Olyan terrorizmusról beszélünk tehát, amelynek a központja maga az európai unió illetve annak parlamentje.
A demokrácia egy másfajta terrorizmus. Ez a népfelség jogán és alapján úgy állítja be egy szűk politikai elit hatalmát, mintha az a nép akaratából regnálna, s a nép érdekeit szolgálná. Láthattuk, hogy ez a terrorizmus a nép kirablását, a nép megsarcolását, és a nép teljes tökre tételét jelentette az elmúlt huszonkét esztendőben. Közben az Európai Unió, amely szintén a demokráciára hivatkozik, és arra épül, bebizonyította a gazdasági terrorizmus létét, az ostobák uralmát, terrorját az értelmes és erkölcsös európaiak fölött. Magyarán a demokrácia nem más, mint „szalonképes” anarchia, azaz terror a józanész fölött.
A szocializmus maga a terror, hiszen nemzeteket népeket irtott ki, ha vezetői úgy akarták, népeket száműzött vagy deportált, ártatlan embereket vitt Keletre és Nyugatra munkatáborokba, ahonnan a visszatérés olyan biztos volt, mint a lotto főnyeremény. A terror azonban nem csak a deportálásokban jelenik meg, hanem a gyilkosságok megítélésében is. Hiszen amikor egy bizonyos vallású vagy nemzetiségű emberek deportálásáról van szó, az kötelezően tisztelendő, kötelezően iskolai tananyag, kötelezően kötelező sírni miatta. Ha más nemzetek hasonló vagy még drámaibb történelmi eseményéről beszélünk, akkor az csupán egy elenyésző ügy, apró esemény a história lapjain. Maga a kettős mérce is terrorizmus, hiszen emberek millióinak érzésibe, fájdalmába ront, azt semmibe veszi, míg a sajátját kiemeli… ez a lelki és szellemi terror.
Ha szűkítjük a kört és nem általánosságban beszélünk a terrorról, a terrorizmusról, akkor láthatjuk, hogy minden napunk a terrorizmussal való komoly küzdelem jegyében telik el.
Trianon a magyar nemzet és a vele együtt élő nemzetek ellen elkövetett terror volt, olyan, amilyen azóta sem fordult elő más népekkel kapcsolatban. A kisebbséggé lett magyarság elleni terror immár az új főhatalmak részéről kilencvenegy éve tart. Hiába hazudoznak az EU-ban és Tusnádon a kisebbségek védelméről, nap mint nap feltűnik a hírek között olyan esemény, amely a kisebbségekkel szembeni terrorról szól.
Ha nem nemzetiségi alapon vizsgáljuk a terrorizmus kérdését, akkor is a mindennapi terrorizmust kell látnunk. Hiszen Terrorista cselekményt hajt végre a bank, amikor a TV-ben hirdeti csalárd módon „kedvezményes” hiteleit, a kormány, amikor kizsebeli az EU-tagság és a politikai elit, saját érdekében a népet, de éppen ilyen terrorcselekmény az is, ha egy-egy politikus vagy párt hazudik a választások előtt, majd hatalomra kerül, végül a következő kormány nem bünteti meg… noha egy országot vezetett csődbe, családok millióit tette tönkre, gyermekeket és öreg, beteg embereket ölt meg közvetve.
Ezek a tények és mai életünk, a mai világ igazolják, hogy voltaképpen egy terrorista pénzhatalom, és annak ócska, lelketlen és aljas kiszolgálói tartanak minket súlyos teher, terror alatt. Nem csoda hát, ha itt-ott eldurran egy bomba, elsül egy-egy kézifegyver, s hagy maga után nyolcvan-száz halottat. A terrorhatalomnak ez jó is, hiszen az igazi bajokról és problémákról eltereli a népek figyelmét. S azt a hülyét lehet terroristának nevezni, aki elkövette a világsajtót bejáró cselekményt. A terrorizmus tehát velünk együtt élő valóság, amely állami szinten és az unióban is naponta megnyilvánul, amelyet támogat a mai világpolitika, a liberális, a szocialista és a demokrata szellemiségű politikusok hada. MI, azaz a nép élünk terror alatt, hiszen az állami terror mellett a bűnözők terrorjával is számolni kell, amelyet nem lehet megnevezni, mert a terrorista a mindenki egyenlő elvén revolverezi a többséget a nem egészen fehér kisebbséggel. Terroristákhoz méltó módon.
Beteg tehát a világ. Nem azt nevezik ma terrornak, aminek az a neve, hanem azt, amit annak akarnak nevezni a terroristaellenes politikai terroristák. Az oslói robbantás és lövöldözés is csak egy figyelemelterelés, egy szükséges esemény, amely leköti a sajtó figyelmét, hogy legalább pár napig ne a pénzvilág által generált hamis gazdasági válsággal törődjön a kirabolt Európa sok botor nemzete és társadalma, hanem azon csámcsogjon, hogy Oslóban hány hulla maradt a tett színhelyén, s hogy ki is volt az elkövető. A terror azonban terror marad. Ha pedig jön egy hatalmas politikai orkán és kisöpri a mai politikai terroristákat, majd hoz helyettük másik turnust, akkor ismét valaki valahol robbant, országot csonkít, embereket deportál, koncon osztozik. Mert maga az emberi faj ilyen. Született terrorista, amely kívánja a szabadosságot (liberalizmust), a hatalmat (demokrácia), az egyenlőséget (szocializmus), s közben siránkozik ezeknek káros hatásai miatt… Az emberiség tehát önmagát terrorizálja, mert ha nincs terror, akkor választ magának terroristát, s ha pedig nincs választék, akkor maga válik azzá - önmaga ellenségeként…