 |
| Kenessey Csaba megemlékezése |
Trianon megemlékezés 2011 Bázel, június 4.
A tisztelt megjelenteket közös gondolkodásra hívom.
1998-ban megjelent Budapesten Milán Kundera könyve, melynek címe: A nevetés és a felejtés könyve. Ebben a következőket olvashatjuk:
„A nemzeteket úgy likvidálják- mondta Hübel -, hogy legelőször elveszik emlékezetüket. Megsemmisítik könyveiket, műveltségüket, történelmüket. És valaki másféle könyveket ír, más műveltséget nyújt, és másfajta történelmet gondol ki nekik. A nemzet aztán lassan elfelejti múltját, és nem érti jelenét.”
Charles Maurice Talleyrand-Périgord (1754-1838) francia államférfi, diplomata mondta Napóleonnak:
Felség! Régi szokásuk a magyaroknak, hogy felnéznek nagyjaikra és büszkék múltjukra. Vedd el a nép múltját, és azt teszel velük, amit akarsz.
Nem ismerjük fel a mi mai napjainkban zajló problémáinkat benne?
„A magyarság tömegeitől az alkotótöltetű múltismeretet vették el, s ha nem akarjuk, hogy ellenségeink eltemessenek bennünket, akkor késedelem nélkül a nemzeti önismeret visszaépítésén kell dolgoznunk.”
Radics Géza
Kérdések, amik foglalkoztattak:
1. 91 év távlatából nézve elég-e még ma is országunk megcsonkításának megsiratása?
2. Lehetséges-e a mai világban egy korrekció, revízió, mely nekünk és a körülöttünk létrejött államoknak megoldásul szolgálhatna?
Nem lehet és nem szabad feladnunk, vannak ma is példák:
KOSOVO: önálló állam lett, holott sohasem volt azelőtt az! Nekünk több mint ezeréves történelmünk és tradíciónk van!
Jugoszlávia széthullásának eredményei: új/régi államok létrejötte!
Szlovénia, Horvátország, Szerbia, Hercegovina stb.
SZU szétesése: a régi tradicionális államok új életre keltek
Azerbeidzsán, Grúzia, Ukrajna stb.
Konklúzió: A politikusok által megszabott határok nem megváltoztathatatlanok! Ezt csak velünk akarták valakik... elhitetni! Sohasem voltak azok, lásd felelőtlen, vagy más érdekeket szolgáló, politikusok által nem természetes módon létrehozott államok.
Mielőtt azon gondolkodnánk, milyen lehetőségeink vannak az ország helyreállítására, mit az orvos, amelyikhez beteg érkezik, a terápia meghatározása előtt alaposan meg kell vizsgálnia a beteget.
Nekünk is elemeznünk kell a múltat:
• Mi vezetett a „trianoni békediktátumhoz”
• Mik voltak az előzmények, azaz kiknek állt érdekében az Osztrák-Magyar Monarchia szétdarabolása? (Anglia, Franciaország, USA?)
Alapvetően, mint tényt el kell fogadnunk, hogy a világtörténelemben egyetlen háborút sem indítottak kizárólag elvi, eszmei vagy vallási okokból.
Példák:
Az I. világháború kitörésének okai gazdasági érdekek és a Németország gazdasági erejétől való félelem voltak. Németország rohamosan fejlődött az iparosodott világban, termékei egyre nagyobb mértékben kerültek a világpiacon vezető helyzetbe. Ezt a fölényt kellett megtörni.
A II. Világháború kitörésének okai részben az I VH utáni igazságtalan „békeszerződések” (diktátum)-ban keresendők. Az USA részt vétele ugyancsak gazdasági okokra vezethető vissza, a Japán ipar és kereskedelem annyira megerősödött és nemzetközi síkon nagy eredményekhez vezetett, hogy ezt az Egyesült Államok már nem tudta elviselni. Embargó alá helyzeték Japánt, elzárták a nyersanyagoktól és enegiahordozóktól, ezért Japánnak nem maradt más választása, háborúval kellett reagálnia (Perl Harbor). Itt mutatkozik meg a politika mindenre elszánt mivolta, Roosevelt elnök pontosan tisztában volt azzal, hogy a Japánok támadni fognak, tudatosan nem riasztották flottájukat, ezáltal több mint 2000 tengerész vesztette életét... valamint az (elavult) hadihajóparkjuk semmisült meg. Eredmény: a Kongresszus feladta addigi pacifista állásfoglalását és megszavazta a háborúba lépést!
Trianon, mi is történt valójában?
A nagyhatalmak felelőtlenségének, ill. tudatos rosszindulatának ékes bizonyítéka volt, hogy a határok kijelölésénél sokszor a döntéshozók nem is tájékozódtak, s kizárólag a környező államok hamis kijelentéseire alapoztak. Ezen országok sokszor teljesen hazug gazdasági, katonai-stratégiai, etnikai érvekkel vették rá a döntőbírákat az általuk óhajtott határok kijelölésére. Így a születendő Csehszlovák állam úgy ért el számára kedvező határkorrigálást, hogy a Ronyva-patakot fontos hajózható folyóként tüntette fel. A patakról annyit kell tudni, hogy csapadékos időben is jó, ha vize térdig ér, s medrét egy 3 éves gyermek is kényelmesen átlépheti.
Térjünk megint vissza a mi történelmünkhöz.
Már az 1848-as magyar szabadságharc leverésében a Szent Szövetség játszotta a fő szerepet, amelyik az osztrák császárság és az orosz cár között szerződésben biztosította az egymásnak nyújtandó segítséget. Az eredmény a világosi fegyverletétel lett.
A politikában nincsenek véletlenek! Már ebben az időben is gazdasági érdekek játszották a fő szerepet. Ennek kezdete az 1700-as évek második felében megjelenő „felvilágosodás”-ban rejlik, mikor is az eszme a „szabadság”, „egyelőség” és „testvériség” hódított magának teret, a despota királyságok után. Ezeket az eszméket nagyon hamar meglovagolták a különböző államok titkosszolgálatai, ezáltal a XIX. Században a nemzeti érzelmeket kihasználva gyakoroltak hatást a különböző államok politikájára.
Példa: Szarajevo Gavrilo Princip, Ferenc Ferdinánd trónörökös gyilkosa a cári titkosszolgálat OCHRANA ügynöke volt.
A cári Oroszországnak mind gazdaságilag, mind katonai erőben nagy ellenlábasa ill. akadálya volt az Osztrák-Magyar Monarchia, a „nagy eszme” a pánszlávizmus megvalósításában.
1914. június 28-án Szarajevóban eldördült a fegyver, amely kioltotta Ferenc Ferdinánd trónörökös és felesége életét. A merénylő egy szerb diák, Gavrilo Princip volt, aki a szerb Feketekéz nevű titkos szervezet tagja volt. Ezen szervezetet 1911-ben a szerb titkosrendőrség vezetője hozta létre, abból a célból, hogy megőrizzék Szerbia függetlenségét. A Habsburgok ugyanis, szerették volna becsalogatni Szerbiát is a Monarchia aklába, melynek fejében magyar területeket ajánlottak fel nekik, de a szerbek jelentős része függetlenségi párti volt. Korábban, a Feketekéz merényletet kísérelt meg Ferenc József, majd Bosznia osztrák kormányzója ellen, de mind a kettő meghiúsult, ezért kénytelenek voltak várni a következő alkalomra, ami Szarajevóban kínálkozott. A Monarchia azonnal háborút akart indítani Szerbia ellen, de a kormány egyetlen magyar tagja, Tisza István gróf ellene szavazott. Tisza egy feliratot terjesztett Ferenc József elé, melyben kifejtette, hogy a nemzetközi helyzet és az erőviszonyok nem kedvezőek a Monarchia részére. Tiszának volt egy másik alapos oka is a háború ellen. A Habsburgok szerették volna Csehországot is bevenni a Monarchia vezetésébe. A trónörökös ugyan halott volt már, de környezete hasonlóképp gondolkodott. Tisza attól tartott, hogy háború esetén, a kormányon belüli csehbarátok be tudják hozni a cseheket a kormányzásba. A csehek a Monarchia vezetésébe való bevétele komoly kihívást jelentett volna Magyarország részére, ezért Tisza ezt mindenáron meg akarta akadályozni. A csehek a Habsburgok magyarellenes politikájának komoly szövetségesei lettek volna. Azon túl, a Habsburgok politikája a szerbek irányába is megváltozott volna.
Ez a bevett gyakorlat mind a mai napig aktuális, ha kicsit odafigyelünk, napi szinten találkozunk az ehhez hasonló eseményekkel. (Jó példa erre az iraki háború, ahol a titkosszolgálat félrevezette mind a Kongresszust, mind a világ közvéleményét, azt állítva, hogy Irak atom-, és/vagy vegyi fegyvereket tart hadrendben, amellyel az egész világot (főként Izraelt) létében veszélyezteti. Az utólagos vizsgálatok megállapították, hogy az említett fegyvereknek nyomát sem találták. Más példákat is fel tudnék sorolni.
Tény: a politika nem a véletlen szüleménye, nem elvi vagy világnézeti okok vezetnek a háborúk kitöréséhez.
Miért éppen Magyarországot sújtották annyira?
Az Osztrák-Magyar Monarchia hátgerince a Magyar Királyság volt, amely uralta az egész Kárpát-medencén, azon túl, tartományai is voltak. A Monarchia természetes szövetségese volt Németországnak, és Németország egyre erősebb gazdasági vetélytársa lett a francia és angol kereskedelemnek. Ezt kellett megsemmisíteni, de ehhez a német szövetségest, azaz a Monarchiát, azon belül a Magyar Királyságot is hatálytalanítani kellett, amellyel hosszú időre kiütötték a nagy politikai és kereskedelmi játszmából. Érthető tehát, hogy a győztes hatalmak a háborút követően hallani se akartak arról, hogy a megcsonkított országnak, legalább részbeni elégtételt tegyenek egy igazságosabb határkiigazítással. A színtiszta magyarlakta területek visszacsatolásával.
Ebben a politikai/gazdasági rendszerben mit várhatunk el mi Magyarok, a sérelmeink orvoslásában?
Kit érdekelnek a nemzeti kisebbségeink jogai és kulturális szabadságuk? Nemzetközi szinten már csak azért sem várható el a támogatás, mert más, nagy államoknak is vannak „kisebbségeik”, bár ők ezeket – amennyire lehet -, elhallgatják. Spanyol és Franciaországban a Baszkok ill. a Katalánok, Angliában az Északírek kényszerültek nemzeti problémáikat fegyveres felkelésekkel, polgárháborús eseményekkel nyilvánosságra hozni. Ők harcolnak mind a mai napig kulturális és politikai szabadságukért. Más példák is lennének pl. a Kaukázusban... és az arab világban egyaránt.
A politikusok a problémák megoldását mindig a háborúban (az erőszakban) keresték. Semmilyen háborúk nem hoztak az égető problémákra megoldást! Sőt. Új problémákat szültek.
A politikusok által önkényesen feldarabolt országok új határai sehol sem hozták meg a kívánt eredményeket.
Lengyel – Ukrán – Német – Osztrák probléma, Finnország esete, amikor az ország egy részét a Vörös Hatalom (SZU) bekebelezte, a Szudéta-németek Lengyelországból való kitelepítése, a Csehszlovák Köztársaságból való magyar és német lakosság egy részének kitelepítése, vagy a magyarországi Svábok kiűzése országunkból semmilyen megnyugtató megoldáshoz nem vezetett. Igazságtalanságot igazságtalanságra halmoztak és ezzel új veszélypotenciált hoztak létre. Fischer Joska, volt német külügyminiszter Budakeszin született.....
Erdély esete nekünk különösen fájó. A tudatos elrománosítás Trianon után még fokozottabb mértékben felgyorsult. Ma pl. Kolozsvár népességének 70%-a román! Sajnos az erdélyi magyar földesurak is hozzájárultak az elrománosodáshoz, mivel földbirtokaik megműveléséhez a 18. és 19. században az erdélyi magyaroknál olcsóbb román munkaerőt a Regátból telepítették be. Mindez hozzájárult országunk megcsonkításához, de ennek vannak más okai is.
Most az utóbbi évtizedek kutatási eredményeit alapul véve rá kell mutatnom arra, hogy a politikát (és sorsunkat) más tényezők is erőteljesen befolyásolták és befolyásolják mind a mai napig. Egyre jobban körvonalazódnak egy nemzetközi hatalom, a Szabadkőművesek világhatalmi törekvései. Ezen társaság páholyaiban születnek országok, népek sorsát befolyásoló döntések.
Mint a tudományos kutatások révén kiderült, a Habsburgok már hosszú idő óta, minimum II. Józseftől kezdve, tagjai a Szabadkőműveseknek. Kitűnő forrásanyagot jelent e téren Raffay Ernő Szabadkőművesek Trianon előtt c. nemrég megjelent könyve. Ebben levéltári forrásokra hivatkozva megállapítja, hogy 1920-ban az akkori belügyminiszter betiltotta a hazai páholyok működését, elkobozta iratállományukat. Ezek az iratok ma a kutatók számára betekinthetők az Országgyűlési levéltár P szekciójában.
A titkos szervezet első magyar páholya 1749-ben Brassóban alakult, majd 1795-be betiltották a francia forradalom miatt. A nagy áttörés 1871-ben következett be, ekkor alakult meg Magyarországon a két, egymástól eltérő rítust követő nagypáholy, melyek 1886-ban egyesültek. Önmagukat ma is egy filantropikus, filozofikus és „progresszív” (haladó szellemiségű...) eszmegyárnak mutatják be. A belügyminiszteri engedélyükben az áll, hogy vallási és politikai kérdésekkel a magyar páholyok nem foglakozhatnak. A gyakorlat azonban mást mutat. A radikalizálódás alapjait Várady Zsigmond (1900-ban) a nagyváradi László király páholy főmestere vetette meg, mely egyenesen a trianoni tragédiánkhoz vezetett. Egyértelműen antiklerikális vonalat képviseltek és – bár számukra tiltva volt – belefolytak országunk politikai és vallási életébe. Meg akarták szüntetni a hitoktatást, mely gondolat ma is ismert a közben megbukott SZDSZ kezdeményezéseiből.
Váradyt (református ember) irritálta a Római Katolikus egyház 14 millió holdon való gazdálkodása, ez az eszme sok más embert is arra ösztönözött, hogy belépjen a Szabadkőművesek egyesületébe.
A Szabadkőművesek szerepe a trianoni tragédiánkban.
Már 1917 nyarán an antant állomokban működő páholyok egy titkosan megtartott konferenciájukon „elrendezték a világ sorsát”! Itt hangzik el a követelés, Franciaországnak vissza kell adnia Németországnak Elzász-Lotaringiát, meg kell teremteni a független Lengyelországot, vissza kell állítani a cseh államot és létre kell hozni az Osztrák-Magyar Monarchia „elnyomott népeinek” közigazgatási szabadságát...
Előzmények:
1915. augusztus 18-án az antant hatalmak Boszniát, Hercegovinát, Horvátországot, Bácskát és Bánátot a szerbeknek ígérték szolgálatikért. A cseh Benes, Masaryk és Stefanik csak ez után, november 14-én hozták létre a Cseh Külföldi Bizottságot, majd 1916 februárjában alapították meg a Csehszlovák Nemzeti Tanácsot. Ebből inkább nem az tűnik ki, hogy ezen urak ügyes munkája okozta Magyarország feldarabolását, hanem az, hogy nagyon egyszerűen, a győztesek őket akarták meghallgatni. A románoknak 1916. augusztus 17-én, Doberdó eleste után, ígérték oda Erdélyt, Bánátot, Bánságot, Bukovinát és Tiszántúl egy részét. A Bánáton a szerbek és románok osztoztak. Ferenc József 1916. november 21-én halt meg. Fia, (IV) Károly vette át a trónt. 1917. április 6-án az USA hadat üzent Németországnak, ezzel a háború kimenetele el is dőlt.
Károlyi Mihály és Jászi Oszkár között egyre szorosabb kapcsolat alakult ki. Jászi a szabadkőműves Martinovics Páholy vezetője volt, és tagja volt a baloldali Galilei-körnek is. Károlyi 1918 januárjában Svájcba utazott, ahol angol és francia diplomatákkal találkozott. Egyes vélemények szerint, Károlyi elárulta nekik a németek támadási tervét. Február 7-én Károlyi ellen pert készítettek, amelyből nem lett semmi. Károlyi felesége Andrássy Katalin grófnő volt, aki mögött a gazdag és befolyásos Andrássy család állt. Azonban, Tisza továbbra is útban volt, ezért a Galilei-kör egyik tagja, Lékai János sikertelen merényletet követte el a volt miniszterelnök ellen. Ezért a szabadkőműves beállítottságú Galilei-kört január 12-én a belügyminiszter feloszlatta, és vezetőit letartóztatta. Tiszát 1918. október 31-én gyilkolták meg. Károlyit később elnevezték „vörös bárónak”. Mai ismereteink birtokában úgy tűnik, hogy az ország ilyen mérvű feldarabolását se Károlyi, se Jászi nem akarta, s talán nem is látták ennek lehetőségét, de felelőtlen politikájukkal elősegítették.
Szabadkőművesek a mai Magyarországon
Kérdés, hol tartunk ma és milyen hatást gyakorolnak a Szabadkőművesek az országunkat érintő sorskérdésekre.
Trianon ma is létezik, ez a folyamat állandóan megmutatkozik az antant országok különböző magyarellenes megnyilatkozásaiban. Gondoljunk itt Slotára, a romániai incidensek állandósult sorozataira, a délvidéken magyarok ellen elkövetett atrocitásokra (Temerini fiúk) stb. Az EU ezekben az esetekben hallgat, nincsenek politikai vagy gazdasági következményei. Ezzel ellentétben hazánkat minden erővel sulykolják, nemzetközi média szinten és az EU parlamentben – az ott működő szocialista és liberális magyar képviselők – állandó pergőtűz alatt tartják a kormányt és annak minden olyan irányú tevékenységét, amelyik feltárja a múltban elkövetett csalásokat, sikkasztásokat, és más kriminális tevékenységeiket. Ezek között már gyilkosság is szerepel!
A mi mostani kötelességünk:
Itt az ideje annak, hogy közös erővel megvédjük jogos és igazságos érdekeinket, bárkivel, ha kell még az EU-val szemben is és ez által megállítsuk a további, Trianont előidéző rombolásaikat.
Nagy feladat hárul a nemzeti alapokon nyugvó nevelésre, mivel az elmúlt évtizedekben a hazafias gondolkodást a fiatalokból tudatosan kiölték, a régi értékrendet, amiben sok generáció felnőtt ugyancsak a nevetségessé tétel segítségével, nem került a fiatal nemzedékek tudatába. Önazonosságunk ez által megcsorbult, használatos lett a negatív attitűddel ellátott „magyarkodás”. Érdekes módon, a többi szomszédos országok mind még a kommunista időkben is folytathatták nacionalista érzelmeik ápolását, csak nekünk, magyaroknak kellett nemzeti öntudatunkat kiölni, nemzeti érdekeinket sutba vetni. Nemzetünk jövője tehát az értékrend és a nemzeti öntudat helyreállításában rejlik, amihez az egyházi és állami iskoláknak kell megfelelő tantervet, támogatást adni.
Az elszakított területeken élő honfitársainkkal való kapcsolattartás is nagy fontosságú feladat.
Mi, akik évtizedek óta más országban élünk, mert ide kényszerített bennünket a politika, át tudjuk érezni az elszakított országrészekben élő magyarság sorsát. Nagy lépés helyzetük megjavítására a magyar parlament által – végre – elfogadott kettős állampolgársági törvény. Megható visszajelzéseket kapunk az ott élő honfitársainktól, akik megint legálisan magyarnak érezhetik magukat.
Kedves Barátaim, ismerőseim - a Kárpát-Hazában és szerte a nagyvilágban!
Örömmel tudatom, hogy 2011 május 9-én, hétfőn délután 16 óra 21 perckor kicsinyke családunk végre letette a Magyar állampolgársági esküt! PAPÍROS MAGYAROK VAGYUNK!!!!
Nem tudom szavakba önteni mennyire boldog vagyok, hogy megérhettem ezt a felemelő pillanatot!
Tiszta szívemből kívánom, hogy minden, ideiglenesen megszállt Magyar területen élő honfitársam mielőbb átélhesse ezt a csodát!
Őszinte nemzettestvéri szeretettel,a Földkerekség legboldogabb és legbüszkébb Magyar állampolgára:
Sántha Évi - Sepsiszentgyörgy
Még élénken él bennem az érzés, miután megkaptam a svájci állampolgárságot, haza tudtam látogatni. Számomra borzalmas volt azt megélni, hogy saját hazámba, ahol őseim évszázadok óta éltek és országunknak szolgáltak, én csak külföldi útlevéllel jöhetek be!
Jártam Felvidéken, Kárpátalján, Erdélyben és Délvidéken. Átéreztem az ott élő magyarság sorsát. Nekünk, itt élő magyaroknak kötelességünk őket erőnknek megfelelő módon segíteni. Ha mi ezt nem tesszük meg, mit várhatunk el más ország polgáraitól, politikusaitól?
Milyen lehetőségeink vannak e téren?
Szoros kapcsolattartás az ott élő magyarokkal
Utazások az elszakított területekre és ott baráti kapcsolatok kiépítése
Segítségadás az ottani magyar fiataloknak a tanulás terén, ösztöndíj, „keresztgyermekké” való fogadás, stb.
A média mocskolódó, magyarellenes cikkeire való kemény reagálás, nemzetünk becsületének minden áron való megvédése
Rendezvényekre való meghívás olyan személyek részére, akik ott élik életüket és önfeláldozóan küzdenek a magyarság megmaradásáért.
Még bizonyára vannak más lehetőségek is.
Ebben a tevékenységben kérem további segítségüket.