A népszámlálás és a mániákus Orbán-kormányellenesség

 

Elkezdődött a népszámlálással kapcsolatos elmebetegség is. A közösségi oldalon megjelent a „Bojkottáld a népszámlálást” című felszólítás, amely az eddigi összes elmebetegséget magában hordozza. A kitett irományból ugyanis megtudjuk, hogy az elnyomó orbáni hatalom adatokat gyűjt és ezt meg kell akadályozni, hamis adatokat kell beírni, vagy ki sem kell tölteni a kérdőívet. Íme, egy kis részlet a facebookos agymenésből: „Nemes egyszerűséggel magasról tehetsz a rendszer népszámlálásnak álcázott adatgyűjtésére. Máris nem a rendszer szabályai szerint fogsz játszani. Ha nagyon sokan nem a rendszer szabályai szerint fognak játszani, akkor a rendszer előbb-utóbb megbénul és működésképtelenné válik. Ugyanis a rendszert maguk a polgárok működtetik. Te működteted. Rajtad is múlik, hogy mikor esik szét. Kezdheted a falbontást a népszámlálással.”

A csonka-országban tehát éppen annyi beteg elme van lakosságarányosan, mint Erdélyben, ahol – persze, szélsőséges és meglehetősen ostoba – magyarországi inspiráció alapján szintén különböző elméletekkel bolondították a magyarságot a népszámláláskor. Ott a „nemzetiségi” megoszlást igyekezett néhány ottani és sok magyarországi fél (vagy egészen) bolond sulykolni a romániai kérdőívek kitöltőinek. Nem értették meg, vagy szándékosan félremagyarázták a lényeget…

Most ugyanazok a magyarországi elmeháborodottak, a magyarországi népszámlálás ellen acsarkodnak, ugyanazzal a szándékkal, és gondolom, ugyanazon megbízók kérését/parancsát teljesítve, mint Erdélyben tették. A lényeg, hogy káosz legyen, hogy az egyetértésnek nyomát is eltöröljék, és ha lehetséges megint minden magyar ugorjon a másik torkának. Míg Erdélyben azt erőltette néhány eszement, hogy vallja magát az alig néhányszázezer fős székelység székelynek, elkülönülve az összemagyarságtól, megbontva ezzel a romániai magyarság létszámának arányait, ezzel pedig halálra ítélve a Partiumban, Bánságban és a szórványban élő magyarjainkat és persze önmagukat is. Igaz, ez Bukarest célja, amit magyarországi "fedett munkatársaik" a pártok és a civilszervezetek élén igen jól szolgálnak évtizedek óta! Itt, a csonkaországban, ugyanezek a népszámlálás bojkottjára hívják fel az embereket.

Nehéz elhinnem, hogy ezek normális, hazaszerető és a magyarságot szolgáló egyedek lennének. Mert eleve, aki ma azt gondolja, hogy az állam akar titkos adatbázist felállítani a szokásos népszámlálással, az röviden jellemezve: vagy idióta, vagy rémhírterjesztő, vagy egyszerűen csak nemzetellenes és gondolkodásra képtelen, vagy felforgató! Hiszen, az online világban mindenki, mindent, önként elárul magáról az összes közösségi oldalon. Étkezési, alvási, emésztési, vásárlási és egyéb szokásait, de azt is, hogy melyik rokonát szereti és melyiket nem… Ha otthon beszélget bárki egy hamarosan megvásárlandó árucikkről, még aznap megtalálja annak az árunak a hirdetését a neten, saját oldalán… ha akarta, ha nem. A "Nagytestvér" mindenkiről mindent tud, aki a közösségi oldalon „lakik”. A népszámlálási íven található kérdésre már régen válaszoltak. Amint regisztráltak egy közösségi oldalra. A többi, amit tudnak a népekről a közöségi oldalak hírszerzői, az, az idők folyamán került a birtokukba, mert önként megmondta nekik a közösségioldallakó. 

Beteges balgaság tehát azt gondolni, hogy a népszámlálásra körmönfont jobboldali, diktatórikus, náci, orbánista etc... célokkal kerül sor. És a rendszert sem lehet a népszámlálás bojkottjával lebontani, ahogyan ezt a képen látható szöveg próbálja elhitetni, persze megint a taknyos, tudatlan, de pénzért bulizni szerető liberális  fiatalokkal, akiket a lélektelen és magyar gyűlölő hazai belső ellenség, immár fegyverként használ aljas céljainak megvalósításához, akár nemzeti színekbe burkolózva, akár vörösbe csomagolva.  

***

Magyarországon valóban jobb kérdéseket és másképpen kellene feltüntetni a népszámlálási íven, de attól tartok, hogy akik e kérdéseket szerkesztették, szintén nem értik a világot, a nemzet jövőjét, történelmét és a nép lelkivilágát. Ugyanis, ma arról van szó, hogy megtudják a Statisztikai Hivatalban: hányan élünk még mi, magyarok a saját hazánkban, milyen az anyagi helyzetünk, milyen vallásúak vagyunk…  

És itt is meg kell állni egy pillanatra! Míg Erdélyben a magyarság megosztása folyt a népszámlálással összefüggésben, itthon vallási alapon osztják meg a népet. Igaz, át nem gondolt jó szándékkal, mégis, a nemzetre nézve, mai helyzetünkben ártón. Az egyik egyházi portál arra bíztat, hogy vallja meg mindenki a felekezetét… Ez nem baj a hétköznapi életben, de nem célravezető a népszámláláskor. Ma, az volna a cél, hogy statisztikailag is bizonyítsuk: – ez egy keresztény ország, keresztény népességgel. Ehhez három rubrikát kellene felrajzolni a kérdőívre a „vallása” kérdés mellé: keresztény; – nem keresztény; – ateista. Mivel a keresztény a Krisztus-követést jeleni, nem kellene külön, egyházak és felekezetek szerint jelölni a keresztény magyar embereket, mert ez ebben a tekintetben megosztó és nem is ad világos képet a keresztények létszámáról.  

A Krisztus-követők számára Krisztus a lényeg, az Ő parancsainak és tanításainak betartása. A népszámlálásnak pedig az, hogy mi, magyarok, kereszténynek valljuk-e magunkat. Sajnos, a rossz felfogás, a téves hozzáállás miatt másutt van a hangsúly, így, a vallási megosztás marad. Legfeljebb, aki érti is miről van szó, azt írja be a „vallása” kérdés mellé, hogy „keresztény”. Minthogy, a józan székely is magyarnak vallotta magát Erdélyben…  

A bojkottálókat tehát, nem tartja majd számon senki. Nem kerülnek bele a hazai statisztikákba, de a feltehetően idegen pénzzel megfizetett, alantas céljukat sem érik el a távolmaradással. Csak szánni lehet őket… de azt is minek. Megszoktuk tőlük már a covid idején, amikor ugyanezek lázítottak itthon és a Kárpát-haza más területein minden, de főleg a kormány és Orbán Viktor ellen. Épp, mint most. Mert ez a társaság vak, süket, de sajnos nem néma, viszont, mérhetetlenül ostoba, békétlen és maga sem tudja mit, és miért csinál. Csak csinálja. Pénzért vagy passzióból, mindegy. Egy biztos: abnormálisan és a nemzet ellen. Amolyan gyurcsányos tempóban.

Stoffán György 

Trombitás Kristóf véleménye Horthy Miklósról - a PS-ben - részben nyílt levél....

 

Igen erős és jó anyag kell ahhoz, hogy valaki nemzeti létére, kormánypártiként úgy nyilatkozzék a 20. század egyik legnagyobb magyar politikusáról, mint Trombitás Kristóf, Horthy Miklósról. Ha röviden akarnék fogalmazni, azt mondanám a PS újságírójának, hogy „Ha hallgattál volna, bölcs maradtál volna”.  Azonban Trombitás ebbéli hallgatása sem jelzett volna ab ovo bölcsességet. Két mondata erre bizonyíték: „Nem, Horthy Miklós, létező, el nem tagadható és dicséretes pozitívumai mellett sem érdemel szobrot Magyarországon.”

Majd bölcselkedve "nagy ívű és mély gondolatot" fűz történelmi ismereteit megkérdőjelező cikke végén: „Szobrokat békeidőkben nem illik lerombolni, inkább vigyük el őket egy parkba, hogy a leszármazottak rémüldözhessenek. Úgyszintén szobrokat sem illik állítani, ha arra méltatlan az, akiről megemlékezne.”

https://pestisracok.hu/nem-tenyleg-nincs-horthy-szobornak-helye-az-orszagban/?fbclid=IwAR24ItE9Ak1H2ZOp5FC3NWYHyHnRt5R2CLQnfzgL6ozFYJxLJ6Tp5oP2SQE

Nos, Kisfiam!

1./ Ha valamiről keveset tudsz, akkor arról ne írj. Ha más a megítélésed Horthyról, mint neves történészeknek, akkor pedig ne járasd le magad hülyeségekkel. A Mi Hazánk akciója nem Horthy tiszteletből szerveződött, hanem némi feltűnési viszketegség, az MVSZ jótanácsai és szerintem, az ebből fakadó szándékos provokáció generálta. Hiszen meghívták e vicces vagy szánalmas kategóriájába tartozó – úgynevezett szoboravatásra – a jelentéktelen civilszervezet román állampolgárságú vezetőjét is. Ergo, nem kellene ezt a szédületes alkalmat a Kormányzóval összekapcsolnod.

2./ Horthy kormányzó megítélése sem a Te dolgod. Te újságíró vagy és maximum tudósítanod kellett volna a történtekről. A cikked lejáratja a PS-t is, mert nem történelmi tényekről beszélsz, és olyan lekicsinylően nyilatkozol a Kormányzóról, mint a kommunista-liberális csürhe. Tehát, Te is rúgsz egyet a budapesti zsidókat megmentő, a zsidók elhurcolását leállító, majd ezért 1944 októberében német segítséggel a nyilasok által megpuccsolt Horthy Miklósba. Persze ez nem Őt, hanem Téged minősít. Azt pedig nem Neked kellene megállapítanod, hogy kinek járna szobor és kinek nem. Ugyanis, nem hallottam a hangodat más szobrok, utca elnevezések és egyéb kérdéses, a mai politikai kuszaságokat jellemző ügyekben.

Szóval, jó lenne, ha maradnál azoknál a témáknál, amelyekben nem feltűnő, ha nem értesz hozzájuk. A többi ügyet titkold el, fizesd le, fenyegesd meg… Az önlejáratás csak ideig-óráig kifizetődő… és egyszer úgyis kiderül minden titok.

Stoffán György

Horthy-szobor a Parlamentben

Fotó: Németh Dániel 444

Szomszédságunkban háború van, Európa megsemmisítésének forgatókönyvét hajtja végre a világkormány az Unió vezetésének tejes egyetértésével, recesszió van, hovatovább semmit sem ér a pénzünk, az emberi aljasság soha nem látott méreteket ölt, a keresztényüldözés és az aberráció rátelepedett a normális gondolkodásra, és mint Damoklész kardja, ott lebeg a fejünk felett az atomháború. Igazán kellemes világot élünk. Magyarországon az ellenzéki politikai pártok azonban, mit sem törődve ezekkel a lényegtelen apróságokkal, azt lesik, hogy milyen százalékban nőtt vagy csökkent a támogatottságuk. Persze mindent meg is tesznek azért, hogy megkérdőjelezhető szellemi lehetőségeik szerint növeljék a szavazói bázisukat. A DK tömegbe lövető elnöke és a mellette asszisztáló bolgár politikusnő beteges mániája, hogy Orbán Viktorra öntik a hazugságaikat, minden bizonyíték nélkül rágalmazva és ócsárolva Magyarország miniszterelnökét, de a bolgár nő az Unióban is a magyar nemzet ellen hőbörög, ott is hazudozva a magyarországi elviselhetetlen diktatúráról és lopásokról. Épp így, a liberálisok is megtesznek mindent, hogy szellemi fogyatékos, és a magyar érdekeket át nem látó szavazóik előtt tetszelegjenek. Persze ezt megszoktuk ettől az ellenzéki bagázstól, amely egyszerre siralmas és nevetséges is.  

A „jobbikos mitanyánk” azonban nemzeti elkötelezettségéről tett tanúságot, amikor az asztali Lenin-szobor nagyságú Horthy-szobrot hurcolták egyik szobából a másikba, és sebtében beadtak egy új ünnepnapra vonatkozó törvényjavaslatot, miszerint a II. Bécsi Döntés aláírásának napja, legyen ünnepnap.

Én nem tettem volna efféle apolitikus ostobaságot azzal együtt, hogy Horthyt az eddig utolsó legitim, elkötelezett és megkérdőjelezhetetlen magyar államfőként tisztelem. Horthy Miklósnak nem egy íróasztalra való szobrocska járna, ha már szoborról beszélünk, hanem egy egészalakos, életnagyságú szobor, mondjuk Marosvásárhely főterén – ha már a visszatérés napjáról beszélünk. Vagy, néhány nagyszerű magyar szoborparkjában, az újjáépített Regnum Marianum templom kertjében, Zadravecz István, Gróf Teleki Pál és Hóman Bálint társaságában. A „jobbikos mitanyánk” parlamenti bohóckodása inkább megalázó és bosszantó volt, semmint méltó megemlékezés. És nem az állandóan hőbörgő kommunista és liberális hazudozás miatt, amely Horthyt fasiszta ilyen-olyan államfőnek hazudja, mert azt is megszoktuk, hanem a nemzeti oldal megtévesztése és a Kormányzó ilyetén való porig alázása miatt. Épp olyan ez a szoboravatási cirkusz, mint aláírást gyűjteni Trianon felülvizsgálata érdekében a liberális, keresztény-és magyarellenes európai vezetés regnálása idején… Ám, e két akció persze egy tőről fakadhat, hiszen ott volt a Parlamenti cirkuszon az aláírásgyűjtés román állampolgárságú kezdeményezője is...    

A II. Bécsi Döntés után, a Keleti Pályaudvarra beérkező vonatról leszállva, az ünneplő tömeget látva Teleki Pál csak ennyit mondott: „Nem tudom, minek örülnek….” –, tehát már akkor is világos volt, hogy ez egy ideiglenes, egy vesztes háború befejezéséig tartó állapot, amelyet a Nyugat nem tűr el, mert a Nyugat pont azt a keresztény magyar birodalmat akarta megszüntetni 1920-ban, amelynek romjain ma Orbán Viktor próbálja megmenteni a még menthetőt. Ám, ilyen ellenzékkel borzasztó nehéz lesz.

A „jobbikos mitanyánk” ismét bizonyította apolitikus, és önfényező, a magyar ügyekben dilettáns és az európai politikai viszonyokat látva, magyarellenes magatartását, amolyan „jakabi iskola” szinten. „Háromféle politikus van ma Magyarországon – mondta vitéz nagybányai Horthy Miklós. Az egyik a szívén viseli a nemzet sorsát, a másik úgy tesz, mintha a szívén viselné a nemzet sorsát, de nem ért a politikához és így csak árt a nemzetnek, a harmadik pedig csak a saját anyagi gyarapodását viseli a szívén. És ebből van ma a legtöbb.” A „jobbikos mitanyánk” a legjobb esetben is csak a második meghatározás hatálya alá esik…

Egy percre sem szűnök meg abban reménykedni, hogy egyszer lesz egészalakos, életnagyságú szobra egykori kormányzónknak, Telekinek, Hómannak és Zadravecznek, amit nem egy sokszor köpönyeget cserélt politikai niemand társulat és nem idegen állampolgárok állítanak, hanem a nemzet egy akarattal állít valahol Pozsonyban, Kassán, Újvidéken, Marosvásárhelyen, Huszton vagy Sepsiszentgyörgyön… és abban is remélek, hogy azt már nem bontják le, négy esztendő elteltével. Addig viszont, a nemzet túléléséért, megmaradásáért kellene, a mai világpolitikai viszonyokat szem előtt tartva, közösen szolgálni a hazát kormánynak és ellenzéknek, három nagy példaképünk, Zadravecz István, Márton Áron és Mindszenty József püspöki jelmondatát élve mindennapjaikban: Mária országáért, szent Pannoniáért - nem futamodom meg a munkától… (Pro regno mariano, Pannonia sacra, Non recuso laborem)   

Végül egy megjegyzendő figyelmeztetés: Horthy Miklós személye és emléke nem lehet a mai politikai játszmák, amatőr politikusok és magyarellenességet generáló cirkuszok eszköze!

Stoffán György

Idióták és/vagy nácik… – avagy az orosz tornászok sem versenyezhetnek Budapesten

 

Bizonyos politikai helyzetekben az emberek kivetkőznek józanságukból, ha ugyan volt nekik ilyenjük. Korábban Bán Teodóra tagadta meg a művészetet, most a tornászok szakavatott testülete hozott hasonló döntést. Igaz, a Szigeten, a színpadon koncert közben lehetett nyilvánosan Orbán-képet tépni, a Nemzeti Színházban a magyarokat gyalázni, sporteseményen ukrán zászlót lengetni… azonban nem lehet Lisztet játszani, ha már másutt is eljátszotta az orosz művésznő, s a belorusz tornászok sem vehetnek részt a játékokon, mert hát azok akik. Mintha csak Hitler idejében élnénk, ahol kirakatokat törtek be, festhettek gyalázkodó feliratokat, embereket verhettek az utcán, csak mert zsidó volt az illető. Ma is ez történik, csak mert orosz vagy fehérorosz valaki.

https://www.atv.hu/belfold/20220824/nem-indulhatnak-budapesten-az-orosz-tornaszok

Döbbenetes, hogy a magyar politika is hangsúlyt fektet az unióhoz tartozás fontosságára, s a Sándor-palota mai lakója nem győzi hangoztatni, hogy mi kiállunk Ukrajna mellett, amely ország egyik nagykövete azt fejtegette, hogy ma azért kell sok oroszt megölni, hogy a gyermekeiknek ne kelljen… Elfelejtettük a nyolc éves tömeggyilkosságot, amelyet az ukránok cselekedtek oroszok ellen, és amely kirobbantotta a háborút. E súlyos és embertelen demencia következtében agresszornak kiáltjuk ki Oroszországot, s azzal büntetjük, hogy Európát megsemmisítjük.

És itt van elegem az egészből! Miért köteles a magyar politika ebben részt venni? Miért alázzuk porig magunkat egy olyan „új világ” megteremtésének folyamatában való részvétellel, amely a magyar nemzetet is elsodorja, megsemmisíti éveken belül? Miért nevezzük magunkat keresztény államnak, a keresztény értékek védelmezőjének, amikor egy sátáni konglomerátum részese vagyunk?

Tudom, hogy a politika egy méregkeverő boszorkánykonyha, de van más út is a magyarság számára. Nem lehet egy fenékkel két lovat megülni! Jó volna végre emlékezni Teleki Pálra is, aki azt mondta: A „kompromisszum a legrosszabb megoldás!” A magyarság minden történelmi időben a kompromisszumok miatt lett vesztes, de ez egy olyan világ, amelyben a kompromisszum végzetes lesz, végzetes lehet! Nekünk járó pénzekért kuncsorgunk az Unió sátánista vezetőinél, miközben itthon nem tudunk, vagy nem merünk rendet teremteni, és az igazsággal szembeni információk is mételyezik a társadalmat. Belső árulások sokaságát látjuk, és a nemzeti elkötelezettség is egyre ellaposodik mert a zsebekben turkáló Uniós parancsok az egyéni érdekek védelmére kényszerítik a kényelemhez és bőséghez szokott társadalmat. Nemzeti nevelésünk is csak vánszorog, mert nincs pénzt a határon túli iskolai kirándulásokra és olyan iskolák működését is engedi a magyar hatóság, amely iskolák tananyaga beszélő viszonyban sincs a nemzeti elkötelezettséggel, a magyarságtudattal.

Rossz irányba indultunk a háború megítélését illetően, és rossz irányban haladunk, miközben azt hisszük, hogy minden remekül megy, mindenben mi, magyarok lehetünk, vagyunk elsők. Pedig, csak a pénzünk után futva, lassan feladunk mindent, amit elértünk tizenkét év küzdelmes munkájával, erőbefektetésével, kitartásával. És nem is tehetünk mást, hiszen nyakunkon a „szabadon választott” NATO hadsereg… Magyarország ma ott tart, mint 1938-ban. Egyetlen különbséggel: akkor még volt nemzettudat, hazafias nevelés, cserkészet, XII. Piusz pápa, Zadravecz István… és sorolhatnám. Ma minden efféle nemzeti kötelezettségnek, adottságnak szűkében vagyunk, mert csak szóban létezik minden, ami nemzeti....

Bár vigasztaló, hogy a magyar emberben, a társadalomban, a gyermekekben kialakulóban van egyfajta jóra való hajlam. Nemrégiben egy első osztályos kisgyermek azzal ment haza az iskolából, hogy meg akar keresztelkedni. A szülők, mivel nem hívő emberek döbbenten álltak a kérés előtt, s igyekeztek kideríteni, mi vezethette a gyermeket erre a döntésre. Kiderült, hogy senki és semmi… magától jutott erre az elhatározásra. Azóta a szülőkkel jár templomba az apróság. A másik eset: Egy barátom költözködött, s mivel baráti segítségként egy hasonló idős ember költöztette, nem tudtak megbirkózni egy hatalmas szekrénnyel, amit a harmadik emeletre kellett volna felvinni. A közeli kocsma teraszán ült két markos fiatalember, akiket megkért a barátom, hogy segítsenek. A két srác felvitte a szekrényt, s beállította a helyére. A fiúkat, a munka végeztével megkérdezte a barátom, mivel tartozik a segítségért, mire a fiatalok válasza az volt, hogy semmivel. Ha lesz rá módjuk, ugyanígy segítsenek másoknak…

A társadalomban nem csak a sátáni erők működnek, hanem az isteni szeretet és az emberiesség is. Minden jó éledezik, ami a politikából hiányzik.

A magyar nemzet nem jobb-, és baloldalból áll, hanem népből, társadalomból, hitből, igazságérzetből, békeszeretetből és magyarságtudatból. Aki ezek ellen érvel, tesz vagy harcol, az elárulja a nemzetet. Legyen akár művészeti-, vagy sportvezető. Mert sem a tornász, sem a zenész nem tehet arról, hogy – mint parancsra lett szövetségeseink –, sátánisták és idióták vezetik ma a világot!

Stoffán György

Carlo atya (is) lapáton, avagy Veszprém urai nem változnak

Nagy Károly, kanonok, címzetes apát, kerületi esperes, plébános atya is fölöslegessé vált Veszprémben. Úgy tűnik, hogy az érsek, hasonlóan a korábbi politikai vezetéshez, minden tekintetben követi a kommunista egyeduralom veszprémi megtestesítőjét, Pap János elvtársat. Igaz, Veszprém mindig az „állam az államban” szerepet játszott, és az uram-bátyám virtus a megye mindennapjaiban, a politikában, a jogszolgáltatásban és immár egyházi vonalon is elhatalmasodott.

Nagy Károly, Carlo, vagy Karcsi atya a város kulturális életében, hitéletében a papnevelésben és a közszereplésben is elnyerte a Veszprém megyeiek bizalmát, odaadó szeretetét. A művészeti, színházi életben is kedvelt lelkipásztor, barát és hozzáértő kultúrember most, elérve hetvenötödik születésnapját, kötelezően beadta nyugdíjazási kérelmét, arra számítva, hogy – Istennek hála –, ereje teljében folytathatja papi szolgálatát, valóban áldásos egyházi és társadalmi tevékenységét. Ám, Veszprém teljhatalmú érseke másképpen döntött. Karcsi atyának mennie kell… méghogy mennie! Az érsek első utasítása a város elhagyására kötelezte volna. A papi öregotthonba kellett volna mennie, amit Karcsi atya természetesen visszautasított, hiszen szülői háza Veszprémhez köti, s nem egy elaggot vénember, aki magatehetetlenségében ápolásra szorulna. Van, ahol eltöltse nyugdíjas, de remélhetőleg igen aktív éveit. Így tehát, október elsejéig a Vár lakója és plébánosa marad, utána pedig saját, családi örökségében él majd a veszprémiek, hívei és barátai örömére.

 

Talán megbocsájthatatlan bűne az érsek szemben, hogy gardírozta az öreg, már korábban kiseprűzött papokat, s Márfi emeritus érsek urat is az utolsó Veszprémben töltött percéig? Nem lehet tudni… Ki tud egy „mindenható, liberális érsek” fejével gondolkodni?

 

A lényeg az, hogy Carlo atya marad Veszprémben, szabadon, a köz, a lovagrend és a hívek lelki, szellemi javát továbbra is szolgálva. Udvardy érsek pedig marad azon kevesekkel, akik érdekből vagy ki tudhatja mi okból, de követik a Veszprém és az egyház krónikájában már idáig is feketével bejegyzett, a hívek többsége által ártónak tartott munkásságát.

Ám, mindnyájan bízhatunk abban, hogy a Szent Mihály imádság előbb vagy utóbb hatással lesz erre, az egyházban is igen ritka körülményre, amelyet maga az érsek teremtett – az állami támogatás 39 milliárdjából, és saját, keresztényinek aligha nevezhető magatartásával… Imádkozni kell érte, mert lehetséges, hogy nem tudja, mit cselekszik…

…és imádkozni kell Carlo atyáért is, hogy még sokáig örvendeztesse jelenlétével, életével és munkájával Veszprém híveit és a megye egész társadalmát.  

 

Stoffán György

Elfelejtett magyar ünnep… gondolatok Nagyboldogasszony napján…

Kép: Esztelneki Madonna - Futásfalván

Mi magyarok, valahogy mindent másképpen ünneplünk. Az egyházi ünnepeket is másképpen, a magunk módján, magyar módra üljük meg, mert a magyar kereszténység nem ugyanaz, mint az európai, és ezt, Szent László óta, a pápák egész sora is kénytelen volt belátni és engedélyezni magyar ünnepekként az egyházi ünnepeket is. Így válhatott magyar ünneppé az októberi Magyarok Nagyasszonya napja, s ilyen gyönyörű magyar ünnep Mária, Krisztus anyja mennybevételének magyarított ünnepnapja is; augusztus 15-e. Igaz, az egyetemes egyházban Szent Istvánról augusztus16-án emlékeznek meg, hogy ne ütközzék a Mariahimmelfahrt-tal, de ez, minket, magyarokat a legkevésbé sem zavar. Az ünnep lényegét nem érinti.

Mert az ünnep, István király felajánlása számunkra olyan biztosíték, amelyet nem lehet a naptárban ide-oda tologatni. A magyar király, haláloságyán e napon, augusztus 15-én ajánlotta fel országát, népeit, az ország nemességét az istenszülőnek, Máriának. És a mi augusztusi Szent István ünnepünk voltaképpen nem az 1083-as szentté avatás napja, augusztus 20-a, hisz az csupán egy egyházi szertartás emlékezete, hanem annak a ténye, hogy Magyarország koronáját István király Máriának ajánlotta, a mindig, és ma is aktuális kéréssel, miszerint mentse meg népét a pusztulástól, s járjon közbe Fiánál országáért.

Azt, hogy e felajánlást Mária elfogadta, semmi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy még vagyunk… még itt vagyunk, hogy a száz esztendeje megszállt országrészekben is élünk és fejlődünk, bár ezer veszély leselkedik népünkre, s ezer gyűlölet fenekedik ránk itt, e felajánlott, részben megszállt, s a világ keserves hazudozásaiba keveredett országban, a Kárpát-medencében…. Mária országában, a Regnum Marianumban.

Minden Nagyboldogasszony napján várom, hogy a miséző pap megemlítse a szentistváni felajánlást, megemlítse augusztus 15-ét, mint a legnagyobb magyar ünnepet, de egyetlen szó sem hangzik el évtizedek óta e nap keresztény magyar történéséről. Pedig, nem csak Zadravecz István ferences püspök vagy P. Faddy Ottmár tudott e nap mindennél fontosabb történéséről… és mégsem erről beszél a magyar katolikus pap, akinek azt is tudnia kell, hogy a magyar kereszténység nem mindenben egyezik a nemzetközi kereszténységgel, mert a nemzetközi kereszténységet a magyar lélek nem tartja magáénak. A magyar kereszténységben ott rejtezik sokezer év istenhite, sokezer év magyar ünnepeinek emléke, a Mária-ünnepek eredete, és a színtiszta ragaszkodás a természet Isten alkotta csodájához, az ősi tudáshoz, amelyet Isten adott a csodálatos kelet népeinek, így nekünk, magyaroknak is. A magyar kereszténység szerető, segítő, toleráns és nem gyűlölködik. Krisztust követi, és soha nem akart megszállni felfedezett földrészeket az aranyért, soha nem ölt bizonyos javak megszerzése érdekében, és az utolsóját is odaadja a krisztusi tanítás szerint, ha azzal másokon segít. Ebben különbözik a magyar kereszténység a nemzetközi kereszténységtől!

Ám az évezredek során egyre fertőzöttebbé váltunk. Relativizáljuk az Igét, Jézust is a kor szelleméhez akarjuk igazítani, mindent, még a hitünket is az anyagi javakkal mérjük, s az evangelizálás, a „tegyetek tanítványommá minden népet” – felszólítás is elvesztette krisztusi jelentőségét. Pedig, a hitehagyással, a pénzimádattal, az idegen kapitalizmussal és az álkereszténykedéssel elveszünk. István király egy keresztény országot ajánlott fel Máriának, a Magyarok Nagyasszonyának… S mivé lett mára ez az ország? Rommá! Rommá a hitében, rommá a magyarságtudatában, rommá az ifjúság magyarnak nevelésében, az oktatásban, rommá a keresztény egyházak és felekezetek tekintetében, rommá a szeretetben… de nem is sorolom.

Talán úgy érezhette magát Szent István is e felajánlás idején, ahogy ma a még gondolkodni tudó, hazáját szerető, Máriát tisztelő magyar keresztény ember érzi magát, körülnézvén a Kárpát-hazában. Reménytelennek látszó, erkölcstelen, hitehagyott, képmutatás, kapzsiság, irigység, gyűlölet mindenfelé… Mindenki szépeket mond, de senki nem mondja az igazat, s mindenkit a pénz idomít a mai sátáni világ kerékvágásába terelve. Politikust, papot, egyszerű polgárt… s csak kevesek ismétlik el ma remegő szájjal és könnyes szemmel, méltatlannak érezve magukat a kérésre, István király felajánlását.

Mert ma csak egyetlen reménye lehet a magyarnak: – az a szentistváni felajánlás, amely megvédte ezer esztendeig, a sokezer év istenhitében élő magyar nemzetet, mert égi Édesanyánk, a Boldogasszony szeretete, mint a földi édesanyáké akkor is megbocsájt, ha a bűn börtönében tengődünk, hitehagyottan, keseregve, s nem felismerve azt, hogy lehetnénk boldogok, kiegyensúlyozottak is, ha nem a mai sátáni világ istene, pénz, nem a képmutatás, hanem az őszinte, Krisztus iránti gyermeki szeretet válnék mindent elsöprő erővé a lelkünkben… s ha Mária Isten iránti alázatából merítenénk példát. Mint a gyermek, aki anyját utánozza…

Nem lesz tehát ma Szent István felajánlásáról prédikáció, nem emlékezik meg a keresztény ország, keresztény kormánya sem erről az eseményről és nincs munkaszüneti nap sem… a magyarság legszebb, legkeresztényibb és legnagyobb ünnepén. Marad tehát a Kedves Olvasó, e néhány méltatlan sorommal, amelyeket egy gyönyörű Mária-himnusz eredeti szövegével be is fejezek: „Magyarországról, romlott hazánkról, ne felejtkezzél el, szegény magyarokról…”  (A szöveg „édes hazánkra” változtatását 1939(?)-ben kérte Horthy Miklós, Serédi Jusztinián hercegprímástól… sajnos ma már nem volna aktuális sem a kérés, sem a szövegmódosítás. – a szerk.)

Stoffán György

A veszprémi dráma – avagy Pap János elvtárs is elkérné a receptet

 

Nem kisebb tragédiáról beszélhetünk Veszprémet illetően ma, a 21. század hajnalán, mint 1948-1950 körül. A különbség nagy és félelmetes, mert immár nem csak valamilyen belső pletykálkodó hírekből hallani az érsekség ügyeiről, hanem maga a nyugalmazott, és városából kiutasított érsek is megerősítette mindazt, ami eddig csak meg nem erősített hírtömeg volt.

(https://www.valaszonline.hu/2022/08/08/marfi-gyula-udvardy-gyorgy-veszprem-szekesegyhaz-felujitas-interju/)

A tragédia a vár „felújításával”, azaz rombolásával, valamint az érsek részéről tapasztalható folyamatos megbotránkoztatásról szól. A Pécsről oda ejtőernyőztetett Udvardy érsek hasonlatos a hírhedt Pap János elvtárshoz, aki mindent a maga képére és hasonlatosságára alakított, embereket, lelkeket, hitet és jövőt feláldozva, Moszkva parancsai szerint. Ma nem Moszkva, de Moszkvához igen hasonló diktatórikus (háttér)hatalom adja a parancsokat…  Csak remélni tudja a halandó, hogy a Szentszék nem követi a hagyományt, és Erdő Péter Esztergom-budapesti érsekünk évek múlva esedékes nyugdíjazása után, nem nevezi ki esztergomi érseknek ezt a felforgató, megbotránkoztató és a múltat megsemmisítő, a híveket és elődjét is megalázó főpapot.

Udvardy már Pécsett sem volt a hívek és papsága egy részének kedvence. Veszprémben pedig, olyan felfordulást idézett elő, amely a Királynék Városának történelmében egyedülállónak is nevezhető.

A város védelmében civil szervezetek alakultak, mert hatalmas ellentétek merültek fel a székesegyház felújításának ügyében. Épp olyan rombolás terve került jóváhagyásra, mint amilyet a II. Vatikáni Zsinat után a szembe miséző oltárok helyének megépítése, és így, a korábbi építészeti emlékek lerombolása idején tapasztalt a katolikusság. Magyarországon évek óta dívik ez a rombolási hullám, különböző építészek és modernista teológusok ostoba elképzeléseit megvalósítva. Említhentők e sorban Vácot, Győrt, Mátraverebély-szentkút templomát, Esztelnek ferences templomának porondra emlékeztető egykori szentélyét vagy Pannonhalma liturgikus terét…

A veszprémi székesegyház védőszentjét, Szent Mihály arkangyalt ábrázoló ólomüvegablak és a szentély többi üvegablakának eltávolítása, a falfestés lemeszelése, a főoltár megszüntetése teljesen megváltoztatja a székesegyház hangulatát, amely az Istenhez való közelséget, az átszellemülés lehetőségét is megszünteti. A durva beavatkozás tervezőinek neve titokban maradt, s az érsek nem volt hajlandó a hívekkel és a város lakosságával szóba sem állni egy estleges kompromisszum lehetőségét keresve. Míg más egyházmegyékben, mint a sajátomban is, mind a püspök, mind a papság arra törekszik, hogy templomaiban otthon érezze magát a hívő nép, addig Veszprém érseke papokat küld vagy tilt el, helyez át, tesz lehetetlenné, de volt olyan plébános, aki a legnagyobb Covid-járvány alatt volt kénytelen szolgálati helyét elhagyni, majd megkapva a betegséget, hazaköltözött Isten országába. A ferencesek balatonakarattyai tóparti miséi is veszélybe kerültek, de a hívek nyomásásának engedve, hosszas levelezgetés után, ezt újra engedélyezte az érsek.

Fájdalmas hír volt, hogy a papi öregotthon lakóinak is menniük kellett a várbéli intézményből, és egy Zala megyei, állami idősotthonban találtak menedéket. Végül, az emeritus érsek is megkapta utódjától a nemvárt levelet, amelyben tudatta vele az utód, hogy persona non grata-vá vált volt egyházmegyéjében. Noha a szívbeteg emeritus érsek egészségének is megfelelőbb lenne a megszokott környezet, de ennek klímája is a maradást követelné. Mégis mennie kell, mert Papp elvtárs veszprémi reinkarnációja így rendelkezett. Mit számít neki egy öreg, kiszolgált, magyar, konzervatív katolikus pap élete ebben a felgyorsult liberális világban…

Veszprémben tehát, nincs béke, nincs szeretet és nincs egyetértés. Mindezt pedig, az az egyházi méltóság generálja, akinek a békét, a szeretetet és az egyetértést kellene szorgalmaznia, mint egyházmegyéje főpásztorának. Mint országszerte teszik ezt püspökeink és papjaink.

Ha Udvardy érsek hiszi Jézus tanításait, ha követi az isteni parancsokat, akkor békét teremt. Ha nem, úgy minden így marad … Mert „hit nélkül sem élni, sem alkotni nem lehet…” csak rombolni, megbotránkoztatni és megalázni másokat. Parancsra vagy önszántunkból… mindegy!  

Reméljük, hogy Isten kegyelméből, előbb-utóbb visszatalál a magyar kereszténység szellemisége, a hit és a krisztusi béke a veszprémi érsekségre, ahogyan ez évszázadokon keresztül természetes volt…

Stoffán György

Magyar kereszténység vagy zsidó-keresztény kultúra? – Gondolatok a dallasi beszéd után

 

Minden előadás, szónoklat alapja, hogy előtte megismerjük a hallgatóság érdeklődését, szellemi lehetőségeit, ebbéli befogadó képességét. Nem lehetett könnyű tehát a magyar miniszterelnök számára, Amerikában is megérthető beszédet mondani. A magyar és az amerikai világlátás között hatalmas különbségek vannak, még akkor is, ha az amerikai hallgatóság konzervatív és valahol a lelke mélyén talán még keresztény is.

A magyar agy azonban másképpen értelmez és gondolkodik akár a konzervativizmusról, akár a kereszténységről. Magyarországon konzervatívnak lenni embert próbáló szellemiség, hiszen a konzervatív eleve szitokszó, mert egyes politikai körök antiszemitának, horthystának, mások akár fasisztának is tartják azt, aki konzervatív felfogású. A mi konzervativizmusunkban benne van 1919., 1920., 1947., de benne van a kommunista és liberális-ellenesség is, hiszen az elmúlt száz év olyan vesszőfutás volt a magyar nemzet számára, amelyet Amerikában csak az indiánok ismerhettek meg… kipusztításuk korában. Tehát, más a magyar és egészen más az amerikai konzervativizmus.

A kereszténység emlegetése Amerikában szintén nem ugyanazt jelenti, mint a magyar néplélek számára. Hiszen, a ma oly divatos „zsidó-keresztény” kultúra és értékrend emlegetése idegenül hangzik a magyar keresztény ember számára. Mert más a kereszténység és egészen mást jelent a magyar kereszténység, amely nem csupán hitet jelent, hanem nemzetmegtartó erőt is.

Amerikában a „kereszténységnek” ezerféle formája van, de a legtöbb távolabb áll Jézus tanításától, mint Makó vezér Jeruzsálemtől. Szent László óta a magyar kereszténységnek különös jelentősége van, így semmiképpen nem jellemezhető vagy kapcsolható össze a zsidó-keresztény kultúrával. Ismerve és elismerve a zsidó vallás sajátosságát és kultúráját, az messze eltér a keresztény felfogástól, hiszen egészen más logika szerint működik. Mint kultúra is teljesen elkülönül a magyar kultúrától, a maga felbecsülhetetlen értékeivel együtt. Tehát, feltételezem, hogy az amerikai konzervatívok nem is értik, mit jelenthet a zsidó-keresztény kultúra említése egy ilyen nagyívű, történelmet író beszédbe foglalva. Mindössze talán annyit szűrt le a hallgató, hogy Magyarország konzervatív, ellenzi az abortuszt és valamilyen vegyes zsidó-magyar lakossággal bír… Az amerikai nép konzervatív rétege is – történelmének kezdete óta – liberális felfogású, míg a magyar nemzet konzervativizmusa távol áll a liberális szellemiségtől, ugyanis a magyar nemzetre ráerőszakolták és ma is igyekszik az EU ráerőszakolni a kommunista-liberális szemléletet. Magyarországon ezer évig de facto királyság volt!    

Elvonatkoztatva azonban a dallasi beszédtől, manapság folyamatosan a zsidó-keresztény szellemiségről hallunk politikai szónoklatokban és prédikációkban egyaránt. Ez pedig hitbéli szempontból éppen úgy ellenkezik a valósággal, mint kulturális szempontból. A magyar kultúra, a magyar kereszténység, mint vallás, nem függ, nem függött a zsidó vallástól és a zsidó kultúrától. A közbeszédből is kimarad Krisztus, kimarad a Magyarok Nagyasszonya, s mindössze annyit hallunk, hogy Isten saját képére és hasonlatosságára teremtette az embert. Ez a szellemiség azonban egy Krisztus nélküli kereszténység, egy megfoghatatlan szellemiségű, most kialakítás alatt lévő, új nemzetközi világvallás képét vetíti előre, amelyben Krisztust vagy nem említik, vagy csupán emberi mivoltára hivatkozva, megtagadva ezzel isteni létét, valósságát. A magyar keresztény hagyományok, az ünnepek, Mária, Jézus anyja és a magyar szentek tisztelete (nem imádata!!!), hozzá tartozik az ősi (!) magyar kereszténység hagyományaihoz, és amikor arról beszélünk, hogy ezeket a hagyományokat őrizzük és védjük a nemzetközi liberalizmus, LMBTQ és ki tudja még mivel szemben, akkor illő volna kiemelni ezeket a magyar szellemi, lelki értékeket is, ahogyan azt is, hogy a református vallást miért nevezzük magyar vallásnak…  

A velünk, magyarokkal együtt évszázadokon át szenvedő és elnyomott, de magyar zsidóság értékeit is tisztelnünk és becsülnünk kell, hiszen a nemzet asztalára felbecsülhetetlen áldozatokat, értékeket tettek le. Ám, összekapcsolni a magyar kereszténységgel semmiképpen nem lehet. Logikailag pedig kizárt. A zéró tolerancia, amelyet meghirdetett a magyar kormány, szintén kontraproduktív, mert amikor például Niedermüller, Gyurcsány vagy "tóttavé" ócsárolja a keresztényeket, akkor ez a zéró tolerancia nem működik – visszafelé.

Van tehát, amit tisztáznunk és rendbe tennünk kell saját fejünkben, történelmünkben, hitbéli felfogásunkban is. A keresztény értékek védelme tiszta szellem és erős hit nélkül nemcsak fölösleges, de értelmetlen is, hiszen a hit nélküli keresztény érték nem érték. A magyar, keresztény szellemiség és ez a gondolkodásmód tesz értékké romos épületet, templomot, porladó Missale-t is. Ha nincs mögötte hit és elkötelezettség, akkor csupán egy okostelefon töltő nélkül… Amikor tehát, a magyar kereszténységről beszélünk, ne keverjünk bele divatos vagy kötelező lózungokat, hanem legyen egyértelmű az, amit mondani szeretnénk: A magyar kereszténység, azaz a Krisztust követő kárpát-medencei magyarság erkölcsi és hitbéli, valamint épített értékeit védjük, azokért harcolunk és igyekszünk megélni, s ezt próbáljuk nagy nehézségek közepette visszavezetni a fiatalok lelkébe és szellemiségébe. Mert ez az egyetlen kivezető út a magyar nemzet számára. (Bár van olyan budapesti nevelőintézet, ahol éppen most zárták be a kápolnát és hajtották el a szakképzett ifjúságvédelmis papot… – de ez egy másik cikk…)

Stoffán György

Kata változások a Fidesz-párti polgár szemével…

 

A KATA-t, mint adózási formát csak azok választhatják, akik eddig is adót csaltak, valamint a multi cégek, csak ők másképpen, azaz, az átalányadózással. Az átalányadózás mindössze 10 ezer forint plusz költséggel jár a munkavállaló számára, de a multi, azaz a munkaadója ezután sem fizet járulékokat a dolgozó után.

Tehát, a KATA-változtatás mindössze a legkisebb keresetű, legrászorultabb embereket zárja ki a kisadózók köréből (lásd lentebb), míg azok, akik eddig is kikerülték a fizetési kötelezettséget, adót csaltak, megmaradhatnak ebben az adózási formában. (Pedig én még nem kaptam fodrásztól, taxistól, orvostól, ilyen-olyan szerelőtől stb. számlát…)

Nem a szigorítással, hanem a hülye törvényalkotóval és az átgondolatlan, állampolgárellenes törvénnyel van a baj… Egyedül Orbán Viktor érvelésével értek egyet, aki elmondta, hogy a nyugdíjkassza a járulékfizetés elmaradása miatt előbb-utóbb kilyukad. Ám, a mostani változtatás Orbán Viktor KATA-változtatást alátámasztó érvét semmiben sem segíti. Ezt a hagyományos KATA megtartása mellett +20% befizetéssel megoldhatták volna…

A legnagyobb baj pedig az, hogy a józan gondolkodású és a kormány mellett elkötelezett polgároknak nincs módjuk arra, hogy ez ellen tiltakozzanak, mert a balosok és a liberálisok kiültetnek hatvan drogos külföldi és hazai fizetett liberálist a hídra. Így, aki a KATA változtatások ellen szólni mer, azt összemossák ezekkel a tüntetőkkel, akiknek a világon semmi közük a KATA-hoz. Olyan ez, mintha a törvényalkotó összejátszana a liberális-bolsevik ellenzékkel…

Az “új” kata adó alanya kizárólag a főfoglalkozású egyéni vállalkozó lehet.

Ki nem katázhat 2022. szeptember 1-től?

·        egyéni cég

·        betéti társaság (Bt.)

·        közkereseti társaság (Kkt.)

·        ügyvédi iroda

·        az Szja törvény szerinti egyéni vállalkozó fogalmába tartozó egyéb személyek, azaz: az egyéni ügyvéd, az állatorvos, a közjegyző, az önálló bírósági végrehajtó, az egyéni szabadalmi ügyvivő.

Továbbiakban kiesnek az “új” kata adózói körből azok az egyéni vállalkozók is, akik eddig sem minősültek főállású kisadózónak:

·    aki legalább heti 36 órás foglalkoztatással járó munkaviszonyban áll (itt is pluszbevételtől esik el az állam, amikor nem engedi a KATA-t, mint kiegészítő adózási formát)

·        nyugdíjas (A nyugdíjas a KATA-val minimum 25 ezer forint pluszt adott az államnak)

·        külföldön biztosított személynek számít, (Érthetetlen! Hiszen az állam itt is veszít)

· rokkantsági/baleseti rokkantsági nyugdíjra volt jogosult, és jelenleg rokkantsági/rehabilitációs ellátásban részesül, (A mozgásképtelen szerkesztő, tervező, grafikus, író, stb otthonról még tudna dolgozni és befizette a 25-50-70 ezer forint adót.)

·        rokkantsági ellátásban részesül (és egészségi állapota 50% vagy kisebb), (hasonló, mint az előbbi)

·        más vállalkozásban társas vállalkozónak minősül, 

·        Szja törvény szerinti egyéni vállalkozónak minősül, (ez az egy kritérium logikus... a többi nem!)

·        nevelőszülői foglalkoztatási jogviszonyban áll, (A nevelőszülő a gyermekek mellett otthoni munkát tudott vállalni és adózott utána)

·        nappali tagozatos diák. (Egyébként sem fizet adót 25 éves koráig, tehát itt is csak plusz bevételtől esik el az állam a diák részről, tehát ez is az új értelmiségi réteg ellen való következetlen vagy szándékos fellépés)

Mi lesz a KATA szigorítás következménye?

 1./ A magyar ember megtalálja a kiskapukat, és bár cégeknek nem adhat ki számlát, a feketegazdaságnak nagy múltja és története van, amelyből már most tapasztalhatóan merít a volt - tisztességes - KATA-s.

2./ A multik és az egyéb nagy cégek legfeljebb felajánlják, hogy a plusz költséget kifizetik az addigi KATA-snak (+10.000 forint), de így is mentesülnek a járulékfizetés alól. Csak a megnevezés más… (ezen túl sem alkalmazzák, hanem a nekik dolgozó átalányadót fizet, ami cca. 10.000 forinttal lesz több.)

3./ Azok a vállalkozók és művészek, írók, nyugdíjasok, rokkantak vagy nyolcórás munkavállalók, diákok, akiknek nem rendszeresek a megrendeléseik, nem tudják vállalni az átalányadózást, hiszen, ha hónapokig nincs megrendelésük (és ezek javarészt cégesek voltak), nem tudják kifizetni a havi 80 ezer forint kötelező adót. Az átalányadózó magánvállalkozást pedig, nem lehet felfüggeszteni, mint a KATA-t.

Tehát, az állam hatalmas öngólt rúgott a változtatással, politikailag pedig választókat vesztett. Hiszen, már ma lehet hallani, hogy bővülőben van az a réteg, amely nem megy többé választani sem a kormánypártra, sem a hiteltelen ellenzékre… Mert megélhetése szempontjából tökmindegy a csalódott választópolgárnak, hogy ki húzza le róla a hét bőrt…

Körülbelül olyan ez az intézkedés is, mint a nappali egyetemre járó fiatal, többgyermekes értelmiségiek kizárása a családi kedvezményekből… de ez már egy másik cikk…

Mert nem mind arany, ami fénylik… ugyanis ez a változtatás uniós kötelezettség lehet. Magyar törvényhozó magától nem lehet ennyire hülye... 

Stoffán György

Össztűz a nemzetre… avagy mindenki tüntet, akit megvettek

kép: NIF

A háborús helyzet nem mindennapi politikai konstellációkat eredményez. Ebben meglátható végre ki, hová tartozik, ki, mit akar, kit, hogyan és ki fizetett meg saját céljainak elérése érdekében. Az ellenzéki politikusi pálya ma nem igényel gondolkodásra hajlamos agyakat, ám remekül fizet. Ez a tény arra ösztönöz sok, magát politikusnak képzelő üresfejű, vagy csak jellemhibás honfitársunkat, hogy azt a pályát válassza, amelyhez tartozik egy bársonyszék, és havonta hatalmas összeg, valamint, ha megválasztják, azonnal politikai szakértő lesz belőle, sőt, valamiféle torz istenként szerepelhet sajátjai között. Magyarul: a proli-világ többségbe került a „szent demokrácia” révén.

A régi görögök szerint a demokrácia a csőcselék uralma, és ezt bizonyítja ma Európa vezetőinek szellemi és erkölcsi volta. Persze, a másik demokrácia-értelmezés szerint ez nem így van, mert a demokrácia maga a tökély, a biztonság, az állam alapja. Igaz, ez sem így van, mégis ezt vallják igen sokan azok közül, akikre magam is szavaztam, bár a demokrácia-felfogásukkal szemben mély ellenérzésem van. A harmadik értelmezés szerint pedig mindent meg lehet tenni a demokrácia égisze alatt. Ez utóbbi a diktatúra demokratikus alapja, amelyet az Unió vezetése érez magáénak. Saját értelmezésem szerint azonban, demokrácia nem létezik. Ha igen, akkor az nem más, mint a káosz és a rendnélküliség, azaz, az anarchia, az árulás, az erkölcstelenség és a hülyeség kevercse.

A magyar ellenzék, a Mi hazánktól a DK-ig a régi görög értelmezésre enged következtetni. Hiszen háborús helyzetben az ellen a kormány ellen tüntetni, amely a háborút el akarja kerülni és a háborús terhektől meg akarja óvni az állampolgárokat, nem más, mint az állampolgárok elleni terrorcselekmény. Aki pedig tovább megy, és a magyarellenes EU-ban azért harcol, hogy Magyarország, tehát, a magyar nép ne kapja meg a neki járó pénzeket, az nép-, és hazaáruló, amelyért később a neki járó büntetést meg kell kapnia.

A kormánnyal nem kötelező egyetérteni, de ebben a helyzetben kötelező lenne a kormány nemzetgazdasági céljait, erkölcsi értékeit támogatni. Az ellenzéknek ma tárgyalóasztal mellett kellene ülnie, és ott elmondania javítószándékú ötleteit, a nép jólétét szolgáló elgondolásait. Ám, nem ezt teszi. Utcára vonul, vért akar látni, úgy tesz, mintha hülye lenne és nem értené, hogy nem a kormány emeli a rezsit, hanem a világpiaci árak és a háború. Mindezt persze nem maguktól, hanem a külföldi gazdáik parancsára teszik, a magyar nemzet ellen, igen jó apanázsért.

A mai magyarországi ellenzék a hatalomért, a még több pénzért, a parlamenti tiszteletdíj megtartásáért és a jólfizető hazaárulás tökéletesítéséért dolgozik. Ha a nép érdekeit szolgálná, akkor is tüntetne, csak nem a kormány, hanem az uniós tagság ellen, az Unió intézkedései ellen, és milliókat hívhatna utcára azért, hogy ez a róka fogta csuka-helyzet megváltozzék és új szövetségesek mellett békében és biztonságban élhessen a magyar nemzet a Kárpátok gyűrűjében. Hiszen az uniós és NATO-tagság semmiképpen nem szolgálja a magyar nemzet érdekeit, rombol és minden negatív intézkedés vagy így, vagy úgy, de begyűrűzik Magyarországra is. Ma már milliók látják, hogy a NATO viszi a pénzt, az Unió zsarol, és nem adja meg azt, amivel tartozik, hogy a rothadó Európa minket is belerángat abba a moslékkal kevert pocsolyába, amelyben ő maga fetreng és igen jól érzi magát. Mert az Unió ma nem az európai lakosságot szolgálja, hanem az USA parancsait hajtja végre, nem lép fel a vallásüldözés ellen, el akarja törölni a nemzetállamokat, a kereszténységet, értékeink és hagyományaink elpusztításán dolgozik, és minden, emberi és erkölcsi hagyományt, normalitást, eddig elképzelhetetlen módon tapos sárba, akár törvényekkel is alátámasztva. És mi ebben az Unióban vagyunk, ezt az uniót szolgáljuk és ennek az uniónak a parancsait vagyunk kénytelenek betartani, mert ők szövetségesek, és mi Uniós tag vagyunk. Nonszensz!

Ha tehát ma, Magyarországon bárki tüntetésre adná üres politikai fejecskéjét, akkor nem a magyar kormány ellen, hanem a magyar kormányt is kényszerítve az Unió ellen kellene tüntetni. Mert e pillanatban úgy néz ki, hogy nem parterei vagyunk egy nemzetközi szövetségnek, hanem kiszolgáltatottjai, akikkel szemben az Unió megszegi a szerződéseket, akiket zsarol és kivéreztet. Az Unióból való kilépés kell, hogy az egyetlen cél legyen a magyar nemzet előtt. A kormány a jelen helyzetben kénytelen betartani a szerződéseket, a parancsok végrehajtása is kötelező, a terminológiát is megszabták Brüsszelben…  ám, a kormányon csak úgy tud segíteni a nemzet és az ellenzék, ha az ellen a hitleri vagy sztálini (vagy e kettő keveréke) diktatúra ellen tüntet, amely az Unióból való kilépést, a rendet, a békét és az elfogadható megélhetést biztosítja.

Néhány dolgot jól meg kellene jegyeznünk: 1./ Aki folyamatosan pofoz, az nem a barátunk. 2./ Aki saját népének következetes legyilkolását akadályozza meg egy fegyveres beavatkozással, az nem agresszor. 3./ Aki világhatalomra tör nemzetek kiirtásával és évtizedek óta tartó gyilkosságsorozattal, az nem kiscserkész… 4./ Aki pedig azok ellen tüntet, akik a jelen helyzetben a lehetetlent is megpróbálják a nemzet megmaradása, békéje érdekében, az ócska, jellemtelen hazaáruló. etc…

Stoffán György