kép: NIF
A háborús helyzet nem
mindennapi politikai konstellációkat eredményez. Ebben meglátható végre ki,
hová tartozik, ki, mit akar, kit, hogyan és ki fizetett meg saját céljainak
elérése érdekében. Az ellenzéki politikusi pálya ma nem igényel gondolkodásra
hajlamos agyakat, ám remekül fizet. Ez a tény arra ösztönöz sok, magát
politikusnak képzelő üresfejű, vagy csak jellemhibás honfitársunkat, hogy azt a
pályát válassza, amelyhez tartozik egy bársonyszék, és havonta hatalmas összeg,
valamint, ha megválasztják, azonnal politikai szakértő lesz belőle, sőt,
valamiféle torz istenként szerepelhet sajátjai között. Magyarul: a proli-világ többségbe
került a „szent demokrácia” révén.
A régi görögök szerint a
demokrácia a csőcselék uralma, és ezt bizonyítja ma Európa vezetőinek szellemi
és erkölcsi volta. Persze, a másik demokrácia-értelmezés szerint ez nem így van,
mert a demokrácia maga a tökély, a biztonság, az állam alapja. Igaz, ez sem így
van, mégis ezt vallják igen sokan azok közül, akikre magam is szavaztam, bár a
demokrácia-felfogásukkal szemben mély ellenérzésem van. A harmadik értelmezés szerint
pedig mindent meg lehet tenni a demokrácia égisze alatt. Ez utóbbi a diktatúra
demokratikus alapja, amelyet az Unió vezetése érez magáénak. Saját értelmezésem
szerint azonban, demokrácia nem létezik. Ha igen, akkor az nem más, mint a
káosz és a rendnélküliség, azaz, az anarchia, az árulás, az erkölcstelenség és
a hülyeség kevercse.
A magyar ellenzék, a Mi
hazánktól a DK-ig a régi görög értelmezésre enged következtetni. Hiszen háborús
helyzetben az ellen a kormány ellen tüntetni, amely a háborút el akarja kerülni
és a háborús terhektől meg akarja óvni az állampolgárokat, nem más, mint az
állampolgárok elleni terrorcselekmény. Aki pedig tovább megy, és a magyarellenes
EU-ban azért harcol, hogy Magyarország, tehát, a magyar nép ne kapja meg a neki
járó pénzeket, az nép-, és hazaáruló, amelyért később a neki járó büntetést meg
kell kapnia.
A kormánnyal nem kötelező
egyetérteni, de ebben a helyzetben kötelező lenne a kormány nemzetgazdasági
céljait, erkölcsi értékeit támogatni. Az ellenzéknek ma tárgyalóasztal mellett
kellene ülnie, és ott elmondania javítószándékú ötleteit, a nép jólétét
szolgáló elgondolásait. Ám, nem ezt teszi. Utcára vonul, vért akar látni, úgy
tesz, mintha hülye lenne és nem értené, hogy nem a kormány emeli a rezsit, hanem
a világpiaci árak és a háború. Mindezt persze nem maguktól, hanem a külföldi
gazdáik parancsára teszik, a magyar nemzet ellen, igen jó apanázsért.
A mai magyarországi
ellenzék a hatalomért, a még több pénzért, a parlamenti tiszteletdíj megtartásáért
és a jólfizető hazaárulás tökéletesítéséért dolgozik. Ha a nép érdekeit
szolgálná, akkor is tüntetne, csak nem a kormány, hanem az uniós tagság ellen,
az Unió intézkedései ellen, és milliókat hívhatna utcára azért, hogy ez a róka fogta
csuka-helyzet megváltozzék és új szövetségesek mellett békében és biztonságban
élhessen a magyar nemzet a Kárpátok gyűrűjében. Hiszen az uniós és NATO-tagság semmiképpen
nem szolgálja a magyar nemzet érdekeit, rombol és minden negatív intézkedés
vagy így, vagy úgy, de begyűrűzik Magyarországra is. Ma már milliók látják,
hogy a NATO viszi a pénzt, az Unió zsarol, és nem adja meg azt, amivel
tartozik, hogy a rothadó Európa minket is belerángat abba a moslékkal kevert
pocsolyába, amelyben ő maga fetreng és igen jól érzi magát. Mert az Unió ma nem
az európai lakosságot szolgálja, hanem az USA parancsait hajtja végre, nem lép
fel a vallásüldözés ellen, el akarja törölni a nemzetállamokat, a kereszténységet,
értékeink és hagyományaink elpusztításán dolgozik, és minden, emberi és
erkölcsi hagyományt, normalitást, eddig elképzelhetetlen módon tapos sárba,
akár törvényekkel is alátámasztva. És mi ebben az Unióban vagyunk, ezt az uniót
szolgáljuk és ennek az uniónak a parancsait vagyunk kénytelenek betartani, mert
ők szövetségesek, és mi Uniós tag vagyunk. Nonszensz!
Ha tehát ma,
Magyarországon bárki tüntetésre adná üres politikai fejecskéjét, akkor nem a
magyar kormány ellen, hanem a magyar kormányt is kényszerítve az Unió ellen
kellene tüntetni. Mert e pillanatban úgy néz ki, hogy nem parterei vagyunk egy
nemzetközi szövetségnek, hanem kiszolgáltatottjai, akikkel szemben az Unió
megszegi a szerződéseket, akiket zsarol és kivéreztet. Az Unióból való kilépés
kell, hogy az egyetlen cél legyen a magyar nemzet előtt. A kormány a jelen
helyzetben kénytelen betartani a szerződéseket, a parancsok végrehajtása is
kötelező, a terminológiát is megszabták Brüsszelben… ám, a kormányon csak úgy tud segíteni a nemzet
és az ellenzék, ha az ellen a hitleri vagy sztálini (vagy e kettő keveréke)
diktatúra ellen tüntet, amely az Unióból való kilépést, a rendet, a békét és az
elfogadható megélhetést biztosítja.
Néhány dolgot jól meg
kellene jegyeznünk: 1./ Aki folyamatosan pofoz, az nem a barátunk. 2./ Aki saját
népének következetes legyilkolását akadályozza meg egy fegyveres
beavatkozással, az nem agresszor. 3./ Aki világhatalomra tör nemzetek kiirtásával
és évtizedek óta tartó gyilkosságsorozattal, az nem kiscserkész… 4./ Aki pedig
azok ellen tüntet, akik a jelen helyzetben a lehetetlent is megpróbálják a
nemzet megmaradása, békéje érdekében, az ócska, jellemtelen hazaáruló. etc…
Stoffán György