Itt járt Bergoglio – A székely szentek, „nem boldogok”…

Bergoglio püspök nem avatta boldoggá Márton Áront Csíksomlyón. Igaz, a pápalátogatásba ilyen-olyan összefüggésben emlegették Erdély szent püspökét, de csupán holmi feltételezések, jámbor belemagyarázások láttak napvilágot, s azok is csak egy megbízott pápalátogatást reklámozó ferences szerzetestől. Igazi magyarázatot sem kapott a székely nép arról, hogy a minden szentmise végén, Márton Áron püspök boldoggá avatásáért elimádkozott fohász miért is nem talált meghallgatásra a Szentszéki uraknál, szemben a magyar nemzeti tragédia, Trianon egyik előkészítője, Iuliu Hossu román görög katolikus püspök boldoggá avatásával? És ez a boldoggá avatás stílusosan és arcátlanul cinikusan, június 4-e előtt két nappal történt… bizonyítva azt, hogy a Szentszék odafigyel magyar hívei lelkére, érzéseire, fájdalmaira. Így!

Az erdélyi klérus idősebbje is megfeledkezett a nagy püspökről, s még azok a papok sem emeltek szót e megalázó egyházpolitikai ügyet illetően, akiket maga a nagy püspök szentelt pappá házi őrizete alatt, vagy azt követően. Igaz, Boros Fortunátról vagy Csiszér Elekről sem esett szó… hiszen mindegyik boldoggá avatásra felterjesztett egyházi személy – Krisztushoz hű katolikus és magyar. Ez viszont ma súlyos bűn, az univerzális testvériség (egyházakat helyettesítő vagy eltörlő konglomerátum) megalapításának küszöbén. A pápalátogatást az erdélyi klérus, mint egy isteni kinyilatkoztatásként kezelte, egy pillanatig sem véve tudomást annak politikai tartalmáról, s igyekeztek – s igyekeznek máig – úgy beállítani a látogatást, mintha az valóban a magyar és székely nép javát szolgálta volna. Mondhatnánk, nem tudjuk mi történt a háttérben, miről egyeztetett a vatikáni diplomácia a pápalátogatás alkalmával… ám, hogy ezek az egyeztetések sem a magyarság javát szolgálták, azt jól jellemzi a magyar katonai temetőben történt román terrorista merénylet.  

Persze vannak nagy mesemondók, akik a Szentszék szája íze szerint megindokolták miért is nem kerülhet sor Márton püspök boldoggá avatására. Kovács Gergely a boldoggá avatás posztulátora egy előadásában ezt mondta: „Mivel Márton Áron nem vértanú, így ha bebizonyosodik, hogy szentéletű volt, a boldoggá avatáshoz még az is szükséges, hogy közbenjárására csoda történjen. És itt tehetünk sokat mindannyian, egészen konkrétan. Gondoltunk-e arra, hogy talán épp a mi kérésünkre történhet csoda?

Bizonyára mindannyian ismerünk, tudunk környezetünkben súlyosan, talán gyógyíthatatlanul beteg embereket. Mentünk-e oda hozzuk azzal a szilárd hittel, hogy Márton Áron közbenjárását kérve imádkozzunk gyógyulásukért?
Jézus csak ott tett csodát, ahol hitet talált vagy legalább készséget a hitre. Lesújtóan jegyzi föl a Szentírás, hogy Názáretben nem tett csodát, maga is csodálkozva a hitetlenségen (Mt 13,58). Komoly kérdés: ha nem történik csoda, akkor hol van a hiba? A hit évében vagyunk: kérjük az Urat, hogy növelje hitünket! Az igazi csodának bennünk kell megtörténnie: nekünk kell megmutatnunk, hogy megérdemeljük és méltóak vagyunk arra, hogy Márton Áron személyében hivatalosan is égi pártfogót kapjunk".

  

A fenti idézet két okból is vérlázító, hiszen Márton püspök esetében az igazolt csoda már történt, s a posztulátor valójában a hívő népre „keni” a boldoggá avatás elmaradásnak okait, noha teljesen világos, hogy a vatikáni politika a boldoggá avatást sem adja ingyen… Kovács Gergely másik ködösítése az a kijelentés, hogy Márton Áron nem volt vértanú… magyarán, nem halt meg a kommunista börtönben… etc.

Itt két ellenvetést lehet felhozni Kovács állításával szemben. Egyrészt: Iuliu Hossu sem volt vértanú, azonban fr. Boros Fortunát ferences tudós az volt, Bergoglio mégsem avatta boldoggá a ferences kegyhelyen… Azonban, nem is érdemes vitába bocsátkozni, hiszen laikusként csupán kívülről, székely barátaim, és a magam érzései alapján tudom megítélni – magyar szempontból – a történéseket, amelyek kézzel foghatóan és szemmel láthatóan rossz irányba haladnak.

Hossu Iuliu püspök életútja is viharos volt, ám a magyarok elleni atrocitások, gyilkosságok egy része is az ő, és püspöktársai buzdítására történtek. Bűne az volt, hogy nem állt át az ortodox egyházba a második, általa is helyesnek tartott román megszállást követően, ám nem számított arra, hogy a román ortodox egyház a kommunistákkal (is) lepaktál és saját egyházához való hűsége miatt megbüntetik. Hiszen a román terjeszkedés egyik irányítója, kidolgozója volt.

Életútja: 1917. március 3-án szentelték püspökké Balázsfalván és ekkor lett a Kolozsvár-Szamosújvári görög katolikus egyházmegye püspöke. 1918. december 1-jén ő olvasta fel Gyulafehérváron az Erdély elszakítását követelő, általa megfogalmazott kiáltványt. Püspöki székhelye Kolozsvár lett. A várost a II. bécsi döntés után nem hagyta el, hanem igyekezett a magyar főhatalom kedvébe járni, egyúttal azokon is bosszút állt, akik az első román megszállás alatt (1920-1940) a magyarok pártjára álltak, román görög katolikus parochusokként. Ilyen feljelentés alapján fogták le a magyar hatóságok Victor Nicoara parochust, aki Trianon után, egészen 1940-ig a magyar gyermekeket utaztatta az elcsatolt magyar területekre, hogy a kolozsvári magyar cserkészek megismerjék az ott élő magyar fiatalokat. A püspöki feljelentés alapján Victor Nicoara parochust kiutasították Magyarországról (Kolozsvárról), a románok pedig Dél-Erdélyben besorozták és az első frontvonalba küldték, ahol néhány nap múlva meghalt.

Hossu nem költözött el Kolozsvárról, egészen 1948-as letartóztatásáig. Ekkor a kommunisták betiltották a görög katolikus egyházat, és Hossut, ellenkezése miatt élete végéig fogságban tartották. A görög katolikus egyházat ellehetetlenítették, vagyonát a nacionalista ortodox egyház kapta meg. Iuliu Hossut, fogsága alatt a korábbi fogolytárs, Márton Áron püspök is meglátogatta, miután hazaérkezett Erdélybe vatikáni látogatásáról.

A román görög katolikusokat végül Márton Áron püspök mentette át, mert rendeletet bocsájtott ki, amely szerint az erdélyi római katolikus templomokban kötelezővé tette, hogy a szentségeket szolgálják ki a magyar római katolikus papok a görög katolikusoknak, s egyes településeken még a román prédikációt is elrendelte, hogy teljes legyen a görög katolikusok pasztorációja. Mindezt a román tiltás ellenére tette. Volt olyan katolikus plébános, aki ezért börtönbe is került, mégis vállalta a görög katolikusok lelki vezetését.

Nem volt tehát eltérő a két püspök életútja, és Rómához való hűsége, mégis a politika szól bele abba, hogy az azonos vállalást és életszentséget azonos módon ismerje el a Szentszék. Bizonyára Hossu püspök sem venné jónéven a mai vatikáni magatartást, amely nem kisebb megalázása a magyar római katolikusoknak, mint VI. Pál és Casaroli bíboros cselekedete, miszerint a kommunisták kérésére, Róma megüresedettnek tekintette az esztergomi érseki széket.

A júniusi pápalátogatás értéke, a magyarság és a székelység számára azonban nem csak ebben volt megkérdőjelezhető, de ez volt a legfájóbb. Hiszen sem Erdély magyarsága, sem az erdélyi magyar-székely nemzet hűsége nem említtetett meg, s Balázsfalván még azt is megtudhattuk Bergogliotól, hogy az 1568-as vallási rendelet is a románok érdeme volt… Iuliu Hossuról pedig azt tudhattuk meg, hogy 1948-ban a Szabadság mezején centenáriumi megemlékezést akart tartani az 1848-as nagygyűlés (Avram Iancu magyar irtásainak) emlékére… Ekkor már nem mondhatta el ünnepi beszédét, mert letartóztatták.

Márton Áron püspök mellett – ha valóban pasztorációs út lett volna Bergoglio látogatása – még az alábbi, a nép által szentként tisztelt erdélyi magyar egyháziak boldoggá avatására is sor kerülhetett volna.

Bokor Sándor – Született: Brassóban, 1915. június 15. – Meghalt: ismeretlen helyen, 1972. folyamán valamikor. Erdélyi magyar katolikus pap, vértanú. 

2003. január 13-án beindították a boldoggá avatásához szükséges egyházmegyei vizsgálatot.

P. dr. Boros Fortunát – Született: Zetelakán, 1895. június 3. – Capul Midia-n, 1953. március 16.– A Szent Istvánról nevezett ferences rend provinciálisa, történész, író, vértanú. A gyengélkedő tudós szerzetest lapáttal agyonverték – írja a Magyar Katolikus Lexikon. Rendje, a Ferences Rend évtizedekkel ezelőtt elindította a boldoggá avatási eljárását. 

Fekete János – Született: Bélafalván 1885-ben – Meghalt: Târgu Jiu-i börtönben 1952. március 25-én.

Gajdátsy Béla – Született: Bécsben, 1887. január 16-án – Meghalt: Nagyenyeden, 1952. szeptember 14. – római katolikus lelkész, vértanú.

Hajdú Erzsébet - mater Gabriella, orsolyita nővér – Csíkmadarason született 1915-ben Vértanúhalált halt a nagyváradi börtönben 1963. április 20-án.

Maczalik Győző – Született: Nagyszebenben, 1890. március 1-én – Meghalt: Zsilaván, 1953. augusztus 19. Titkos gyulafehérvári segédpüspök, vértanú.

Pálfy János – Született: Máréfalva, Udvarhely vm., 1874. máj. 15.-Meghalt: Marosvásárhelyen, 1958.-ban. plébános

Sándor Imre – Született: Csíkverebes, 1893. augusztus 23. – Meghalt: Râmnicu Sărat, 1956. február 5. – erdélyi katolikus lelkész, vértanú. 2003. január 13-án megindították a boldoggá avatásához szükséges egyházmegyei vizsgálatot.

Dr. Boga Alajos – Született: Csíkkozmás, 1886. február 18. – Meghalt: Máramarossziget börtönében, 1954. –szeptember 14. – magyar kanonok, tudós.

Ambrus György – Született: Gyaláron, 1923. december 4. – Duna csatorna, Brăila-Mocrin mocsarai, 1960. február 18. – bányamérnök, plébános. Halálakor P. Hajdú Leander ofm fogta le szemét. Sírja teljesen ismeretlen, csupán halálának idejét jegyezte meg Leander atya.

P. Csiszér Elek ferences – Csiszér (Imre) Elek Csíkcsobotfalván, született 1856. november 6-án. Meghalt, 1942. április 27-én. A brassói központi temetőben helyezték örök nyugalomra, ahonnan 1976-ban vitték át a ferencesek Keresztelő Szent János kriptájába. Rendjének akkori provinciálisa, P. dr. Boros Fortunát, 1947-ben(!) beindította boldoggá avatási eljárást.

Márton Áron, erdélyi püspök. Született: Csíkszentdomokoson, 1896. augusztus 28-án, elhunyt Gyulafehérváron, 1980. szeptember 29-én. Boldoggá avatási eljárása 1992-ben kezdődött el. (Iuliu Hossu boldoggá avatási eljárásának kezdete: 1994.)

Mindazonáltal, bármit állít, tesz, és bármilyen módszerrel támad, vagy csak árt a Vatikáni politika Erdélynek és a magyarságnak, nekünk, a hívő népnek hinnünk kell Márton Áron és a többi magyar példakép életszentségében, követnünk kell őket és akkor ezt a pápát, ezt a politikai méregkeverést is túléljük az Ő segítségükkel. Mert a keresztény embernek a kereszténységet példásan megélők az iránytűje, amely Krisztushoz, a célhoz vezet. S mert vannak iránytűink, a nagy püspök és vértanúink személyében – még ha Rómában nem is „szabadalmazták” –, általuk eljutunk Krisztushoz. Politikai boldoggá avatás ide vagy oda…

Magyarországot Szent László, a Szentszékkel szemben is gyakorolt nemzetvédelme mentette meg, éltette és élteti máig. Ha feladjuk, elvesztjük a kereszténységünket, és azzal elvész a nemzet! 

Stoffán György

A tömeggyilkos Avram Iancu utódai meggyalázták a magyar hősi temetőt…

Ma ismét tanúi lehettünk annak, milyen is a sötét primitív oláh. Az oláhok ma olyat tettek, amit normális ember nem tesz. Temetőt gyalázott a román liberális- fasiszta söpredék. Leitatott oláh söpredék ment neki a temető kapujának, nem csak önmagukat, de egész nemzetüket ismét sárba taposva. Mert ember nem tesz ilyet. Halottakon élő nem vesz elégtételt, s a halottak nyugalmát normális Isten-teremtmény nem zavarja meg. Csak az oláh.  S tette mindezt a söpredék, Andrei ortodox püspök, és a fasiszta Dan Tanasa európai liberális szervezetének lázítására. Annak az ortodox egyháznak a lázítására, amely Krisztus nevében gyűlöletre, gyilkosságra tüzeli híveit, de amely egyház legfőbb vezetőjéhez Bergoglio elment békülni. Mert a Vatikánnak van politikája… ilyen politikája.

Dráma volt ma az Úz völgyében, s annak a folyamatossága, amit a múlt hét végén még senki nem hitt el, amiről beszéltem, de egyházi részről is csak rágalmakat és hazudozást kaptam. Ma pedig? Itt van az Úz völgyi dráma, amely nem egy eset, hanem egy folyamat része csak, s ez a folyamat nem áll meg az Úz völgyénél.

Egy hete a Nyeregben tartott mise előtt, külön felszólították a magyarokat, hogy ne lengessék a nemzeti zászlót…(videofelvételen ellenőrizhető!) S nem volt magyar jelkép az oltáron, A pápa ruháján, a szentélyben, sehol… s kijelentette a nagy vendég, hogy Csíksomlyó közös erdélyi kegyhely…

Miért nem érti? Miért nem akarja érteni az erdélyi és a hazai főpapság, hogy a pasztoráció nem azt jelenti, hogy megvezetjük a híveket? Nem azt jelenti, hogy kötelezően – hitükre apellálva – elhitetjük, hogy a pápalátogatás az ő érdekükben, miattuk történt!!! (Igazolta-e ezt Jászvásár vagy Balázsfalva?) Hol van a Szent László-i kereszténység, amelyben a magyarság jövője biztosíttatott a Szentszékkel szemben is?

Vagy a temetőgyalázás nem tartozik a klérusra? A székelység meggyalázása, a nemzeti jelképek tiltása krisztusi cselekedet? Az Úz völgye után is érvényes az békés együttélés törvénye? Lehet együtt élni a halállal? Lehet a halál árnyékában békés és megbocsájtó kereszténynek lenni? Lehet keresztülnézni azon, hogy az Erdély elcsatolásán munkálkodó Hosszú Gyulát boldoggá avatta Bergoglio az előtt pár nappal, hogy a Hosszú Gyula által már akkor fellázított gyilkosok utódai ma ismét ölni akartak – ha nem öltek… de Márton Áron vagy Boros Fortunát boldoggá avatásáról szó sem esett, csak annyiban, hogy Márton Áron nevét is oda nem illő módon belekeverték ebbe a pápalátogatásba…

Ma, egy oláhok által betört temetői székely kapu, meggyalázott, kitépett mogyorófa keresztek, letaposott hősi sírhantok, őrjöngő oláhok és vérző magyarok igazolják a pápalátogatás mondandóját… értékét… jelentőségét. Mert aki ezután is békéről, ortodox-katolikus megbékélésről, a múlt sérelmein való átlépésről és a közös jövő „összevarrásáról” beszél, az vagy nem normális, vagy áruló.   

Hol voltak ma, a pápát és a pápalátogatást olyan nagy hévvel üdvözlők? Hol vannak papjaink, akik a nép elé állva, felemelt kereszttel – mint Kapisztrán Szent János, Zadravecz István vagy Végváry Vazul – védték volna a holtak nyugalmát, és hívő magyar népüket? Hol vannak, akik hirdették a jámbor szlogent: "Járjunk együtt!"... És hol vannak a hívek, akik ott ujjongtak a Nyeregben, mert mentek "pápalátni"? Ma, öt-tízezer embert nem tudtak volna megverni a részeg oláhok, s nem tudták volna széttaposni hőseink sírjait, s a temetőt védő székelyeket... Mi lesz, amikor majd ugyanezek a leitatott barbárok Csaba testvér házait fogják felégetni... mert azok "román földön vannak"... akár az Úz völgyi temető? Érti e már végre a jámbor székely-magyar keresztény, pap és civil, püspök, érsek és tartományfőnök, szerzetes és világi pap, hogy mi folyik körülötte?

Aki nem érti, menjen ki holnap reggel az Úz völgyébe!

Stoffán György

Stoffán György "ünnepi" beszéde június 4-én

Hölgyeim és Uraim, Tisztelt jelenlévő megemlékező gyülekezet!

Ismét itt vagyunk, és ismét eltelt egy esztendő, s ismét annak voltunk tanúi, hogy ismét megloptak, megaláztak bennünket ugyanazok, akik 1920. június 4-én tették. Mert ugyanaz a szemlélet, ugyanaz a magyargyűlölet lángol ma is, mint azon a szörnyű napon, amikor ránk kényszerítették a diktátumot, mint békeszereződést, s az akkori kormány semmilyen ellenállást nem tanúsított. Megloptak tehát minket, és megloptuk magunkat is, mert bár alávetettek minket ennek a diktátumnak, ám, az akkori rendszer, az akkori néhány szabadkőműves miniszter és katonai vezető tanácsára még az utolsó mentsvárunkat, amely megmenthette volna Erdélyt, feloszlatták. Igen, a Székely hadosztályt feloszlatták, és nem támogatták a nyugati határvidékünkön már győztes Rongyos Gárdát sem… mert akkor is két lovat akartak megülni egy fenékkel, mert nem voltak képesek és hajlandók arra, hogy az utolsó lehetőséget is kihasználva megmentsék az elorozott hazát, a rabigába hajtott kárpát-medencei lakosságot.

A Vatikán kiegyezett az új uralkodókkal, ezért a Felvidéken minden magyar püspök helyett tót püspököket neveztek ki, így máig nincs magyar püspöke a volt Észak-Magyarország magyarságának. Délen és Erdélyben számos vértanúval gyarapodott az egyház, mert nem hallatta szavát Róma…

Megloptak tehát bennünket világi és egyházi szinten, s megloptuk magunkat, mert hagytuk ezt az ádáz lerohanást, amelyben máig, sok millió magyar hal meg a Kárpátok gyűrűjében. Magyar holocaust volt ez, amely a mai napig is tart, hiszen ma magyar temetőt loptak tőlünk az Úz-völgyében, s himnuszt a Felvidéken, magyar iskolát Marosvásárhelyen, egyházi ingatlanokat és családi birtokokat Kolozsvárott és Sepsiszentgyörgyön. Erdőinket letarolják, s ma naponta újratelepítés nélkül vágnak ki 50ha erdőt csak Háromszék vármegyében. Ukrajnában magát a nyelvet is tiltják, s még az utcán sem lehet magyarul beszélniük az ott élő magyaroknak, mert büntetés jár érte. Körülöttünk dúl a fasizmus, a magyarellenesség immár száz éve, miközben az Unióban minket neveznek fasisztának, antiszemitának… mert mi védjük a velünk élő nemzetiségeket, vallási csoportokat… és ez nem európai érték. Ma már nem az!

Trianon és a párizsi béke nem a múlt, nem egy letűnt kor drámája, hanem Magyarország mai tragédiája is, a magyar nemzet mai pusztításának legalizálása.

Trianon egy évszázada tartó magyar genocídium, amely ellen nemzetközi szinten senki nem szól, amelynek ügyében sem az Unió, sem az ENSZ emberjogi szervezetei, sem a hágai nemzetközi bíróság nem intézkedik, mert a magyar, a keresztény-keresztyén nemzet útjában van ma is ugyanannak a politikai, világnézeti, vallási szemléletnek, amely ma már nem csak Magyarországot, de minden nemzetet támad, amely meg akarja őrizni múltját és úgy akarja átadni a hazát a következő nemzedéknek, ahogyan azt őseitől kapta.

Bűnösök vagyunk, mert emlékezünk, mert magyarul imádkozunk, mert magyarul beszélünk, mert védjük magyar értékeinket itthon és otthon, s közben bizony erdélyi papjaink egy része és a kisebbik kormánypárt is csatlakozik a trianoni dráma-sorozat folytatásának megírásához, amikor az 1958. óta tartó folyamatos magyarellenes vatikáni egyházpolitikát a romániai pápalátogatás alkalmával úgy állítja be, mintha az egy számunkra kötelező és hasznos, építő politikai irányvonal lenne.

Sajnos az iskolákban máig nem tanítják a lényeget.... és ez baj...  - bűn! A nemzeti sajtó is szűkmarkú az igazságot tekintve... 

A magyar nemzet azonban nem pusztítható el. A magyar nemzet, még ha úgy tűnik, hogy hitevesztetté vált, akkor is hittel él, és ragaszkodik Istentől kapott jussához. Nem mond, mert nem mondhat le sem területeiről, sem annak magyar-székely lakosságáról. Ma, mint a jó gazda csak jegyzetel, nézi, mi történik és észben tartja, mert eljön az a világ, amikor már nem kell emlékeznünk június 4-ére… eljön, de csak ha hiszünk benne, ha igaz hittel kérjük a Teremtőt, s hűek maradunk keresztény-keresztyén hitünkhöz, elveinkhez és mindenben a legtöbbet és a legjobbat nyújtjuk a hazának, a nemzetnek. Ha gyermekeinket és unokáinkat is abban a szellemben neveljük, amely szellemiség olyan a magyarnak, mint a levegővétel… és ez, a hazaszeretet, a haza iránti hűség, a jóban és rosszban való kitartás, amelyet nem lehet megtévesztéssel, idegen lelkületű elvekkel megsemmisíteni. Mert a Kárpát-haza sorsa ma egyedül a mi kezünkben van. „Mert Isten mindenekfölött, a haza mindenekelőtt”…

Nem egy magunkba fordító szomorú emléknap a mai, hanem a kemény felkészülés és az erkölcsi, hitbéli újraéledés napja… mert a várat meg kell védeni, s megtudjuk időben, hogy hogyan és milyen fegyverrel. 

Isten áldja a történelmi Magyarországot és a benne lakókat!    

Nyílt válaszlevél Böjte Csabának

Csaba Testvér!

A békesség kedvéért azután válaszolok, hogy Te, ferences szerzetes létedre hazudtál velem kapcsolatban és a velem azonosan gondolkodókról nyílt válaszodban, amelyet a katolikus sajtó, a sajtóetikát sárba taposva egyoldalúan, engem nem kérdezve és a cikkemet nem közölve terjesztett. Azt próbáltad elhitetni az olvasókkal, hogy egy egyház-, és pápaellenes, önjelölt, hülye újságíró, beteges gondolatai jelentek volna meg a "Csíksomlyó is elesett" címmel  megjelent cikkben, amely megalapozottan, a hívek ezreinek nevében kritizálta a somlyói pápalátogatással kapcsolatos magyar szervezők, és a ferences atyák túllihegett intézkedéseit. Te azonban nem cáfoltál egyetlen állítást sem, csak rágalmaztál és vádoltál, amit egy ferencesről eddig álmomban sem képzeltem volna el... 

https://stoffangyorgy.blogspot.com/2019/05/csiksomlyo-is-elesett-menjunk-egyutt.html

S még levelem elején kérdezlek: azok a gyermekek, akiket te olyan nagy odaadással befogadsz és nevelsz, milyen példát látnak majd tíz-húsz év múlva, ha előkerülnek a pápalátogatással kapcsolatos írások és a Te megalapozatlanul vádaskodó leveled? Mi lesz velük, ha a migrációt támogató római püspök tervei megvalósulnak és Romániát elárasztja a sok "szegény menekült"? Mit mondasz majd nekik, ha leég a somlyói vagy a dévai templom, mert – mint a Notre Dame-ban –, „eldobják a csikket a munkások”…? Tudom, hogy Neked az engedelmesség önként fogadott parancs, de amikor a nemzeted, a hazád, a gyermekeid sorsa van veszélyben elsőbb-e a parancs, mint a krisztusi egyenes beszéd? Hidd el, én legalább annyira féltem a Te lelkedet, s imádkozom érted, mint ahogyan Te írod vádaskodó leveledben: csendben imádkoztok az olyan „renitensekért”, mint amilyen én vagyok. Biztos vagyok abban, hogy „élesszemű” székelyként Te magad is látod mi ez az egész, ám részt venned benne nagy felelősség, mert nem ma, vagy holnap válik átokká a megfelelni akarásotok, a megjátszott vakságotok, hanem évtizedekre megszabja a nemzetpusztulás ütemét – a ma, szárnyaid alatt felnövő gyermekek jövőjét.  

Azért térek vissza erre az ügyre most, a látogatás után, mert az idő, a tények és a látogatás minden pillanata azokat a félelmeket igazolta, amelyeket leírtam korábbi, általad "kifogásolt" cikkemben. Igaz, sokan azt szűrik majd le, hogy én bántom és támadom a szegény ferences Csaba testvért, aki ma sokak szemében a gyermekek miatt élő szent… de nem. Nem bántalak, nem támadlak, hanem inkább védenélek Téged is, és azokat a gyermekeket is, akik Benned bíznak és Téged tekintenek szerető atyjuknak. Védem őket azzal, hogy felhívom figyelmedet arra, hogy egy gyermeknek csalódnia, szülei miatt rossz helyzetbe kerülnie, családját elveszítenie a legnagyobb fájdalom és egy életre kihat.

De lássuk röviden összefoglalva, melyek voltak a pápa romániai látogatásának olyan elemei, amelyek igazolták félelmeimet.

1./ Bukarestben megtudhattuk, hogy Románia a kisebbségi jogok védelmezője, s a kisebbségeket itt úgy kezelik, mint a hímes tojást. A pápa méltatta Románia demokratikus fejlődését és elismerte mindazt, amit Iohannis elnök mondott… Tehát, már Bergoglio megérkezése után, azonnal megkezdődött a nemzetközi közvélemény előtti hazudozás.

2./ Csíksomlyón nem volt szabad magyar zászlókat lengetni, s kötelezően románul kellett Szentleckét (is) olvasni, noha a korábbi botor "beetetés "szerint ide a magyarokhoz jött Bergoglio. Amíg tehát, Bukarestben, Jászvásáron és Balázsfalván hatalmas román zászlók lengtek, megerősítvén a román nemzeti tudatot, s a kezekben ezrével az egyik oldalon román, mások oldalon vatikáni zászlók lobogtak, addig magyar nemzeti színekkel ugyanilyen zászlócskák nem készültek! Semmi nem jelezhette a hívek nemzeti hovatartozását. 

(Kérdezhetnők, hogy mi került akkor – a magyar állam által, a magyar adófizetők pénzéből, a pápalátogatásra adott – 160 millió forintba? Remélhetőleg, ez egy nyilvános és tételes elszámolásban hamarosan megjelenik majd.) 

Tehát, semmi nemzeti jelleg nem lehetett a hivatalos somlyói látogatáson, amelynek az lett a következménye, hogy a nemzetközi sajtó egyetlen szót sem ejt Csíksomlyót illetően a magyarokról és székelyekről! Igaz, a homília és a mise egésze ellen nem lehet kifogás, mert a szentmise nem világi, földi jó, hanem isteni kegyelemforrás… Azonban, az, hogy elhangzott a felszólítás a nemzeti jelképek tiltására a mise elején, az már sokatmondó tény. Nem erdélyi helyszíneken a papok román szalagocskákat kötöttek magukra és úgy áldoztattak –, nem volt tilos. Azt se felejtsük el, hogy regisztrációs kötelezettség csak és kifejezetten a csíksomlyói látogatást illetően volt kötelező. Egyetlen más romániai helyszínen sem volt ilyen megkötés. Vajon hová kerültek a leadott személyes adatok?

3./ A magyarok boldoggá avatásáról szó sem esett, noha a negyvenes évektől kezdve vannak olyan szentjeink és vértanúink, akiknek a boldoggá avatása időszerű lenne, hivatalosan is elismert csodákkal alátámasztva. Szemben azoknak a görög katolikus román püspököknek a boldoggá avatásával, akiket Balázsfalván emelt oltárra a pápa, de akik nemzeti elkötelezettségből életükön keresztül azon dolgoztak, hogy Románia és Erdély egyesülhessék. Maga a balázsfalvi ünnepi mise helyszíne is érdekes volt, kivált a pápa szájából hallani annak nevét: „Szabadság mezeje”. Mert ez a szabadság mezeje nekünk, magyaroknak és székelyeknek a már száz éve tartó rabságot jelenti. Ama száz évről beszélek, amelyet jövőre a román vezetés és a Vatikánnal együtt ünnepel, hiszen száz éve van román-vatikáni diplomáciai kapcsolat… Miért is van ez így? ...

„Beszédetekben legyen a ti »igenetek« igen, a »nemetek« pedig nem” (Mt. 5. 37.)

De nem folytatom a felsorolást, mert keserűség tölt el. Keserűség a fentiek miatt, s keserűség azért, mert folyamatosan tart az a „vakítás”, amelyet a magyar nyelvű egyházi sajtó tesz ennek a három napos látogatásnak a színesítésére, annak elfogadtatása érdekében, nem minden esetben a valóságot tárva az olvasók elé. Hiszen nem írtak a katolikus lapok Gergely Péter utasításáról, miszerint a csángók Jászvásáron ünnepeljék a pápát… ennek a nyilvánosságra hozatalát is a Nemzeti Napló engedte meg magának, mire Gergely Péter ráfogta saját utasítását egy helyi plébánosra, mintha ő találta volna ki, azonban a Jászvásárra kötelezően kirendelt csángók megjelentek, a pápa csak a román nemzetre adta áldását… de ezt sem folytatom.

Inkább lássuk e látogatás politikai, és Romániára nézve végzetes jelentőségét.  

Az uniós választások után, a PSD – kormánypárt – elnökét azonnal bebörtönözték Bukarestben, mert két olyan egyént foglalkoztatott, akik munkavégzés nélkül csak a fizetésüket vették fel. A magyar gyűlölő államelnök felszólította a kormányt a lemondásra, és előrehozott választásokról beszél, tehát a nacionalistának tartott szocialistákkal leszámoltak. Eközben a román sajtó (a liberálisok – Iohannis lapjai) az ortodox egyházat vette össztűz alá, hiszen a mai európai válságot bíráló ortodoxok éppen úgy útjában vannak a liberális hatalomátvételnek Romániában, mint a székelyek és magyarok. A liberálisoknak azonban remek és igazolt tervük van erre is.  

A szélsőséges idiótákat – mint Funárt, Andrei ortodox püspököt vagy a Vatra Romaneasca utódalakulatát – tüzelik a magyarok ellen, s a kormány kezéből kicsúszott liberális „igazságszolgáltatás” rendre el is ítéli azokat, akik a szélsőséges támadásokra válaszolnak, de a sorozatos magyarellenes állami intézkedés is ezeknek tudható. Úgy tüntetik fel, mintha a hivatalban lévő kormány tehetne minderről, miközben a liberális hatalomátvétel teljes gőzzel zajlik, s a kormány már régen elvesztette a hatóságok feletti „uralmát”.  

A belpolitikai történések ködösítésére, a vallásosságot és a nemzeti érzületet csúcsra járató pápalátogatás volt a legalkalmasabb, mind az időpontot, mind az eseményeket tekintve. A szervezés, a magyarok kívül tartása és megalázása saját kegyhelyükön, valamint az eddig soha nem látott ünneplés a társadalmat kizökkentette a mindennapok valóságából és a háttérben tovább folyik a nemzetközi liberális támadás és hatalomátvétel Romániában, de Románia minden egyes lakosa ellen. Felhasználva azt a falsch, kereszténynek hitt  gondolkodásmódot, amely ma Európát azzá tette, ami.

 Végül csak egy kérdés maradt: Ha mindezt nem látjátok, vagy nem vesztek tudomást a fent leírtakról, akkor csak azon gondolkodjatok el Csaba testvér, hogy amennyiben ez a nemzetellenesség, liberalizmus, genderizmus hatalomra tör, akkor megmaradhat-e egy katolikus gyermeknevelő hálózat úgy, hogy azokban az intézményekben keresztény nevelés folyik. Nem! Nem maradhat meg. Épp úgy nem, mint a magyar felirat a pápai miseruhán Csíksomlyón! 

Ezért kellene előbb gondolkodni, az után vádaskodni és jámbor szavakkal rávenni a népet arra, hogy kövesse azt, aki „két utcával odébb” jól pofon vágja.

Bízva abban, hogy megérted levelemet, kívánok sok erőt ahhoz a munkádhoz, amelynek alapján velem együtt sokan szeretnek és tisztelnek.

Isten áldjon! Laudetur jesus Christus! 

Stoffán György  

Csíksomlyó is elesett! „Menjünk együtt Máriához” – vagy jöjjön ide Mária!?

Bergoglio érsek üzenetben üdvözölte a románokat, Romániát pasztorációsnak mondott politikai útja előtt. Megemlékezik ebben a közleményben mindenkiről, csak a magyarokat, Csíksomlyót és a magyar vértanúkat hagyta ki üzenetéből, de ezen már nem csodálkozunk. Annál inkább azon a tényen, hogy a csíksomlyói Segítő Szűz Mária Kegyszobrát is kihurcolják a kegytemplomból a Nyeregbe, e „nagy találkozóra”. És ez sértő, furcsa és megalázó… nem csak a Kegyszobor számára, hanem mindenki számára, aki Máriához a templom csendjében ment eleddig. Sokan azt jelezték, hogy szentségtörésnek tartják Mária meghurcolását… – mert ez az!   

 Bergoglio a következőket üzente Romániába:

„Kedves romániai testvéreim!

Már csak néhány nap választ el attól az utazástól, amely közétek visz. Ez a gondolat örömmel tölt el és már most szeretném szívből jövő üdvözletemet küldeni mindannyiótoknak. Romániába jövök, egy szép és befogadó országba testvérként és zarándokként, megköszönöm az államelnöknek és a többi állami szervnek a meghívást és a teljes együttműködést. Már most örömmel élem meg a találkozást az ortodox pátriárkával, az ortodox egyház szinódusának képviselőivel és a katolikus egyház híveivel, pásztoraival. A hit, amely összeköt, még az apostoloktól származik, különösen abból az egységből, amely Pétert és Andrást összekötötte, utóbbi elvitte a kereszténységet tájaitokra a hagyomány szerint. Vér szerinti testvérek voltak, de testvérek a vértanúságban is. Köztetek is oly sok vértanú volt, még a legújabb időkben is, mint a hét görögkatolikus vértanú püspök, akiket örömmel avatok boldoggá. Amiért szenvedtek egészen az életük odaadásáig, nagyon értékes örökség, nem felejthetjük el. Közös örökség, amely arra hív, hogy ne távolodjuk el a testvértől, aki ennek ugyanúgy részese. Azért jövök közétek, hogy együtt járjunk. Akkor járunk együtt, ha megtanuljuk megőrizni gyökereinket és családunkat, amikor törődünk gyermekeink és felebarátunk jövőjével, amikor túllépünk félelmeinken és gyanakvásainkon, amikor engedjük, hogy lehulljanak azok a korlátok, amelyek elválasztanak a többiektől.

Tudom, hogy sokan hathatósan, intenzíven készítitek elő látogatásomat, szívemből köszönöm! Biztosítalak arról, hogy imáimban közel állok hozzátok és áldásomat küldöm nektek! Arra kérlek benneteket is, hogy imádkozzatok értem! A viszontlátásra! ”

Az üzenetet nem kell külön elemezni ahhoz, hogy levonjuk a következtetéseket. Gondolatindítónak ez vastagon megfelel… Kivált, ha a két tényre is odafigyelünk e látogatást illetően: a már kész miseruháról, amelyet a Partiumban terveztek és Erdélyben késztettek el Bergoglionak, kötelezően lekerült a magyar feliratos hímzés… a „Menjünk együtt”. A másik minősíthetetlen támadás, mint fent –, hogy a Kegyszobor kikerül ez alkalomra a Nyeregbe, ami olyan cselekedet, amelyet nem lehet megmagyarázni. Hiszen van másolat, amelyet a somlyói búcsúkor minden évben kivisznek a miséző-helyre. Most azonban a somlyói ferencesek nagyon elvetették a sulykot, s a kegyszobor másik arcára is vágnak egyet, saját kardjukkal. Igaz, a kordáról már korábban lekerült a fegyver, amelyet évszázadok óta viseltek… – a Rózsafüzér. György Attila barátom azt írta, hogy ezt még a tatárok sem merték megcsinálni… és igaza van!

Nem értem, hogy mi vezeti az egyre világosabban látható Európa-, és Krisztus-ellenes vatikáni politika efféle durva követésére azokat a felszentelt papokat, akik e látogatást valamiféle isteni kegynek, valami eddig nem tapasztalt csodának tartják. Akik népüket is félrevezetve úgy állítják be a teljesen világos szándékú látogatást, mintha az, az erdélyi székelység és magyarság felé pozitív jel volna a Vatikán részéről. Mi készteti a ferenceseket arra, hogy a legnagyobb magyar Mária-kegyhely Kegyszobrát is bevonják e cirkuszba, s mint kiállítási tárgyat ide-oda vigyék, egy sokak által nem kívánt, sőt káros látogatás idején. Nem tudom miért kellett a látogatás hírének napjától félrevezetni a hívek tömegeit, amikor – mint most az üzenetből kiderül: Csíksomlyóra nem a magyarokhoz, nem a székelyekhez és nem egy magyar kegyhelyre látogat Róma püspöke, hanem eleget tesz a román állami vezetés meghívásának, s egyben a románoknak tesz gesztust hét román görög katolikus püspök boldoggá avatásával. A magyar vértanúk mit sem számítanak ebben a nekünk, magyaroknak nem éppen kedvező politikai kavalkádban.

A látogatást illetően fokról-fokra derültek ki a valóság mozaikjai. Hiszen először úgy adta elő a magyar szervezőbizottság, hogy a pápa hozzánk jön Csíksomlyóra. Majd kiderültek a részletek, amelyekben tudtunkra adták az időről-időre megrendezett sajtótájékoztatókon az igazat. Nem lehet zászlót vinni, azaz nem lehet zászlórudat vinni a Nyeregbe… vizet is csak műanyagpalackban, s egyházi zászlókon kívül egyéb olyan jelképet, amely másoknak problémát okoz… tilos.

Úgy készül minden egyházi szervezet és személy erre az alkalomra, hogy közben egyetlen lényeges… a leglényegesebb marad ki belőle: Krisztus. És ez, mint mondják, a reformátusvallású keresztény testvéreket is megbotránkoztatja. „Soha ekkor felhajtás nem volt még Somlyón, pedig évente ünnepeljük ott a Szentlélek eljövetelét, évente imádkozunk keddenként kilenc alkalommal Szent Antalhoz, s Mária Kegyszobrához felekezeti hovatartozástól függetlenül mennek a népek, oltalomért, segítségért.”

Fájdalom, felháborodás, tehetetlen harag van azokban, akik világosan látnak, akiknek nem előmenetel, vagy politikai (el)kötelezettség kérdése ez a látogatás. Ma már azt is tudjuk Rómából, hogy mit fog mondani a pápa, s üzenete is sokat elárul. „Akkor járunk együtt, ha megtanuljuk megőrizni gyökereinket és családunkat, amikor törődünk gyermekeink és felebarátunk jövőjével” – írja, és ez arculcsapása annak a nemzetnek, amelynek legutóbbi száz esztendeje sem szólt másról… mert meg akarta őrizni gyökereit, nyelvét, hitét és gyermekei jövőjét.

Nem járunk együtt… mert nem hozzánk jön a vendég, nem minket véd és óv, e szennyes történelmi korban, hanem politikát csinál a mi nyakunkon is, a mi hitünkkel visszaélve és a mi jövőnket téve kockára. Nem járunk egy úton, amikor szegénységről beszél, amikor befogadásról szól, amikor Krisztus, általa félreértelmezett tanításával akarja elfogadtatni az elfogadhatatlan, és azokkal akar megbékíteni, akik halottaink nyugalmát is ellopják. Olyan felekezeti békét óhajt, amelyben az egyik felekezet püspöke adja az ötleteket a magyargyűlöletre és a magyarellenességre, s aki hazug állításait civilekkel viteti nacionalista bíróságra, ahol soha nem a mi igazunk diadalmaskodik… Hogyan lehetne béke, ha már kékre-zöldre verték jobb és bal orcánkat, ha nincs rajtunk egy sebtelen hely, amelyet másik orcánk helyett odatarthatnánk? Jámborkodó hazudozással nem lehet misére csalni senkit! Mert más a hit és más a valóság.

Mária kihurcolása és a magyar felirat eltüntetése nem az együttmasírozás jelképe ebben az esetben. Mert Máriához menni kell, nem Máriát kell vinni valaki elébe… S ha „hozzánk” jönne, akkor a magyar szó nem lehetne kötelezően törlendő a miseruháról!

Isten legyen irgalmas mindenkihez, aki hazudott, aki megtévesztette népét, aki balgán hitt és társa volt ennek a szemfényvesztésnek, amely nem a mi érdekünk, hanem egyedül a mai Európa megsemmisítőié. „Egyetemes testvériséget”, azaz egy új egyetemes egyház kialakítását szolgálja ez a pasztorációs-politikai látogatás. S, ha botrány lenne az igazság, hát legyen! Szólni azért kötelező! Mert az általunk mondott igen az igen, a nem pedig nem… S attól, hogy a hívő népet a világon senki nem kérdezte, az nem jelenti, hogy nincs véleménye a hívő népnek. Van! És, ha ez olykor nem egyezik a papság véleményével, attól még a hívő is értékes és értékes véleményt alkotó ember, aki nem eretnek és kereszténység-romboló elveket hirdet, csak ragaszkodik ahhoz, amiben ősei hittek, és amit az Evangéliumban olvas. Ragaszkodik a keresztény magyar nemzet ahhoz, amit épp a minap vetett el a „vendég” a következő mondatban… „az egyháznak fel kell hagynia a hagyományaival”… Erre utal az uniformizált és zeneileg teljesen értéktelen himnusz is, amelyet a látogatásra írtak.

Bízom abban, hogy a magyar keresztény nemzet nem hagy fel hagyományaival és felismeri a látogatás valódi mondanivalóját… És talán eszébe jut az egyház által immár szándékosan elfeledtetett igazi, régi Mária-himnusz:

„Nagyasszonyunk, hazánk reménye!

Bús nemzeted, zokogva esd!

Nyújtsd irgalom-jobbod feléje, botlásiért, óh, meg ne vesd!

Mi lesz belőlünk, hogyha Te elhagysz?

Bús árvaságunk sírba hervaszt!

Minden reményünk csak Te vagy!

Szent Szűzanyánk, Óh el ne hagyj!”

Stoffán György


A cikk - amelyet számomra érthetetlen módon támadásként élt meg az erdélyi klérus egy része -,  megjelenése után Csaba testvér tollat fogott, és mint aki nem érti miről írtam, vádaskodással gyanúsítva engem, nyílt levelet fogalmazott meg a pápalátogatás védelmében. A cikk témáját nem érinti és nem a cikkel foglalkozik a levél, amelynek címe is furcsa: 

"NE HAGYJUK, HOGY FOGADATLAN PRÓKÁTOROK ÁRTSANAK A PÁPALÁTOGATÁSNAK!"

Hiszen a hozzám forduló keresztény katolikus sokaság gondolatait vetettem papírra, olyanokét, akik alkotják a katolikus egyházat, de Csaba atya és más katolikus papok és civilek szerint, ellent mondanak a fősodornak. Ők Csaba atya szerint nem katolikusok és nem keresztények. Mert nem tetszik nekik az ami Somlyón történik és történni fog, szemben az elvakult és gondolkodásra képtelen sokasággal, akikért mi imádkozunk, nem pedig gyűlölködünk velük szemben, mint teszik sokan személyemmel és azokkal szemben, akik nem úgy gondolkodnak, mint Csaba testvér vagy más pápavárók.   
Íme a levél - PIROSSAL ÍRT VÉLEMÉNYEMMEL KIEGÉSZÍTVE:

nE HAGYJUK, HOGY cSABA TESTVÉR ELVESZÍTSE A FEJÉT A PÁPALÁTOGATÁS MIATT! – KIEGÉSZTÉS EGY SÉRTŐ, MEGALÁZNI AKARÓ ÉS LENÉZŐ VÁLASZLEVÉLHEZ

 

NE HAGYJUK, HOGY FOGADATLAN PRÓKÁTOROK ÁRTSANAK A PÁPALÁTOGATÁSNAK!

Június elsején Csíksomlyón az ég a földdel összeér.

A pápalátogatás kapcsán írta tegnap, 2019. május 29-én, Stoffán György újságíró a következőket: "Kegyszobor kikerül ez alkalomra a Nyeregbe, ami olyan cselekedet, amelyet nem lehet megmagyarázni. Hiszen van másolat, amelyet a somlyói búcsúkor minden évben kivisznek a miséző-helyre. Most azonban a somlyói ferencesek nagyon elvetették a sulykot, s a kegyszobor másik arcára is vágnak egyet, saját kardjukkal. Igaz, a kordáról már korábban lekerült a fegyver, amelyet évszázadok óta viseltek… – a Rózsafüzér."

Mint ferences szerzetes, ki Csíksomlyón nőttem fel, szomorúan olvasom ezeket a sorokat és a cikkben megjelenő többi alaptalan vádat!

HOL VAN A KORDÁRÓL A RÓZSAFÜZÉR? HOL VANNAK ÉS MELYEK AZ ALAPTALAN VÁDAK?  

Sajnos néhány ilyen és hasonló meggondolatlan szó, írás kering a közbeszédben most Ferenc pápa csíksomlyói látogatása alkalmából!

SOROLJA FEL A MEGGONDOLATLASÁGOKAT ÉS CÁFOLJA MEG!

Mi, szerzetesek is halljuk, olvassuk a fogadatlan prókátorokat, csendben imádkozunk is értük, hogy evezzenek már nyugodtabb, csendesebb vizekre, de a mostani támadás kapcsán úgy érzem, hogy néhány tényt meg kell fogalmaznom.

SEMMIT NEM FOGALMAZOTT MEG, AMI A CIKKET ILLETI. CSAK VÁDOL!

Miért nevezi támadásnak a más irányú, DE KATOLIKUSOK ÁLTAL MEGFOGALMAZOTT gondolatokat?

Mária útja több százezer gyermekéhez Kárpát-medence egyik legszentebb helyére, a csíksomlyói nyeregbe érseki engedéllyel miért lenne "bűn"?

HA EZT NEM ÉRTI, AKKOR TALÁN NEM KELLETT VOLNA ERRE KITÉRNIE.

Erdély legjobb farestaurátorai Mihály Ferenc vezetésével viszik, hozzák felelősséggel a szobrot a pár száz méteres zarándok úton! Amúgy az elmúlt években ugyancsak ők emelték le és restaurálták a nemrég 500. születésnapját ünneplő kegyszobrot. A ferencesek gondos őrei a kegyhelynek és a kegyszobornak, az elmúlt 500 év ezt bizonyítja!

EZT NEM CÁFOLTA SENKI A MÚLTAT ILLETŐEN! MA MÁR MÁS A HELYZET, ÉS HAMAROSAN NEM CSAK MAGYAR MISÉK LESZNEK A KEGYHELYEN!

Ezért nem felelőtlen kritikát kellene megfogalmazni, hanem jó szándékú segítő készséget felajánlani!

HOGY MIT KELLENE, AZT A SAJNÁLATOS HELYZET INDOKOLJA!

A kegyszoborról és a ferences testvérekről szeretnék elmondani egy igaz történetet. 1944-ben sajnos mindenki menekült Székelyföldről a betörő szovjet csapatok elől – mivel Oroszországban is oly sok templomot elpusztítottak –, a csíksomlyói kegyszobrot is a ferences szerzetesek próbálták menekíteni! Kolozsváron a ferences templomig jutottak, és itt a templom legbiztonságosabb helyére helyezték, egy kemény faládába! P. Ervin atya fiatal szerzetes pap volt akkor, ő mondta el a következőket: Kolozsvár nagy szőnyegbombázása ideje alatt Biró Antal atya éppen misézett, a szirénák szavára a hívek a kriptába menekültek, ő meg bebújt a ládába, hogy a testével védje a Csíksomlyói Szűzanya kegyszobrát! A templom ablakai mind betörtek, mert a szomszédban álló postaközpontot is bombatalálat érte. A kegyszobrot őrző ládán és a ferences testvér hátán kopogtak az üvegszilánkok, de, Istennek hála, Máriának nem esett baja! Aztán, ahogyan a történelmi idők lehetővé tették, újból hazatért a szobor Csíksomlyóra! Népünk szolgálatában fiatal emberek vállalkoznak a szerzetesi életre, vállalják e nemes, de nehéz szolgálat minden velejáróját, szervezik a szentmiséket, ünnepi találkozókat, görnyednek a kegyhely gyóntató székében egész évben, teszik a dolgukat erejükhöz képest...  És akkor egyesek anélkül, hogy bizalommal felhívnának legalább telefonon, hogy érdeklődjenek a tények felől, nekiállnak és mindenféle meggondolatlan rágalmakkal összezavarják a híveket. Bizalommal álljunk egymás mellé és segítsük szolgálatukban a kisebb testvéreinket!

Isten csodálatos szép ajándéka Ferenc pápa csíksomlyói látogatása! Ez önmagában olyan nagy csoda, melyért Márton Áron püspök atyát boldoggá lehetne avatni!

MÁRTON ÁRON PÜSPÖK EZEN ÜGYBE VALÓ BELEKEVERÉSE MEGLEHETŐSEN ALJAS DOLOG, HISZEN PONT AZ Ő BOLDOGGÁ AVATÁSÁNAK ÉS MÁS FELTERJESZTETTEK BOLDOGGÁ AVATÁSÁNAK ELMARADÁSA OKOZZA AZ ELSŐ SZÁMÚ KIFOGÁST.

Annak idején a vallatás, kínzás közepette megkérdezték nagy püspökünket, hogy a Vatikánnak hány tank hadosztálya van, mert a Vörös hadseregnek nagyon sok Rómára irányuló harckocsija van! Akkor és ott szentéletű püspökünk nem hátrált meg, vállalta Egyházához, a mindenkori pápához való hűségét, ezért őt halálra ítélték, melyből később életfogytiglani elzárás lett! Mit gondolhatott a latrina mellett a börtönben a megkínzott székely püspök?! Talán legszebb álmában sem gondolta azt, hogy eljön az a nap, mikor az ő drága népe Csíksomlyón Mária lábánál köszöntheti a pápát, akihez való hűsége miatt ő olyan sokat szenvedett! És lám, felvirradt e csodálatos találkozás napja, Egyházunk legfőbb elöljárója közénk jön, együtt köszönthetjük Teremtő Istenünket és az Ő kiválasztott lányát, Máriát, mennyei királynénkat, édesanyánkat!

… A MAGYAROK NAGYASSZONYÁT, AKINEK HIMNUSZA IS SZEREPEL A CSABA TESTVÉR ÁLTAL KIPELLENGÉREZETT CIKKBEN – EMLÉKEZTETŐÜL…

Szeretettel kérlek, kedves testvéreim, ne hagyjuk, hogy buta gondolatok, felelőtlen szóbeszédek beárnyékolják ezt a gyönyörű napot!

LIBERÁLIS GONDOLATMENET AZ, HOGY BESZÉLÜNK VALAMIRŐL, MAJD ISMÉT VISSZATÉRÜNK EGY ÁLTALUNK IGAZNAK VÉLT, DE MÁSOKAT MOCSKOLÓ SZELLEMISÉGBEN AZ EREDETI TÉMÁHOZ, ISMÉT INDOKLÁS ÉS CÁFOLATOK NÉLKÜL!

Kedves római katolikusok és más felekezetű keresztény testvéreim: június elseje egy igen jó alkalom, hogy egy asztalhoz üljünk, és együtt imádkozzunk! Tegyük félre sérelmeinket, a múlt minden fájdalmát és örvendezve, egymással kiengesztelődve bizalommal fogjuk meg Ferenc pápa biztatására egymás kezét és tegyük tündérkertté Erdély földjét!

ÖNMAGÁVAL ELLENTÉTES KÉRÉS, AMELY BIZONYÁRA KÖTELEZŐ EBBEN A VÁLASZ-CIKKBEN. UGYANIS A PÁPA KÉRÉSÉNEK ELEGET TÉVE A TÜNDÉKERT EGY ÓCSKA FOCIPÁLYÁVÁ VÁLIK, DAN TANASA VAGY ANDREI PÜSPÖK KÉZFOGÁSÁTÓL.

Együtt, egymásban bízva Isten Országát építhetjük, ha elfordulunk, ha ellökjük egymás kezét, akkor – akárcsak oly sokszor a múltban – pokollá fogjuk tenni a magunk és a gyermekeink életét!

GYERMEKEINK ÉLETE AKKOR VÁLIK POKOLLÁ, HA BERGOGLIO ÉS A LIBERÁLIS VILÁG CÉLJAI MEGVALÓSULNAK. AKKOR CSABA TESTVÉR IS CSAK ÁLDOZATOKAT NEVEL MA, NEM SZABAD MAGYAR GYERMEKEKET!

Június elsején, a gyermekek és a gyermek Jézus szép ünnepén, Csíksomlyón az ég a földdel összeér. Gyertek, fürdessük lelkünket a kegyelem áradatában!

Szeretettel,

Csaba t.

SZERETETTEL VÁDASKODIK, NEM CÁFOL, NEM INDOKOL, CSAK MÁSOKAT LEJÁRAT. NEM KERESZTÉNYI MAGATARTÁS ÉS AZ ÚJSÁGÍRÓI ETIKA SÁRBATIPRÁSA IS EGYBEN. A LENÉZŐ ÉS MÁSOKAT FOGADATLAN PRÓKÁTORNAK NEVEZŐ NEM KRISZTUST KÖVETI, MERT EZ NEM KRISZTUSI SZELLEMISÉG.

Csaba testvérnek a következőkben válaszoltam: 

"Kedves Csaba Testvér... nem arra válaszoltál, amit írtam, s nem is úgy. Csupán azt írtad le, hogy vádaskodom. Nem! Nem vádaskodom, s ezt Te magad is tudod. Nem szóltál a ferencesek fegyverletételéről, azaz a rózsafüzér kordátokról való eltűnéséről, összemosod Bergogliot és Márton Áron szenvedéstörténetét, elfeledve azt, hogy akkor XII. Pius, a magyarokat és a nemzetállamokat szerető pápa pontifikátusát éltük. Ne hidd, hogy a csendes imádság az általatok balgaságnak vélt szavak ellen csak a ti elfoglaltságotok. Sokan imádkoznak értetek is, mert súlyos dolog az, amit felvállaltatok és terjesztetek... és az nem az Evangélium e pillanatban. A keresztény ember az Egyház dolgaiban nem fogadatlan prókátor... mert az egyház nem a klérus, nem az elfogult szerzetesek, a könyöklők és a haszonlesők közössége, hanem a hívek közössége, akiket most csak lenéztek, ostobának és árulónak tartotok... és az eszetekbe sem jut, hogy Ti, Szent Ferenc fiai is emberi lényként tévedhettek. Ám, a Ti tévedésetek emberek sokaságának a lelkét veszélyezteti! Evezzetek Ti is Testvérem csendesebb vizekre és gondolkodjatok el ki a fontosabb: egy emberi lény, vagy Krisztus és az Ő tanítása! Isten áldjon!

Ps: És ne gondolja senki azt, hogy a cikkben írottak egy megszállott ostoba író eszmefuttatásai csupán. Százak és százak kerestek meg hasonló érzésekkel, gondolatokkal... sok-sok fogadatlan prókátornak nevezett magyar katolikus, aki a "tudós és hozzáértő", önmagát csalhatatlannak gondolók sokaságával nem ért egyet... és ragaszkodik a somlyói Segítő Szűz Máriához, és Krisztushoz... úgy, amiként egykor tanulta és ma is érzi..."