Csíksomlyó is elesett! „Menjünk együtt Máriához” – vagy jöjjön ide Mária!?

Bergoglio érsek üzenetben üdvözölte a románokat, Romániát pasztorációsnak mondott politikai útja előtt. Megemlékezik ebben a közleményben mindenkiről, csak a magyarokat, Csíksomlyót és a magyar vértanúkat hagyta ki üzenetéből, de ezen már nem csodálkozunk. Annál inkább azon a tényen, hogy a csíksomlyói Segítő Szűz Mária Kegyszobrát is kihurcolják a kegytemplomból a Nyeregbe, e „nagy találkozóra”. És ez sértő, furcsa és megalázó… nem csak a Kegyszobor számára, hanem mindenki számára, aki Máriához a templom csendjében ment eleddig. Sokan azt jelezték, hogy szentségtörésnek tartják Mária meghurcolását… – mert ez az!   

 Bergoglio a következőket üzente Romániába:

„Kedves romániai testvéreim!

Már csak néhány nap választ el attól az utazástól, amely közétek visz. Ez a gondolat örömmel tölt el és már most szeretném szívből jövő üdvözletemet küldeni mindannyiótoknak. Romániába jövök, egy szép és befogadó országba testvérként és zarándokként, megköszönöm az államelnöknek és a többi állami szervnek a meghívást és a teljes együttműködést. Már most örömmel élem meg a találkozást az ortodox pátriárkával, az ortodox egyház szinódusának képviselőivel és a katolikus egyház híveivel, pásztoraival. A hit, amely összeköt, még az apostoloktól származik, különösen abból az egységből, amely Pétert és Andrást összekötötte, utóbbi elvitte a kereszténységet tájaitokra a hagyomány szerint. Vér szerinti testvérek voltak, de testvérek a vértanúságban is. Köztetek is oly sok vértanú volt, még a legújabb időkben is, mint a hét görögkatolikus vértanú püspök, akiket örömmel avatok boldoggá. Amiért szenvedtek egészen az életük odaadásáig, nagyon értékes örökség, nem felejthetjük el. Közös örökség, amely arra hív, hogy ne távolodjuk el a testvértől, aki ennek ugyanúgy részese. Azért jövök közétek, hogy együtt járjunk. Akkor járunk együtt, ha megtanuljuk megőrizni gyökereinket és családunkat, amikor törődünk gyermekeink és felebarátunk jövőjével, amikor túllépünk félelmeinken és gyanakvásainkon, amikor engedjük, hogy lehulljanak azok a korlátok, amelyek elválasztanak a többiektől.

Tudom, hogy sokan hathatósan, intenzíven készítitek elő látogatásomat, szívemből köszönöm! Biztosítalak arról, hogy imáimban közel állok hozzátok és áldásomat küldöm nektek! Arra kérlek benneteket is, hogy imádkozzatok értem! A viszontlátásra! ”

Az üzenetet nem kell külön elemezni ahhoz, hogy levonjuk a következtetéseket. Gondolatindítónak ez vastagon megfelel… Kivált, ha a két tényre is odafigyelünk e látogatást illetően: a már kész miseruháról, amelyet a Partiumban terveztek és Erdélyben késztettek el Bergoglionak, kötelezően lekerült a magyar feliratos hímzés… a „Menjünk együtt”. A másik minősíthetetlen támadás, mint fent –, hogy a Kegyszobor kikerül ez alkalomra a Nyeregbe, ami olyan cselekedet, amelyet nem lehet megmagyarázni. Hiszen van másolat, amelyet a somlyói búcsúkor minden évben kivisznek a miséző-helyre. Most azonban a somlyói ferencesek nagyon elvetették a sulykot, s a kegyszobor másik arcára is vágnak egyet, saját kardjukkal. Igaz, a kordáról már korábban lekerült a fegyver, amelyet évszázadok óta viseltek… – a Rózsafüzér. György Attila barátom azt írta, hogy ezt még a tatárok sem merték megcsinálni… és igaza van!

Nem értem, hogy mi vezeti az egyre világosabban látható Európa-, és Krisztus-ellenes vatikáni politika efféle durva követésére azokat a felszentelt papokat, akik e látogatást valamiféle isteni kegynek, valami eddig nem tapasztalt csodának tartják. Akik népüket is félrevezetve úgy állítják be a teljesen világos szándékú látogatást, mintha az, az erdélyi székelység és magyarság felé pozitív jel volna a Vatikán részéről. Mi készteti a ferenceseket arra, hogy a legnagyobb magyar Mária-kegyhely Kegyszobrát is bevonják e cirkuszba, s mint kiállítási tárgyat ide-oda vigyék, egy sokak által nem kívánt, sőt káros látogatás idején. Nem tudom miért kellett a látogatás hírének napjától félrevezetni a hívek tömegeit, amikor – mint most az üzenetből kiderül: Csíksomlyóra nem a magyarokhoz, nem a székelyekhez és nem egy magyar kegyhelyre látogat Róma püspöke, hanem eleget tesz a román állami vezetés meghívásának, s egyben a románoknak tesz gesztust hét román görög katolikus püspök boldoggá avatásával. A magyar vértanúk mit sem számítanak ebben a nekünk, magyaroknak nem éppen kedvező politikai kavalkádban.

A látogatást illetően fokról-fokra derültek ki a valóság mozaikjai. Hiszen először úgy adta elő a magyar szervezőbizottság, hogy a pápa hozzánk jön Csíksomlyóra. Majd kiderültek a részletek, amelyekben tudtunkra adták az időről-időre megrendezett sajtótájékoztatókon az igazat. Nem lehet zászlót vinni, azaz nem lehet zászlórudat vinni a Nyeregbe… vizet is csak műanyagpalackban, s egyházi zászlókon kívül egyéb olyan jelképet, amely másoknak problémát okoz… tilos.

Úgy készül minden egyházi szervezet és személy erre az alkalomra, hogy közben egyetlen lényeges… a leglényegesebb marad ki belőle: Krisztus. És ez, mint mondják, a reformátusvallású keresztény testvéreket is megbotránkoztatja. „Soha ekkor felhajtás nem volt még Somlyón, pedig évente ünnepeljük ott a Szentlélek eljövetelét, évente imádkozunk keddenként kilenc alkalommal Szent Antalhoz, s Mária Kegyszobrához felekezeti hovatartozástól függetlenül mennek a népek, oltalomért, segítségért.”

Fájdalom, felháborodás, tehetetlen harag van azokban, akik világosan látnak, akiknek nem előmenetel, vagy politikai (el)kötelezettség kérdése ez a látogatás. Ma már azt is tudjuk Rómából, hogy mit fog mondani a pápa, s üzenete is sokat elárul. „Akkor járunk együtt, ha megtanuljuk megőrizni gyökereinket és családunkat, amikor törődünk gyermekeink és felebarátunk jövőjével” – írja, és ez arculcsapása annak a nemzetnek, amelynek legutóbbi száz esztendeje sem szólt másról… mert meg akarta őrizni gyökereit, nyelvét, hitét és gyermekei jövőjét.

Nem járunk együtt… mert nem hozzánk jön a vendég, nem minket véd és óv, e szennyes történelmi korban, hanem politikát csinál a mi nyakunkon is, a mi hitünkkel visszaélve és a mi jövőnket téve kockára. Nem járunk egy úton, amikor szegénységről beszél, amikor befogadásról szól, amikor Krisztus, általa félreértelmezett tanításával akarja elfogadtatni az elfogadhatatlan, és azokkal akar megbékíteni, akik halottaink nyugalmát is ellopják. Olyan felekezeti békét óhajt, amelyben az egyik felekezet püspöke adja az ötleteket a magyargyűlöletre és a magyarellenességre, s aki hazug állításait civilekkel viteti nacionalista bíróságra, ahol soha nem a mi igazunk diadalmaskodik… Hogyan lehetne béke, ha már kékre-zöldre verték jobb és bal orcánkat, ha nincs rajtunk egy sebtelen hely, amelyet másik orcánk helyett odatarthatnánk? Jámborkodó hazudozással nem lehet misére csalni senkit! Mert más a hit és más a valóság.

Mária kihurcolása és a magyar felirat eltüntetése nem az együttmasírozás jelképe ebben az esetben. Mert Máriához menni kell, nem Máriát kell vinni valaki elébe… S ha „hozzánk” jönne, akkor a magyar szó nem lehetne kötelezően törlendő a miseruháról!

Isten legyen irgalmas mindenkihez, aki hazudott, aki megtévesztette népét, aki balgán hitt és társa volt ennek a szemfényvesztésnek, amely nem a mi érdekünk, hanem egyedül a mai Európa megsemmisítőié. „Egyetemes testvériséget”, azaz egy új egyetemes egyház kialakítását szolgálja ez a pasztorációs-politikai látogatás. S, ha botrány lenne az igazság, hát legyen! Szólni azért kötelező! Mert az általunk mondott igen az igen, a nem pedig nem… S attól, hogy a hívő népet a világon senki nem kérdezte, az nem jelenti, hogy nincs véleménye a hívő népnek. Van! És, ha ez olykor nem egyezik a papság véleményével, attól még a hívő is értékes és értékes véleményt alkotó ember, aki nem eretnek és kereszténység-romboló elveket hirdet, csak ragaszkodik ahhoz, amiben ősei hittek, és amit az Evangéliumban olvas. Ragaszkodik a keresztény magyar nemzet ahhoz, amit épp a minap vetett el a „vendég” a következő mondatban… „az egyháznak fel kell hagynia a hagyományaival”… Erre utal az uniformizált és zeneileg teljesen értéktelen himnusz is, amelyet a látogatásra írtak.

Bízom abban, hogy a magyar keresztény nemzet nem hagy fel hagyományaival és felismeri a látogatás valódi mondanivalóját… És talán eszébe jut az egyház által immár szándékosan elfeledtetett igazi, régi Mária-himnusz:

„Nagyasszonyunk, hazánk reménye!

Bús nemzeted, zokogva esd!

Nyújtsd irgalom-jobbod feléje, botlásiért, óh, meg ne vesd!

Mi lesz belőlünk, hogyha Te elhagysz?

Bús árvaságunk sírba hervaszt!

Minden reményünk csak Te vagy!

Szent Szűzanyánk, Óh el ne hagyj!”

Stoffán György


A cikk - amelyet számomra érthetetlen módon támadásként élt meg az erdélyi klérus egy része -,  megjelenése után Csaba testvér tollat fogott, és mint aki nem érti miről írtam, vádaskodással gyanúsítva engem, nyílt levelet fogalmazott meg a pápalátogatás védelmében. A cikk témáját nem érinti és nem a cikkel foglalkozik a levél, amelynek címe is furcsa: 

"NE HAGYJUK, HOGY FOGADATLAN PRÓKÁTOROK ÁRTSANAK A PÁPALÁTOGATÁSNAK!"

Hiszen a hozzám forduló keresztény katolikus sokaság gondolatait vetettem papírra, olyanokét, akik alkotják a katolikus egyházat, de Csaba atya és más katolikus papok és civilek szerint, ellent mondanak a fősodornak. Ők Csaba atya szerint nem katolikusok és nem keresztények. Mert nem tetszik nekik az ami Somlyón történik és történni fog, szemben az elvakult és gondolkodásra képtelen sokasággal, akikért mi imádkozunk, nem pedig gyűlölködünk velük szemben, mint teszik sokan személyemmel és azokkal szemben, akik nem úgy gondolkodnak, mint Csaba testvér vagy más pápavárók.   
Íme a levél - PIROSSAL ÍRT VÉLEMÉNYEMMEL KIEGÉSZÍTVE:

nE HAGYJUK, HOGY cSABA TESTVÉR ELVESZÍTSE A FEJÉT A PÁPALÁTOGATÁS MIATT! – KIEGÉSZTÉS EGY SÉRTŐ, MEGALÁZNI AKARÓ ÉS LENÉZŐ VÁLASZLEVÉLHEZ

 

NE HAGYJUK, HOGY FOGADATLAN PRÓKÁTOROK ÁRTSANAK A PÁPALÁTOGATÁSNAK!

Június elsején Csíksomlyón az ég a földdel összeér.

A pápalátogatás kapcsán írta tegnap, 2019. május 29-én, Stoffán György újságíró a következőket: "Kegyszobor kikerül ez alkalomra a Nyeregbe, ami olyan cselekedet, amelyet nem lehet megmagyarázni. Hiszen van másolat, amelyet a somlyói búcsúkor minden évben kivisznek a miséző-helyre. Most azonban a somlyói ferencesek nagyon elvetették a sulykot, s a kegyszobor másik arcára is vágnak egyet, saját kardjukkal. Igaz, a kordáról már korábban lekerült a fegyver, amelyet évszázadok óta viseltek… – a Rózsafüzér."

Mint ferences szerzetes, ki Csíksomlyón nőttem fel, szomorúan olvasom ezeket a sorokat és a cikkben megjelenő többi alaptalan vádat!

HOL VAN A KORDÁRÓL A RÓZSAFÜZÉR? HOL VANNAK ÉS MELYEK AZ ALAPTALAN VÁDAK?  

Sajnos néhány ilyen és hasonló meggondolatlan szó, írás kering a közbeszédben most Ferenc pápa csíksomlyói látogatása alkalmából!

SOROLJA FEL A MEGGONDOLATLASÁGOKAT ÉS CÁFOLJA MEG!

Mi, szerzetesek is halljuk, olvassuk a fogadatlan prókátorokat, csendben imádkozunk is értük, hogy evezzenek már nyugodtabb, csendesebb vizekre, de a mostani támadás kapcsán úgy érzem, hogy néhány tényt meg kell fogalmaznom.

SEMMIT NEM FOGALMAZOTT MEG, AMI A CIKKET ILLETI. CSAK VÁDOL!

Miért nevezi támadásnak a más irányú, DE KATOLIKUSOK ÁLTAL MEGFOGALMAZOTT gondolatokat?

Mária útja több százezer gyermekéhez Kárpát-medence egyik legszentebb helyére, a csíksomlyói nyeregbe érseki engedéllyel miért lenne "bűn"?

HA EZT NEM ÉRTI, AKKOR TALÁN NEM KELLETT VOLNA ERRE KITÉRNIE.

Erdély legjobb farestaurátorai Mihály Ferenc vezetésével viszik, hozzák felelősséggel a szobrot a pár száz méteres zarándok úton! Amúgy az elmúlt években ugyancsak ők emelték le és restaurálták a nemrég 500. születésnapját ünneplő kegyszobrot. A ferencesek gondos őrei a kegyhelynek és a kegyszobornak, az elmúlt 500 év ezt bizonyítja!

EZT NEM CÁFOLTA SENKI A MÚLTAT ILLETŐEN! MA MÁR MÁS A HELYZET, ÉS HAMAROSAN NEM CSAK MAGYAR MISÉK LESZNEK A KEGYHELYEN!

Ezért nem felelőtlen kritikát kellene megfogalmazni, hanem jó szándékú segítő készséget felajánlani!

HOGY MIT KELLENE, AZT A SAJNÁLATOS HELYZET INDOKOLJA!

A kegyszoborról és a ferences testvérekről szeretnék elmondani egy igaz történetet. 1944-ben sajnos mindenki menekült Székelyföldről a betörő szovjet csapatok elől – mivel Oroszországban is oly sok templomot elpusztítottak –, a csíksomlyói kegyszobrot is a ferences szerzetesek próbálták menekíteni! Kolozsváron a ferences templomig jutottak, és itt a templom legbiztonságosabb helyére helyezték, egy kemény faládába! P. Ervin atya fiatal szerzetes pap volt akkor, ő mondta el a következőket: Kolozsvár nagy szőnyegbombázása ideje alatt Biró Antal atya éppen misézett, a szirénák szavára a hívek a kriptába menekültek, ő meg bebújt a ládába, hogy a testével védje a Csíksomlyói Szűzanya kegyszobrát! A templom ablakai mind betörtek, mert a szomszédban álló postaközpontot is bombatalálat érte. A kegyszobrot őrző ládán és a ferences testvér hátán kopogtak az üvegszilánkok, de, Istennek hála, Máriának nem esett baja! Aztán, ahogyan a történelmi idők lehetővé tették, újból hazatért a szobor Csíksomlyóra! Népünk szolgálatában fiatal emberek vállalkoznak a szerzetesi életre, vállalják e nemes, de nehéz szolgálat minden velejáróját, szervezik a szentmiséket, ünnepi találkozókat, görnyednek a kegyhely gyóntató székében egész évben, teszik a dolgukat erejükhöz képest...  És akkor egyesek anélkül, hogy bizalommal felhívnának legalább telefonon, hogy érdeklődjenek a tények felől, nekiállnak és mindenféle meggondolatlan rágalmakkal összezavarják a híveket. Bizalommal álljunk egymás mellé és segítsük szolgálatukban a kisebb testvéreinket!

Isten csodálatos szép ajándéka Ferenc pápa csíksomlyói látogatása! Ez önmagában olyan nagy csoda, melyért Márton Áron püspök atyát boldoggá lehetne avatni!

MÁRTON ÁRON PÜSPÖK EZEN ÜGYBE VALÓ BELEKEVERÉSE MEGLEHETŐSEN ALJAS DOLOG, HISZEN PONT AZ Ő BOLDOGGÁ AVATÁSÁNAK ÉS MÁS FELTERJESZTETTEK BOLDOGGÁ AVATÁSÁNAK ELMARADÁSA OKOZZA AZ ELSŐ SZÁMÚ KIFOGÁST.

Annak idején a vallatás, kínzás közepette megkérdezték nagy püspökünket, hogy a Vatikánnak hány tank hadosztálya van, mert a Vörös hadseregnek nagyon sok Rómára irányuló harckocsija van! Akkor és ott szentéletű püspökünk nem hátrált meg, vállalta Egyházához, a mindenkori pápához való hűségét, ezért őt halálra ítélték, melyből később életfogytiglani elzárás lett! Mit gondolhatott a latrina mellett a börtönben a megkínzott székely püspök?! Talán legszebb álmában sem gondolta azt, hogy eljön az a nap, mikor az ő drága népe Csíksomlyón Mária lábánál köszöntheti a pápát, akihez való hűsége miatt ő olyan sokat szenvedett! És lám, felvirradt e csodálatos találkozás napja, Egyházunk legfőbb elöljárója közénk jön, együtt köszönthetjük Teremtő Istenünket és az Ő kiválasztott lányát, Máriát, mennyei királynénkat, édesanyánkat!

… A MAGYAROK NAGYASSZONYÁT, AKINEK HIMNUSZA IS SZEREPEL A CSABA TESTVÉR ÁLTAL KIPELLENGÉREZETT CIKKBEN – EMLÉKEZTETŐÜL…

Szeretettel kérlek, kedves testvéreim, ne hagyjuk, hogy buta gondolatok, felelőtlen szóbeszédek beárnyékolják ezt a gyönyörű napot!

LIBERÁLIS GONDOLATMENET AZ, HOGY BESZÉLÜNK VALAMIRŐL, MAJD ISMÉT VISSZATÉRÜNK EGY ÁLTALUNK IGAZNAK VÉLT, DE MÁSOKAT MOCSKOLÓ SZELLEMISÉGBEN AZ EREDETI TÉMÁHOZ, ISMÉT INDOKLÁS ÉS CÁFOLATOK NÉLKÜL!

Kedves római katolikusok és más felekezetű keresztény testvéreim: június elseje egy igen jó alkalom, hogy egy asztalhoz üljünk, és együtt imádkozzunk! Tegyük félre sérelmeinket, a múlt minden fájdalmát és örvendezve, egymással kiengesztelődve bizalommal fogjuk meg Ferenc pápa biztatására egymás kezét és tegyük tündérkertté Erdély földjét!

ÖNMAGÁVAL ELLENTÉTES KÉRÉS, AMELY BIZONYÁRA KÖTELEZŐ EBBEN A VÁLASZ-CIKKBEN. UGYANIS A PÁPA KÉRÉSÉNEK ELEGET TÉVE A TÜNDÉKERT EGY ÓCSKA FOCIPÁLYÁVÁ VÁLIK, DAN TANASA VAGY ANDREI PÜSPÖK KÉZFOGÁSÁTÓL.

Együtt, egymásban bízva Isten Országát építhetjük, ha elfordulunk, ha ellökjük egymás kezét, akkor – akárcsak oly sokszor a múltban – pokollá fogjuk tenni a magunk és a gyermekeink életét!

GYERMEKEINK ÉLETE AKKOR VÁLIK POKOLLÁ, HA BERGOGLIO ÉS A LIBERÁLIS VILÁG CÉLJAI MEGVALÓSULNAK. AKKOR CSABA TESTVÉR IS CSAK ÁLDOZATOKAT NEVEL MA, NEM SZABAD MAGYAR GYERMEKEKET!

Június elsején, a gyermekek és a gyermek Jézus szép ünnepén, Csíksomlyón az ég a földdel összeér. Gyertek, fürdessük lelkünket a kegyelem áradatában!

Szeretettel,

Csaba t.

SZERETETTEL VÁDASKODIK, NEM CÁFOL, NEM INDOKOL, CSAK MÁSOKAT LEJÁRAT. NEM KERESZTÉNYI MAGATARTÁS ÉS AZ ÚJSÁGÍRÓI ETIKA SÁRBATIPRÁSA IS EGYBEN. A LENÉZŐ ÉS MÁSOKAT FOGADATLAN PRÓKÁTORNAK NEVEZŐ NEM KRISZTUST KÖVETI, MERT EZ NEM KRISZTUSI SZELLEMISÉG.

Csaba testvérnek a következőkben válaszoltam: 

"Kedves Csaba Testvér... nem arra válaszoltál, amit írtam, s nem is úgy. Csupán azt írtad le, hogy vádaskodom. Nem! Nem vádaskodom, s ezt Te magad is tudod. Nem szóltál a ferencesek fegyverletételéről, azaz a rózsafüzér kordátokról való eltűnéséről, összemosod Bergogliot és Márton Áron szenvedéstörténetét, elfeledve azt, hogy akkor XII. Pius, a magyarokat és a nemzetállamokat szerető pápa pontifikátusát éltük. Ne hidd, hogy a csendes imádság az általatok balgaságnak vélt szavak ellen csak a ti elfoglaltságotok. Sokan imádkoznak értetek is, mert súlyos dolog az, amit felvállaltatok és terjesztetek... és az nem az Evangélium e pillanatban. A keresztény ember az Egyház dolgaiban nem fogadatlan prókátor... mert az egyház nem a klérus, nem az elfogult szerzetesek, a könyöklők és a haszonlesők közössége, hanem a hívek közössége, akiket most csak lenéztek, ostobának és árulónak tartotok... és az eszetekbe sem jut, hogy Ti, Szent Ferenc fiai is emberi lényként tévedhettek. Ám, a Ti tévedésetek emberek sokaságának a lelkét veszélyezteti! Evezzetek Ti is Testvérem csendesebb vizekre és gondolkodjatok el ki a fontosabb: egy emberi lény, vagy Krisztus és az Ő tanítása! Isten áldjon!

Ps: És ne gondolja senki azt, hogy a cikkben írottak egy megszállott ostoba író eszmefuttatásai csupán. Százak és százak kerestek meg hasonló érzésekkel, gondolatokkal... sok-sok fogadatlan prókátornak nevezett magyar katolikus, aki a "tudós és hozzáértő", önmagát csalhatatlannak gondolók sokaságával nem ért egyet... és ragaszkodik a somlyói Segítő Szűz Máriához, és Krisztushoz... úgy, amiként egykor tanulta és ma is érzi..."