Lefebvre érsek prófétai üzenete a The Remnant-nak, 1976

 

Michael J. Matt bevezetője

Több, mint negyven évvel ezelőtt - VI. Pálnak, a Vatikán által odaítélt Halo-díj legfrissebb jelöltjének katasztrofális regnálása alatt - édesapám, Walter L. Matt szervezte meg a néhai Marcel Lefebvre érsek első nyilvános fogadását az USA-ban.

A rendezvényre a Minneapolis-i Radisson South Hotelben került sor 1976. május 12-én, és a célja az volt, hogy segítsen az érseknek, hogy a Szent X. Piusz Papi Társaság megvethesse a lábát az USA-ban a Boldog Pál pápa alatt az Egyházra szabadított példátlan válság idején.

Ebből az alkalomból Lefevre érsek beszédet mondott az akkori - 42 évvel ezelőtti - Egyház kétségbeejtő helyzetéről, amely beszéd eddig nem jelent meg sehol, csak 2017 december 15-én a Remnant nyomtatott kiadásában.

Most elektronikusan is közzéteszük ezt a beszédet, mert meg vagyok róla győződve, hogy az érsek szavai segítenek híveket toborozni a katolikus tradíció számára, létfontosságú történelmi összefüggésben az ördögi összeomlással, azaz Ferenc pápa pontifiktusával. És azoknak a számára, akik közülünk már hosszú, hosszú ideje a lövészárokban vannak, segítséget nyújt, milyen irányban folytassák tovább a harcot.

Bár én is jelent voltam 1976-ban Lefebvre érsek Minneapolis-ban mondott beszédén, még csak tíz éves voltam, és így természetesen nem foghattam fel, mennyire prófétai volt az érsek, és mennyire pusztító volt a Második Vatikáni Zsinat, az Új miserítus és a Vatikánba történő szabadkőműves beszivárgás. Valóban, ezt a beszédet úgy kell olvasni, mint egy bátorító üzenetet a jelenlegi történemi helyzet kulcsfontosságú pillanatában - Harcolj! Őrizd a hitet! Sohase add fel!

Ez a beszéd egyúttal teljesen érthetővé teszi, hogy Lefebvre érsek minden cselekedete része a Krisztus Királysága (amelyet a Második Vatikáni Zsinat teljesen figyelmen kívül hagyott) védelmének az utolsó előtti órában és kétségbeesett utolsó kiállás a Tradíció, az Anyaszentegyház megváltoztathatatlan tanítása, és természetesen a régi liturgia mellett. És most, amikor Ferenc pápa véletlenül leleplezte a II. Vatikáni Zsinat igazi szellemét, nyilvánvalóvá vált, hogy hogyan és miért volt igazuk azoknak, akik ellenálltak ennek a szellemnek, és a történelem úgy fogja őket köszönteni, mint katolikus fivéreink hősies csapatát, amely az utolsó kiállás volt Krisztus Királysága érdekében a huszadik században, és akiket megvetettek és lenéztek, azok teljesen beigazolódtak ötven évvel később. Talán elnyerhetjük azt a jogot, hogy ma mellettük állhatunk.

Az érsek beszéde

Hölgyeim és Uraim!

Mint ahogyan Mr. Walter Matt-nak mondtam, ugyanazt fogom elmondani rossz angolsággal, mint amit ő jó angolsággal már elmondott, mert ő mindazt elmondta, amit én mondani akarok [itt Walter Matt bevezető előadására gondol]. És nagyon köszönöm Mr. Matt-nak ezt a meghívást, és köszönöm, hogy eljött, és köszönöm Ward atyának mindazt, amit a Szent X. Piusz Papi Társaságról mondott. És remélem, hogy megértik a hiányos angolsággal előadott gondolataimat, de azt gondolom, hogy még mindig jobb így elmondani, mint tolmácsolással, mert az nagyon sok időt vesz igénybe.

Amint Mr. Matt már elmondta, az Egyházban rendívüli válság van. Nagyon nehéz megérteni a mai helyzetet. Az Econe-i (Svájc), a németországi, és az itt, Amerikában lévő szemináriumaimnak nagyon bonyolult a kapcsolata Rómával. Miért? Ezek a szemináriumok ugyanolyanok maradtak, mint amilyenek a II. Vatikáni Zsinat előtt voltak. Ugyanaz a fegyelmük, ugyanaz a tananyaguk, és jó papokat képeznek; azt gondolom, jó szeminárumok. Mindent úgy tesznek, mint ahogyan az összes szeminárium cselekedett a II. Vatikáni Zsinat előtt. Miért vagyunk rossz kapcsolatban Rómával?

Azt gondolom, hogy azért, mert a II. Vatikáni Zsinaton és a zsinat után történt egy mutáció, egy változás az Egyházban. De mi nem változtunk. Folytatjuk a tradíciót. Ezért mondják most nekünk, mint ahogyan Msgr. Benelli érsek mondta hónapokkal ezelőtt, március 19-én: "Önök nincsenek egységben az Egyházzal". Nem vagyok egységben az Egyházzal, mert folytatom az Egyház tradícióját? Lehetséges ez? Nem értem. Miért? Semmit sem tettem. Semmi mást nem hiszek, mint amit az Egyház két évezrede hisz.

Msgr. Benelli azt mondta nekem, hogy írásban be kell nyújtanom a Szentatyának, hogy elfogadom a II. Vatikáni Zsinatot, elfogadom azokat a reformokat, amelyek a zsinatot követték, és hogy elfogadom a Róma által megszabott új irányvonalat. Msgr. Benelli elővette az új miserítusról szóló könyvet, átadta nekem, és ezt mondta: "Ezt az új misét kell bemutatniuk minden házukban".

Azon csodálkozom, hogy Msgr. Benelli miért nem mondta el ezeket a feltételeket a találkozónk előtt.[2] El kellett volna mondania. Például egy évvel ezelőtt három bíboros írt nekem egy levelet (Wright, Tabera [Arturo Carinal Tabera Araoz, az egyik zsinati atya] és Gabriel-Marie Garrone, és azt mondták, hogy be kell zárnom a szemináriumaimat. Visszautasítottam, mert visszautasítom, hogy hozzájáruljak az Egyház lerombolásához. Mert most az történik, rombolják le az Egyházat. Amikor majd meghalok és a Bíró elé kerülök, Isten nem fogja nekem azt mondani, hogy "leromboltad az Egyházat". Visszautasítottam, hogy részt vegyek az Egyház lerombolásában. Biztos vagyok benne, hogy a szeminaristáim az Egyház újjáépítéséhez járulnak hozzá. Nem én rombolom le az Egyházat. Ezért ezt mondtam Msgr. Benelli-nek: "Nem, nem írom ezt alá."

Azt gondolom, hogy az Egyházban bekövetkezett mutáció a II. Vatikáni Zsinat következménye. És azt gondolják, hogy ez a változás hirtelen jött az Egyházba? Akkor mikor? A zsinat kezdetén? Nem, ez a változás már egy évszázaddal a zsinat előtt elkezdődött. VI. Piusz pápa mondta a francia forradalom alatt, hogy ha az Egyház továbbra is a forradalom fejedelmének a befolyása alatt marad, akkor a jövőben válság fog beköszönteni az Egyházban.

1844-ben IX. Piusz pápa utasította Rigoli bíborsot, hogy tegye közzé a Karbonárik Utasítását [3]. A pápa személyesen kérte meg Rigoli bíborost, hogy publikálja a Karbonárik Utasítását. És mit mond ez az Utasítás? Azt mondja az Utasítás, hogy a karbonáriknak/szabadkőműveseknek úgy kell harcolniuk a Egyház ellen, hogy reformokat vezettessenek be vele. Az Utasítás megmondta, hogy a beszivárgás nem egy, nem tíz év, hanem lehet, hogy egy évszázad alatt fog végbemenni. A karbonáriknak be kell lépniük a szemináriumokba, a konventekbe, a sekrestyékbe és lassan, nagyon lassan, a papok magukévá fogják tenni a forradalom eszméit, a szabadkőművesek eszméit. Egy szép napon aztán ezek a papok, eltelve a szabadkőműves eszmékkel, püspökök lesznek, és ezek a püspökök fognak pápát választani. És még ha maga a pápa nem is szabadkőműves, ugyanazok lesznek az elvei, mint a szabadkőműveseknek. IX. Piusz pápa felhívást tett közzé, hogy ezt az Utasítást azért kell nyilvánosságra hozni, hogy figyelmeztesse majd az Egyház elleni harc idejében élő püspököket és papokat.

1895-ben a közismerten modernista katolikus Antonia Fogazzaro alapított egy szabadkőműves páholyt Milánóban. Azt írja az Il Santo c. könyvében hogy "Mi [modernisták] ... reformot akarunk az Egyházban ... lázadás nélkül, a törvényes vezetés által kivitelezve ... még akkor is, ha ez 20, 30 vagy 50 év [4] múlva fog bekövetezni." Az Egyházban a modernista eszméket az engedelmességen keresztül vezették be és fogadtatták el! És azt gondolom ..., hogy nos, elérkezett ez az idő! Itt vannak a reformok, és az engedelmességen keresztül kényszerítik rá a zsinatra, a püspökökre és a papokra. És minduntalan ezt hangoztatják: "Engedelmesség, engedelmesség,engedelmesség."

A Karbonárik Utasítása azt mondja, hogy a püspök és a pap azt fogja gondolni, hogy a pápa tiaráját követi, miközben a szabadkőművesek zászlaja ["a forradalom lobogója"] alatt masírozik. Ezt mondták. És le is írták! A zsinat előtt 100 évvel! Nagyon fontos tudni, hogy a II. Vatikáni Zsinatra már száz vagy kétszáz évvel korábban elkezdtek készülődni!

Mint Dakar érsekét és mint Nyugat-Afrika francia nyelvterülete püspöki bizottságának az elnökét, kineveztek engem a a II.Vatikáni Zsinat Központi Előkészítő Bizottságának a tagjává. Többek között volt ott mintegy hetven bíboros, húsz püspök és négy szerzetesrendi elöljáró. A Bizottság utolsó ülése előtt a tagok két témavázlatot kaptak ugyanabban a tárgyban: egyet Ottaviani, egyet pedig Bea bíborostól.

Az Ottaviani bíborostól kapott témavázlat címe ez volt: " ...A vallási toleranciáról", míg a másik, amelyet Bea bíborostól kaptunk, ezt a címet viselte: "A vallásszabadságról". Amikor elolvastuk ezt a két témavázlatot, elgondolkodtunk, "Ez lehetetlen. Hogyan kaphatunk két ellentétes tézist? Az egyik azt mondja, hogy nem tolerálhatjuk a tévedést. A másik azt mondja, hogy a tévedésnek jogában áll léteznie az emberi személy méltóságának a nevében." És ezek után mentünk a megbeszélésre.Ottaviani bíboros felállva mondta Bea bíborosnak: "Önnek nincs jogosultsága ezt a témavázlatot megfogalmazni, mert ez egy teológiai tézis, és ez a Teológiai Bizottság hatáskörébe tartozik." Erre feláll Bea bíboros, és azt mondja: "Jogomban áll megfogalmazni ezt a témavázlatot, mert ha valami érinti a keresztény egységet, az a vallásszabadság, és én vagyok a Keresztény Egység Titkárságának az elnöke." Majd Bea bíboros, Ottavianinak címezve ezt mondta: "Ellenzem az Ön témavázlatát."

Lehetetlenség! Nagyon szomorú, komoly helyzetben voltunk. Ruffini bíboros közbeavatkozott, mivel két bíboros, testvéreink kereszttüzébe kerültünk. Ruffini azt mondta, várjuk meg a fő tekintélyt, aki majd megmondja, kinek van igaza és ki téved. De mielőtt a pápa jött volna, (mert a pápa sokszor jelen volt ezeken az üléseken), szavaztunk a témavázlatról. Ki van Ottaviani bíboros mellett? Ki tart Bea bíborosssal? A konzervatívok, illetve a liberálisok. Az Előkészítő Bizottság utolsó ülése megadta számomra az első képet a leendő zsinatról.

És amikor elkezdődött a zsinat, a zsinat első napján Lienart bíboros volt a zsinati liberális bíborosok főnöke, az összes Rajna-menti bíborossal együtt (mint Alfrink, Frings, Dopfner, Suenens, Leinart és az ausztriai König bíboros). És akkor Rómában egy hónappal korábban, a Chiesa Viva tradicionalista folyóirat közzétett egy fényképet Lienart bíborosról, amint teljes szabadkőműves díszben feszít, megadta a belépési dátumát, a szabadkőművesség 20. fokozatának elérési dátumát, majd a 30. fokozat elérésének dátumát, és azokat a helyszíneket, ahol a szabadkőműves gyűléseket látogatta. Ez a bíboros volt a liberális bíborosok vezetője a zsinaton. Ez az én bíborosom, ő szentelt engem pappá, majd püspökké. És most mindez nyilvánosságra került. Senki sem tudta megcáfolni a közleményt. És biztos vagyok benne, hogy így lépett be a mutáció az Egyházba a zsinaton keresztül, majd a zsinatot követő reformokon keresztül.

Sokan azt mondják, hogy a zsinat jó volt, csak a reformok voltak rosszak. Ez nem igaz. Miért? Mert amikor jöttek a reformok, Róma mindig azt mondta, hogy a reformokat a zsinat nevében kell végbevinni.A zsinat nevében! Nyilvánvaló, hogy minden reform a zsinatból eredt. És ha a reformok rosszak, akkor lehetetlen, hogy a zsinat jó legyen, és minden reform pedig rossz, mivel azok a zsinat hiteles értelmezései Róma szerint. Róma azt mondta, hogy a Liturgikus Nyilatkozat nevében vezetik be a litugikus reformokat. Mondhatjuk azt, hogy ezek a rossz változtatások nincsenek benne a Nyilatkozat szövegében, de ennek az embernek megvan a tekintélye hozzá, hogy azt mondja, hogy ez a zsinatból ered. Tudják ezt ők jól. És én biztos vagyok benne, hogy ez a változás benne van a zsinatban. Ha nem is kifejezetten a zsinatban, de a zsinat szellemében benne van, és ez ugyanaz.

Például a vallásszabadság kérdésében: ma a Szentszék és az összes nuncius a katolikus állam ellen van a zsinat nevében - a vallásszabadságról szóló nyilatkozat nevében. Ezt én személyesen kétszer hallottam. Először akkor, amikor Kolumbiában voltam.

Amikor Kolumbiában voltam, egy újságban olvastam a Kolumbiai Köztársaság alkotmánya első cikkelyének a megváltoztatásáról. Az első cikkely azt mondta, hogy a Kolumbiai Köztársaság csak a katolikus vallást ismeri el. Ezt megváltoztatták. Kivették ezt a cikkelyt. Olvastam a kolumbiai elnök és a kolumbiai nuncius, valamint a kolumbiai püspöki konferencia titkára közötti beszélgetést. Az elnök azt mondta, hogy ő nagyon, de nagyon aggódik. Azt mondta a népének: "bár kivesszük ezt a cikkelyt, de azért katolikusok maradunk. Én katolikus vagyok, és katolikus is maradok, és minden lehetségest megteszek a zsinatért és országunk katolikusaiért."

Azután következett a nuncius, aki csupa szabadkőműves kifejezést használt: minden "fejlődés", "humanizmus", "evolúció" és a többi szabadkőműves pimaszság volt. A püspöki konferencia titkára pedig azt mondta: "a [II. Vatikáni Zsinat] vallászabadságról szóló nyilatkozata nevében megkérjük az elnököt, hogy vegye ki ezt a cikkelyt az alkotmányból."

Találkoztam ezzel a püspöki konferencia titkárral kolumbiai látogatásom során, aki elmondta, hogy két éven át kérte az elnököt a Szentszék nevében, hogy változtassa meg ezt a cikkelyt az alkotmányban. De én sohasem ... sohasem fogadom el ezt az szemléletet, mert ez a zsinat nevében lerombolja a katolikus államot. Biztos benne? Igen, biztos vagyok. Ez nyilvánvaló.

Akkor ezt mondtam a titkárnak: "Most Kolumbiáról beszélünk, de tudom, hogy egy évvel ezelőtt Ön volt a felelős a svájci Valais alkotmányának a megváltoztatásáért. A Valais-i alkotmányban ugyanez a változtatás történt. " (Mert mint bizonyára tudják, Svájc államszövetség, és van olyan állama, amely protestáns, és van olyan, amelyik katolikus. Valais az katolikus. És Valais állam alkotmányában az első cikkely szavai - Valais-ban található Econe is, ahol a mi székhelyünk van - csak egy vallást ismernek, a katolikust. ) És a titkár ezt felelte: "Igen, én vagyok a felelős ezért a változtatásért." Testvérem, mit tettél Krisztus szociális királyságával? Mit jelent ez neked? Mit mondasz, amikor azt mondod a Miatyánkban, hogy "jöjjön el a Te országod"? "Á", felelte a nuncius, "Ez most lehetetlenség". Mit tettél XI. Piusz pápa Quas Primas enciklikájával? "Á, most a pápa nem ír a Quas Primas-hoz hasonló enciklikát."

Mindez hihetetlen. És mindez a zsinat bevében történik.

Vigyáznunk kell, mert ez a változás az Egyházban liberális változás. A liberális elvek behatoltak az Egyházba, és rombolják az Egyházat. Ha nem tudjuk visszaállítani az Egyház igazi elveit, ha a vallásszabadság nevében azt mondjuk, hogy minden vallásnak a világ minden államában egyenlő joga van ...

[a hangfelvétel itt hiányos ...]

Az igazság az, hogy a világ egyetlen királya Jézus Krisztus. Ezt mondjuk a Gloria in Excelsis Deo-ban [nagy doxológia, „Dicsőség a magasságban Istennek!”], “Tu solus Altissimus,” “Tu solus Dominus, ” Te vagy az egyetlen Fölség", "Egyedül Te vagy az Úr". De a gyakorlatban visszautasítjuk Krisztusnak ezt a királyságát, ha azt mondjuk, hogy Luther, Mohamed, Buddha és Jézus Krisztus ugyanaz. Nem mondhatjuk ezt. Lehetetlen. Tudjuk, hogy sok országban sajnos, nem lehetséges elismerni a katolikus vallást államvallásnak. Meg kell engednünk - a tévedésnek is vannak jogai - de sohasem adhatunk ugyanolyan jogokat a tévedéseknek és a hibáknak. Ez lehetetlenség.

És a változtatás a liturgiában nagyon nagy. Ez nagyon szomorú. A "modern ember" egyik elve, ahogyan most mondják, a demokrácia. A demokráciának van jó értelmezése is, de nem úgy, hogy azok, akik kormányoznak, a néptől kapják a hatalmukat. A hatalom Istentől való. Nem a néptől. Nem a tömegektől. Istentől. De ma az az elv, a demokrácia elve, hogy a hatalom a népben van. A tömegekben. Ez nem igaz. Ez lehetetlenség. És a liturgiánk a mi hitünk iskolája. Hitünk első iskolája minden nép számára.

30 évig püspökként Afrikában voltam misszionárius. Tudom, hogy a liturgia volt legjobb iskola azoknak az embereknek a számára, akik nem tudtak olvasni. Látják, mit tesz a pap.Látják, hogy mit tesz a pap, amikor Jézus Krisztus Testét és Vérét imádja. És a pap viselkedéséből tudják, hogy Jézus Krisztus jelen van - valóságosan jelen van az oltáron. Tudják ezt. És ez nagyon fontos.

De a változtatás a szentmisében lerombolja az Egyházat. Mert mi tudjuk, hogy a liturgia tanít bennünket a hierarchiára. Az igazi liturgia hierarchikus. Nem demokratikus, hanem hierarchikus. Miért? Azért, mert van az Isten, aztán a pap és azután a nép. Ez a hierarchia. Amikor a tempomban vagyunk, tudjuk, hogy Isten az oltáron van; a pap az Isten és az emberek között van; és a nép Istent a pap kezéből kapja. Ez a hierarchia.

De most a liturgia demokratikusabb lett - mindnyájan az asztal körül vagyunk. A pap csak az egésznek a főnöke, és időnként más valaki is helyettesítheti az étkezési főnök szerepben. Ez az új liturgia. Ami nagyon rossz, mert elveszítjük a hierarchia iránti érzékenységünket; miközben a hierarchia iránti érzékenység nagyon fontos az életünkben. Szükségünk van a Szentmise Áldozatára - ami nem csupán egy étkezés - , hanem Feláldozás. És a Feláldozás Áldozata valóságosan jelen van az oltáron. Ez a hitünk iskolája.

És lassan, lassan az új mise félrevisz. A hívek gondolatait protestáns irányba viszi el. Nem mondom azt, hogy minden új mise [Novus Ordo] érvénytelen. Egyáltalán nem mondom ezt. De talán egyre jobban érvénytelenné válik, mert a szolgálattevők elveszítik a valóságos jelenlétbe vetett hitüket.

Jelenleg Franciaországban egy progesszív szellemiségű újság készített egy felmérést, hány pap nem hisz már a Valóságos Jelenlétben. Azt találták, hogy huszonkét százalékuk nem hisz már a valóságos jelenlétben. De én azt gondolom, hogy ha ezt a kérdést az 50 év alatti papoknak tették volna fel, akkor ötven százalék jött volna ki, mert a fiatal papoknak nincs hitük. Nincs hitük.

Tavaly Adam püspök (a mi Sion egyházmegyénkben, Svájcban) egyetlen papot szentelt az én Szentlélek Kongregációm számára. Ez az egyetlen pap Franciaországból jött. A nagybátyja közúti balesetben halt meg, amikor az autója egy folyóba zuhant. A nagybácsinak kilenc gyereke volt. A püspök mondta ennek az újonnan szentelt papnak: "Most már mondhat misét a nagybácsiért. Most már pap lett, mondhat misét a nagybácsiért." Az újdonsült pap ezt felelte: "Nem, nem fogok." Miért? Vajon nem hasznos dolog misét mondani a halottakért? "Nem, nem, nem szükséges. Ők már a mennyben vannak." Ez a fiatal pap, akit a püspök tavaly szentelt az én kongregációm számára, ma már Svájcban a kisszemninárium tanára. Nem tanulnak se teológiát, se filozófiát, se semmit. Semmit sem tanulnak ma.

Egy másik példa. Nemrégen volt két szeminarista jelentkezőm, akik a párizsi házamba jöttek. Az egyikük gyári munkás, a másik pedig egyetemi hallgató volt. Azt mondták, hogy fontolgatják, hogy belépnek a párizsi szemináriumba. Megkérdeztem tőlük:"Miért hozzám jöttek?" Elmondták, hogy voltak egy összejövetelen a Mária Obláció házában egy olyan papnál, aki összegyűjti a párizsi egyházmegyében azokat a fiatal férfiakat, akik hivatást éreznek a papi pálya iránt. Összesen tizenöt fiatal volt jelen az egész párizsi egyházmegyéből. Az összejövetel alatt a pap, mielőtt bemutatta volna az Átváltoztatást, ezt mondta: "Ma is bemutatjuk az Átváltoztatást, de már nem hiszünk a valóságos jelenlétben." Ezek a fiatalemberek azt mondták: "Ez lehetetlen. Mi nem maradunk ebben a szeminárumban." Ezért jöttek hozzám. Azt mondták, hogy az Econe-i az egyetlen olyan szeminárium, ahol megtalálhatják az igazi hitet. Kérték a felvételüket Econe-ba. És azt gondolom, hogy a következő októberben jöhetnek Econe-ba. De ez egy új vallás. Ez egy protestáns vallás. Ez tény.

Valaki azt mondhatja: "Hogyan lehetséges az, hogy a pápa áldását adja egy ilyen változásra? Hogyan írhatta alá ezeket a rendeleteket, ezt az alkotmányt a pápa?" Nem tudom. Nem tudom. Ez egy nagy rejtély. Van több teológiailag lehetséges válasz is. Nem mindegyiket írom alá. Van, aki azt mondja, hogy a pápa nem felelős érte. Lehet, hogy beinjekciózták vagy bedrogozták a pápát, és ezért nem ő a felelős. Talán, nem tudhatom. Valaki azt állítja, hogy két pápa van [dublőre van]. Nem tudom. Valaki azt mondja, hogy a pápa már akkor is liberális volt, mielőtt pápává választották volna, és talán (de nem tudjuk biztosan) a nevét adta a szabadkőművességhez, amivel már a konklávé előtt kiközösítette magát az Egyházból.Nem tudjuk. Amit tudunk, az az, hogy Bugnini volt az első számú felelőse a liturgiaváltoztatásnak, és ő hírhedt szabadkőműves. És mivel indiszkréten viselkedett szabadkőműves kellékeivel, a pápa Iránba küldte nunciusnak.

Nem tudom. Nem tudjuk. Nem mondhatja senki,hogy Lefebvre érsek azt mondta, hogy a pápa nevét adta a szabadkőművességhez. Nem, ezt nem mondhatja senki. Ez lehetséges, de nem tudjuk biztosan. De ha kiközösítette magát, akkor nem pápa. Nem pápa. Illegitim. Nem tudom. Ez egy misztérium, amit nem értek. De ami tény, az az, hogy folyik a Katolikus Egyház lerombolása, és még a pápa is kimondta ezt. A pápa az Egyház ön-lerombolásáról beszélt. "A Sátán füstje behatolt az Egyházba". De hol vannak azok, akik az Egyház lerombolásáért felelősek? Nos, ott vannak. Ők azok, akik lerombolják az Egyházat. Meg kell mutatnunk, hol vannak. Hol van az a füst, amely behatolt az Egyházba? Nem tudom, de maga a pápa mondta ezt.

És minden nap vannak ehhez hasonló tapasztalataim. Sok országba látogatok el. Spanyolországban voltam a Szent Karácsony napjaiban. Majd Bonnban, Köln közelében, Németországban, három héttel ezelőtt, ahol felszólaltam egy konferencián. Sokan eljöttek. Sokan össze vannak zavarodva. Mi történik az Egyházban? Aggódnak. De sokan meg azt mondják, hogy ők engedelmeskednek. Engedelmeskednek? Az engedelmesség relatív. Nem abszolút. Engedelmeskedni kell a jónak, de a rossznak nem. Ha a szüleink rossz dolgot parancsolnak nekünk, akkor nem kell szót fogadnunk. Nem szabad szót fogadnunk. Ez egyértelmű.

És tudom, hogy Spanyolországban például, az Egyház helyzete nagyon rossz. Az újonnan kinevezett püspökök és segédpüspökök nagy része kommunista, marxista és szocialista. És így a spanyol Püspöki Konferencia püspökeinek többsége progresszív szellemiségű. Modernisták. Míg a zsinat alatt a spanyol püspökök többsége konzervatív volt. Így Róma a felelős a Katolikus Egyház helyzetéért Spanyolországban, mert Róma hagyja jóvá a püspökök kinevezését.

És tudjuk, hogy Franciaországban, Németországban és egész Európában az összes fiatal püspök rosszabb, mint a spanyol püspökök, mert többé-kevésbé marxisták. Ez tény. De lehetetlenség. Hogyan tehetnek ilyent? Nem tudom. Nem tudom. Nem töltöttem az egész életemet Rómában. Jól ismerem Rómát, mert apostoli küldött voltam, és benne voltam az Államtitkárságban. És ezért jól ismerem. De azt gondolom, hogy az ördög befészkelte magát Rómába, mint ahogyan a Fatimai és a La Salette-i Miasszonyunk előre megmondta.

Imádkoznunk kell. Kérnünk kell Istent, hogy vessen véget az Egyház válságának. Mert ha ez így folytatódik, nagyon sok ember a pokolba fog kerülni. Elveszítik a hitüket. Nem mennek a templomba. Elhagyták a hitet. Tudom, hogy nagyon sok pap is elveszítette a hitét. Sok pap megházasodott. Sok nővér elhagyta a kongregációját. Nagy kár értük. És ez van mindenütt.

Voltam Melbourne-ben, Ausztráliában, a 40. Eucharisztikus Világkongresszus alkalmából. Knox bíboros, aki az Eucharisztikus Kongresszus felelőse volt, most az Isteni Imádás Kongeráció prefektusa. Olvastam egy újságban Knox bíboros miséjéről, amelyet az Eucharisztikus Kongresszus alatt mutatott be, és amely alatt érzéki táncokat lejtettek, miközben az Átváltoztatás szavait mondta. Ez szentségtörés. Nem szabad ilyen misére menni. Ez szentségtörés. Ez tény. Fehívtak telefonon Melbourne-ben, és mondták, hogy rajta vagyok az Eucharisztikus Kongresszusra meghívott püspökök listáján. Felkértek, hogy koncelebráljak egy misét egy protestáns pásztorral és egy rabbival. Ez ki van zárva. Ki van zárva. Nem, nem, nem és nem. [taps]

Ez a változás nem véletenszerű. Nem felszínes. Nagyon mélyen gyökerezik. Nagyon szomorú. A hitünk ellen van. Ezért nem fogadhatjuk el ezt a zsinatot, és ezeket a reformokat és ezt az irányvonalat még akkor sem, ha Rómából jön. Rómától mi csak jót remélünk. Nem várunk tőle rosszat, betegeset. Nem várjuk a miseáldozat felhagyását. Nekünk szükségünk van erre az imádásra. Szükségünk van a Jézus Krisztus istenségébe vetett hitünkre. Mert ez az összes változás Jézus Krisztus istensége, Jézus Krisztus királysága és a szentmisében Jézus Krisztus Valóságos Jelenléte ellen irányul. Bűn az, ha mindenhol elhagyjuk Jézus Krisztus igazságát és elhagyjuk Jézus Krisztus istenségébe vetett hitünket.

Jézus Krisztus Király, mert Ő Isten. Isten Fia. Ezért természeténél fogva király. Ez alapvető dolog! Alapvető! És ha Ő Isten, akkor megilleti Őt az Istennek kijáró imádás. És ezért nem fogadhatjuk el ennek az Igazságnak a megfogyatkozását. Jézus Krisztus az Isten Fia. Jézus Isten. Ez az alapja a mi hitünknek. És minden ettől az Igazságtól függ. És tudjuk, hogy most a teológusok és a püspökök más irányt vettek. Nem mondják ki ezt az igazságot világosan és teljesen. Félnek az igazságtól. Ami nagyon szomorú.

És Rómában is ugyanez a helyzet. Azt gondolom, hogy azért nem tesznek lehetővé nekem egy kihallgatást a pápánál, mert félnek az igazságtól. Amikor egy hónapja Rómában voltam, Msgr. Benelli azt mondta nekem, hogy ő minden nap találkozik a pápával. Azt mondta nekem, amikor elbúcsúztunk, hogy most rögtön megy a pápához, hogy beszámoljon neki annak a munkának a jelentőségéről, ami a megbeszélésünkön felvetődött. Azonnal megy, azt mondta. Akkor miért nem adnak nekem lehetőséget, hogy beszéljek a pápával? Azért nem, mert félnek.

Miközben a Vatikán szélesre tárta az ajtót az igazi eretnekek és skizmatikusok előtt. Az alábbi videón Boldog VI. Pál első találkozója látható a Szent Péter Bazilikában az eretnek Canterbury érsekkel:

Canterbury érsekét fogadja a pápa (1966)

Villot bíboros ezt mondta: "Félünk attól, hogy ha Msgr. Lefebvre találkozik és beszél a pápával, a pápa esetleg megváltoztatja a véleményét". Mert a pápa nem teljesen biztos a dolgában; a pápa nem a teljes meggyőződés embere. Rejtélyes ember. Nem tudunk biztos jellemrajzot adni róla. Kimondja az igazságot, aztán ellenkezőleg cselekszik. Egyik oldala igazat mond. A másik oldala nyitott a tévedésekre. Nagyon furcsa. És attól félnek, hogy ha felfedem a pápa előtt az igazságot, azt, hogy "meg kell erősítenie mindenhol és minden nap a Krisztus Királyságába vetett hitet. Meg kell erősítenie a Szentmisében, a Szentmise Áldozatban történő Valóságos Jelenlétbe vetett hitet", akkor esetleg a pápa megváltoztatná a véleményét.

És ezért Villot bíboros azt mondja, hogy zavart keltene, ha fogadna engem a pápa. Nem engedhetik meg neki. És én ismerem jól a pápát! Amikor XII. Piusz pápa apostoli küldötte voltam, minden évben Rómába látogattam. És ez alatt a tizenegy év alatt találkoztam Msrg. Montinivel. Nagyon jól ismerem őt. Kétszer fogadott engem a zsinat alatt, privát pápai meghallgatáson. De most, a zsinattal és a reformmal szemben tanúsított állásfoglalásommal, azt mondaná: "Nem, ez lehetetlenség! Alá kell írnia, hogy elfogadja a zsinatot és az összes reformot, mielőtt fogadnám meghallgatásra. " De én ezt nem tudom megtenni. Ha megtenném, elárulnám Édesanyámat, az Egyházat! Az Egyházat!

Így, köszönöm az Önök bátorítását, és el kell hogy mondjam, hogy nagyszerű fiatal generációnk és jó hivatásaink vannak. A következő évre 59 jelentkezőnk van az Econe-i szemináriumunkba, Svájcba - az Egyesült Államokból, Angliából, Németországból, Franciaországból és Spanyolországból. Jó természetű, nagyszerű fiatal emberek jönnek mindenhonnan. És miért? Miért jönnek ebbe a szeminárumba, amikor tudják, hogy Rómával szemben nehézségeink vannak? Tudnak erről. És mégis jönnek. Mindig megkérdezem tőlük, miért jönnek Econe-ba? Azt felelik: "Igen, ismerjük a helyzetüket,de mi igazi papok akarunk lenni, és nem protesténs pásztorok vagy modernista papok. Azért jövünk az ön szemináriumába, mert tudjuk , hogy a papság célja az igazi Szentmise Áldozat bemutatása. És ezért jövünk Econe-ba."

Amikor meglátogattam a szemináriumomat itt, Armada-ban az elmúlt öt évben, itt is ugyanezt látom. Nagyszerű fiatal embereink vannak. Econe-ban is van néhány amerikai szeminaristánk. Hat héten belül fel fogok szentelni egy Detroit-ból való amerikai papot, aki nagyon jó szeminarista és jó pap lesz. Ezek a fiatal emberek visszautasítják azt, hogy protestánsok legyenek. Visszautasítják azt, hogy modernisták legyenek. Igazi papok szeretnének lenni. És milyen kár, hogy nincs 100 püspök, hogy jó szemináriumokat nyisson.

Ezért, kérem, hogy imádkozzanak ezekért a szeminaristákért, mert ha papok lesznek, nagyon sok gondjuk és nehézségük lesz. De azt gondolom, jól felkészültek arra, hogy megbirkózzanak ezekkel a gondokkal és nehézségekkel. És bízunk a Jó Istenben. Amikor hat évvel ezelőtt elkezdtem ezt a munkát, meg voltam róla győződve, hogy Isten mellettünk áll. Mert másképp lehetetlen lenne ezt csak magunktól tenni. Most vannak házaink Svájcban (3), Münchenben, Franciaországban (6), Brüsszelben (1), Angliában, Armada-ban, San Francisco-ban és New York-ban. Albano-ban, Róma mellett van egy apácakongregációnk, ahol öt hivatásunk van (jó nővérek). És most építek egy szemináriumot Svájcban. Lehetetlen, hogy Isten segítsége nélkül mindez megvalósulhasson.

Ezért bizakodom. Lehetetlen, hogy az Egyház megváltoztassa a tradícióját. A két évezred tradícióját. Nem szabad megváltoztatni Az Egyház maga a hagyomány. Az Egyház maga a hagyomány. Nem pedig forradalom. Köszönöm a figyelmüket.

A nemzeti sajtó reklámhadjárata, házi-hülyénk érdekében

A jobboldali média kiváló munkát végez a politikai ingyen reklám területén. Igaz, őket megfizetik, ám nem az, nem azok fizetnek, akiket reklámoznak, hanem a konkurencia. Egészen furcsa logika ez, hiszen, ha a reklámozott csak a saját köreiben kapna hangot, akkor a fél ország azt sem tudná, hogy létezik. Sok névtelen futóbolondnak van követője, így fel sem tűnnék, ha ez az egy sem kapna nyilvánosságot… Sok fogyatékos szaladgál ugyanis a világban Napóleonként, Caesarként, s van aki Ferenc Józsefnek, Sztálinnak vagy Hitlernek tudja saját magát, de mégsem uralkodó, nem diktátor, csak egy szerencsétlen hülye, aki nem engedi gyógyítani magát, illetve nem is tudja, hogy gyógyulnia kellene. Tudom, hogy a mi hazai házi-hülyénkkel kicsit más a helyzet, hiszen elég sok érdekességet hadar el, egy-egy rohama közben. Persze, őt is fizetik. Ám, akik fizetik, azok nem adnak neki olyan nagy teret, mint a mi bölcsességtől mentes nemzeti sajtónk, amely a Megafontól a Mandineren és a Pesti Srácokon át, a Bayer Show-ig, hatalmas teret ad, a kezelésre szoruló reklámozottnak.

Mintha szerződésük lenne valamelyik pszichiátriával a beteg megfigyelését, és a betegről készülő jelentések terjesztését illetően. Pedig, nem erről van szó! Mindössze arról, hogy ezzel a háborodott elmével remekül lehet elterelni a figyelmet bármiről, és nem kell a földig sem hajolni a megírandó témáért, mert az állandóan adott. Mintha az ember egy bolondházban sétálna, és nagy gonddal megírná a betegek – normálistól mindenben eltérő – cselekedeteit, viselkedését. Ám, ez esetben el sem kell menni a bolondházba, mert a mi házi-hülyénk, a televíziós csatornákon át házhoz jön, a jobboldalinak hitt TV-csatornák hathatós segítségével. A jobbos írott sajtó pedig, úgy tülekedik autója körül, mint Edison budapesti látogatásakor. És kérdezik, és kérdezik, de nem veszik észre, hogy a házi-hülye nem is érti, mit akarhatnak tőle. Tőle, aki sajátos érzésvilága szerint maga a világ ura, a mindent tudó és mindenható. Igaz néha begörcsöl és megharagszik, új témát adva a jobboldali dilettánsoknak, a magukat újságírónak gondoló hölgyeknek és uraknak. E kérdést illetően, maga a bolond is tévedésben van, ugyanis „újságírókról” beszél, amikor a Dunába lökést, a sajtó rendezvényről való kidobását, és a média trágár elutasításait halljuk. Miért vonom kétségbe – ez esetben – a kormány által futtatott jobboldali ifjú titánok, „újságíróként” való emlegetését? Mert amikor president Herr Weber udvari bolondja megszólal, ezek a „nemzeti tollnokok” úgy csöngenek minden mondatán, mint Kim Dzsong Un katonatisztjei, akik kis notesszel követik a diktátort és írják/isszák „bölcs” szavait. Amíg persze Kimet kivégzés terhe mellett kötelező ekként követni, addig a magyar házi-hülyét nem volna kötelező és nem is érdemes… de a jobboldali sajtót, a nemzeti schreibereket irányítók úgy érzik, hogy a lejáratás liberális, proli módszerét alkalmazva eredményt érnek el, e jobb esetben az árulásait fel sem fogó házi-hülyét illetően. Pedig nem! Az a hozzáállás, amely a nemzeti média részéről övezi ezt az említett bolondot, kontraproduktív. Állandóan a figyelem középpontjában tartják a jellem és erkölcs nélküli niemandot, szétkürtölik azokat az állításokat, amelyekkel ez a beteg szórakoztatja a rajongóit, de egyáltalán nem kötik le a normálisan, a valós bajokról és megoldandó problémákról még gondolkodni képes Olvasót. Noha, ezt a témát és ennek a félkegyelműnek a politikai üzelmeit öt mondattal le lehetne zárni, egyszer és mindenkorra.

Erről a klinikai esetről legföljebb egy pszichiátereknek szóló nemzetközi szaklapban, doktori disszertációban volna szabad értekezni. A nemzeti sajtóban semmiképpen! Van baj elég, nélküle is… és akadna ezer más, amiről írni kellene. Ha azonban ez a kötelező, akkor a nemzeti sajtót, a jobboldali kommunikációt irányítókkal vannak súlyos szakmai, szellemi és erkölcsi problémák!

2026-ig még volna időnk a média újra tervezésére… mert ha ez a bölcsességet és szakmai tudást bátran nélkülöző „hozzáértés” így marad, az akár bajt is okozhat...

Stoffán György        

Hihetetlen emberi aljasságok…

 

Az emberi faj nagyobbik része, a teremtés legocsmányabb, legrosszabbul sikerült, értelmileg minden állatnál alacsonyabb szinten lévő kreatúrája. E súlyos megállapításomat, földi életünk mai állapota igazolja.

Az emberiség egész történelme a háborúk, a pusztítás, az önzés, a kapzsiság, az irigység történelme, azaz, a legaljasabb emberi tulajdonságok történelme, amelyből jottányit sem tanultunk. A bevált, jól működő és hagyományokra épülő világot megváltoztatni akarók, a szabadságra hivatkozva olyan drámai helyzeteket teremtettek, amelyek birodalmakat döntöttek meg, milliók életét vették el, országokat csonkítottak meg vagy töröltek el a föld színéről. A normális élet, a szeretet, a tudás, mit sem számított, ha pénzről, hatalomról, területszerzésről, fegyvergyártásról, nemzetek kiirtásáról volt szó.

Minden háború után fogadkozások, szerződések „garantálták” azt, hogy soha többé nem lesz ehhez hasonló… és mégis lett. Évtizedek, évszázadok sérelmeit kaparták elő szúette, poros almáriumokból, hogy újra és újra pénzt csinálhassanak emberi életek kioltásából, a pusztításból.

Ma sincsen ez másképp. Csupán a háborúcsinálók szervezetei, neve, módszere változik, de a háborúcsináló mindig ugyanaz: a pénzhatalom, amely behálózta sátáni szellemiségével a világot, annak vezetőit és szisztematikusan elbutított követőit.

Államszövetségek, pénzügyi, gazdasági együttműködések mentén, a társadalmaknak hazudozva készítenek elő ma is egy világégést, amelybe minden belepusztul ugyan, de néhányan azt hiszik, hogy már ma értenek a kőbaltakészítéshez, és mint ilyen „szakemberek” meg is maradnak egy végső pusztulást követően. Istenről, Feltámadásról, békéről nem eshet szó, mert a végtelenül primitív és tudatlan, sátáni világhatalom ezt tiltja. És a társadalmak újra és újra elhiszik a hazug ígéreteket, a politikusok pénzért és hatalomért bárkit és bármit kiszolgáltatnak a háborúcsinálók számára, és képesek mindenre, ha előnyük származik belőle. És származik. Hiszen politikus még nem halt éhen… Az árulás, a hazudozás, az emberi butaság, a teljes elproliasodás világát éljük és nem is számíthatunk semmi jóra, mert egy kiválóan előkészített és remekül megírt forgatókönyv szerint történik minden. És egyetlen ország sem kivétel, mert nem lehet kivétel. Csupán elterelő cirkuszok vannak, hogy a nép még hitelesebbnek lássa a körülötte történő döntéseket, eseményeket. Ami egy helyütt népirtás, az másutt jogos önvédelem, s ami egy helyütt gyilkosságsorozat, az másutt természetes lehetőség.

A hazugság, az árulás, a népirtások örvényében haldoklik a világ, buta, primitív és embertelen eszmék mentén, erkölcstelen és aljas emberek vezetésével. Egy hatalmas színpadon játszódik a finálé, és a forgatókönyv szerint történik minden, akár az orosz, akár az amerikai főszereplőt nézzük. A „rendező” nem enged improvizációkat előadni.

És mi, akik nem értünk egyet és nem támogatjuk ezt a „szép, új”, egy kézben tartott, atomháborúval, pusztulással fenyegető világot, döbbenten, de magabiztosan állunk e mai történések előtt. Magabiztosan, mert mi vagyunk a leggazdagabbak és a legvédettebbek. Mert hiszünk és remélünk. Ha pedig, e szörnyek miatt földi pályánkat be is vagyunk kénytelenek fejezni a villanást követően, úgy egy sokkal boldogabb és egészen más élet vár ránk. És egészen bizonyos, hogy ezekkel a sátáni szörnyekkel ott nem találkozunk többé! Persze, jobb (lett) volna még itt a földön meglátni azt a mennyei békét és szeretetet, amiben remélünk, amit hiszünk…

Stoffán György        

"Törvényes" keresztényellenesség, Keleten és Nyugaton egyaránt - Moszkva és Washington teljes egyetértésben, csak másképp

 

Egyik kutya, másik eb! – mondhatnánk, amikor a két nagy ellenség, az USA szenátusa és az Orosz Duma, hasonló módon és hasonló, aljas törvényi eszközökkel, durván támad keresztény társadalmára. Mindegy milyen indokkal, csak rúgni lehessen a Jézus-hívőkbe, a keresztény egyházakba, és különböző állami tiltásokkal korlátok közé lehessen szorítani a keresztény társadalmakat, azaz, a társadalmak keresztény közösségeit. Ez azért is megrendítő és elutasítandó, mert a legnagyobb közösséget a keresztények alkotják mindkét - az alábbiakban ismertetett - törvénytervezet országában. Tehát, a tiltás és a végül majd a teljes betiltás, az egész társadalomra kihat és a sokat emlegetett Schwab-féle új világot vetíti elénk, azt szolgálja… mind az USA-ban, mind Oroszországban. Ez pedig azt igazolja, hogy nincs kétpólusú világ, nincs ellenség... csak pénz van, és egy sátáni, világuralmi törekvés… 

(Stoffán György)

AZ EGYIK HÍR: 

AZ USA BE AKARJA TILTANI A BIBLIA AZON RÉSZEIT, AMELYEK MEGEMLÍTIK, HOGY JÉZUS KRISZTUST ZSIDÓK ÖLTÉK MEG

Az év elején a republikánusok vezette képviselőház törvényjavaslatot fogadott el, amely megtiltja a "politikailag nem korrekt" bibliai szakaszok felszólalását, beleértve azt is, hogy Jézus Krisztust zsidók ölték meg. Az USA be akarja tiltani a Biblia azon részeit, amelyek megemlítik, hogy Jézus Krisztust zsidók ölték meg Az Antiszemitizmus Tudatosságról szóló Törvény néven ismert jogszabály a Gázai övezetben Izrael népirtó akciói miatt az egyetemeken zajló tiltakozások kitörésére adott válaszul. Célja, hogy elhallgattassák a diákokat és tanáraikat attól, hogy felszólaljanak az Izraeli Védelmi Erők (IDF) által lemészárolt palesztin nép védelmében. A jogszabály tartalmazza az antiszemitizmus „kortárs példáinak” listáját, amelyek betiltásra kerülnek, ha elfogadják. Az egyik bemutatott példa a Rep. Marjorie Taylor Greene (R-Ga.) Izrael gázai akciói ellen. További példák közé tartozik a „klasszikus antiszemitizmushoz kapcsolódó szimbólumok és képek (pl. olyan állítások, hogy zsidók ölték meg Jézust vagy a vérvád meséje) használata Izrael vagy izraeliek jellemzésére”. A törvényjavaslat azt is megtiltja, hogy „azzal vádolják a zsidó állampolgárokat, hogy lojálisabbak Izraelhez, mint saját nemzeteik érdekeihez”, valamint állításokat „egy világméretű zsidó összeesküvésről és/vagy a médiát, a gazdaságot, a kormányt irányító zsidókról” és „összehasonlítani a kortárs izraeli politikát a náci politikával”. A képviselőház túlnyomó többséggel megszavazta az antiszemitizmusról szóló törvény elfogadását, 320:91 arányban. A 91 ellenszavazó közül 70 demokrata és 21 republikánus volt, ami azt mutatja, hogy a „jobboldal” túlnyomó többségben minden áron támogatja Izraelt, míg a „baloldal” szkeptikusabb a cionista állammal szemben. Amellett, hogy az „antiszemita” beszédet minden formájában betiltja, az Antiszemitizmus Tudatosságról szóló Törvény azt is megköveteli az Egyesült Államok Oktatási Minisztériumától, hogy fogadja el az „antiszemitizmus” nagyon tág meghatározását, amelyet a  Nemzetközi Holokauszt Emlékezés Szövetség (IHRA) használ. Greene, azon kevés republikánusok egyike, akik a törvény ellen szavaztak, az X/Twitter-en úgy nyilatkozott, hogy „az antiszemitizmus helytelen”, de nem támogatna olyan jogszabályt, amely „elítélhetné a keresztényeket antiszemitizmus miatt, csak, mert hisznek az Evangéliumban amely azt tartalmazza, hogy: „Miután Júdás kiszolgáltatta Jézust a zsidó hatóságoknak, Annáshoz vitték, aki a hivatalban lévő főpap, Kajafás elődje és apósa volt, hogy rövid, előzetes kihallgatásnak vessék alá (Jn 18,13); azután, kb. az első kakaskukorékolás idején, a Kajafás palotájában összeült nagytanács elé vitték, ahol részletesen kihallgatták, amikor hazug vádakat, megszégyenítést és személyes sértéseket kellett elhordoznia (Mk 14,60–65; Lk 22,63–64); amikor hajnalodott, újra bevitték a nagytanács elé, amely halálra ítélte Őt (Lk 22,66–70); onnan Pilátus elé vitték, aki rövid kihallgatás után ártatlannak nyilvánította (Jn 18,33–38); a zsidók azonban hallani sem akartak a javaslatáról, hogy szabadon bocsássa; Pilátus ezért Heródes (3) Antipáshoz küldte, aki a páska-ünnep idején szintén Jeruzsálemben tartózkodott, mivel Jézus az ő bírói illetékessége alá is tartozott; ez azonban csupán kigúnyolta Jézust, és ítélet nélkül visszaküldte Pilátushoz (Lk 23,2–12); ekkor Pilátus felkínálta a zsidóknak a választás lehetőségét: szabadon bocsátja Krisztust vagy Barabást; a zsidók inkább a gyilkos Barabást választották; meghiúsult Pilátusnak egy további próbálkozása is, hogy Jézust mégis szabadon bocsássa, mivel a zsidók megfenyegették, feljelentik a császárnál, ha nem teljesíti akaratukat; így Pilátus engedett a nyomásnak; a katonák megkorbácsolták Jézust és kigúnyolták; majd kivezették a városból és keresztre feszítették. (Mk 15,16–24). ”

Forrás:https://www.ziuanews.ro/stiri/congresul-sua-vrea-sa-interzica-par-i-din-biblie-care-men-ioneaza-ca-iisus-hristos-a-fost-ucis- zsidók 1585272

Citeşte mai mult pe aparatorul.md: SUA vor să interzică părți din Biblie care menționează că Iisus Hristos a fost ucis de evrei https://www.aparatorul.md/sua-vor-sa-interzica-parti-din-biblie-care-mentioneaza-ca-iisus-hristos-a-fost-ucis-de-evrei/

ÉS A MÁSIK HÍR…

OROSZORSZÁGBAN BE AKARJÁK TILTANI A VALLÁSI SZERTARTÁSOKAT AZ OTTHONOKBAN

Oroszország: Meg akarják tiltani a vallási szertartásokat az otthonokban! 2024. október 30-án az Orosz Állami Duma megkapta azt a törvénytervezetet, amely a vallási istentiszteletek betiltását javasolja lakóházak nem lakáscélú helyiségeiben, valamint korlátozza a rendszeres szolgálatok végzését magánlakásokban.

BIZTONSÁGI ÉS KÖZBIZTONSÁGI KOCKÁZATOK

A törvényjavaslat kimondja, hogy a nem az épületekben lakó nagy csoportok – köztük az illegális migránsok – gyakori összejövetele növeli a térség bűnügyi helyzetének rontásának kockázatát, háztartási konfliktusokat okozhat, valamint megsérti a tűzbiztonsági és közrendvédelmi előírásokat. A törvényjavaslat háttérdokumentumában az is szerepel, hogy „a lakosokat különösen aggasztja az épületek udvarán tartózkodó gyermekek biztonsága, valamint az idegenek nagy csoportjainak a gyermekeket ellátó szociális intézményekhez való közelsége”.

VALLÁSI SZERVEZETEK REAKCIÓI

Az oroszországi protestáns szervezetek képviselői arra figyelmeztettek, hogy a javasolt új korlátozások korlátozhatják vagy akár meg is szüntethetik a vallási szervezetek vallási szertartások tartásához való jogát. Azzal érvelnek, hogy a jogalkotási kezdeményezés jelentős mértékben korlátozza a vallásszabadságot és a hívők azon jogát, hogy szabadon imádkozzanak és találkozzanak. Korábban újabb feszült vallási helyzetről számoltak be, amelyben az argentin orosz ortodox egyház képviselői megpróbálták átvenni az irányítást egy, a Külföldi Ortodox Egyház (ROCOR) tulajdonában lévő imahely felett, ezzel is hangsúlyozva a globális ortodox közösségben növekvő feszültségeket. Ha elfogadják, úgy ez az orosz törvényjavaslat, jelentős hatással lehet a vallási szervezetek istentiszteletének módjára és az oroszországi nagyvárosokban élő hívők lelki életére.

Forrás:https://tass.ru/obschestvo/22405289

Citeşte mai mult pe aparatorul.md: Rusia: Se vrea interzicerea slujbelor religioase în locuințe https://www.aparatorul.md/rusia-se-vrea-interzicerea-slujbelor-religioase-in-locuinte/

Czeglédi Andrea: Egy interjú margójára

 

Pár évvel ezelőtt, amikor az olvasó a pedofília témájával találkozott egy cikkben, szemérmesen félrefordította a fejét és ignorálta a témát, mintha ilyesmi nem is létezne. Igaz, olyan cikk, olyan újságíró is csak elvétve akadt, aki egyáltalán megemlítette ezt a szörnyű aberráltságot. Ez azonban alaposan megváltozott, hiszen mára felkapott témává vált és a híroldalakon naponta botlunk akarva-akaratlan ezekbe a „botrányokba”. Azért az idézőjel, mert a keresztény ember számára például, egy házasságtörés botránynak számít, amíg a pedofília a legutálatosabb, halálos bűnnek.

A legfelkavaróbb talán éppen ezért a kalocsai egyházmegyében folytatásos regényként tálalt - és itt nehezen találom a megfelelő kifejezés – szodómia. Maguk az esetek is mélységesen felkavaróak, de az ezek köré épülő sajtónyilvánosság még gyomorforgatóbbá teszi az egészet, a legmélyebb megbotránkozást kiváltva minden normális, keresztény emberben.

„Megtisztulásnak” nevezni éppen olyan, mint amikor arra hivatkoztak, hogy a máglyahalál a halálra ítélt lelki üdvéért történő jó cselekedet. Ez valójában megrontás. Megrontják az én lelkemet, a közösségekét, a társadalomét. A bűn borzalmas, ezért a büntetésnek, egyházinak és világinak, joginak is hasonlóan borzalmasnak kéne lennie, ám, a legtöbb esetben nem ez történik. Helyette a társadalom lelkét, erkölcsét, hitét mérgezik. Remek példa erre a bicskei ügy, amely ezt a lavinát látszólag elindította, és amelyben a valódi pedofil felfüggesztett börtönbüntetést kapott és most vígan él Svájcban – iskolabuszt vezet. Természetesen, csak azért, mert szereti a gyerekeket… Amíg ő ekképpen megúszta, addig az ügy politikai eszközzé vált, megbuktatta az államelnököt, összeugrasztotta az ország népét, viszályt keltett a református egyházban és sorolhatnám még a negatív hatásait. Valójában, mindenki bűnhődött, kivéve az igazi vétkest. A bűnbak szerepét az az erdélyi igazgatóhelyettes kapta, aki a bírósági jegyzőkönyvek alapján nem vett részt a cselekményekben és a vád ellene „a vallomás megváltoztatása kísérletének gyanúja” volt. Egy gyanúért, egy feltételezett kísérletért ült éveket… Persze, egyik remek oknyomozó sem vette a fáradtságot, hogy ennek utánanézzen, amint annak sem, hogy nem ő volt az intézmény egyetlen igazgatóhelyettese. És a másik igazgatóhelyettesnek is ugyanazt írta le a fiatal, amit K. Endrének. Érthetetlen tehát, az egész. Vagy mégis merjük megérteni?

Ez a fordított, furcsának nevezhető ítélkezési mód jött ma is szembe velem, amikor döbbenten olvastam a Válaszonline Bábel Balázs kalocsai érsekkel készített interjúját. (https://www.valaszonline.hu/2024/11/15/babel-balazs-ersek-kalocsa-bese-gergo-katolikus-egyhaz-interju/) Az érsek nyíltan válaszolt az összes, neki szegezett kérdésre, csak éppen a pedofíliát sikerült kissé elbagatellizálni, ám, Bese Gergő ügye alaposan ki lett vesézve. Ismét és álságosan! Mindez állítólag azért, mert Bese közszereplőként közbotrányt okozott. Ráadásul, elhangzott, hogy az egész sajtóhadjáratot ez az ügy indította és nem a jóval korábbi pedofil ügy, amelyben már ítélet is született.

Amíg Mészáros István esetét egyszeri kihágásként említi az érsek és szinte megsajnáljuk annak alapján, ahogyan Bábel elmeséli, hogy általános helynökből „mezei” templomigazgató lett, addig Bese ügyét közbotrányt okozó orgiának nevezi. Érdekesnek találom, ahogyan az érsek az efféle bűnöket kategorizálja. Amíg a gyermekmegrontók egy-egy mondat erejéig szerepelnek, addig Bese neve szinte minden mondatban elhangzik. Ez azért is felettébb furcsa és szokatlan, mert Bese jóval a sajtó okozta cirkusz előtt teljes bizalommal hozzá fordult ügyével és végig védte az érseket, állva a botrány okozta vihart, teljes mellszélességgel.

Az véletlenül sem fordult meg senkinek a fejében – hiszen a sajtó ezt nem is engedte volna –, hogy Bese igazat mond, amikor arra utal, hogy becsapták és tőrbe csalták. Pedig, könnyen előfordulhatott, hiszen nem volna egyedi az eset. Történt már olyan, amikor papot tőrbe csaltak, elkábítottak és aztán meztelen fotóival zsarolták.

A bicskei esetből, és a Bese Gergővel történtekből csupán annyi szűrhető le biztosan, hogy a bűnbak szerepét bárkire kioszthatják, amíg a valódi bűnösök részben, vagy teljesen megússzák. A valódi vesztesek a hétköznapi emberek, akikből így lassan kivész a bizalom, a hit és a szeretet is. A társadalom reményvesztetten, gyűlölködve éli sivárrá tett hétköznapjait és csupán ezek a rettenetes esetek érik el az ingerküszöbét még… egy ideig. Az egyház egyik főpapja pedig, cinkosul és cinikusan „terel”, lovat ad ezeknek a lélekgyilkosoknak a feneke alá, akik a „kicsinyeket” megbotránkoztatják. Pedig, mi ismerjük, tehát nekik is ismerniük kellene Jézus e kérdésben tett kijelentését a malomkővel és a tengerrel… „De aki megbotránkoztat csak egyet is ezek közül a kicsik közül, akik hisznek bennem, jobban járna, ha malomkövet kötnének a nyakába és a tenger fenekére vetnék.” (Mt 18,6)

Úgy tűnt az interjú olvasása közben, hogy mintha ez a rész kimaradt volna mind a kérdező, mind a válaszadó emlékezetéből. Lelkük rajta! A lényeg, hogy „nem volt tabu”... Kérdezni bármit lehetett!

A kapitalizmus, az embertelenség kígyófészke - ma is!

 

Amikor a kapitalizmus és a demokrácia házasságot köt, akkor megszűnik a szeretet, az alázat, a család egysége, a gyermeki lélek fejlesztése, az Istenbe vetett hit… és maga a haza iránti elkötelezettség is. Ami pedig, ebben a társadalmi, gazdasági rendszerben a politikusokat, a kormányokat és az őket kiszolgáló fullajtárokat illeti, ott még drasztikusabb, embertelenebb és gondolkodásra képtelenebb társadalmi réteget hoz létre, amely rövid idő alatt, az egész társadalmat lezülleszti. Tekintve, hogy az erkölcsi normák a pénzimádattal, a pénzszerzés szabadosságával teljesen megszűnnek, és mindent az anyagi javak megszerzése ural. Nem szolgálat többé a miniszteri, az államfői beosztás, így az egész államgépezet a saját gazdagodására összpontosít úgy, hogy közben a törvények, de még a jog is ennek az erkölcsét és hitét vesztett felső körnek a céljait szolgálja.

Minden olyan társadalmi cél és érték mellékes, amelyet nem lehet pénzben kifejezni, amelynek nincs ára. Tehát, maga az ember, a polgár sem érték, ha nem tud felmutatni szerzett vagyont, vagy ha rászorul a szociális támogatásra. Teherré válik. Persze, a szép szavak és a megtévesztő támogatási programok is a kapitalizmus kígyófészkeire, azaz, a bankokra helyezik a hangsúlyt, s nem igazi támogatást adnak, csupán lehetőséget egy-egy hitel felvételére, amely lehet diákhitel, munkáshitel, önrészes autóvásárlási hitel, babaváró és sorolhatnánk. A hitelfelvételnek vannak kritériumai, amelyek sok esetben a legrászorultabbakat zárják ki az úgynevezett támogatási lehetőségekből. Unalmas lenne, ha állításaimat példákkal illusztrálnám, de bizonyára sokan vannak olvasóim között olyanok, akik saját bőrükön tapasztalták meg azt, hogy a támogatások valójában nem is támogatások, csupán a kapitalizmus ál-szociális szemfényvesztései.

Ugyanis, a rendszerváltás után egyetlen kormány sem törekedett arra, hogy valós erkölcsi nevelésben részesítse az akkori fiatalságot. Csupán arra volt lehetőség, hogy a kommunista diktatúra romjaira építsenek föl szedett vetett anyagból egy új és megújított oktatási rendszert, amely voltaképpen nem a tudást, a műveltséget igyekezett átadni, hanem a kapitalista rendszer cselédeit, segédmunkásait, a későbbi rabszolga utódokat kezdte kinevelni. Ennek a drámai hozadéka, a technikai fejlődéssel megfejelt mai család, mai fiatal, mai tanügy. A család, mint a társadalom igazi alapja, a kapitalista munkaadók – rabszolgatartók – követelései, a Munka Törvénykönyve súlyos, munkavállalóellenes hiányosságai és munkásellenes passzusai okán, ki sem fejlődhetett. Sok esetben pedig, a megélhetésért vívott harc okán, rosszabbá vált a családok helyzete, mint a kádári rendszerben volt, ugyanis a munkásságnak nincs semmilyen képviselete. A szakszervezetek is csupán politikai, pénzhajhász szervezetekké váltak, és ma már semmi közük nincs a munkavállalók érdekeihez. Politikai bohócok, politikai érdekek mentén, tüntetésszervezők. A gyermekek nevelésére a családokban alig maradt idő, és ha nincs hadra fogható nyugdíjas nagyszülő, akkor a gyermekek az utcán nőttek/nőnek fel… Nincsenek ifjúsági közösségek. Ezeket a mobiltelefonok nyomkodása helyettesíti.

Az erkölcsi nevelés, a szép és jó utáni igény is kialudt, mert nem nevelték bele a fiatalokba, nem adta át az idősebb generáció sem otthon, sem az iskolákban. Mert már ők is csak a töredékét kapták annak, amire a maga korában gróf Klebelsberg, a nemzeti kultúra fejlődésének az építményét tervezte. A gyermeki lélek, maga a gyermek csak a körülötte lévő rohanó, kizsákmányoló világot látta, látja, és kevés gyermeknek adatott/adatik meg, hogy egyházi közösségben, hittancsoportokban, cserkészek között megtalálja a maga kulturáltabb és igényesebb társaságát. Ugyanakkor megkopott a hűség fogalma is. Ezernyi házasság bomlik fel. Egy-egy iskolában már az is különlegességnek számít, ha a gyermek szerető családban, anya és apa mellett él.

Amikor tehát arról beszélünk, hogy támogatjuk a családokat, akkor ezek a támogatások csak egy vörös vonal fölött értendők. Ergo: nem a valóban rászorulók jutnak segítséghez, hanem azok, akik a maguk erejéből is eljutottak egy bizonyos szintre és a maguk erejéből képesek tovább is lépni.

A gyermekvállalás „támogatása” is hasonlóan rossz gondolatmenet alapján működik, és nem igazán hatásos, hiszen az abortuszok száma nem csökkent. Ennek is az erkölcsi nevelés hiánya a legfőbb oka. A legújabb ostobaság, amely a Mi hazánk politikusától ered - tíz évenként 100 ezer forinttal jutalmaznák azokat a házaspárokat, akik tíz év után is együtt vannak… mutatja, hogy ebben a pártban is a jólétet a pénz jelenti... a házastársi hűséget gondolják pénzzel kifizetni, jutalmazni. Beteg elképzelés, ami nem vezet sehová! 

Nem az a fő cél tehát, hogy a család, a hűség, a szeretet, a lemondás, a gyermek iránti kötelességtudat végre újra formálódjék a társadalom tudatában, hanem az, hogy miként lehet pénzzel megváltani ebben a rothadó világban a már-már visszafordíthatatlan állami és egyházi mulasztásokat, hibákat, bűnöket. Vesszőparipám az ének-zeneoktatás, a művészettörténet, a bibliaismeret (a hit és erkölcstan) visszaállítása, mert álláspontom szerint csak így lehet újra életet lehelni a hitét vesztett, kapzsi, irigy és gyűlölködő társadalomba. A félelmem azonban az, hogy a mai politikusok és politikai erők, saját indokolatlan jólétükben már nem látnak „le” a plebsz mélységeibe, és felfogni sem tudják, hogy hittel, lélekkel, szolgálattal, erkölcsi felelősséggel tartoznak azért a népért, nemzetért, amelynek a „szolgálatát” a választási kampányban, egészen a szavaztok számlálásáig vállalták. Mert az ostobán hangoztatott demokrácia nem ad lehetőséget a visszahívásukra, így teljesen fölösleges betartani az ígéreteket… és ők ehhez tartják magukat. Számukra a választások után a jólét jelenti a boldogságot és ezt fokozzák a bűnös életig: a hedonizmus, némelyeknek a pedofília, a homoszexualitás árnyalatai, a kapzsi vagyongyűjtés. A másik félelmem, látva a közoktatás és a szakképzés súlyos helyzetét, a hozzá nem értés itt-ott megnyilvánuló tényét, az abban résztvevők anyagi „megbecsülését”, megalázását, aggályaim vannak arra nézve, hogy van-e egyáltalán, néhány kivételtől eltekintve, olyan szakember, aki valóban az erkölcsi nevelést szolgálni, kidolgozni a megvalósítás terveit, meghozni az ehhez szükséges törvényeket. Hiszen, a társadalom ma azt látja, hogy a dologtalan, választott ócska hazaárulók is 2-3 milliót visznek haza a parlamentből havonta, a vállalkozók pedig, ott verik át a kuncsaftokat, ahol csak lehet, az árak indokolatlanul az egekbe szállnak, de az iskolák személyzete – A-tól Z-ig – „funzlizni” kénytelen a hónap végén, addig erkölcsi normákat ne is várjunk el senkitől. A dráma folytatódik, az erkölcsi problémák mélyülnek és nincs kapaszkodó, mert az a vallás volt, de ma már vagy nincs, vagy kétségekkel terhelt. Ennek tudható, hogy ma már az egyházi fenntartású iskolák is csak nevükben egyháziak. Az ezekben folyó erkölcsi, hitbéli nevelés csak hajszálnyira különbözik az állami iskolákétól. Jobbára divatiskolákként működnek, amelyekben, akárcsak másutt, előtérbe került ezekben az intézményekben is az anyagi haszonszerzés, pestiesen szólva, a rongyrázás. 

A kapitalizmus tehát, igen messze áll a kereszténységtől, az emberségtől, a szolgálattól. Ha pedig, nem lesz valamilyen lelki, szellemi megújulás és továbbra is mindent pénzben mérünk, akkor kiüresedik a világ, megszűnik a család, az érzelem, a kultúra, a műveltség, a maradék házastársi hűség, a gyermekvállalás etc. Ez esetben joggal szállhatják meg Európát azok, akiket a kapitalizmus kiagyalói, Európa, az európai nemzetek pusztítói, a keresztény értékek sárbatiprói ránk küldenek. Ezért viszont senkit nem lehet hibáztatni, mert mi tesszük értéktelenné, semmivé önmagunkat a pénz uralmán, a rossz emberi tulajdonságokon és erkölcsi értékeink megsemmisítésén keresztül.  

Isten óvja Magyarországot! Isten óvja a Kárpát-hazát!   

Stoffán György         

Hömpölygő trágyalé…

Az utóbbi hetek, hónapok olyan infernális képet mutatnak Magyarországról a médián keresztül, amelytől az embernek hányingere, undora lesz. Ugyanis egészen világos, hogy valaminek, valakiknek az érdekében, védelmében, hömpölygő trágyaléként ömlenek a társadalomra a szexualitás aberrált, bűncselekményekként számon tartott formái. A „tényfeltárók” összezagyválva tényeket, feltételezéseket, téves és helytálló információkat adnak közre, mit sem törődve azzal, hogy kit és hogyan vádolnak, rágalmaznak. A valódi bűnelkövetők megnevezése mellett, hamis állítások jelennek meg, és immár nem a gyermekvédelemről van szó, hanem mindenről, ami deréktól lefelé befolyásolja a beteges hajlamú, a szexualitásban határt nem ismerő, erkölcstelen bűnözőket. A bűnözőket alaposan összemossák a természet által "megbüntetett", a külvilág felé tisztességesen élő, gondolkodó emberekkel. 

Valakik érdekében történhet mindez, hiszen ilyen sokrétű és hosszan tartó, elvek és az igazság keresése nélküli médiahisztéria nem volt még kicsiny hazánkban. Ártatlan és bűnös papok nevei, aberrált celebek nevei, ártatlanul börtönre ítélt ember neve hangozik el szakmányban, de a konkrétan pedofil bűnözőként, csupán felfüggesztett börtönt kapott bicskei szexuális ragadozó, nem szerepel sem a közmédiában, sem a tényfeltárók cikkeiben, megnyilvánulásaiban. Folyamatosan előkerül Bese Gergő és Kónya Endre neve is, akikkel kapcsolatban nem ismerik, vagy nem akarják ismerni az igazságot. Hiszen, ha a tényfeltárók őszinték volnának legalább ebben a két ügyben, akkor be kellene vallaniuk - hogyha nem hazudtak szándékosan, megbízásból, akkor - minimum tévedtek. 

Ez, arra enged következtetni, hogy itt feltehetően nem igazi háború zajlik a szexuális ragadozók ellen, akik gyermekeket rontanak meg és gyermekekkel kereskednek, hanem egy irányított, elterelő cirkusz, amitől – mint mondtam – az embernek, látva a mesterkéltséget, a hamisságot, hovatovább hányingere lesz.  

Igaz, vannak olyan beteglelkűek, akik direkt élvezik ezt a hömpölygő, dögszagú tárgya levet, akik hatalmas gyűlölettel szólnak a botrányos ügyekhez közösségi oldalaikon, ám a normális ember számára elviselhetetlen a mindennapos, feltehetően megrendelt ál-gyermekvédelem, a kibeszélés, nevek emlegetése, a bíróságok által nem hitelesített „tanúk”, újságíróknak tett vallomásai. Hiszen tudjuk, hogy hazánkban a gyermekvédelem drámaian rossz… illetve nincs, vagy nem úgy van, ahogyan lennie kéne. Azonban mégsem megoldások, tervek, törvénymódosítások születnek, hanem kenegetik a dolgot, egymásra mutogatnak a hivatalok. A gyermekvédelem ma többnyire üzlet. Rossz törvényekkel, sok helyen embertelen „hálózattal”. Hiszen, normális körülmények között élő gyermekeket szakíttatnak el a rendőrséggel szerető családi közösségeikből a megfontoltan rossz törvények miatt/okán, és adják oda roma nevelőszülőknek, akik nem kis összegekért vállalnak efféle „rabszolgatartást”, mint azt láthattuk egy videó felvételen, amelyen egy országgyűlési frakcióvezető beszélgetett egy ekként elrabolt gyermekkel és édesanyjával. Olyan történet volt ez, mint a svédországi hivatalos gyermekrablások. Csak ott homoszexuális pároknak adják a családokból ilyen-olyan ürüggyel elrabolt gyermekeket…

Valami tehát, nincs rendjén – Magyarországon! Ha őszinte volna az elszántság és a harc, a gyermekvédelem iránti elkötelezettség, akkor az igazi bűnösöket kellene végre megnevezni! Akár ismert jobboldali politikusokról, akár ismert baloldali politikusokról van szó. Ugyanis, ezekben az ügyekben a valós, fajsúlyos bűnözők neve még nem került elő! Csupán, egy-egy ügyet kivéve, a már hosszú évek óta közismert nevek – csokorba szedve – kerültek nyilvánosságra, immár sokadszor…

Ám, nem csak a szexuális aberrációk szégyenteljes, 2024-es őszét éljük. Bármerre nézünk az országban, mindenütt belefutunk valamilyen törvénytelenségbe, sikkasztásba, korrupcióba, milliárdos csalásba, a szociális szférában, a szegények bőrén való bűnös meggazdagodás ügyébe, és mindenütt megjelenik a fenyegetőzés is, ha az újságíró valódi kérdéseket mer föltenni a feltételezett, még hivatalban lévő elkövetőknek. Ezek a bűnözők azonnal politikusokra, jó politikai, megkérdőjelezhetetlen minisztériumi kapcsolataikra hivatkoznak (hamisan) amellett, hogy meglengetik a fenyegetéseket is. Erkölcsileg mélyponton van a hitét vesztett, pénzcentrikussá vált, a kapitalizmus minden embertelenségét meghonosító Magyarország! 

Ma már nem lehet tudni, hogy ki-kivel van, ki-kinek dolgozik, ki-kinek a megbízottja, melyik ellenzéki párt kikkel játszik össze és az újságírók kinek az utasításait követik, amikor – sok esetben –, logikátlanul, a következmények vizsgálata nélkül „teljesítenek”, jó pénzért…

Jó volna végre egy kicsit megnyugtatni a közéletet, és egy időre felfüggeszteni a társadalom egymásnak ugrasztását, a gyűlöletkeltést. Jó lenne egyenesen, és csakis az igazat írni, közölni… ha már... Jó lenne, ha az újságírók nem képzelnék magukat mindenhatónak, mindent is tudónak a politikai oldalakon és nem akarnának beleturkálni a társadalom agyába, ítélőképességébe… ahogy jelenleg, immár hónapok óta teszik. Ugyanis az, amit ma a média tesz a társadalom békéje ellen, visszafordíthatatlan folyamatokat indít el, és a célt, azaz, a gyermekvédelmet sem ezen az úton lehet elérni. Ez az út pontosan az ellenkezőjéhez vezet. Az igazság Isten kezében van, és - mint azt Jézus ígérte -, mindenképpen kiderül: „Mert nincs olyan rejtett dolog, amely napvilágra ne kerülne, és nincs olyan titok, amely ki ne tudódna, és ismertté ne válna. Nincsen olyan rejtett dolog, amely le ne lepleződnék, és olyan titok, amely ki ne tudódnék.” (Lk 8,17;12,2)

És akkor azok, akik ma őstehetségnek, hősnek, harcosnak képzelik magukat, de hazugságokkal keverik a valóságot, így generálva társadalmi feszültségeket, gyűlöletet, keresztényellenességet, kétségeket, épp úgy belebuknak, mint azok, akik a bűnt elkövették. 

Stoffán György  

„Csicska, g…i magyar” – avagy az integrálódó hazai kisebbség - Kérdéseim a belügyminiszterhez és a legfőbb ügyészhez

A népek, azaz, az utazóközönség már előre rettegnek attól, hogy a MÁV kalauznélküli szerelvényeket indít a Budapest-Pusztaszabolcs vonalon. Nos, a minap megtapasztalhattuk, hogy mindegy, van-e kalauz vagy nincsen kalauz a vonaton. Ugyanis az Ercsiben lakó, ingázó terroristák ezt nem tartják döntő fontosságúnak a saját életvitelük szempontjából. Ha van kalauz, ha nincs kalauz, ők olyan magatartást tanúsítanak, amiért egy olajpadlós városszéli kocsmában igen nagy pofonok járnak. Azonban, a tömegközlekedés kamerái előtt/alatt ez a megoldás veszélyes, mert kis honunkban e kisebbségnek nagyobb respektje van, mint a magyarnak. Ezt bizonyította a vonatot Ercsinél elhagyó kisebbségi, amikor a magyarokról alkotott véleményét a kalauz szemébe vágta, a címben szereplő szavakkal, kipontozás nélkül. A kalauz mindössze csak annyit jegyzett meg, hogy a trágár hangoskodást – amelyet a vele utazó három gyermeke előtt, mintegy tanítgatva őket ismételgetett igen hangosan –, fejezze be, mert erre itt senki nem kíváncsi. A kalauz a további vita elkerülése érdekében és talán félelemből is, bevonult a vezetőállásba, hiszen halálosan megfenyegette a kisebbségi. A három kisebbségi gyerek felbuzdulva a kedves papa kivagyiságán, a vezetőállás ajtaját ütötte verte, közben a „C” jelzésű felnőtt kisebbségi, az utasokat parasztozta, csicskának nevezte és egyéb kedves szavakkal illette. A munkából fáradtan hazafelé utazók persze, egy szót sem mertek szólni, hiszen a törvény nem a magyar többséget védi. Az utastársak elmondása szerint, ez a jelenet, kisebb-nagyobb dramaturgiai változásokkal, minden olyan napon megismétlődik - az esti járatokon -, amikor az Etele Pláza nyitva van. Mert ma már nem a Camponába járnak „beszerezni”... 

Kérdéseim a belügyminiszterhez és a legfőbb ügyészhez: – Ha ilyen, az emberi méltóságot és magyarságot súlyosan sértő trágárság okán, hirtelen felindultságból vagy csupán nevelő szándékkal odamegy valaki a kisebbségihez és pofán csapkodja néhányszor, azt a jog önbíráskodásnak vagy önvédelemnek ítéli?  Mit tehet a békésen utazni vágyó magyar, ha egy kisebbségi a hangoskodásával, trágárkodásával és a magyarokat gyalázó szavaival zavarja az utazóközönséget? A közrendet biztosítani hivatott szolgálat csak akkor lép, ha már vér folyik? Remélhetőleg ilyen és ehhez hasonló esetekben a testi fenyítést a bíróság is önvédelemként értékeli, és nem a sértett magyar félt ítéli el, mint ahogy ez eddig a hazai – sok esetben megkérdőjelezhető – joggyakorlatban szokás volt. 

És csak kellő tisztelettel megemlíteném: - Nem sikerült két hét alatt rendet csinálni, 14 év alatt... 

S. Gy.