A népek, azaz, az utazóközönség már előre rettegnek attól, hogy a MÁV kalauznélküli szerelvényeket indít a Budapest-Pusztaszabolcs vonalon. Nos, a minap megtapasztalhattuk, hogy mindegy, van-e kalauz vagy nincsen kalauz a vonaton. Ugyanis az Ercsiben lakó, ingázó terroristák ezt nem tartják döntő fontosságúnak a saját életvitelük szempontjából. Ha van kalauz, ha nincs kalauz, ők olyan magatartást tanúsítanak, amiért egy olajpadlós városszéli kocsmában igen nagy pofonok járnak. Azonban, a tömegközlekedés kamerái előtt/alatt ez a megoldás veszélyes, mert kis honunkban e kisebbségnek nagyobb respektje van, mint a magyarnak. Ezt bizonyította a vonatot Ercsinél elhagyó kisebbségi, amikor a magyarokról alkotott véleményét a kalauz szemébe vágta, a címben szereplő szavakkal, kipontozás nélkül. A kalauz mindössze csak annyit jegyzett meg, hogy a trágár hangoskodást – amelyet a vele utazó három gyermeke előtt, mintegy tanítgatva őket ismételgetett igen hangosan –, fejezze be, mert erre itt senki nem kíváncsi. A kalauz a további vita elkerülése érdekében és talán félelemből is, bevonult a vezetőállásba, hiszen halálosan megfenyegette a kisebbségi. A három kisebbségi gyerek felbuzdulva a kedves papa kivagyiságán, a vezetőállás ajtaját ütötte verte, közben a „C” jelzésű felnőtt kisebbségi, az utasokat parasztozta, csicskának nevezte és egyéb kedves szavakkal illette. A munkából fáradtan hazafelé utazók persze, egy szót sem mertek szólni, hiszen a törvény nem a magyar többséget védi. Az utastársak elmondása szerint, ez a jelenet, kisebb-nagyobb dramaturgiai változásokkal, minden olyan napon megismétlődik - az esti járatokon -, amikor az Etele Pláza nyitva van. Mert ma már nem a Camponába járnak „beszerezni”...
Kérdéseim a belügyminiszterhez és a
legfőbb ügyészhez: –
Ha ilyen, az emberi méltóságot és magyarságot súlyosan sértő trágárság okán,
hirtelen felindultságból vagy csupán nevelő szándékkal odamegy valaki a kisebbségihez
és pofán csapkodja néhányszor, azt a jog önbíráskodásnak vagy önvédelemnek ítéli? Mit
tehet a békésen utazni vágyó magyar, ha egy kisebbségi a hangoskodásával,
trágárkodásával és a magyarokat gyalázó szavaival zavarja az utazóközönséget? A
közrendet biztosítani hivatott szolgálat csak akkor lép, ha már vér folyik?
Remélhetőleg ilyen és ehhez hasonló esetekben a testi fenyítést a bíróság is
önvédelemként értékeli, és nem a sértett magyar félt ítéli el, mint ahogy ez
eddig a hazai – sok esetben megkérdőjelezhető – joggyakorlatban szokás
volt.
És csak kellő tisztelettel megemlíteném: - Nem sikerült két hét alatt rendet csinálni, 14 év alatt...
S. Gy.