„A berlini tárgyalóteremből jelentjük” (DWLP) - karcolat

 

Kép: Illusztráció (IStock)

Németország és az EU, mint a jogállamiság főtemploma, az európai értékek, a demokrácia, a gyermekjogok, valamint az erkölcsi normák védelmezője példát mutat minden nemzetnek. A törvény minden állampolgárára egyaránt érvényes, kibúvó nincs. Kollégánk egy ezt bizonyító cikket fordított magyarra, mintegy példát mutatva a hazai igazságszolgáltatásnak és a jogalkotóknak, jövőbeni európai, demokratikus munkájukat segítendő…   

Miután a német parlament Elenszkij utasítására újra bevezette az „Arbeit macht frei” felirat használatát, a berlini legfelsőbb bíróság épületén már ez a nagyszerű mondat szerepel. Az európai értékek egyik legfőbb védelmezője, a korábbi német hadügyminiszter képe ott lóg a bíróság épületének aulájában, abba a keretbe foglalva, amelyben egy korábbi kancellár képe lógott ugyanott. A keret négy sarkában azt a svasztikát láthatjuk, amelyet szintén a nagy ukrán hős katonái büszkén hordanak mellükön… és amelynek használatát a hős Elenszkij rendelte el az Európai Unió számára.

A tárgyalóterembe lépve a bírói pulpitus fölött sem a régi jelképet látjuk, hanem Elenszkij képét, aki ugyan, egy ország vezetője csupán, de hősiessége és példamutatása az egész világ számára kötelező példaképül szolgál, a náci orosz vezetővel szemben.

A tárgyalás, amelyre meghívást kaptunk, nyilvános. Tolonganak az emberek, hogy bejussanak. Hiszen, sok ember lehelete némi meleget jelenthet a kinti mínuszokkal szemben. Igaz, kissé penetráns szag van az egész épületben, de ez a jogos, oroszok ellen hozott intézkedések elviselhető hozadéka. Az emberek kellően büdösek, és szennyes ruhában, borostásan járnak, remélve, hogy az orosz elnök is megérzi előbb-utóbb ezt a penetráns unió-szagot, és talán a tetű és a bolha is eljut Moszkváig… A vádlott is ennek a néhány szankciónak a megszegése miatt áll majd a bíróság és a „Sieg Seil”-t skandáló, eltorzult arcú városi közönség elé.

A dr. Johann-Wolfgang Arshloch vezette bírói tanács bevonul a terembe. A nép elhallgat, majd, amikor a vádlottat bevezetik, újra felhangzik a skandálás.

A bíró egyezteti a vádlott adatait, és megkérdezi, hogy bűnösnek vallja-e magát. A vádlott nemmel válaszol, mire az őt kísérő őr a puskatussal mellbe vágja, a bíró és a közönség megelégedettségére. A demokrácia és az emberi jogok példásan érvényesülnek Németországban. A vádlott helyesbített, és minden vádpontban beismerte bűnösségét. A vádirat szerint számos bűncselekményt követett el.

„Már a háború előtt kivette az állami iskolából gyermekét, mert ott nemváltó műtétre akarták rábeszélni. Átíratta egy müncheni katolikus iskolába, de ott ugyanez történt, így Magyarországra küldte tanulni a rokonokhoz. Az ukrán-orosz háború kitörése után, amikor a bölcs uniós vezetés szankcionálta Oroszországot, és ezzel kapcsolatban a németországi szabályok is változtak, prof. dr. Gottlieb vádlott nem átallott befűteni saját lakásában, majd rendszert csinált abból, hogy naponta lezuhanyozott. A youtube-on Csajkovszkijt hallgatott Artur Rubinstein előadásában, és a házkutatáskor számos orosz irodalmi művet találtak nála, mint például a Háború és béke című orosz irományt. Egy munkahelyi ünnepségre pedig, frissen mosott ruhában, megborotválkozva jelent meg. Ekkor tartóztatta le a Leyenről elnevezett nemzetbiztonsági őralakulat, amit a köznyelv egyszerűen csak Neu-SS-nek nevez. Ugyanis a professzor nem szégyellte naponta használni a Mengyelejev-táblázatot, és ezt javasolta hallgatóinak is.

Dr. Hermann Gottlieb legfőbb bűne az, hogy Elenszkijt nem tiszteli kellőképpen, és odáig ment, hogy az oroszok háborúját jogosnak ítélte, valamint hallgatóinak arról beszélt, hogy Ukrajnában, ukrán nácik harcolnak saját népük és a józan világ ellen, amit most az orosz elnök képvisel. Ebben az előadásában pedig, még a betiltott Z-betűt is használni merte, és a hős ukrán elnököt megdöbbentő módon „Zelenszkijnek” nevezte.

A kihallgatások súlya alatt szemmel láthatóan megtört vádlott mindent beismert, és kérte a bíróságot, hogy bűneihez mérten a legszigorúbb büntetést szabja ki rá. A bírói tanács rövid megbeszélés után ítéletet hozott. Dr. Arschloch, az ukrán nép által végrehajtandó felkoncolást azzal indokolta, hogy Németországban nem lehetséges halálos ítéletet hozni, ezért Elenszkij úrral már korábban egyeztetve, a vádlottat kiadják Kijevnek, és ott hajtják végre az elsőfokú ítéletet, amely ellen fellebbezésnek nincs helye. A hallgatóság egyetértésének adott hangot és „Heil Elenszkij” és „Heil Biden” skandálásba kezdett.  

A bíró berekesztette a tárgyalást.

Amikor azonban Arschloch bíró ki akart vonulni a tárgyalóteremből, a Neu-SS már menet közben letartóztatta, mert a tárgyalás alatt egy tiltott, citromillatú frissítőkendővel megtörölte a homlokát, használta a betiltott Z-betűt, és a lába alá egy elektromos melegítő-ventilátort csempészett… Németország és az EU tehát, jogosan és következetesen bünteti Oroszországot, miközben mindenkivel betartatja a törvényeket… Az ukrán, és az amerikai megfigyelő elégedetten hagyta el a berlini legfelsőbb bíróság épületét. A közeli minaretből a müezzin ünnepi imájának hangja töltötte be Berlin központját… Németországban ezúttal is győzött a demokrácia!

Forrás: Deutsche Witzig-Lügende Presse (DWLP) :) 

Stoffán György

A Káplán György-jelenség

 

Nem voltam több, mint 11-12 éves, amikor már bátyámmal elmehettem végre a Lukácsba úszni. Szerettem ezt az uszodát, de legfőképpen az ott összeverbuválódott ferences diákokat, Anti bátyám osztálytársait, akiktől jó történeteket hallhattam. És persze, a magam ura lehettem, mert a nagyok egyáltalán nem törődtek velem. Egy ilyen, Lukácsos nyári napon ismét a szokott társaság jött össze, felhőtlen jókedvvel, viháncolással töltve az időt. Egy-két lányosztálytárs is eljött, akik viszont engem, a kis taknyost ajnároztak. (Ez különösen jól esett, hiszen akkor még a hat évvel nagyobbak csaknem felnőttnek tűntek, és amolyan anyai gondoskodásban volt részem…)

A gimiben, ezt a nyarat megelőzően mutatta be Vajda Ferenc P. Perbált zenetanár vezetésével a szentendrei ferences gimnázium ének és zenekara, Franz Schubert: Három a kislány (Das Dreimäderlhaus) című daljátékát, amelynek főszereplője Káplán György volt. Nos, ő is sokszor volt ott a Lukácsban… osztálytársai, főleg a lányok állandan noszogatták, hogy énekelné el az „Árva a ház nincs kacagás” című betétdalt, ami az iskolai előadáson hatalmas sikert aratott. Gyurinak nem kellett sok… elénekelte…

Olyan tisztán csengő tenort, olyan érthetően énekelt szöveget, olyan akusztikát, mint amilyen a Lukács uszoda akusztikája volt, sehol nem hallottam azóta sem. A taknyos kölyökben – bennem –, nem az iskolai előadásból, amely előadáson szüleimmel voltam, ragadt meg e gyönyörű, könnyed, mégis bús schuberti dallam és szöveg, hanem ott, akkor a Lukácsban… és elhangzott eme uszodai debütálás alkalmából a „Tavaszi felhők az égen, ti tudtátok régen…” betétdal is. Amikor Káplán György, a ferences diák befejezte a schubertiádát, egy pillanatnyi csend nehezedett az egész Lukácsra, majd hatalmas taps tört ki… talán a suli-előadás utáni második nagy elismerés, amely – Istennek hála – máig töretlen.

A később Németországban élt operaénekes, Káplán György olyan csodálatos talentumot kapott a Fennvalótól, amelyhez hasonlót kevesen tudhatnak magukénak, s amellyel immár újra itthon gazdálkodik – továbbra is a Tőle megszokott mesteri módon.

Ebben a háborúval, istentelenséggel, erkölcstelenséggel, természetellenességgel fertőzött ócska, hazug világban örömet visz oda, ahová hívják, s hangjával bevilágít a szellem sötét bugyraiba, megörvendezteti az elkeseredettet és egy-egy órára feledteti mindazt, ami ma teherként nyom fiatalt és időst egyaránt. Lehozza a Mennyországot, mert a zene, a vox humana tisztasága, ma hiánycikk a Földön. Népdaltól a klasszikus zenén át, a szórakoztatózenéig, minden műfajban egyedülállót produkál.

Fegyverek közt hallgatnak a múzsák – mondták egykor a rómaiak. Káplán György múzsái azonban, mintha nem vennének tudomást e földi, emberi idiotizmusról, a gyűlöletről, a hatalom-, és pénzéhség kevercséről. Káplán művész úr múzsái aktívak, és úgy szóratják önzetlenül a művésszel az örömöt, a felüdülést és a vígságot mindazokra, akik hallgatják e valóban különlegességnek számító tenort, mint Holle anyó, a párnájából kizúduló havat.

Miért is jutottak eszembe ezek a fél évszázados emlékek? Mert kaptam a mai postával egy nagyszerű ajándékot. Egy DVD-t … Káplán Gyuri, az egykori ferences diák, aki a Lukácsban Schuberttel debütált, megtisztelt legújabb felvételeinek lemezével, amelyet olyan szeretettel ajánlok mindenkinek, mint amilyen szeretettel Ő fölénekelte e szívet melengető, örökzöld klasszikusokat.

Stoffán György     

Gondolatok Németország halálára

Képünk illusztráció (Der Spiegel)

 

PolgárPortál - 2016-10-27 Egyéb

Amikor 1713-ban őseim Bajorországból elindultak Magyarország felé, nehéz szívvel tették, hiszen az 1200-as évekig visszamenőleg, „igazoltan” e csodálatos vidék volt az otthonuk. Itt voltak birtokaik, idekötötte őket minden emlék, a temetők porhadó keresztjei, a templomok tömjén illata, a hegyormokról zengő jodli, amely egykor nem szórakoztató zene volt, hanem a beszélgetésnek, a jeladásnak azon formája, amelyet a mindig dolgos bajor használhatott anélkül, hogy egyik hegyről a másikra gyalogolt volna. Az égig érő hegyek, a havas ormok és a hullámzó, kövérfüves legelőkkel teli völgyek és fennsíkok szépsége, a vízesések hangja, s a meredek sziklákon szökkelő zerge látványa kitörölhetetlenül beleívódott a lelkükbe, s az átöröklött emlékezet által ma is fenséges emlékként él a magyarországi svábban.

A bajor kultúra ott van mindennapjainkban, ott él a konyhák illatában és ízében, a halk sramliban, amelynek nyugtató dallama mellet tudok legszebben fogalmazni – magyarul… Mert bajor vagyok, s bajor módra szeretem szülőhazámat, Magyarországot. A szülőhazát, a Heimatlandot, a Vaterlandot… a Kárpát-hazát. Ám, mint a világon bárhol élő magyar az anyaország iránt, én is éreztem, és érzem a Bajorország iránti szeretetet, a Wassenburg grófok Rosenheimjétől, Bad-Neustadtig.

A kommunista diktatúrában azt gondoltam, hogy csak, mint menekülési útvonalhoz ragaszkodom. Azonban öregedve már tudom, hogy érzelmi és szellemi kötődés, valamilyen kitörölhetetlen kód, megmagyarázhatatlan vonzalom ez. Hiszen magyar vagyok, magyarországi svábként, szeretem a magyar hazát, Erdélyt, Észak-Magyarországot… Mert „nekem – is – „szülőhazám e lángoktól ölelt kis ország”… Szeretem a magyar nemzetet, hiszen háromszáz esztendő épp elég idő ahhoz, hogy generációról-generációra erőteljesebb legyen a kapocs, amely összeköt. Együtt harcoltak eleink a magyarság céljaiért, együtt zokogtak Trianon gyalázatán, s együtt örültek 1938-40-ben… majd ismét a zokogás, szenvedés és öröm váltogatták egymást… s olykor a megaláztatás, a magunkra hagyottság, az elárultatás azok által, akikért mi sokszor kiálltunk. A vagon, a deportálás, a hortobágyi istállólakások, csak mert német volt a nyelv és a lélek, amellyel szerettük a magyar hazát, a magyar nemzetet… A történelem minden nemzet históriás-könyvébe elrejtett egy-egy fájdalmas lapot? Volt nekünk is, és volt a magyarságnak is, és sokszor volt közös is… Hiszen akik ma árulják el a magyar hazát, azok negyven évig igyekeztek gyilkolni a keresztény országlakókat, nemzetiségtől függetlenül…

Elgondolkodom: mit érezne a székely, ha látná az anyaország lassú, kínokkal teli halálát? Azt a végpusztulást, amelyből többé nincs kiút. Mit érezne Kolozsvár, Marosvásárhely, Kézdivásárhely vagy Brassó magyarsága, ha pusztulni látná a budavári Nagyboldogasszony-templomot, a szegedi dómot, vagy a pécsi katedrálist? Mit érezne a székely ember, ha látná, miként erőszakolják meg a magyar lányokat és asszonyokat… de nem is folytatom. S mit érezne a székely vagy a felvidéki magyar, ha látná, hogy anyaországának vezetői kiszolgáltatják honfitársait egy idegen és aljas világ megteremtésében mesterkedő sátáni erőnek? Azt, amit ma én érzek: végtelen szomorúságot, dühöt, elkeseredettséget, tehetetlenséget és undort. És persze, hálát is Magyarország miniszterelnöke és kormánya iránt, hogy legalább a svábság, mi, itt megmaradhatunk bajornak, németnek… embernek. Mert amit az új Európa születik, úgy távolodik – vagy már meg is szűnt – a remény, hogy Németország, német ország maradhasson, s a német nemzet németként és keresztényként élhessen saját hazájában.

Fájdalmas tudni és látni, hogy mi történik Beethoven, Goethe, Schiller, Vilmos császár és Lajos király országában, mivé lett a büszke német nép, amelyből hetven év alatt sikerült egy önbecsülését vesztett, gerinctelen világpolgárt kifaragni, mert sikerült elhitetni e nagyszerű nemzettel, hogy minden egyes tagja bűnös egy ostoba kor által elkövetett gyilkosságsorozatban. E gyalázatos hazugság súlya alatt még azt is elfelejtette ez a nemzet, hogy Drezdáért járna neki is a bocsánatkérés… a gyilkosoktól…

Magyarországi svábként, Ungarndeutsche-ként nehéz szívvel viselem a megváltoztathatatlant, a pusztulást, Németország agóniáját, amely a biztos halállal végződik, hiszen állami és egyházi vezetői mind pusztulását akarják.

Amikor felidézem az emlékeket, meghasadni érzem a szívemet. Sic transit gloria mundi… Így múlna el valóban a világ – Németország ­ egykor volt – dicsősége?  Emlékeimben bajor falu kocsmájának illatát érzem, ahonnan esténként a stájercitera és tangóharmonika táncra hívó hangja hallatszott, ahol a jókedv és a vidámság éppen olyan békét teremtő, mint a magyar verbunkos, kiskocsmákból kiszűrődő gyönyörű édes dallamai. A bajor falu… a népviseletbe öltözött emberek, a fúvószenekarok a Kirchtagon, vagy más ünnepen felvonulók sokasága, az éjféli misére lámpásaikkal igyekvő népek. A templomból kiszűrődő Stille Nacht harmónia, a fára szegelt Mária-kép a mezei munkába vezető úton… hogy félelem nélkül, egy-egy imára megállhasson a „szénacsinálni”, vetni vagy aratni igyekvő bajor.

Istenem! Mivé válik lassan Bajorország? Mivé válik a büszke Németország, amely Európát évszázadokig igazgatta jól és eredményesen, lelkiismeretesen és keresztényként? Semmivé! Nem lesz karácsony, nem lesz kereszt a templomok tornyán, nem lesznek német ünnepek, festek, prédává válnak az asszonyok, s a fiatal fiúk, a kollaboráns, jól megfizetett, parancsra saját nemzetét megsemmisítő német bíróságok pedig, felmentik az erőszakot elkövetőket. A városok minaretjeiből bömböl az imám pogány ordítása, lázítva a muszlimokat arra, hogy öljék meg azt, aki keresztény… aki német, aki nem pogány, mint ők! Az erőszak és a rombolás ideje jött el, s a lelkileg hetven év alatt szándékosan tönkre tett német bénultan várja a halált. Képtelen védekezni, mert azt hiszi, rosszat tesz, ha ellenségét legyőzi, ha megvédi hazáját, nemzetét.

Igen, ha ez így megy tovább, mi maradunk meg német hírvivőnek… mi, magyarországi németek – svábok, zipserek, szászok. Mi maradunk meg német anyanyelvű kereszténynek, mi énekelhetjük csak szabadon az Andachtsjodler-t a templomokban, az Engel auf den Feldern singen-t tiltások nélkül, mert nekünk még lesz karácsonyunk. S mi mondhatjuk el utódainknak, hogy volt egy méltán büszke nemzet Európában, amelyet elárultak saját vezetői és kiszolgáltatták egy primitív, gyilkos, hazug pogány hordának. És elmondhatjuk utódainknak, hogy bár próbálkoztak az Európát megsemmisítők a keresztény Magyarország elpusztításával is, de néhány gyalázatos árulón kívül, a magyar hon fiai nem támogatták a pusztítást, s így mi is megmaradhattunk bajornak, németnek, kereszténynek a Kárpátok Istentől áldott gyűrűjében… s azok is megmaradtak, akik idemenekültek, látva otthon a német nép szándékos pusztulását.

Fáj a lelkem, az egykor keresztény Németországért, a megalázott német nemzetért, a terror és az árulás áldozataiért. Mint a székely embernek fájna, ha ezt látná Magyarországgal megtörténni.

Reményem azért hadd legyen… hadd mondjam bízva, hadd kiáltsam Isten irgalmába Bajorországot, amelynek népe megvédte a keresztet az iskola falán, a kórházak kórtermeiben, a parlamentben, megtöltötte a templomait, és hűséges maradt Istenhez, a parancsokhoz, amely pápát adott a világnak, aki évekkel ezelőtt figyelmeztetett a gyilkos pogány-veszélyre.

Hadd kérjem Istent, hogy hagyjon nekünk, magyarországi sváboknak egy zsebkendőnyi Anyaországot, ahol büszkén elmondhatjuk majd milyen áldozatot vállalt a magyar nemzet az európai kereszténységért, megvédve mindazokat – a történelemben nem először –, akik menedéket kerestek és kaptak Mária országában – a Kárpát-hazában.

Mert különleges és csodálatos nemzet a magyar, amely saját súlyos szorongatottságában, megalázottságában, csonkítottságában is képes az üldözöttön, és az elárulton, a pogány elől menekülőn segíteni… értéket védeni, szeretni és összetartani… és hinni Istenben. Mert tudja és hiszi, tapasztalja és nap, mint nap megéli: – ha Isten velünk, ki ellenünk?

„Ó, de fájdalmas érzés”… – kezdődik Mozart hat noktürnjéből a harmadik (Ecco quel fiero istante, KV. 436.), amelyet ma így folytathatnánk: – látni a német anyaország lassú, és kínokkal teli haláltusáját…

Ugyanaz az érzés tölt el, mint amikor keresztény fejeket vág le a pogány. Most egy országot gyilkol… száll meg és pusztít el… és ez az ország egy kicsit az enyém is… volt…  

 

***

 

2016-ot írtunk akkor, amikor e gondolatok megfogalmazódtak bennem. És akkor még nem volt háború. Ma már van… és a német vezetők teljes szellemi leépülésről tesznek tanúságot, jól megfizetett hazugságokat "mantrázva", egy idegen, gyilkos hatalom érdekében. Még mélyebbre ásva a német birodalmat a történelem szemétdombjában. Ne fürödj, ne mosd ki a ruhádat, ne fűts, ülj sötétben esténként… mert megbüntetjük az oroszokat… Akárcsak egy bolondház, vagy egy öngyilkos elmebeteg ember gondolatai… És a népet nép hallgat. Szolgává alacsonyodott, amely szolga ma önként teszi a fejét a farönkre, hogy a bakó minél jobban hozzáférjen a bárddal… mert azt hiszi ez a német nép, hogy kötelessége ez, mert bűnös. Pedig, nem… már, ha belenézünk a 20. és a 21. század politikai és háborús eseményeit rejtő könyvekbe. Ezek azt bizonyítják, hogy soha, sehol sem a nép a felelős, hanem annak lefizethető, erkölcstelen és ostoba vezetői, akiknek a hatalom és pénz mindennél többet ér, akik gondolkodás és lelkiismeret nélkül dobják oda milliók életét saját érdekükért. Hasonlóképpen a lelki vezetők is alkalmazkodnak ehhez a mentalitáshoz, és sutba dobják a Bibliát, Istent, Jézus értünk ontott vérét pedig igyekeznek mocskos felmosóvödörrel eltakarítani. Ma a világ népei mind kiszolgáltatottá váltak, mert szellemileg leépültek lettek, lelkileg kiégettek és értelmileg lealacsonyodtak. Ma már maguk követelik a rendet… azt a rendet, amelyet gyilkosaik fognak megteremteni és amellyel kiirtják a világ lakosságának nagy részét e most kezdődött háborúban. Ma itt tartunk! 

Egyedül Magyarország vezetői – pontosabban egyetlen vezetője – küzd azért, hogy elkerülhessük a végső pusztulást. Magyarok, németek, tótok… és minden itt élő nemzetiség, amely még hisz, kiáll a megmaradás és a sátáni világ ellen. És amely nemzet, és a vele élő nemzetek tudják, hogy ennek az országnak ezerszáz éve Krisztus anyja a királynője. Ő, a Magyarok Nagyasszonya, megvédi ezt az országot, mert ennek a népnek Istentől kapott feladata van… amihez mind kellünk: magyarok németek, tótok… hogy amikor eljön az idő, akkor egy régi-új országban, békében és szeretetben éljünk, s ezt a békét és szeretetet terjesszük újra a világban - mint egykor a tizenkettő -, azoknak, akik megmaradnak. 

 

Da pacem, Domine,

in diebus nostris

Quia non est alius

Qui pugnet pro nobis

Nisi tu Deus noster

 

Stoffán György

Bayer Zsolt –1993-as szellemiségében –, dr. Csókay András ellen

 

Dr. Csókay András a Bayer show vendégeként... 

Nem értem világosan, hogy mi vezet egy állítólag nemzeti, keresztény elkötelezettségű, egykor volt liberális újságírót arra az álláspontra, hogy egy általa ismeretlen ügyben, „szakértőként” pálcát törjön, egy nemzetközileg elismert szaktekintély, Csókay András fölött. Igaz, nem az első ilyen hatalmas öngól ez, amelyet egyszámjegyű pártkönyvének köszönhetően, előnyös pozícióból, elvileg „saját” csapatának rúgott. Hasonló volt az a covid időszakos támadása is, amellyel az elmúlt évszázadok egyik legnagyobb tudósába, Kásler professzorba rúgott jókorát. Pedig, nem kellene „prolimód”, effélékre pazarolni szépírói tehetségét… Eszembe jut, amikor Hadházy-ügyben tarhált az olvasóktól… Vajon mi lehetett ma Bayer mester indítéka arra, hogy két részben is foglalkozzék ezzel a témával, Csókay tanár urat lejáratva? Hiszen, Csókay András tudvalévő, közülünk való keresztény, magyar ember. Lehet ez ok Bayer-mesternél?

Ma tehát, Csókay doktor, a Mária Rádió és ki tudja még ki kapott az igazságosztó, békeharcostól, Bayer mestertől nem várt pofonokat, egy régóta tartó orvosi, etikai stb… vita okán, amelyhez – legyünk őszinték – sem a sajtónak, sem magának Bayer-mesternek semmi köze, mert sem Bayer-mester, sem a sajtó nem ért hozzá, nem lát bele, nem ismeri az okokat és az okozatokat… Ez ismét amolyan „balos svádájú” magatartás, ami nem illik bele az egyszámjegyű pártkönyv tulajdonosának mai imagebe. (Régen, amikor a Horthy temetés és az Antall-kormány e temetéshez való hozzáállásáról vicsorgott a Népszabadságban, akkor még illett volna… de ma?)

Miért? Mert az evangélikusból –saját bevallása szerint – katolikussá avanzsált Bayer-mester „mindkét” vallásának a lényegét gúnyolgatja ki, félre nem érthető módon. Többek között. Ám, nem is érdemes a továbbiakban szót ejteni erről a nagyívű, Bayer-mesteri öngólról…

Számomra Csókay doktor nem csak egy nagyszerű orvos, nem csupán egy példamutató és hitvalló keresztény, nem egy nagyszerű magyar ember, hanem életmentő, aki egyetlen szóra, kérésre fogadta, és meggyógyította Torján élő székely barátomat, Kovács Gábort, aki – de facto –, a halálán volt, bénultan és már-már semmiről sem tudva, ami körülötte történik… És András meggyógyította! Nem szerencsejátékosként, színre téve az összes zsetont, hanem konkrét gyógymódot javasolva, amely gyógymódban németországi, darmstadti háziorvos és író barátom, dr. Túri Gábor embersége volt segítségére… de a történet hosszú lenne.

Szót emeltem akkor is, amikor Kásler professzort érte Bayer ciánba mártott dilettantizmusa, s szót emelek most is, a Csókay doktort ért méltatlan támadás miatt. Mert egy stúdióban „megmondani a frankót”, jókat röhögni másokon, és olykor a plebsznek tetsző trágárságokat bedobi jó pénzért sokkal könnyebb, mint emberül, keresztényként, magyarként, lelkiismeretesen elvégezni egy komoly – Kásler professzor esetében nemzetmentő –, Csókay esetében ezernyi életmentő feladatot.

Tanult kollégámnak pedig csak annyit: Bayer Zsoca! Szégyelld magad!    

Stoffán György

A felbujtás, a vádaskodás és a hazudozás, mint szánalmas eszköztár - Nyílt levél Nicolae Patrubaninak

Domnu Presedinte Nicolae Stefan Patrubani!

Az ön környezetében is aggódnak a Magyarok Világszövetségéért. Éppen ettől az aggódástól vezérelve küldte meg nekem egyik közvetlen munkatársa azt az ön által írt, titkosnak szánt belső körlevelet, amelyben ön konkrétan és több bekezdésben is hazudik még azoknak is, akik ön mellett maradtak ilyen-olyan lelkes elképzeléseik okán, de alábbi leveléből az is kitűnik, hogy legfőképpen az ehhez hasonló félrevezető magatartása lehet az oka annak, hogy csak ennyien…a legjobbakat már önkényesen, igazi diktátorhoz illőn, eltávolította ebből a szervezetből…  Az alábbi levelet pirossal kiegészítem, hogy az olvasók is lássák az ön munkásságának e pici, de nem minősíthető szegmensét. Hiszen ön, nem tudom minek képzeli magát egy lerongyolódott, és ön által húsz év alatt semmivé tett civilszervezet élén… Ön Magyarországra Nicolae Stefan Patrubani néven települt be, állampolgárságot kérése ellenére, ki tudja miért nem kapott, én pedig nem családfakutató vagyok, tehát, a papíron szereplő adatok alapján román állampolgárnak, tehát, románnak tartom önt. De lássuk a levelet…

„Magyarok Világszövetsége Elnök a(z) gmail.com domainen keresztül			2022. ápr. 13. 19:28
címzett: Magyarok; titkos másolat: én Kedves Tisztségviselő Társaim! Magyar Testvérek! Rájár a rúd a Magyarok Világszövetségére mindig, amikor Magyarországon választások zajlanak. Nincs ez másként az idén sem. Azt a szerepet, amelyet - minden kétséget kizáróan a magyar kormányoldal megbízásából - korábban egy K.K. nevű egyed játszott, azt most egy Stoffán nevű bértollnokra osztották. Ön a kormányt vádolja azzal, hogy embereket bíz meg az ön létszámában is jelentéktelen civilszervezetének bomlasztásával. Véleményem szerint a kormánynak háborús időkben nem az a legfontosabb feladata, hogy egy gittegyletet igyekezzen támadtatni és ebbe energiákat fektessen. Ez csak az ön fejében fordulhat meg. Bértollnoknak nevez olyan embereket, akik magyar lelkiismerettel az ön politikailag sem értékelhető magatartását és az MVSZ tönkretételét bírálják. Voltaképpen nekem sem volna érdemes az ön királyságával foglalkozni, de nemzetközi szinten sajnos az elcsatolt területeken élők hátán csattan az ön működésének az ostora, mert a környező országokban még ma is azt hiszik, hogy önök tényleg az összmagyarságot képviselik. Pedig ez már legalább húsz éve nem igaz. Ön mint Ivermectin-reklám, oltásszakértő, alkotmány és kormány-gyalázó csupán egy régi szervezetet tett tönkre. Mint látjuk, kötelességtudóan végzi a rábízott feladatot. Meg is védik ellenszolgáltatásként. Az a büntető per, amelyet lehazaárulásozásunk miatt indítottunk, három és fél éve zajlik, és még első fokon sem hirdettek ítéletet. Azt a bírót, aki átlátni tűnt Stoffán hazugaságain, azt Stoffán a világhálón kitámadta, és nem őt marasztalták el emiatt, hanem a bírót cserélték le. Ön a független magyar bíróságot sem kíméli, azt lejáratja, rágalmazza, és így korrupcióval vádolja. És hazudik is a bírósági eljárással kapcsolatban, de nem mond igazat akkor sem, amikor azt állítja, hogy a lehazaárulózásért jelentett föl. Ilyen tétel nincs a magánvádas feljelentésben. A bírónő leváltását nem tudom mi indokolta. Az azonban tény, hogy a tárgyalás előtt az ön fiskálisa bement a tárgyalóterembe, és mint ön e titkos belső levelében írja: megállapította, hogy a bírónő az ön pártján áll… mert „átlátni tűnt Stoffán hazugságain”.Önnek ezek a mondatai is inkább tűnnek szánalmasnak, mint valóságosnak.   Tehát, nem a bíróságot és a bírónőt kellene önnek támadnia és Fidesz-bérencnek tartania e titkos belső levelezésében, hanem a saját fizetett prókátorát. Ön szerint tehát, ha valaki nem önnek ad igazat, nem fogadja el az ön gyalázkodó cezaromániás véleményét, az nem lehet más, mint Fideszes bértollnok, Fideszes járásbíróság stb… ezek a szánalmas és az igazságtól távol álló feltételezési pedig, önt minősítik. Stoffán az idén legalább öt ízben jelentetett meg olyan írást, amely súlyosan becsületsértő, és amelyekben visszatérően románnak nevez engemet. Szinte kivétel nélkül a Magyarok Világszövetségét is tételesen említi és blamálja azzal, hogy "román" elnöke van. A legfrissebbet tegnap, Nicolae Patrubani (MVSZ) gyalázatos üzenete Orbán Viktor kormányzása elé címmel tette közzé saját blogján (Nemzeti Napló), az Internet Figyelőn és a Facebook-on. Ön hazudik, amikor ellenem hangolja maradék tagságát, azt állítva, hogy magát a szervezetet blamálom, amikor az ön állampolgárságának megfelelően önt „románozom”. Felhívnám a figyelmét arra, hogy románnak lenni épp úgy nem szégyen, mint nekünk magyarnak, önnek pedig, örmény nemzetiségűnek lennie, román állampolgársága mellett… Alább bemásolom az irományt, és emlékeztetésképpen a magam írását is, amely ürügyül szolgált erre a mostani gyalázkodására. Azért is másolom ide az én írásomat, mert látnotok kell, oly becsületsértő irományában több helyen is olyasmit tulajdonít nekem, amit az én írásom nem tartalmaz. Önnek kedvenc kifejezése a gyalázkodás. E szó értelmét keresse ki a magyar értelmezőszótárban, mert szerintem nem érti magának a szónak az értelmét. Cikkemben semmilyen gyalázkodás nincs. Mindössze azt kifogásoltam, hogy ön a magyar választókat semmire sem becsüli, hiszen azok ön szerint, egy diktátort választottak meg április harmadikán. Szeretném megjegyezni, hogy diktátor az a Nicolae Ceausescu volt, akit ön a kommunista pártban szolgált az utolsó pillanatig, Romániában. Ami az ön írását és az abban foglaltakat illeti, teljesen világos, hogy ön mit rejtett el a sorok között. Nem kell ahhoz különleges tudás vagy logika, hogy elemezzük egy sértődött, önmagát a valóságosnál sokkal többre tartó civilszervezeti vezető gondolatait, véleményét.   Én tudok vitázni, és szoktam is. Meg tudom védeni magamat. De védekezésre képtelen vagyok, amikor románnak neveznek. Azzal, hogy tagadom, hogy az lennék, azzal nem jutok messzire az avatatlan olvasók szemében. Ezért arra kérlek Benneteket, hogy írjatok kommenteket a Stoffán-iromány alá, és bizonyítsátok Ti, hogy ki és mi vagyok. Magamért mindig jót állok. Így akkor is, amikor azt mondom, hogy felmenőim között hetedíziglen nincs román. Mint említettem már, nem vagyok családfakutató. Tehát, csak dokumentumok alapján tudom megállapítani, hogy ki milyen állampolgár. Ön hergeli a tagságát, hogy írjanak ön mellett hozzászólásokat a cikkem alá. Ez sikerült is. Volt ott zsidózás, Fideszezés és minden, ami önt és kicsi, jelentéktelen, politikai párttá alacsonyodott civilszervezetét jellemzi. Kérem, fogja fel végre: Az MVSZ-nek ma már nincs jelentősége a nemzetegyesítés korában, amikor kormányszintre emelkedett ez az irányvonal. Önnek le kellene mondania és egy új MVSZ-vezetésnek a kormány nemzetpolitikáját kellene követnie és támogatnia, nem pedig diktátorozni, és ezzel a magyar választókat is súlyosan megalázni. Ez a szervezet Csoóri Sándor idejében volt az, aminek lennie kellene ma is, ám ez, az ön román kommunista múltjával, kormányellenes gyurcsányista szemléletű valóban diktatórikus vezetésével lehetetlenné vált. Mi már akkor is a nemzetért és az elcsatolt nemzetrészért dolgoztunk, amikor ön, a román kommunista párt elkötelezett tagjaként, Ceausescu diktatúráját szolgálta. Mondjon le kérem az MVSZ vezetéséről! Ne "blamálja" tovább saját személyével ezt, az egykor lelkes, igaz magyar politikusok által alapított szervezetet.    Egyben arra kérlek Benneteket, hogy olvassátok el kétszer esetleges hozzászólásotokat, azért, hogy még véletlenül se maradjon benne betű-, vagy helyesírási hiba, elütés. Az rossz fényt vetne ránk. Ha megteszitek, értesítsetek megjelenéséről engem is. Ez utóbbi felszólításnak sajnos, nem minden kommentelő tudott maradéktalanul eleget tenni… Lévén, hogy azzal vádolják "román" elnöke van, gondolom, hogy a Magyarok Világszövetségének Elnöksége is érintetté válik, és meg kellene egy közös nyilatozattal szólalnia. Azt is meg kellene fontolnia, hogy az MVSZ nevében pert indítson jó hírnevének aláásása miatt. Gondoljunk csak bele, mit gondolhat egy vidéki magyar ember, aki az MVSZ két évtizede tartó elhallgatása miatt csak egy ilyen Stoffán-förmedvényből értesül rólunk?!?! Ön ebben a bekezdésben ugyanazt követi el, mint az ellenem történt feljelentéskor. Hazugságokkal rávesz embereket – elnökségi tagokat, tagokat –, hogy ön személyes bosszút állhasson a normális mérlegelés helyett. Nem értékeli józan ésszel a leírtakat, hanem azt hazudja a tagságának, az elnökségnek, hogy én az MVSZ elnökségét is érintetté tettem cikkemmel. Nem tettem, hiszen a tagság ma is tagság, még akkor is, ha nagyobbik része otthagyta ön miatt az MVSZ-t vagy ön, önhatalmúlag kirúgta ezeket az embereket. Annyiban mégis igaz az elnökség érintettsége, hogy önt nekik kellene leváltaniuk, ha végre meglátnák azt a szánalmas tendenciát, amely a világszövetség megítélését jellemzi. Ön azzal is visszaél, hogy megszűnt a civilszervezetek ügyészségi ellenőrzése, és ön így azt jelent föl hamis állítások alapján, akit akar, sok jó magyar embernek okozva ezzel erkölcsi és anyagi kárt. Nem mindenkinek van lehetősége évi húszmilliós haszonért bomlasztani a magyar társadalmat, vagy gyógyszerreklámként fellépni egy sokakat érintő járvány idején, emberek életét veszélyeztetve. De ez már egy másik cikk…     Kérlek, válaszoljatok az alábbi két kérdésre is: 1. Úgy gondolod-e, hogy egy testületi állásfoglalás indokolt? 2. Úgy gondolod-e, hogy az MVSZ jó hírnevének védelmében újabb pert kellene indítson a gyalázkodó ellen? A gyalázkodás szavunk értelmezésére már felhívtam a figyelmét. Ahogyan és amit ön ír, az megfelel az értelmezésnek. (a gyalázkodik szavunk értelme: gyalázkodik tárgyatlan ige -tam, -ott, -jék (-jon) Vkinek, vminek becsületét ismételten v. folyton gyalázza, ócsárolja, becsmérli; gyalázatos rágalmakat szór vkire.) Az MVSZ jóhírét pedig, csak az ön lemondása állítaná vissza. Ha ugyanezt kérik Gyurcsánytól és más politikusoktól, akkor joggal kérhető ez öntől is, mint egy jelentéktelen politikai  civilszervezet román állampolgárságú örmény vezetőjétől. Végül kérem önt: álljon ki a magyar társadalom elé, és nyilvánosan mondja el: Miért adta el a magyar államtól kapott ingatlant, amelyet az MVSZ működéséhez kapott Csoóri Sándor? Miért a bécsi illuminátusok magyarországi kirendeltségének adta el azt, mennyiért adta el, és hová került a pénz, amit kaptak érte, hol, milyen összeget adózott az ingatlaneladás után? Ha egy civilszervezetnek – amelyet sajnos már nem nevezhetünk „Világszövetségnek” –, ma csupán az számít, hogy az ellenkező véleményeket a „diktátor elnök” elvisel-e vagy sem, az a civilszervezet jobb, ha feloszlatja magát. Hiszen a magyar nemzetnek sokkal nagyobb problémáit kellene megoldania a kormány ez irányú támogatásával. Önnek, mint román állampolgárságú örménynek, saját nemzete történelméből tudnia kellene mindezt… Számomra nem elsődleges az, hogy az ön gittegyletté alacsonyodott civilszervezetét bíráljam, önökkel foglalkozzam, hiszen sokkal nagyobb volumenű munkáimat kell végeznem a magyar nemzet érdekében. Mindössze sokakkal együtt meg akarok menteni egy múzeumba illő magyar szervezetet, amelynek sajnos alig van már magyarországi tagja, a számos ellenőrizhetetlen múltú határon túli atyánkfia mellett, igaz belőlük is egyre kevesebb maradt, mert sokuknak elege lett az ön áldásosnak nem nevezhető tevékenységéből. A hazaiakat pedig ön kitette... így maradt a tűzön-vízen át hűséges patrunanista, innen-onnan idevetődött, nyugdíjas kisebbség. Ha ön nem alázna hárommillió magyart a választások után, és nem nevezte volna a megválasztott miniszterelnököt diktátornak, egy szót sem írtam volna az önök játszóházáról. Ám, ön Isten tudja milyen indíttatásból politikai pártokhoz, önjelölt orvosszakértőkhöz csapódva igyekszik társadalmi összeférhetetlenséget generálni, noha a politizálást tiltja az MVSZ alapszabálya éppen úgy, ahogyan az alapszabály értelmében, mint volt román kommunista párttag ön véletlenül sem lehetne elnöke ennek a szervezetnek. Talán ezért döntöttek úgy az egykori tagok, hogy hamarosan taggyűlést hívnak össze és leváltják önt elnökségével egyetemben, hogy egy virágzó és a kormánnyal együttműködő szervezet jöhessen létre ön és megmaradt, a „Toldiból” ismert jelzővel illethető kedvencei nélkül. Gyors cselekvésetekre és válaszleveletekre várva és ezekre számítva, magyar testvéri szeretettel búcsúzom. (...) Patrubány Miklós U.i. Stoffán irománya itt olvasható

Tehá, nem saját blogján:

https://stoffangyorgy.blogspot.com/2022/04/nicolae-patrubani-mvsz-gyalazatos.html?spref=fb&fbclid=IwAR1CSNYNUsd4d3cVVxxbCRfCU7Z8XlvGFTYKCv6nnAQYDxrCe_q2S485VHA

a Nemzeti Internet Figyelőn:

https://internetfigyelo.com/nicolae-patrubani-gyalazatos-uzenete-dr-orban-viktor-kormanyzasa-ele/

Stoffán György

író

Nagypénteki merengés… a kereszt alatt

A mai Nagypéntek és az akkori voltaképpen megegyezik… A szenvedés, a gyűlölet, a söpredék Isten ellenes kirohanásai… az ítélet kierőszakolása és a kierőszakolók, a keresztre feszítés, az anyai fájdalom… mind, mind benne vannak mai életünkben. Ki-ki felfogja már most, mások majd akkor, amikor önmagukon tapasztalják mindezt. Mert a kegyelet, az ártatlanul elszenvedett kínok miatti szomorúság, az embertársaink iránt érzett felelősség, és maga a felelősségvállalás érzése az európai társadalmakból kihalt. A jólét, az önzés, a kapzsiság, és a hitnélküli élet kiüresítette az emberi lelket, s ma már nem érezzük annak a vállalásnak a nagyszerűségét, amit Jézus, az Isten Fia értünk és miattunk átélt. „Ha gyűlöl majd benneteket a világ, gondoljatok arra, hogy engem előbb gyűlölt, mint titeket. Ha a világból valók volnátok, mint övéit szeretne benne-teket a világ. De mert nem vagytok a világból valók, hanem kiválasztottalak benneteket a világból, gyűlöl benneteket a világ. Gondoljatok a tőlem kapott tanításra: Nem nagyobb a szolga uránál. Ha tehát engem üldöztek, titeket is üldözni fognak.” (Jn., 15, 18-20.) Jézus e néhány mondata, a világ mai történéseinek az alapja. Ugyanis, hiába csomagolják gazdasági, geopolitikai vagy ideológiai, emberi jogi rongyokba a jelen kor gyűlölködéseit, a Teremtéssel ellenkező szellemiséget, voltakép-pen a kereszténység, a krisztusi tanok, a keresztény világ elleni sátáni küzde-lem szemtanúi vagyunk. Annak a szellemiségnek a mai követői, akik akkor ebben a szellemiségben követelték Jézus kereszthalálát, ma követelik a gyermekek elleni bűnelköve-tés normálisnak való elismerését, a Biblia betiltását, a népek és nemzetek összemosását, a keresztény értékek megsemmisítését, a keresztény egyházak ősi törvényeinek és szent hagyományainak a mai korhoz igazítását, és ezek forgatják ki Jézus tanítását saját szíjuk íze szerint. A hazugság atyjának gyermekei ezek, hiszen a jog, az igazság, az erkölcs, az Istenbe vetett hit megszüntetése a cél, a szeretet parancsa és törvénye helyett. Ma minden nép léte vagy nemléte attól függ, hogy egy nép ragaszkodik-e őseinek hitéhez és hagyományaihoz, lelki és szellemi hagyatékához, vagy el-fogadja-e a sátáni kor embertelen, hazug és ostoba, önmagát is elpusztító új világát. Jézus keresztáldozata azonban nem letagadható, akárcsak a Feltámadás, amely megmutatta az emberiségnek Isten végtelen szeretetét. Jézus tanítása nem komplikált, hiszen írni-olvasni nem tudó halászok terjesztették el az egész földkerekségen, és tették tanítvánnyá a népeket mindaddig, amíg a gazdasági, geopolitikai, hazug emberjogi és ideológiai mesterkedések, az ön-zés, a kapzsiság nem rontották meg és nem távolították el Jézustól azokat is, akiknek feladata és kötelessége lett volna és lenne ma is, a hit hirdetése, a kiállás a kereszténység, a jézusi parancsok és a keresztény erkölcsi normák terjesztése mellett. A mai ember nem érzi át a szenvedést, mert napról napra, óráról-órára látja a szenvedést, a háborút, a jogtalanságokat, az igazsággal ellenkező híreket. Nem látja már a megostorozottat, a tövissel megkoronázottat, a keresztet hordozót, a megfeszítettet… az ártatlanul megkínzott iszonyatos fájdalmát… és nem is érdekli, mert azt gondolja, hogy ő maga éppen olyan áldozat, és az egész csak egy mese. A mai nő sem érzi át Mária kínjait… mert ő maga öleti meg gyermekét, hogy egzisztenciája, anyagi helyzete, kényelme se sérüljön… s mert a sátáni közszellem, ezt természetesnek, a nő alapvető emberi jogának ismeri el... Milyen szánalmas és ostoba, lélektelen és (ön)gyilkos tehát, ez a mai világ! Az a kevés, aki átérzi az Isten-anya szenvedését fia kínjainak láttán, aki még könnyet tud ejteni – az embereket testileg és lelkileg gyógyító, szeretetteljes és megbocsájtó Jézus megkínzatását látva, az lassan kisebbséggé, hülyének nézetté, üldözötté válik. Aki imára szólít, aki a megmaradás kulcsának tekin-ti a jézusi tanítás szerint való életet a civil társadalomban, s nem a politika mocskán köszörüli a nyelvét, azt nem is veszi már komolyan a mai világ. Pedig, a Nagypéntek tanít és int, de egyben reményt is ad a mai kor őrült és sátáni mindennapjaiban. Reményt a józanság, a hit és az erkölcs, a jog és az emberiesség feltámadására. Reményt arra, hogy amiben ma élünk, egy átme-neti és később végleg letűnő ördögi korszak. Mert Jézus feltámadt! És az Ő feltámadása nem csupán ígéret, hanem egy beváltott, megvalósult és befeje-zett, jövőt rejtő valóság. Hiszen annak, aki Isten ellen lázad, aki a normali-tást elveti, aki a bűnt tartja jónak és élhetőnek, az elvész… mert az, a ve-szélyt keresi botor emberi aggyal, magát Istennél is többre tartva, nem tud-va, hogy ez a halálba vezető út, zsákutca, szakadék, megsemmisülés. Ma en-nek a megsemmisülésnek a kezdetét látjuk, éljük, tapasztaljuk. És talán majd marad egy emberi közösség, amely újra építi a normális világot… Ma az emberiség a Golgotát járja a saját maga által ácsolt kereszttel a vállán, s viszi magával a szegeket is. Vakon és buzgón, mert akik irányítják ezt pa-rancsolták neki. És képes csak ötpercig zuhanyozni, ha ezt parancsolja neki a sátáni hatalom. Mi magyarok tudjuk mi a Nagypéntek a nemzet számára, mi a megostoroz-tattatás, a töviskoszorú, a kereszthordozás és a megfeszíttetés. Ám, mi fel akarunk támadni. Lehetőségeink szerint Jézust igyekszünk követni, és egyre többen belátjuk és látjuk hová vezet a hit nélküli, Isten ellenes világ. Mi meg-szenvedtük a főpapok gyűlöletét, akik megtépték ruháikat, de a végén rájuk dőltek a templom oszlopai… és mi Nagypénteken együtt haltunk meg Jézus-sal, de együtt is támadunk fel Vele. Mert a kereszténység és a magyarság egy és elválaszthatatlan… szenvedéssel jár, ám, ha kitartunk Jézus mellett, akkor a Feltámadásban is részünk lesz. Isten óvja a megkínzott, megfeszített, lándzsával átszúrt, a keresztről már leemelt, Égi Anyja ölében nyugvó, és a Feltámadását váró, abban remélő magyar nemzetet! Áldott Húsvéti Ünnepet kívánok Kedves Olvasóimnak, a Feltámadás örömében és a magyar feltámadás reményében! Stoffán György

Segélykiáltás Ukrajnából

Kérem, olvassák el mindazok, akik nem közömbösek, és egy megosztással segítségünkre lehetnek: Apámat, aki író, szatirikus, ortodox publicista és újságíró, a „Hithez való jog” program házigazdája, Yan Taksyur-t, az SBU 2022. március 10-én vette őrizetbe. Azóta előzetes letartóztatásban van. Az apámat az ukrán büntetőtörvénykönyv 111. cikkelye alapján hazaárulással vádolják. „Hazaárulással, vagyis olyan cselekménnyel, amelyet Ukrajna állampolgára szándékosan követ el Ukrajna szuverenitása, területi integritása, védelmi képessége, az állam-, gazdasági vagy információbiztonsága sérelmére, hadiállapot vagy fegyveres konfliktus idején. Kémkedés, információ átadása külföldi államnak, külföldi szervezetnek vagy azok képviselőinek, Ukrajna elleni felforgató tevékenységükben való segítségnyújtás céljából. Szeretnék emlékeztetni, hogy édesapám ukrán író, aki egész életében csak ukránul írt, ukrán szatírában nincs párja kortársai között. Ha szatirikus mű – még ha valamilyen módon bírálja is a hatalmat –, hazaárulás, ami 15 év börtönnel és vagyonelkobzással büntetendő, akkor mi az igazi hazaárulás és annak mi a következménye? Milyen verssel árulta el apám a szülőföldet? A puszta gondolat, hogy idős apám szándékosan tehet valamit hazája ellen, mindenkit, aki jól ismeri, igazi sokkba taszított. Nem voltak ilyen gondolatai. Hadd emlékeztesselek arra is, hogy Jan Taksyur, egy ortodox publicista hosszú éveken át védte a kanonikus ortodoxiát Ukrajna földjén. Ez Ukrajna integritásának vagy állambiztonságának megsértése? Azt is szeretném hangsúlyozni, hogy édesapám semmilyen államtitkot nem ismert, nem katona, a hatalomnak nem képviselője. Csak szóval, tollal kritizált. A kritika az anyaország elárulása? Jan Taksyurt nemcsak Ukrajnában szeretik, olvassák és idézik. A háború előtt megjelent orosz kiadványokban. Ez tekinthető közvetlen sérelemnek? És elvileg mit árthat egy író? Maga az elnök a közelmúltban adott interjút az orosz médiának, az ismert ukrán újságíró, Dmitrij Gordon többször is részt vett orosz talkshow-kban, és interjút készített az Orosz Föderáció közönségeivel – ez volna a normális újságírás. Végezetül szeretném elmondani, hogy édesapám igazi hazafi, aki szereti Ukrajnát, annak népét (amiről többször is beszélt műveiben), ráadásul soha nem akarta elhagyni a hazát. Bízom azon emberek körültekintésében és őszinteségében, akik 69 éves, súlyos betegségben szenvedő édesapám írásait szeretik. Kérem, terjesszék üzenetemet, osszák meg a közösségi oldalakon. Ne maradjunk közömbösek egy olyan személy iránt, aki őszintén aggódik az ukrán állampolgárok lelkéért. Mariko (Maria Trandafilova) Közreadja: Stoffán György

Nicolae Patrubani (MVSZ) gyalázatos üzenete dr. Orbán Viktor kormányzása elé

 

A 2022. április 3-iválasztási eredményekről – mint nap nap után látjuk –, sokféleképpen lehet nyilatkozni. Patrubani Nicolae, a Magyarok Világszövetsége román elnöke, aki arra sem volt méltó - múltja miatt -, hogy megkaphassa az áhított magyar állampolgárságot, hozzá méltó és a tőle megszokott magyarellenes stílusban  ócsárolta a választáson nyertes koalíciót és annak miniszterelnökét, Orbán Viktort. („MVSZ-üzenet Orbán Viktor negyedik kétharmados kormányzása elé” - MVSZ Sajtószolgálat 11041/220406) Mi a véleményünk arról, aki – hasonlóan az ukrán bábkormány komédiásához a – Fidesz-KDNP – győzelmet vereségnek érte meg, amiből alig felocsúdva, az egykor szebb napokat és méltó elnököt is látott világszövetség sajtószolgálata oldalán nyilatkozott… Talán véleményt sem kell mondanunk, ha elemezzük ennek a dák kultúrán, szász iskolában nevelkedett román elnöknek, e bukaresti stílusban előadott választási értékelését.

 •                    a magyar – konzervatív, keresztény, nemzeti – kormány rossz, mert önkényesen, felelőtlenül kormányzott és a történelmi alkotmány jogfolytonosságát nem biztosította, le kellett volna váltani

•                    a kormányfő egy diktátor (mantrázza a nyugati propagandát a hírhamisítók támogatásának a reményében, így eleve leírva, nem kell magához sem mérni a magyar földről sarjadt és élvonalbeli európai politikussá érett miniszterelnököt)

•                    a magyarságot, mint népet, amely egy diktátorra szavaz, ugyancsak le kellene váltani. (majd ő megtanítaná a magyarokat, hogyan kell választani “demokratikusabban” az ő irányítása szerint, hiszen a tematikát megtanulta Ceausescutól, akinek kedvenc informatikusa volt Bukarestben!)

Indoklása:

•                    a Fidesz 3 éve kampányol és ezzel szerzett előnyt (mintha a másik oldal nem kampányolt volna még jobban vele együtt, aki mindent megtett – miközben hirdette, hogy nem politizál – törvénytelenül, amit tehetett a kormány megbuktatásáért)

•                    a választást nem a nemzeti érdekek képviselete, nem is a kormánypártok politikai teljesítménye döntötte el, hanem az üzemanyagárak befagyasztása (megszokhatjuk, hogy nincs nagy véleménnyel sem a magyarokról, sem a választott vezetőiről)

•                    ő maga – személy szerint – valamennyi kudarcot vallott bal-liberális vezetőnél alkalmasabb lett volna politikai szerepvállalásra a moslék-koalícióban (feltehetően a jobboldaliaknál is alkalmasabbként).

A következtetéseket és tanulságokat azonban nem vonja le. Az általa leminősített baloldali vezetők sorra lemondanak: ez a példa őt nem inspirálja. Bár nyilván megérti azokat is, akik nem tudnak ezek után ebben az országban élni, ő – noha nem magyar állampolgár – mégsem hagyja el az országot, s a mindenhol, mindenkit leköröző ambícióit nem adja fel akkor sem, amikor az égig érő reményei már nagy robajjal összeomlottak és maguk alá temették. Sőt, továbbra is el tudja képzelni magát az egyik legnagyobb, de általa leamortizált – lassan magyarok nélküli – magyar világszervezet élén. Talán nem véletlen, hogy sem a baloldali, sem a jobboldali sajtó nem foglalkozik a nyilatkozatával… kivéve az őt mosdató Pestisrácokat… Az pedig, hogy a hat fős parlamenti jelenlétet elért, korábban politikusok lelövéséről szónokló, zsidózó és cigányozó  Torockai-Tóth pártjának bejutását szintén dicsérendőnek találja a román Patrubani Nicolae, már már meg sem említem.  

Azonban engedtessék meg, hogy egy szép magyar közmondással mi is nyugtázzuk  tovarasul Nicolae Stefan Patrubani  választási értékelőjét: A kutyaugatás nem hallatszik az égig… még akkor sem, ha egy román, a maga módján gyalázza a magyar nemzetet és annak döntését... 

 Stoffán György

From: MVSZ Sajtószolgálat [mailto:sajtoszolgalat@mvsz.hu]
Sent: Thursday, April 7, 2022 11:47 AM
To: sajtoszolgalat@mvsz.hu
Subject: Megállíthatatlanul - MVSZ-üzenet Orbán Viktor negyedik kétharmados kormányzása elé

 

 

Patrubány Miklós, a Magyarok Világszövetségének elnöke az alábbi üzenetet juttatta el sajtószolgálatunkhoz.

 

Magyarország népe bebizonyította, hogy zsigereiben hordozza a rómaiak által törvényesített tapasztalatot: háború idején diktátort választott az ország élére. Mert ez az újabb kétharmad – az eddigi legnagyobb arányú – azt jelenti, hogy Orbán Viktor továbbra is belátása szerint kormányozhatja Magyarországot, akár alkotmányozhat is.

 

Ám túl a szomszédban dúló háborúnak Magyarországra vetített veszélyén, van még két tényező, amely döntő szerepet játszott a választás kimenetelében.

 

Márki-Zay Péter, az egyesült ellenzék miniszterelnök-jelöltje lepkesúlyúnak bizonyult. Sem kellő politikai tudása, sem ereje, sem tapasztalata nem közelítette meg azt a szintet, amelyről eséllyel vívhatta volna meg ezt a viadalt. Megkockáztatom, hogy bárki a koalícióra lépett pártok vezetői közül jobb eredményre juttatta volna az összefogást.

 

Végül, de nem utolsósorban ki kell emelni, hogy a Fidesz egy vérprofi, tökélyre vitt kampányt folytatott a 2019-es önkormányzati választások óta eltelt három évben, különösen az elmúlt három hónapban. A 2022-es országgyűlési választás már akkor eldőlt, amikor a kormánynak volt bátorsága befagyasztani az üzemanyag árakat. Azóta már csak az volt a kérdés, hogy kétharmados lesz-e a Fidesz-KDNP győzelme?

 

A Mi Hazánk felnőtt a parlamenti szerephez és immár betölti a Jobbik által üresen hagyott teret. Dicséret illeti a fiatalok pártját. Toroczkai Lászlóék frakciójának megjelenése után Orbán Viktor kormánya is megszabadul a „szélsőjobbos kormány” bélyegétől.

 

Összegezve, a Magyarok Világszövetsége elismeréssel nyugtázza a kormánypártok teljesítményét. Ez a sorozatban negyedik kétharmados többség azonban immár nem csak lehetőség, hanem felelősség is Orbán Viktor és kormánya számára:

 

Immár nem odázható el Magyarország történeti alkotmánya jogfolytonosságának helyreállítása.

 

Ezt követeli meg mind a magyar, mind az európai jövő, miként az emberi élet is.