Ursula asszonyság Ukrajnában…

 

 

Mélyen felháborított az a látogatás, amelyet Ursula asszonyság tett Ukrajnában. Ha magánemberként látogatta volna meg az ukrán náci-vezért, egyetlen szót sem szólnék, hiszen ez az ő dolga. Ám, egy olyan szervezet, szövetség… unió nevében tett látogatás és nyilatkozatok tömkelege akkor is elítélendő, ha én magam nemmel szavaztam akkor, amikor ebbe a mára minősíthetetlen vezetésű szövetségbe átléptünk, a másik minősíthetetlen kényszerszövetségből. Igaz, ez is kényszerszövetség, hiszen az ezzel kapcsolatos népszavazás egy cirkuszi bohócmutatvánnyal volt egyenlő. A gyermekeinket érintő április harmadikai népszavazás eredményével összevetve, máig nem kellene az Unió tagjának lennünk.

Szó, ami szó, Ursula színészi tehetsége alulmúlta önmagát, amikor a fekete hullazsákok előtt elrettent képet vágott hirtelen, noha már ott állt egy ideje… majd jöttek az oroszokat sújtó fenyegetődzések, újabb és újabb szankciók kilátásba helyezése, minden bizonyíték nélkül állítva, hogy a tömeggyilkosságokat az orosz hadsereg követte el. Egy héttel azelőtt… És ez önmagában is felháborító hullagyalázás, mert a halottakat el kellett volna temetni…

De kik is voltak ezek a megölt emberek? Azok, akik elfogadtak az oroszoktól bármilyen humanitárius segítséget. És azok a katonák, akiket az ukránok foglyul ejtettek, lábon vagy karon lőttek, majd kivégeztek… Ha ehhez hozzávesszük a videót, amelyben egy ukrán népviseletes nő sarlóval vágja el az orosz nyakát, közben pedig trágárkodva fenyeget mindenkit… vagy megnézzük az ukrán sereg horogkeresztes zászlók alatti csoportképeit, esetleg azt a média által elhallgatott tényt, hogy a Kárpátalján is elkezdődött a népirtás házért, traktorért, bármiért, amit a fasiszta diktátor rendeletének megfelelően kiosztott fegyverekkel követnek el, akkor nem tudok ukránpárti lenni ebben a drámai helyzetben.

Ursula viszont mindezt bizonyára tudja, mégis ott pózolt a diktátorral, fenyegetődzött és az Unió nevében nyilatkozott. Hát ezt ne! Mert nem hiszem, hogy magyar honfitársaim Ursulával egyetértenének, ahogy én sem értek egyet vele!

Tudjuk, látjuk, hogy a háború eszement és tragikus dolog, de a fasizmus még drámaibb és még eszementebb. A fasizmust, bárki is tartja magáénak, meg kell szüntetni, bármilyen áron. Ha háborúval, akkor háborúval. Sokáig nem hittem el, hogy az Unió a nemzetközi fasizmus támogatójává alacsonyodik, de most látni kell, hogy ez megtörtént. Az emberi élet, a jog, a nemzetközi jog, az államok szuverenitása ma már nem szempont, nem érték, ahogy a keresztény értékrend sem az ebben a gyalázatos konglomerátumban.

A világ mai vezetői olyan mély erkölcsi válságban vannak, amelyet normális ésszel, érvekkel és tárgyalásokkal nem lehet megváltoztatni. Ennek oka pedig, a keresztényi elvektől, az emberiesség alapkövetelményeitől, a jog tiszteletétől való teljes elszakadás. A szeretet helyét átvette a gyűlölködés, az Isten helyét átvette a kapitalista pénzimádat, az erkölcs helyét pedig átvette az a döbbenetes erkölcstelenség, amelyet néhány éve még büntettek, de amely mára normálisnak számít ebben a végzetes világban.

Tudjuk, hogy Ursulának is dirigálnak, de ha én nem akarok parancsra ölni, akkor nem ölök parancsra akkor sem, ha ez az én életemet veszélyezteti. Mert a keresztény embernek ígérete van arra, hogy nagyobb jutalmat kap, ha életét adja barátaiért… A politika persze, nem hit kérdése… de mégis az! Hiszen látjuk, hogy hová vezet az Isten ellen folytatott háború, ami önmagában vesztésre ítéltetett.  

A hazug világ, hazug érdekeinek áldozatává válik lassan a földkerekség. Egy olyan szellemiség áldozatává, amellyel normális ember nem érthet egyet semmilyen indok és érv alapján. A civil lakosság legyilkolására nincs magyarázat! Ukrajnában pedig, több esetben ez történt.

És amikor majd kiderül, hogy kik, hogyan és miért hazudtak, kik, hogyan és miért vezették félre a hiszékeny és gondolkodásra képtelen plebszet, akkor már késő lesz... vagy talán, az isteni Gondviselés megsegíti a világot és bíróság elé áll a mai Uniós vezetés, amely egy beteges, gyűlölködő világhatalomnak oda akarta dobni a kereszténységet, Európát, annak értékeit, és minden népet, társadalmat… egy új világrend érdekében, amely világrend elpusztította volna őket is. Hiszen, az árulókat és a végrehajtókat, rendszerint a megbízó megsemmisíti… mert túl sokat tudnak. És Ursula is sokat tud…

Az a bűn, amelyet az ukrán állam – immár számos bizonyíték alapján – elkövetett saját polgárai ellen, nem évül el sohasem, ahogy az Unió vezetésének bűnpártolása, bűnsegédlete sem évülhet el, mert az is emberiség ellenes bűncselekmény. És ha Európa népei végre ráeszmélnek, hogy miért fáznak, miért nincs élelem az évtizedekig tartó jólét után, és visszatérnek ahhoz a szemlélethez és hithez, amely őseiket megtartotta, úgy van remény. És Európa egyes népei végre ébredeznek!

https://oroszhirek.hu/2022/04/10/video-sarloval-vagja-el-egy-ferfi-torkat-az-ukran-nepviseletbe-oltozott-no/

Stoffán György

Az Európai Unió aljas háborúja a magyar nemzet ellen, a választás után… - az okokról

  

Miért nem tudják elfogadni Nyugaton a magyar választási eredményeket? Miért akarják Magyarországot büntetni azért, mert a nemzet a saját érdekeinek megfelelően, bölcsen döntött? Miért gondolták azt az EU-ban és Amerikában, hogy magyarországi civil megbízottaik hazudozása alapján Magyarországot is bekebelezheti az a beteges és emberiségellenes szellemiség, amely a fél világot, de különösképpen Európát, napjainkban is emészti? Miért hitte az Unió, hogy a gyilkos kommunisták utódaival célt érhetnek hazánkban?

A válasz egyszerű lenne, ha csak annyit mondanánk, hogy: mert nem értik. Az azonban, hogy miért nem értik, egy másik kérdés, amelyre bővebben kell válaszolni.

Európa és a háttérhatalom ugyanis a népet, az embert, a saját társadalmait nem annak megfelelően „kezeli”, mint amit hirdet. A demokráciafelfogásuk és az értékrendjük egészen más, mint a mi demokráciafelfogásunk, és a mi értékrendünk. Mi magyarok ugyanis nem azt a demokráciát tartjuk demokráciának, amelyet ők hirdetnek annak, hanem egy ősi közösségi értékrendben, egy ősi közösségi felfogást tartunk magunkénak, amely – ha olykor nem is látszik –, mégis ott van minden magyar lelkében. Ez a közösségi lélek maga a kereszténység, az Isten-hit, az önvédelmi rendszer, és a bajban való összetartozás lelki kényszere. Mint a kampányban mintegy figyelmeztetésként írtam is –

https://stoffangyorgy.blogspot.com/2022/02/nyilt-level-az-ellenzekhez-haborus.html – vannak olyan ügyek, amelyekben a magyar nemzet nem ismer politikai hovatartozást, hanem eggyé válik és közösen dönt saját jövőjéről, saját érdekeiről. Ez történt április harmadikán, és ezt nem érti meg a Nyugat. Mert a magyar nem egy pártról, nem egy emberről döntött, hanem egy értékrend mellett tette le a voksát. A magyar nemzet értékrendje mellett, amelyet dr. Orbán Viktor és pártja képvisel, és ami teljes mértékben eltér a ma Nyugaton divatos és kötelező értékrendtől. A Nyugat számára ma kötelezővé tették a gyűlöletet és az Isten elleni „érték”rendet  kell követnie, mert ilyen, erre is képes, megvehető, irányítható és jellemtelen vezetői vannak Európának. Ezek az európai vezetők a társadalmaikat, a saját népüket semmibevéve, a nép feje fölött hoznak a társadalmat súlyosan érintő, nyomorba taszító határozatokat, szankciókat, és saját népeiket áldozzák fel a pénzvilág érdekében. Olyan háborút próbálnak generálni, amely emberek millióinak életét veheti el, néhány család (a háttérhatalom) gazdasági céljait szolgálva. Ez súlyos háborús bűncselekmény, amelyért már ítélkezhetne is egy arra hivatott bíráság… Ilyen bíróság viszont nincs a földkerekségen… Ezekre a vezetőkre más, irgalmatlan ítélet vár.

A mai európai értékrenddel szemben, a magyarság értékrendje az ősi magyar és keresztény gyökerű értékrend, amely a nemzeti érdekeket, a szeretetet, az alázatot, és az önvédelmet egyesíti, másokat nem sértve, de lehetőségeinkhez mérten megtorolva azt, ha bárki ellenünk támad. Ez a mi ősi „demokrácia” felfogásunknak is az alapja, ami nem egyezik az 1789. óta romboló demokráciafelfogásokkal.

A negyedszer, kétharmaddal újraválasztott magyar országvezetés pedig, nem alárendeltként, termelőerőként, termelőeszközként, beosztottként kezeli a neki bizalmat szavazó nemzetet, hanem egyenlő partnerként. A legalapvetőbb kérdésekben is kikéri a nemzet véleményét és ennek megfelelően hoz döntéseket. Olyan társadalmi egyetértés ez, mint amilyen magyarság legősibb korszakában lehetett, amikor a törzsi közösség döntött a nép további sorsáról, feladatairól és önvédelméről. A mi demokráciafelfogásunk ősisége évezredekben számolható, emberséges és az egyistenhitre épül.  

A közösség ereje pedig, azokon az erkölcsi törvényeken nyugszik, amelyek a magyarság létezése óta változatlanok, és amelyek megegyeznek a később megismert és a magyarság által felvett kereszténység erkölcsi követelményeivel.

A magyar nemzet tehát, nem pártra és nem személyre szavazott, amikor megválasztotta az állandóságot, békét és biztonságot nyújtó politikai erőt, hanem sokévezredes, saját értékrendjére adta a voksát, egy háborúval fenyegető, Isten ellen hadat viselő, ostoba és gyűlölködő korban, egy olyan, gazdaságilag, erkölcsileg és szellemileg elfajzott közösség tagjaként – egyedüliként ragaszkodva e közösség egykori valódi értékeihez, keresztény gyökeréhez –, amely közösség mindenét – múltját és jövőjét is odadobta a gyűlölet és a halál sátáni logikájára épülő „kultúrát” parancsoló háttérhatalom lába elé.

Amikor pedig, a saját értékrendjének megfelelően választott a magyar nemzet 2022. április 3-án, akkor az istenhit és az ősi magyar logika és értékrend mellett voksolt. A választás végeredménye feltételezi – vagy inkább ismét bizonyítja –, hogy a Szent István-i felajánlás él, létezik és segíti a magyar nemzetet! Mert abban a korban, amelyben élünk, isteni segítség nélkül lehetetlenség lett volna ilyen elsöprő mértékű, Európát is felrázó bölcs döntést hoznunk.

Hogyan tovább?

Minden erőnket megkívánó, hatalmas és egységet követelő munka vár ránk itt, a Kárpát-hazában, mert nem csak a magyar nemzet egységét kell tovább erősítenünk a magyarság céljainak és megmaradásunknak az érdekében, hanem Európa jövőjéért is felelősek vagyunk. A mi ősi értékrendünk, hitünk és ősi „demokrácia”felfogásunk, azaz, a közösség mindenek feletti felsőbbségébe vetett hit, amely szerint királyaink is uralkodtak, ezt követeli…

…és ne felejtsünk el hálát adni Istennek azért, hogy a választási győzelemmel újabb lehetőségünk nyílt a megmaradásra, a munkára, a fejlődésre és a teljes lelki megújulásra…  

Stoffán György

Köszönet Gyuri bácsinak is a kétharmadért!!!!!

fotó: szeretlekmagyarország .hu

Kétségtelen, hogy az újabb kétharmadért mindnyájan megdolgoztunk: a magyar társadalom minden nemzetben és kereszténységben gondolkodó tagja, a hasonlóképpen gondolkodó politikusok, a nemzeti média munkatársai… mindenki!

Azonban, nem feledkezhetünk meg a hatpárti kommunista-fasiszta csőcselék miniszterelnökjelöltjéről, aki – bár szándéka ellenére, de – a mi emberünk volt ebben a küzdelemben. Kiválóan beépült a nemzeti ellenség soraiba, és miniszterelnök-jelöltként remek munkát végzett. Ha nem Petike, hanem egy tehén kinézetű, csúnya, bolgár néni kerül ebbe a pozícióba, akkor nehezebb dolgunk lett volna.  Így azonban, a mindenkit porig alázó, sértegető beépített emberünk úgy söpörte le az asztalról a balliberális ellenzék álmait, mint a kocsmában a részeg, az utolsó feles után, az asztalra borulva a poharakat.

A hazai balosok, korábbi parlamenti viselkedésük és emberünk országjárása eredményeként, akár a Guinness-rekordok könyvébe is bekerülhetnének, hiszen, talán a világon nem volt még egy olyan aljas, lélektelen, hazudozó választási kampány, amelyet az „öszödi bölcs” vezényletével játszott el ez a kissé falch cirkuszi zenekar. Beépített emberünk, hazudozós Peti azonban állta a sarat. Amolyan karikatúrája lett az 1919. óta, a hazai politikában jelenlévő hazaáruló, gyilkoskedvű bolsevikoknak, és a CIA ügynököknek… vegyítve egy kis Freiherr von Münchhausennel, Bolond Istókkal és Háry Jánossal.

Mit nekünk az ellenség, ha van egy emberünk közöttük, aki teljes gőzzel nekünk dolgozik. És ő bizony dolgozott, akárcsak hülyeferi a korábbi választások előtt. Egyik nap mondta, másnap lehazudta, saját híveit is a lehető legprimitívebb, proli módon sértegette, és összességében sokkal nagyobb eredményt ért el ezzel a magatartással, mint a főnöke, aki a végén már csak bólogatott, mint hátsó szélvédő előtt ülő delíriumos, rugósnyakú kutyus.

A mi emberünk beleélte magát a miniszterelnöki szerepbe, mint Zelenszkij haverja, akivel már a magyar vérre megegyezést is kötött, de többek között emiatt is akkorát bukott, mint amilyet az ukrán bohóc tárgyalópartnere fog hamarosan. Petike csókos kommunista és fasiszta barátai, politikai játszótársai, és a többi, korábban őt istenítő ócska politikai niemandok, látva a rettenetes bukást, amit választott próbaminiszterelnökük okozott nekik is, a „harag napján” már nem álltak mögötte… Az olvadt műjégpályán, néhány szétdobált „tüntitábla” között volt kénytelen külsős megbízottunk – gyerekeivel a háta mögött –, elmondani a legpocsékabb, legprimitív politikusi beszédet… Akárcsak Szamueli Tibor Győrben. Sajnos, korábbi, a bukás esetére tett ígéretét megszegte…  de nem is baj. Nagyobb büntetés neki élni…

A többi rettenetpárt hallgatagon, fejét lehajtva távozott a pástról. A külföldi apanázs a rossz teljesítés miatt megszűnik, de marad a Parlamentbe bejutottaknak a havi kétmillió. A hat plusz egy ellenzéki pártocska begyűjtött magának összesen ötvenhét helyet az ország kupolája alatt. És elmaradt a forradalomcsinálás is. Megszűntek a börtönös, számonkéréses fenyegetődzések, és csak néhány teljesen elvakult fogyatékos próbált pár erőtlen mocskolódást visszakiabálni még a választás után a népnek, a régi-új kormánynak – menekülés közben.

 

Buda is elesett! Vajon miért is?

Sokan csodálkozva vették tudomásul, hogy Buda is beállt a leninista-liberális hazaáruló budapesti választók sorába. Innen-onnan hallom, hogy már a Rózsadomb is, a XI. a XII. és az I. kerület is vörössé és liberálissá változott. Igen! Mert sajnos ezeknek a kerületeknek az őslakossága kiöregedett, meghalt, és a proli újgazdagok, a buta sznobok, a régi kommunisták, az egykori ÁVH-sok és azok leszármazottjai szállták meg az egykor békés, nemzeti-keresztény, sokhelyütt, egykor sváb őslakossággal bíró városrészt. Meg kell említeni Újbuda leépülését, miszerint korábbi, jobboldali városvezetése ott hibázott hatalmasat, hogy a legalapvetőbb polgári kéréseknek sem tett eleget (pl.; utca-, és városrésznév-visszaállítások), így az égiek sem voltak kegyesek hozzájuk. Másodszor esett el a Szent Imre Városrész, a Nagyboldogasszony útja, a Szent Imre herceg út, és ezzel egész Kelenföld…

***

1945. óta divat Pasaréten, a Hegyvidéken, a Rózsadombon és a Várban lakni… és ez a folyamat most beteljesedett. A régi budai polgárok – mint magam is –, valamint a pesti keresztény értelmiség vidékre menekült, a kunbélai szellemiség elhatalmasodása elől. Jó volna ezért, ha Magyarország régi fővárosa, Székesfehérvár, visszakaphatná ősi státuszát. Buda és Pest pedig, maradjon a vörös, liberális, újgazdag milliárdos, maffiózó, proli és sznob lakosság főhadiszállása… elrettentő példaként.

***

Summa summarum: Köszönetet kell mondani a győzelemért mecenatúrának, így – mint azt Miniszterelnök úr is említette –, Gyuri bácsinak, mert olyanokat pénzelt másfél évtizedig a magyarság ellen, akik gondolkodni képtelenek, akiknek pónemjétől is hidegrázást kap az a keresztény magyar, aki túl van a negyvenen, hiszen amihez ezek nyúltak és nyúlnak, abból csak romhalmaz és nemzetárulás lesz. Köszönet az öregedő, és ezért lecserélésre érett bolgár kommunista-kapitalista-sztálinista politikusasszonynak és mindazoknak – akár újhülyék, akár régiek –, akik Brüsszelben hazánk ellen olyan hangosan ordítoztak, hogy ez az ordítozás elhallatszott Magyarországra, a hazáját szerető nemzet fülébe. Köszönet a hülyeferinek, köszönet a megtért fasisztának, Jákobnak és az idő közben hazugságon ért, diplomamentes óvónőnek, hogy bárdolatlan és primitív stílusukkal az urnához segítették még a nyomorék és beteg jobboldali választót is. Köszönet a Márki-Zay által képviselt, egyesített leninista-hitlerista-liberális hatpárti cirkuszosoknak – fasisztáknak, kommunistáknak egyaránt –, akik minden fellépésüket, és cirkuszi számaikat hihetetlen precízséggel úgy dolgozták ki, hogy azok egytől-egyig, április harmadikai, hatalmas győzelmünket szolgálják…  

Igen, hálás vagyok tehát az ellenzéknek, mert ez a nyomorúságos, szánalmas és primitív, gyűlölködő és vádaskodó magatartás, sikerre vitte a nemzeti oldal működése  folyamatosságának lehetőségét, és egyben lehetőség ez arra is, hogy folytassuk a tizenkét éve elkezdett munkát, az országépítést, a negyvenéves kommunista rombolás szellemi, lelki és fizikai törmelékének végleges eltakarítását, felszámolását.

Munkánk van bőven, ezért számítunk 2026-ban is, erre a gyűlölködő, vádaskodó és velejéig magyarellenes, és a normális emberek számára teljességgel elfogadhatatlan szellemiségű támogatásukra!

Stoffán György   

"Gott erhalte, Gott beschütze"... - Das Begräbnis von Königin Zita fand am 1. April in Wien statt.

Ein aufschlussreicher Essay von György Stoffán, der vor 33 Jahren, am 1. April 1989, persönlich an der Beerdigung der letzten ungarischen Königin teilnahm.

***

Bei habsburgischen Begräbnissen und Hochzeiten war das Palais Pallavicini traditionell der Empfangsort für den ungarischen und siebenbürgischen Adel. Auch bei dieser Gelegenheit versammelten wir uns im Palast der Pallavicini, zu einer vom alten Markgrafen Karl festgelegten Zeit. Er hatte den ungarischen Adel zu diesem traurigen Anlass eingeladen und koordinierte ihn gemäß der Tradition. Hier freundeten wir uns mit dem gutmütigen Grafen János Péter Széchenyi an, der ein hervorragender Kenner der Geschichte und ein entschiedener Verfechter der Tradition war, und hier lernte ich Graf Antal Széchenyi, Graf Ádám Batthyány, Graf Zsolt Makra kennen... und die Liste der Eingeladenen ließe sich beliebig fortsetzen. Vor der Beerdigung wurden die Weinflaschen schnell geleert, und die Stimmung in der High Society verbesserte sich. Witze, Anekdoten, alte Militär- und andere Geschichten, die manchmal in Gelächter ausarteten, erweckten den Anschein, als würde sich der ungarische Adel zumindest auf den Karnevalsumzug vorbereiten. Aber...

Die Geschichte hat sich nicht selbst belogen. Als wir in militärischer Ordnung die Stufen des Palastes zum Stephansdom hinabstiegen, fragte ich Johannes Peter, wie es möglich sei, dass der gesamte ungarische Hochadel hier sei, wir würden zu einer Beerdigung gehen, aber alle seien so gut gelaunt, als würden wir wenigstens zu einer Hochzeit gehen. "Hat dein Vater es dir nicht gesagt? Ein ungarischer Adliger nimmt an der Beerdigung der Frau des ungarischen Monarchen teil. Aber ein ungarischer Adeliger geht nicht nüchtern zu einem habsburgischen Begräbnis."

Nun, das war schon seltsam, aber so ist die Geschichte, dachte ich, als wir langsam den Dom erreichten, wo Erzherzog Georg diese edle Gruppe ungarischer Adliger am Seiteneingang empfing und ein Direktor die große Gesellschaft zu den Bänken des schummrigen Seitenschiffs des Stephansdoms führte, von wo aus ganz sicher niemand den Altar, die Beerdigung oder den Erzbischof bei der Messe sehen würde. Dies wurde der Platz des ungarischen Adels bei der königlichen Beerdigung. Doch zwecklos. So ist mal die Geschichte.

Die Traditionen der Geschichte blieben jedoch weiterhin in den Händen des Adels und der Habsburger: - Am Ende der Messe, als die ungarische Hymne in einem sehr schwungvollen, akkordischen Rhythmus auf der Orgel gespielt wurde, salutierte der ungarische Adel mit Schwertern und Graf Zsolt Makra - wegen seiner Gürtelrose - mit einem Streitkolben... Beim "Gott erhalte" glitten die Schwerter schlaff in ihre Scheiden zurück, und mein Bruder Zsolt senkte den Streitkolben. Denn so ist die Geschichte.

Der ungarische Adel, der mit einer großen Fahne aus Dóm herausmarschierte, nahm die ihm zugewiesenen Plätze ein und schritt, weit genug von der Kutsche mit dem Sarg entfernt, langsam und anmutig auf die Kapuzinergruft zu. Natürlich ging der Zug nicht geradeaus, sondern den Graben entlang, dann den Kohlmarkt, und von dort zum Josefsplatz... wo - weil der ungarische Erzherzog Karl Pallavicini während des Zuges erfuhr, dass die Ungarn nicht zum Empfang im Hilton nach dem Begräbnis eingeladen waren - das ungarische "Edelkorps" zu den Toren des Pallavicini-Palastes zog. Wenn Kronprinz Otto die Ungarn nicht zum Empfang nach der Beerdigung im Hilton einlud, begleiteten die Ungarn auch nicht die Prozession zur Gruft...

Die Könige und Gouverneure der östlichen Länder erhielten einen Ehrenplatz im Dom und eine Einladung ins Hilton... während die Ungarn im Seitenschiff und ohne Hilton-Empfang zurückgelassen wurden... Denn das ist die altbewährte Geschichte...

TV3 schlich sich auch durch die Tore des Pallavicini-Palastes und filmte ein kurzes Interview mit den ungarischen Adeligen... Dieses wurde natürlich nie auf Kanal 3 ausgestrahlt, und der ungarische Adel verpasste alle Fotos und Filme vom Begräbnis der Königin.

Bei der Trauermesse am nächsten Tag in der Krönungskirche in der Budaer Burg saßen trotz des traditionellen Wiener Klingenwechsels immer noch die treuen, aber kompromisslosen ungarischen Adeligen im Altarraum... und das Volk begrüßte Erzherzog Otto, der nach der Messe die Kirche verließ, mit den Rufen "Es lebe der König"... der diesmal nur die Ungarn ins Budaer Schloss Hilton einlud... Denn... es waren keine anderen Nationen bei dieser Trauermesse...

Autor: György Stoffán

Fotos von Tamás Szigeti - Magyar Nemzet

Übersetzung ins Deutsche von Dr. Gábor T. Túri

"Gott erhalte, Gott beschütze"... - 1989. április 1-jén Bécsben volt Zita királyné temetése

 

A Habsburg-temetések és esküvők idején a hagyomány szerint a Pallavicini-palota fogadta a szertatásokra érkező magyarországi és erdélyi nemességet.  Ez alkalommal is a Pallavicini-palotában gyülekeztünk, az öreg Károly őrgróf által megadott időpontban. Ő hívta meg eme gyászos alkalomra is és koordinálta a magyar nemességet és főnemességet a hagyományokhoz híven. Itt kötöttünk barátságot a jó humorú, és a történelmet kiválóan ismerő, valamint a tradíciókat is mereven megtartó Gróf Széchenyi János Péterrel, itt ismertem meg Széchenyi Antal Grófot, Gróf Batthyány Ádámot, Gróf Makra Zsoltot… és hosszan sorolhatnám a meghívottakat. A temetés előtt gyorsan kiürültek a borosüvegek, s egyre jobb kedélyű lett a főrangú társaság. Viccek, anekdoták, régi katonai és egyéb történetek olykor hahotázásba torkolló előadása olyanná tette az összejövetelt, mintha legalábbis a farsangi felvonulásra készülne a magyar főnemesség. Pedig hát…

A történelem nem hazudtolta meg magát. Amint a palota lépcsőjén lépkedtünk lefelé, hogy katonás rendben a Stephansdomhoz menjünk, megkérdeztem János Pétert, hogy miként lehetséges az, miszerint itt van az egész magyar főrend, temetésre indulunk, de mindenkinek olyan rózsás hangulata van, mintha legalábbis esküvőre mennénk? A cinkos mosolyú idős Gróf Széchenyi így válaszolt: – „Hát apád nem mondta? Egy magyar nemesnek kutyakötelessége a magyar uralkodó hitvesének a temetésén megjelenni. De magyar nemes nem megy józanul Habsburg-temetésre.”

Nos, a dolgot furcsálltam, de ilyen a történelem – gondoltam, miközben elértünk lassan a Dómhoz, ahol György főherceg az oldalbejáratnál fogadta a magyar nemesség eme délceg alakulatát, s egy rendező elvezette a népes kompániát a Stephansdom félhomályos oldalhajójának padsoraiba, ahonnan egészen bizonyos volt, hogy sem az oltárt, sem a ravatalt, sem pedig misét celebráló érseket nem fogja látni senki. Ez lett a magyar nemesség helye a királyi temetésen. Hiába. Ilyen a történelem.

Azonban, a história tradícióiból még maradt a nemesség és a Habsburgok tarsolyában: – a mise végén, amikor igen pattogós csárdás ritmusban felhangzott az orgonán a magyar himnusz, a magyar főnemesség karddal, Gróf Makra Zsolt pedig – övsömöre miatt – buzogánnyal tisztelgett… A „Gott erhalte” alatt a kardok petyhüdten csúsztak vissza a hüvelyükbe, a buzogányt pedig Zsolt bátyám immár leeresztve. Mert, ilyen a történelem.

A Dómból nagy zászlóval kivonuló magyar főnemesség beállt kijelölt helyére, s a koporsót szállító hintótól elég távol, lassan, méltóságteljesen lépdelt a Kapuzinergruft felé. Persze a menet nem egyenesen, hanem a Grabenen, majd a Kohlmarkton végig, onnan pedig be a Josefsplatz felé… ahol – mert Őrgróf Pallavicini Károly menet közben értesült arról, hogy a magyarok nem hivatalosak a Hilton-béli, temetés után tartandó fogadásra -, a magyar “nemesi alakulat” a Pallavicini palota kapuja felé vette az útját. Ha Ottó trónörökös nem hívta meg a magyarokat a temetés utáni fogadásra a Hiltonba, a magyarok sem kísérték el a menetet a Gruftig…

A keleti országok királyai és kormányzói előkelő helyet foglaltak el a Dómban, s meghívást kaptak a Hiltonba is… míg a magyarok az oldalhajóban és Hilton-béli fogadás nélkül maradtak… Mert ez a történelem…

A TV3 is belibbent a Pallavicini-palota kapuján, s rövid interjút készített az ott lévő magyar főnemesekkel és nemesekkel… Ez természetesen, soha nem került adásba a hármas csatornán, s a magyar főnemesség minden, a királyné temetéséről készült fotóról és filmről lemaradt.

A Budavári Koronázó Templomban mondott másnapi gyászmisén, a hagyományos bécsi pengeváltás ellenére is ott ültek a hűséges, de nem megalkuvó magyar nemesek a szentélyben… a nép pedig „Éljen a Király” kiáltással fogadta a mise után, a templomból távozó Ottó főherceget… aki ez alkalommal csak a magyarokat hívta meg a budavári Hiltonba… Mert hát… más náció nem is volt ezen a gyászmisén… 

Stoffán György

fotók: Szigeti Tamás - Magyar Nemzet

 

Stoffán György: Miért a Fideszt választom április 3-án?

 

Előszőr is tisztázni kell valamit. Április harmadikán nem szavazunk, hanem VÁLASZTUNK. Két lehetőségünk van: A magát baloldalinak és liberálisnak nevező, hazaáruló ellenzék vagy a nemzeti keresztény, a társadalom pártáján álló Fidesz.

Az ellenzék, mint azt botcsinálta miniszterelnök-jelöltjük is elmondta, bolsevikokból, liberálisokból és fasisztákból áll. Ez a három eszmeiség azonban a történelem során bebizonyította, hogy nem a nemzet és a haza szolgálatában áll, hanem egy nemzetidegen, keresztényietlen és gyűlölködő eszme szolgálója, amely eszme mindenkit ellenségének és kiirtandónak tart, aki nem vele ért egyet. Most, a választási kampány idején és előtte, a parlamenti ülések alatt is bizonyította ez a s három, kéz a kézben járó szellemiség, hogy messze állnak az egykori európai szalonképességtől, a normális emberi magatartásoktól, a politikusi alázattól, a nép szolgálatától. Számukra csak hatalom-, és pénzszerzési lehetőség, ha bekerülnek a Parlament falai közé, s elfoglalhatnak olyan bársonyszéket, amely, mint a mesebeli varázspálca, ontja a pénzt a számukra. Már a kampány alatt is sötét jövőt vázoltak fel, így semmi pozitív változást nem ígér az általuk, önmaguknak remélt győzelem. Háborúba akarják sodorni az országot, ami gyermekeink és unokáink halálát okozná. A Don-kanyar rémisztő emléke sejlik föl, amikor idegen pénzügyi érdekek mentén, fiatal magyar életeket, magyar vért akarnak bársonyszékeikből odalökni egy bűnöző vezetésű ország háborújába, gyilkosok és szadisták, drogfüggő oligarchák és keresztényellenes vadállatok védelmében. Számukra az emberi élet semmit nem számít, mint azt megtapasztalhattuk Cohen Béla, Szamueli Tibor – 1919., Rosenfeld Mátyás, Kádár János – 1945.-1990. és Gyurcsány Ferenc –2006., regnálása idején. Tehát, ha utálnám a Fideszt és Orbán Viktort, akkor sem szavaznék egy, a Teremtés logikája, és az emberi lét normalitása ellen harcolókra. Pártfüggetlenül.

Miért nem említem a Mi Hazánkat, mint lehetőséget?

Említeném, ha a Mi Hazánk e választási kampány idején tisztességesen viselkedett volna. Mit értek ezen? Azt, hogy a nemzeti egység ellen generálnak érzelmeket, ugyanazokkal a hazugságokkal, amelyek a fent említettek forgatókönyvében szerepelnek. Egy háborús helyzetben a baloldalnak nevezettek mellé állni és ebben a szellemiségben egy liberális lapnak nyilatkozni, olyan erkölcsi értékvesztés, amely után nem kell kommentár.  Tóth (Toroczkai) pedig ezt tette. Tehát, arra a szintre süllyedt a bevallott Fideszellenességével, amely szinten a fent említettek állnak. Kizárt tehát, hogy tisztességes magyar ember, egy, a baloldal választási győzelmét remélő és annak örvendő pártra szavazzon a nemzeti egység helyett.

Miért csak a Fidesz?

Nem vagyok mindennel elégedett, amit a Fidesz tett és tesz. Hibák, sőt bűnök is nyomasztanak, de ezek társadalompolitikai, személyi, eszmei bajaim a Fideszt illetően. Nem érintik az ország jövőjét, és azt a bizalmat, amelyet érzek dr. Orbán Viktort és prof. dr. Kásler Miklóst illetően. Ugyanis e két emberben jelenik meg az a szellemiség, az a jövőkép, amely biztonságérzetet ad. Ennek a két embernek a szellemisége garancia arra, hogy Magyarország bármilyen világpolitikai helyzet alakul is a jövőben, a magyar nemzet megmarad, fejlődik és erősödik.

Orbán Viktor miniszterelnökként zseniális politikus, aki mindenek felett a magyarság megmaradását és biztonságos jövőjét építi olykor a pengeélen, és olyan politikussá nőtte ki magát, aki előtt – ha fog csikorgatva is –, de meghajolnak a világkormányt és egyesült Európát álmodó ostoba és öngyilkos európai politikusok. És ez a méltóság, ez a nemzetközi megbecsültség, ez a tudás és előrelátás a garancia minden magyar számára.

Kásler professzor úr személye más aspektusból nélkülözhetetlen a magyar jövő szempontjából. Ő a magyar keresztény múlt és jelen logikája alapján dolgozik, emberséggel és megkérdőjelezhetetlen keresztényi elhivatottsággal. A magyarságkutatás, az Isten-hitbéli bástyaépítés ma nem pártkérdés. Ahogy a választás sem az.

Azért választom tehát a Fideszt, mint pártot, mert nincs a szavazólapon dr. Orbán Viktor és professzor dr. Kásler Miklós neve. Ma pártokat jelölünk meg szellemiség, eszmei irányultság és személyek nevei nélkül, ami a demokráciának nevezett valamiben kissé igazságtalan és pártelköteleződésre enged következtetni.

Ha viszont, felülemelkedünk a pártszimpátia alantas szellemiségén és a nemzet ügyét, a nemzet, a fiatalok és a haza érdekeit tekintjük, akkor felül tudunk emelkedni az emberi létünkből fakadó irigységen, kapzsiágon, gyűlölködésen, és a családunkat, gyermekeink lehetőségeit és életét garantáló pártra adjuk voksunkat.

Engem nem érdekel a jobbról és balról jövő és az emberi – imént említett – rossz tulajdonságokra építő politizálás, nem érdekel ki, mit és hogyan lopott, vagy miből gazdagodott meg, ki milyen eredményeket vindikál magának a kampány idején, s ki, hogyan, honnan és miből szerezte a pénz a kampányára… Engem a hazám, a családom, a hitem szabadsága és biztonsága érdekel.

És mert nincs két név – Orbán Viktor és Kásler Miklós – a választási íven, így a fentiek szerint és alapján a Fideszt választom. A béke, a biztonság, a megmaradás, a vallásszabadság és a gyarapodás egyetlen, ma választható lehetőségét… És ezt javaslom azoknak is, akik leragadtak a pártoskodás mindent felőrlő szellemiségénél. Emelkedjünk felül a pártok hazug ígéretein, és gondolkodjunk el a lassan idehallható ágyúdörgés közepette a ránk váró jövőn… Csak egy X-en múlik az élet, egy X-en múlik a biztonságos jövő, és négy X-en gyermekeink erkölcsi, szexuális tisztasága…

Ezért választom a Fideszt… Kérem, tegyen így Ön is!

Az élet ára Ukrajnában, az ukrán határon: 5000 euró

Képünk illusztráció (forrás: internet)

Amikor elindultam a határhoz, Budapesten keresztülhajtva számos, vadul közlekedő, sokmilliós autót láttam, mint eddig még soha. Ukrán rendszámmal. Akkor még nem értettem… Hazafelé már minden világos, drámai és elgondolkodtató volt. Megint politikai kényszerpályán vagyunk, megint a kommunista-fasizmus oldalára kerültünk, mert egy olyan szövetség tagjai vagyunk, amely szövetségben már nincs jog, nincs emberiesség, igazság és tisztesség. Ismét egyetlen nemzetet gyűlöl Európa, és ismét a hazudozás és a halál kultúrája uralkodik a világban.

Kíváncsian indultam a határátkelőhöz, de ha tudom, hogy milyen információk várnak ott rám, nem mentem volna...

Az iskola, amelyben most nem tanítanak, hanem menekültszállásként működik, zsúfolásig megtelt. A tornaterem telis-tele adományokkal. A magyar személyzet (az egyik szeretetszolgálat) önkéntesei szeretettel fogadják a menekülteket. A kormány orvosi ellátásban, pszichológusi segítségben, étel, ital kiosztásában részesíti őket.

Kisírt szemű asszonyok, reménytelenséget tükröző tekintetek, síró gyermekek, távolba merengő felnőttek között járok. Asszonyok és gyermekek sokasága… akik mindenüket otthagyva az életükért menekültek el egy őrölt országból, ahol saját állampolgáraik élete semmit nem számít, ahol emberek ezreit mészárolták le… és nem csak a háború alatt, hanem előtte is éveken keresztül. Tolmáccsal kezdek beszélgetni egy asszonnyal.

–        Mariupolból jöttem a két gyermekemmel. Temetőn, erdőn keresztül szöktünk ki a városból éjszaka, mert a katonák fegyvert fognak azokra, akik el akarják hagyni a várost. Mindössze annyit engednek meg, hogy a légiriadó alatt lemehettünk az óvóhelyre, de utána visszaparancsolnak a lakásokba. Ellátás nincs, és az oroszok által biztosított humanitárius folyosót sem nyitották meg, illetve kijárási tilalmat hirdetett az ukrán állam. Fegyverrel hajtották vissza azokat, aki megpróbáltak kijutni a városból… Ukrán létemre az ukrán állam foglya voltam. Ezért menekültünk el onnan. Rettenetes út volt… – zokog fel az asszony, és magához szorítja a két gyermeket…

Azt már meg sem kérdeztem, hogy hol a férje, hogyan jutott el a magyar határig… Egy másik asszony is egy kisgyermeket tart az ölében. Odalépek és megszólítom… Ömlik belőle a szó, a tolmács alig tud lépést tartani vele.

–        Én is ebből a kísértetvárosból érkeztem. A férjem magas beosztású ukrán köztisztviselő, volt utazási engedélye, így kijutottunk a városból. Elhozott Munkácsra, de onnan vissza kellett mennie. Való igaz, hogy az ukrán katonaság az ukrán lakosságot túszként tartja fogva. Útközben is lőttek ránk… az ukránok! Amíg az oroszoknak parancsban van, hogy civilekre nem lőhetnek, addig az ukrán kormány a saját polgáraira lövet… Borzalom ez uram. El sem tudják képzelni mi folyik ott. Imádkoztunk, hogy az oroszok mielőbb szabadítsák fel a várost, de ők is azért haladnak olyan lassan, mert meg akarják kímélni a lakosságot. Nem tudom mi lesz még ebből a háborúból, de az ukrán kormány szadista és elmebeteg, ez biztos. Nem hiszem, hogy a németek a második világháborúban így bántak a saját polgáraikkal. Ezek rosszabbak a náciknál. Lehet, hogy már a férjem sem él… – és ez a nő is elsírja magát…

Egy éppen beérkező autóbuszról emberek szállnak le. Egy fiatal lány véresen, sárosan, kisírt szemmel, csomagját maga után húzva indul az épület felé. Többen odasietnek hozzá, és kérdezik magyarul, mi történt vele. Nem érti. Ukrán. A tolmács is odaér… a lány nem akar beszélni. Majd később, az orvosnak és a pszichológusnak, könnyek között kifakad: – Megerőszakoltak. Fegyveres ukránok voltak… A sajátjaink… érti mi történik ott?

–        Már csak a nők és a gyerekek jöhetnek át. A férfiaknak 5000 eurót kell fizetniük, ha nem akarnak ezért a szemét kormányért meghalni. Itt nem Ukrajnáról van szó. Ez egy politikai játszma. – csapódik mellém egy ukrán asszony. – Akiket itt lát, azok mind Zelenszkijnek és a maffiájának az áldozatai. Világháborút akarnak, mert ez az USA akarata… Az oroszok a saját népüket, és ma már az ukrán népet is védik, mert ezek állatok uram… állatok! De itt is van valami nagyon furcsa dolog. Mióta itt vagyok, megtörtént az is, hogy éjjel a folyón át jöttek férfiak, mert nem volt 5000 eurójuk… és a magyarok visszaadták őket az ukrán hadseregnek. Nem értem én ezt az egész kurva világot… És ami a legfurcsább, hogy az ukránok többsége rajong azért a bohócért, pedig amilyen bűnöket elkövet a saját népe ellen, azért egyszer meg kell fizetnie. És a világnak, a maguk Uniójának is fizetnie kell ezért az egészért, ami most velünk történik. De megfizet Putyin is, mert másképpen is meg lehetett volna oldani az ukrajnai oroszok ellen elkövetett bűnök megtorlását. Nem kellene egy egész népet, egy országot és majd a világot is lángba borítani... – és ahogy mellém szegődött, úgy el is tűnik a hölgy, de pár perc múlva ismét ott áll mellettem és beszél… – Azok a kamionok, amiket maguk küldenek tele adományokkal, élelemmel és tisztálkodási eszközökkel, tudja hová kerülnek? Azonnal viszik tovább az ukrán hadseregnek vagy ki tudja kiknek, de nem oda kerül, ahová maguk szánták… – és ismét, köszönés nélkül tűnik el az asszony.

Az élet ára tehát 5000 euró, amit az ukrán fegyveres határrendészeknek kell kifizetni a határátlépés fejében. Ha nincs, jön a megerőszakolás, a visszaadás… akárcsak harminc egynehány éve, amikor Ceausescu fogdmegjeinek adta vissza a magyar határőrség a diktatúra elől menekülő magyar fiatalokat…

A világ nem változik. A mai helyzetben ott van 1944., 1989. és az összes embertelenség, ami eddig, a civilizáltnak nevezett világról fellelhető a történelem lapjain. A száguldozó, tízmilliós autók tulajdonosainak volt 5000 eurója… Sok millió embernek azonban nincs. Ők a mai világpolitika túszai, járulékos veszteségei… Mégis ők, mi felelünk, halunk meg, válunk áldozattá…

Nem kellett volna a határ közelébe sem mennem… mert ismét belém nyilallt a gondolat: a világ megérett a pusztulásra…

Stoffán György

Nyílt levél Ferinek – Ukrajnáért meghalni?

 

(Kép: Ripost)

Feri, Nem vagy nálam az a kategória, akinek a megnyilvánulásaira reagálni kellene – békeidőben. Ám, most háború van. És nem is te vagy a fontos, hanem az a hihetetlen butaság, gonoszság, meggondolatlan és teljes gőzzel nyomuló hazafiatlanság, ami belőled és az öregedő bolgár naccsosasszonyból árad. Erről jut eszembe: lecserélhetnéd már, mert igen rossz hatással van rád. És, ha nem tetszik neked ez a Magyarország, akkor "el lehet menni… itt lehet minket hagyni". 

Ne, de térjünk a tárgyra Feri. Én tudom, hogy papnak készültél és számos alkalommal, amikor időd van eljársz bérmálkozni, de javaslom, hogy legalább öt bérmálkozás helyett ülj le az 5-8 történelemkönyvek mellé és lapozd át őket. Tudom, hogy túl vagy már ezen, hiszen vagy tíz évig jártál egyetemre és olyan remek dolgozatot írtál, hogy el is dugták a nagy nyilvánosság elől… vagy te titkosítottad, ki tudja. Azonban ezen az egyetemen nem tanították meg neked, hogy a magyar miért hajlandó meghalni. Idegen érdekekért nem. Igaz, volt már rá példa a történelemben, hogy magyar katonákat küldtek az orosz frontra. Amikor erről esik szó, akkor ti habzó szájjal hörögtök, és mindenfélét mondtok az akkori politikai vezetésre. És tudod mi volt ellene a vád Feri? Pontosan az, amit most ti csináltok: – a háború Magyarországra kiterjesztését, az országnak a háborúba történő fokozottabb belesodródását megakadályozni nem törekedett, másrészről a háborúra vonatkozó nemzetközi jogszabályokat súlyosan megsértve, emberek törvénytelen kivégzésének és megkínzásának felbujtója volt… nem is folytatom, mert ebben a kettőben minden benne van 2006-tól napjainkig. És ezért tőletek(!) Feri, kötél járt Jánynak. 

És amíg Jány estében ez nem állt meg, hiszen 1993. október 4-én a Legfelsőbb Bíróság felmentette, addig a te és a téged követők esetében ez a két vádpont ül. Hiszen idegen érdekekért akartok magyar katonákat halálba küldeni és Magyarországot bele akarjátok sodorni abba a háborúba, amely a két világrend között folyik. Feri, ez a háború gazdasági érdekek mentén folyik. Tudom, hogy jól fizet a hazaárulás, de annyit nem fizethet normális embernek, hogy saját hazáját – már amennyire annak tartod Magyarországot – és saját honfitársait lemészároltassa. Igaz, te már megpróbáltad ezt 2006-ban, amiért majd később felelsz, de nem kellene halmozni a bűneidet egy háborúban való ostoba részvétellel, hiszen, ha a te gazdáid nyernek, Magyarország akkor is csak kiszolgáló személyzetként működhet abban a világrendben. Ha a másik nyer, a helyzet ugyanaz. Intézzék tehát, úgy, ahogy akarják. Persze, tudom, hogy neked a hatalom és a pénz a mindened, azért bármire képes vagy, de ne ítélj ilyen durván, és ne küldj halálba senkit a saját és családod érdekében. Tanulj történelmet, egyháztörténetet, és már a tizedik lapnál rájössz, hogy a magyar önszántából soha nem vállalta az idegen érdekek miatti halált. Másokért akkor áldozta az életét, amikor menteni kellett embertársait, bújtatni az üldözötteket… mert ez keresztényi kötelessége is. 

Feri! Nézz magadba egy kicsit úgy, mintha nem volna semmid, mintha éppen olyan egyszerű polgár lennél, mint én. Nézz rá a gyerekeidre, és próbáld meg szülőnek érezni magad, próbáld meg szeretni őket, ha megy a dolog. És nézz le a zsidótól rekvirált villátokból Budapestre… állnak még a hidak, a város szépül. Miért akarsz te romokat, halott gyermekeket, kiégett országot látni, tele magyar katonasírokkal? Te tényleg ennyire hülye vagy Feri? Tényleg ennyit ér neked a pénz és a hatalom, az idegen érdek? És ha már mást nem vagy képes felfogni és figyelembe venni parlamenti őrjöngéseidben, akkor hadd áruljam el neked: te is belehalsz a háborúba. Hiába bújsz biztonságosnak vélt óvóhelyre… az atom utolér téged is Feri.

Ha befejezed ezt a lázítást, akkor csak a hazudozásaidért, a tömegbe lövetésért, a rágalmazásokért kell majd felelned, amikor itt lesz az ideje. Mert eljön az ideje Feri! A bűneid nem évülnek el, mert azok emberiség ellenes bűncselekmények. És korántsem biztos, hogy azok nyernek ebben a háborúban, akik ma a hátad mögött állnak, és fenyegetőznek arra az esetre, ha bíróság elé merne állítani téged bárki. Ha nem fejezed be, akkor a háború elpusztít velünk együtt itthon – vagy a népharag bánik el veled –, nem Ukrajnában, ahová katonaként akarsz küldeni erőszakkal magyar fiatalokat, akik inkább Magyarországért akarnak élni itthon, és nem akarnak meghalni idegen érdekek miatt idegen földön. Mert fogd föl Feri: ez a háború a világ újrafelosztása érdekében folyik. A keresztény és a nem keresztény világ harca. Az őrült és erkölcs nélküli globalitás és a szabad nemzetállamok harca, a jó és a gonosz harca. Isten elleni harc, ami eleve vesztésre ítéltetett, mert Isten ellen nem lehet győzni – ezt te, mint rendszeres bérmálkozó – ezt talán tudod… Érdekkörök harca a nép vérének kiontásával! És minden felelős megkapja ezért a büntetését! Te is.  

Szánalmas vagy Feri. Olyan ember vagy, aki egy régi világban ezek miatt a bűnök miatt, amelyeket te elkövettél a magyar nemzet ellen, már csak egy rossz emlék lennél, és elrettentésként beszélnének rólad, mint legyőzött ellenségről, regényben, mint Hegedűsről, vagy népmesei formában az ördögről.

A háború maga a borzalom Feri. Én láttam... mint tudósító a délvidéken és a román forradalom alatt... és akik embereket ölnek és arra buzdítanak, azoknak nincs helye a földön Feri! Mert szörnyű látni az anyjából kivágott csecsemőt, a tömegsírokat, a lefejezett öreg magyar parasztasszonyt... és az iskola előtt lelőtt a halott gyereket. És te ezt akarod Feri! És  erre nincs magyarázat Feri! Nincs felmentés! Ez halálos bűn! 

Végül hadd idézzek neked egy Horatiustól származó aforizmát, Zrínyi Miklós, a költő kiegészítésével: – Dulce et decorum est pro patria mori – mondta Horatius. Majd sok évszázaddal később Zrínyi így egészítette ki: – Sed dulcis est vivere.

(Azt, hogy mit jelent magyarul ez az aforizma, kérdezd meg a kvízmesteredtől… Talán azt is meg tudja mondani neked, hogy ki volt Horatius és Zrínyi…)

Stoffán György   

Wahl in Ungarn 2022 – Ein außergewöhnliches Interview mit dem Schriftsteller György Stoffán

Donnerstag, 24. März 2022

In der Frühlingskälte trafen wir den Schriftsteller György Stoffán in der Innenstadt von Székesfehérvár, im Szent-István-Király-Museum. Beim Kaffee sprachen wir über den Glauben, den Krieg, die Fastenzeit... und alles, was sonst noch zur Sprache kam.

- Sie haben schon lange nicht mehr über Politik oder innenpolitische Skandale geschrieben, aber in letzter Zeit haben Sie eine Menge brillanter Artikel verfasst. Was istpassiert?

- Nicht, dass dies so brillante Ideen wären. Ich versuche lediglich, die Realität der Realität zu beschreiben. Das ist nicht schwer. Sie ist gegeben. Was das Fehlen von Artikeln über die Innenpolitik angeht, so wäre es für mich so, als würde ich seitenweise darüber schreiben, dass ich in eine Canis merda getreten bin. Das ist unter meiner Würde. Über diese Opposition, über die Erscheinungsformen dieser Opposition gibt es nichts zu schreiben. Die betrunkenen Gäste der Dorfkneipe sind im Vergleich dazu Universitätsprofessoren. Menschlich und moralisch sind sie so abgrundtief, dass ich mich oft frage, wieviel man ihnen für diese furchtbar erniedrigende Rolle zahlen kann. Denn wenn sie jemals in den Geschichtsbüchern erwähnt werden, dann in etwa so, wie Szamuely, Mátyás Rákosi oder Béla Kun erwähnt werden. [Diese waren die schlimmsten ungarischen Kommunisten, an die man sich erinnern kann. (Anmerkung des Übersetzers)]

- Die Wahlen in Ungarn stehen vor der Tür, es gibt einen Wahlkampf. Wie sehen Sie die Kampagne 2022?

- Sehen Sie, ich habe bereits gesagt, was über die Opposition gesagt werden kann. Die Kampagne der Regierungspartei? Das hängt davon ab, für wen sie bestimmt ist. Ich hätte einen etwas anderen Ansatz gewählt, ich hätte mich an die Wähler gewandt. Aber es muss ein Genie dahinter stecken, denn die Intelligenz weiß, wen sie wählen soll. Der „Slogan“ der Kampagne spricht eine andere Wählergruppe an. Aber im Ernst: Leider finde ich die Kampagne unvollständig, weil das Thema verfehlt wird. Ich vermisse die Erwähnung des ungarischen Christentums als kohäsive Kraft, ich weiß nicht, warum man sich für Christus schämt, warum man aufhört, über den Glauben zu sprechen, und warum die Öffentlichkeit jetzt den Promi-Priestern gehört, die die Leute nicht respektieren. Es reicht nicht aus, sich christlich zu nennen, dieses Christentum hat Verpflichtungen. Es ist schön, dass wir Flüchtlingen helfen, wir haben Aktionen, die denen eines Christenmenschen ähneln, aber die Gesellschaft muss zu ihren Wurzeln zurückgeführt werden, zur Anerkennung der Bedeutung einer christlichen Nation.

- Warum ist das Christentum in Ungarn als natürlicher Teil der Nation verschwunden oder geschwächt worden?

- Nicht nur bei den Ungarn ist sie geschwächt oder verschwunden. Darunter leidet ganz Europa. Und das ist auch der Grund für den gegenwärtigen Krieg, denn seit 108 Jahren leben die europäischen Gesellschaften in einer sozialen Struktur, die auf einer gewalttätigen, liberalen, verlogenen Mentalität und einer gewalttätigen, liberalen, verlogenen Sozialstruktur beruht. Die christliche moralische Kontrolle über die Zivilgesellschaft wurde abgeschafft, die Religion wurde oft verspottet, in der kommunistischen und faschistischen Ära wurden Priester wegen erfundener Anklagen öffentlich vor Gericht gestellt. Die Kirche wurde diskreditiert, Königreiche wurden abgeschafft, Demokratien haben nie existiert, Republiken wurden geboren. Und mit der Entwicklung der Technik waren die Menschen daran gewöhnt, Tragödien vom Sessel aus zu verfolgen. Es war eine seelisch zermürbende Übung. Heute, in der Fastenzeit, am Kreuzweg, spüren nur wenige Menschen das Opfer, das Jesus für die Menschheit gebracht hat. Sie spüren nicht das Leid, das moralische Gewicht der Verurteilung des Unschuldigen, denn die heutigen Menschen erleben, hören und sehen es jeden Tag. Darüber hinaus haben Reichtum und Profitgier, die Charakterlosigkeit des Menschen, ein Ausmaß erreicht, wie es die Welt vielleicht noch nie gesehen hat. Und das Zweite Vatikanische Konzil hat die katholische Kirche auf einen abfälligen und holprigen Weg gebracht. Irrtümer, Traditionsverlust, liturgische Krise und die Fehlinterpretation und Relativierung der Gebote Jesu, die Organisation einer „demokratischen“ Kirche, d.h. einer synodalen Kirche, ist im Gange. Die Welt befindet sich im totalen Chaos.

Also: Trotz allem ist das Christentum der Ungarn keine Privatsache und hätte weder in der Kampagne noch beim Friedensmarsch fehlen dürften. Aber unerklärlicherweise wurde es aus beiden verbannt. Und das ist ein Problem! Denn ohne den Glauben, ohne das aufrichtige Bekenntnis und die Praxis der christlichen Grundsätze auf staatlicher Ebene, ohne dass das Christentum nur als Schlagwort erwähnt wird, wird der Erfolg nicht vollständig sein.

- Das kommt mir ein bisschen bigott vor.

- Das ist keine Bigotterie meinerseits, obwohl es in der heutigen Welt bigott erscheint, vor dem Altar zu knien oder einen Rosenkranz zu halten. Dies ist ein christliches Land, auch wenn das vielen Menschen nicht gefällt. Das ist eine historische Tatsache, und jahrhundertelang nannte man Ungarn, das Königreich Ungarn, das Land der Muttergottes. Dann kam der Kommunismus, der alle Traditionen und kirchlichen Aspekte auslöschte, und diese sind durch den Regimewechsel nicht wiederhergestellt worden. Die nationale Normalität wurde ausgelöscht – das, was Sinn und Wesen ausmachte. Schauen Sie sich die Gesellschaft heute an. Wissen Sie, das, was mit Ungarn nach 1945 geschah, ist das, was heute mit Europa geschieht. Für uns waren Ungarntum und Christentum so selbstverständlich und zusammengehörig wie in der Familie die „Mutter eine Frau ist und der Vater ein Mann“. Und diese Natürlichkeit wurde durch die politische „LGBTQ“–, sozialistische, kommunistische, liberale Mentalität und die ÁVH [die kommunistische Staatssicherheit] seit 1945 zerstört. In den letzten 80 Jahren hat sich nur ein einziger Mensch, nur ein einziger Politiker, Professor Miklós Kásler, der Minister, ernsthaft Gedanken gemacht, dass es genau das ist, worum es uns geht, dass es die Grundlage dessen ist, wovon wir überlebt haben, und dass es das ist, was wir wiederherstellen sollten. Deshalb bin ich in Stuhlweißenburg, weil ich die monumentale Ausstellung zu diesem Thema besucht habe, die der Traum des Professors war. Wir verdanken Minister Kásler viel. Ich hätte nie gedacht, dass ich das noch erleben würde: Was ich von unserem Geschichtslehrer der Salesianer, Dr. József Vas, am Franziskanergymnasium in Szentendre gehört habe, ist nun wahr geworden.

Wir haben Ungarnstudien und Forschungen, wir haben eine wunderbare Ausstellung über die vierhundert Jahre der dynastischen Herrschaft der Árpáden und über die ungarischen Heiligen. Wir haben das Fundament erreicht. Jetzt sollten wir weitermachen. Ich hoffe, dass es nach den Wahlen am 3. April weiter eine Möglichkeit geben wird, dies zu tun.

- Sie haben einige ziemlich harte Beobachtungen über das moderne Zeitalter.

- Weil ich keiner dieser partei- oder ideologiehörigen, geldgierigen Medienversteher, Lohnempfänger bin. Seit vierzig Jahren sage ich immer wieder die Wahrheit, die in vielen Fällen bewiesen ist, ohne sie schönzureden und ohne Schmeicheleien. In vierzig Jahren war ich weder ein Kommunist noch ein Liberaler, wie die „Experten“ der heutigen nationalen Presse, die gerade wegen ihrer Sozialisierung in dieser Richtung keine Ahnung haben wovon ich rede, wenn es um das Christentum geht. Ein unbestrittener guter Wille ohne eine gewisse Kenntnis der Dinge ist nur ein Tropfen auf dem heißen Stein.

- Ich habe Hemmungen, Sie zu fragen, was Sie vom Krieg und seinem Ausgang halten?

- Schauen Sie, ich bin kein Wahrsager. Aber da in der heutigen Weltpolitik ein Kampf zwischen abartigen und wahnsinnigen politischen Kräften stattfindet, schließe ich die Möglichkeit vom Ende dieser Zivilisation, wie wir sie heute kennen, nicht aus. Man fürchtet sich vor Nuklearwaffen, aber je mehr man sich in den Krieg einmischt, desto mehr läuft man Gefahr, in einen Atomkrieg zu geraten. Denn im Krieg ist die Vernunft dahin, die Menschlichkeit verschwindet, „die Musen schweigen“. Die verlogene und niederträchtige Haltung, die die Welt an diesen Punkt gebracht hat, führt zum dritten Krieg [in Europa] innerhalb von 108 Jahren. Und das muss ein Ende haben. So oder so, man kann keinen Krieg gegen die Normalität führen. Die Normalität gewinnt immer. Es gab schon einmal eine Zivilisation wie die unsere auf der Erde. Es gibt zahlreiche Beweise. Und es wird nach uns auch eine kommen. Aber es wäre bedauerlich, so weit zu kommen. Wir hätten in Frieden, Liebe und dem damit verbundenen Wohlstand leben können. Brauchten wir doch nicht! Die Welt ist von einem mörderischen, hasserfüllten, gierigen, utilitaristischen und unmenschlichen Geist durchdrungen, der im Kapitalismus und im Sozialismus sichtbar geworden ist. Die Mischung aus Kommunismus und Faschismus wütet und zerstört jetzt immer wieder in einem noch nie dagewesenen Ausmaß. Das könnte tödlich enden. Der gesunde Menschenverstand kann diesen Prozess nicht mehr umkehren. Der Krieg ist daher leider unvermeidlich. Es musste etwas passieren, um fehlgeleitete Gesellschaften, moralisch verkommene europäische Führungen und Völker, die die Logik der Schöpfung ablehnen und mit zweierlei Maß messen, zu ernüchtern. Ich kann nur hoffen, dass Europa wieder lernen wird, zu beten und an Gott zu glauben! Wenn nicht, wird sie zerstört. Und das wird nicht die Strafe Gottes sein, sondern das Ergebnis der menschlichen Dummheit, des Unverständnisses und der Primitivität.

(Quelle: Esti Újság - Dr. Szabolcs Fehér ; Übersetzung ins Deutsche von Dr. Gábor T. Túri)

https://stoffangyorgy.blogspot.com/.../valasztas-2022...