Néhány szó, Kásler Miklós védelmében

Nem tudom ki az, aki Kásler Miklós helyére pályázik, ki az, aki a kormányon belül igyekszik ellentéteket szítani egy olyan helyzetben, amely drámai következményekkel járhat, s amely helyzet mára eddig nem ismert problémákat vetett föl. Ebben a helyzetben Kásler Miklós professzor miniszteri hatalmával élve utasításokat adott, amely utasításokat két kiváló orvos nem vett figyelembe. Háború esetén a parancsmegtagadás golyót jelent.  Ma csupán felmentést, ami miatt egyes hatalomvágyban szenvedő, rosszindulatú vagy éppen sértődött politikusok nekitámadtak Kásler professzornak, s odaálltak a balliberális ellenség oldalára. Noha Kásler doktor nem a felmentett orvosok tudását, eddigi tevékenységét bírálta, hanem azt az egy mulasztást „honorálta”, amelyet most követtek el.

És lám, mit hoz egy jó döntés, egy igazságos fellépés a rend érdekében? Kibújik a proli, a hataloméhség, az aljaskodás még a „legfideszesebbekből” is. Balog Zoltán megnyilvánulása, és az Indexes megnyilatkozása amolyan bárdolatlan proli magatartás. Bizonyára nem tanították meg neki, hogy a családi ügyeket nem teregetjük ki, és nem a szomszéddal tárgyaljuk meg, aki egyébként is utálja a családtagokat. Balog, mint egykori békemozgalmi aktivista igyekezett saját vélt-, és renitens orvos barátja igazát védeni – az ellenség médiájában(!). Elkötelezett úriember ilyet sem tesz... Mert ez több mint hiba: Orbán Viktor miniszterelnök emberismeretét és döntését kérdőjelezte meg – a közvélemény előtt! Teszi ezt annak ellenére, hogy saját bevallása szerint ő a miniszterelnök bizalmi embere. Nemcsak ebben a helyzetben, de „békeidőben” sem megengedhető az efféle magatartás! Hátulról, mellbe... - mondják. 

Az evangélikus egyház is hibát követett el nyilatkozatában és nem érezte át a helyzet súlyát, és az elbocsájtások okait, csupán saját céljaik lebegtek szemük előtt. Ám, nincs amin csodálkozni ebben a helyzetben, hiszen egyre több helyezkedő kiskirály okoz manapság olyan közbotrányt, amely 2022-re súlyos veszteségeket hozhat. A Fideszbe, csak a helyi választások után belépett polgármesterek hatalmaskodó, törvénytelen magatartása és az e magatartást generáló, sugalló megyei vezetők ügyeit hamarosan feltárjuk, hiszen nem megengedhető az, hogy személyes érdekek felülírják hazánk biztonságát, és aláássák a kormány, és az Orbán Viktor iránti közbizalmat. Ilyen ügyre bukkantunk többek között a balatonfűzfői önkormányzatnál, ahol a jegyző állásfoglalása ellenében is polgármesteri ámokfutás folyik a járvány idején, a járvány miatt kapott plusz jogokkal visszaélve… ezekről a törvénysértésekről Veszprém II. sz. választókerület Fideszes országgyűlési képviselője is hallgat, de többek szerint inkább irányítja a hivatalt… Az ügyről önálló, és dokumentumokkal alátámasztott tényfeltárást adunk közre hamarosan, mert a megye fele már így is elveszett október 13-án… A dokumentumokat, szerkesztőségünk ügyvédi letétbe helyezte…

Visszatérve tehát, a Kásler professzor úr döntését követő egyes jellemhibás vagy értetlenségből adódó jobboldali megnyilvánulásra, fel kell hívnunk a magukat jobboldalinak vagy Fideszesnek érző, magukról ezt hirdető hölgyek és urak figyelmét – hivatali beosztásuktól függetlenül – arra, hogy: a tisztességnek, a becsületnek, a törvénytiszteletnek, és az utasítások betartásának és betartatásának súlyos szabályai vannak, amely szabályok nem felülbírálhatók. E drámai járványügyi helyzetben a regnáló kormány, a miniszter, a kormányfő utasításai felülbírálhatatlanok, és követendők. Aki pedig ennek a követelménynek nem veti alá magát és hivatalát, az ne csodálkozzék azon, ha felmentik. És ez esetben nem is csodálkoztak… inkább a fogadatlan ellenséges prókátorok fejezték ki nemtetszésüket, s ezzel önmagukat járatták le…

Amit pedig ebben a helyzetben, és a leváltásokat illetően a jobboldali sajtó tett, illetve nem tett, nos, azt inkább nem is minősíteném. A nemzeti sajtó ismét nem volt a helyzet magaslatán, szemben a balliberális ellenséges médiával, amely azonnal belecsimpaszkodott Kásler professzor úr jogos és katonás döntésébe… hiszen jó alkalom volt ez ismét egy kis Orbánozásra is, sajnálatosan épp Balog Zoltán segítéségével, rá való hivatkozással.

Úgy érzem, mind a sajtó háza táján, mind a dédelgetett tanácsadók személyi megítélésében mélyebb elemzést kellene tartani majd, amikor elmúlik a fejünk fölül a járvány halálos fellege. Mert a  jellembéli gyengeség és gonoszság, valamint a nemzeti sajtóban tapasztalható, netán szándékos szakmai mulasztások a járványnál sokkal nagyobb kárt okozhatnak…

Ps: Egyetlen emberéletet sem lehet mások akaratából kioltani, veszélyeztetni. Ezért kérem Miniszter Urat, hogy mint az elbocsájtott orvosok esetében is jogosan és alapos megfontolás után döntött, döntsön a megfogant életek esetében is alapos megfontoltsággal... Felhívnám a figyelmét az alábbiakra: 

"Can. 1397 -- Qui homicidium patrat, vel hominem vi aut fraude rapit vel detinet vel mutilat vel graviter vulnerat, privationibus et prohibitionibus, de quibus in can. 1336, pro delicti gravitate puniatur; homicidium autem in personas de quibus in can. 1370, poenis ibi statutis punitur.


Can. 1398 -- Qui abortum procurat, effectu secuto, in excommunicationem latae sententiae incurrit."
(Sorpus Iuris Canonici)

Stoffán György

Stoffán György: Életem legszebb Húsvétja volt…

Kassai Szent Erzsébet dóm (képünk illusztráció)

Isten útjai kifürkészhetetlenek… – mondjuk sokszor, ha valami másképpen sikerül, mint ahogyan előre megterveztük. Nos, magam is így jártam Nagyszombaton este… Életem legszebb Nagyszombatján, 2020-ban, a világjárvány idején.

Munkaügyben, Nagyszombat délután vidékre autóztam. A ragyogó napsütés, a tavasz minden szépsége áradt az üres faluban… a fák virágillata, a vidám madárdal, az áldott Nap sugara… Mivel a dolgomat a járványügyi előírások miatt hamar elintéztem, és a városi embernek jól esik a falu illata, gondoltam járok egyet a településen, bebarangolom a néptelen utcákat, s közben a Feltámadás nagyszerűségéről meditálok. Ez utóbbi azonban nem sikerült, hiszen a Feltámadás templomi megünneplésének botor és diktatórikus betiltása, az ádáz bosszankodás vizeire terelt. Inkább azon járt az eszem, hogy hazamegyek és írok egy cikket, beleadva minden mérgemet az egyházi intézkedés miatt. Hiszen olyan hatvan év után, amikor csak ifjúi eltávolodásom néhány évét kivéve, minden Nagyszombaton ott voltam a templomban, s együtt örvendeztem a Feltámadásnak, együtt énekeltem a hívekkel a „Christus vincit”-et, amikor a pap visszahozta a szentségtartót a templomba. S ha nem volt módom saját katolikus templomomban ünnepelni, akkor erdélyi, felvidéki református testvéreimmel imádkoztam együtt a nagyszombati istentiszteleten. Az ünnep tehát mindig megvolt, s mindig templomban adtam hálát keresztény hitünk legnagyobb ünnepén.

Efféle gondolatok közepette értem a település templomához. A templom ajtaja nyitva volt. S ha már nyitva van – gondoltam –, ha csak az előtérben is, de letérdelek az Úr elé, Akire talán ennyire soha nem vágyódtam, mint ezen, a bezárt templomok miatt szomorú, de a Feltámadásban mégis örömteli napon.

Belépve a falusi kis templomba, mennyei ajándékot kaptam. Az öreg pap bácsi épp kilépett a sekrestyéből… kezében a kehellyel, miseruhába öltözve. Először nem is hittem el, amit látok… aztán – szégyen, nem szégyen – kicsordultak a könnyeim… mert olyan ajándékot kaptam az Úrtól, amilyenre álmomban sem gondolhattam volna. A számomra kedves és kötelező nagyszombati program végén, ünnepi misén vehettem részt úgy, hogy odaterelt az Úr! Feltámadási szentmisén voltam, amelyet egy bátor, hittel teli, „feledékeny” pap mutatott be. Feledékeny, mert „elfelejtette” bezárni a templomot, hittel teli, mert remélte, hogy a tiltások ellenére is lesz, aki betér a Feltámadást megünnepelni, és bátor, mert akár egyházmegyei eljárást is indíthatnának ellene „súlyosan engedetlen tettéért” – hiszen misézett néhány hívővel egy légtérben. Hétpecsétes Titok marad tehát, hogy kicsiny hazánk melyik plébániáján kaptam ezt a hihetetlenül nagy isteni ajándékot.

Ám bizonyos vagyok abban, hogy nem csak ez az egy öreg falusi pap „felejtette el elfordítani a kulcsot”, ezen a Szent Napon a templomkapu zárjában, s hiszem, hogy a Kárpát-medencében, Mária országában, ahol minden keresztény-keresztyén magyar ragaszkodik ősi hitéhez, sok katolikus és protestáns testvér együtt adhatott hálát Istennek, együtt ünnepelhette a Feltámadást – saját templomában.

Sok olvasóm bírált a „Nyissátok ki a templomokat” címmel megjelent cikkem miatt, de papok is reagáltak rá, igazat adva a vatikáni tiltásnak…

Most csak egyetlen dolgot kívánok mindnyájuknak nagy-nagy szertettel és megbékélt lélekkel: – Éljétek át, éljétek meg azt a csodát, azt az érzést, legalább egyszer az életben, amit én éreztem eleddig egyszer az életemben, 2020 Nagyszombatján… egy magyar falu templomocskájában, életem legszebb, legfelemelőbb, legünnepibb feltámadási – csendes – miséjén. Ahol nem hiányzott sem a tömjénillat sem az orgonaszó… hisz Maga a Feltámadt Úr volt velünk – a templomban…

Nyissátok ki a templomokat!

Nem tudom, a Kedves Olvasó, hogy van ezzel, de nekem templom, a liturgia, az istentisztelet nélkül elképzelhetetlen a Húsvét. Krisztust követő hitünk alapját, a Feltámadást nem lehet semmilyen körülmény miatt otthon megünneplendő, vagy ebben az évben nem létező dologként kezelni. A szent három nap és a Húsvét Vasárnapja nem lehet közös templomi ünneplés nélkül, nem lehet csupán az interneten, meccsként vagy téli olimpiaként nézendő műsor, még akkor sem, ha néhány pap és lelkész otthoni jámborkodásra hív fel, és szép szavakkal átélésre buzdít.

Mintha a patikus az Algopyrin vagy a Panangin dobozát mutogatná fő-műsoridőben. Vagy, mintha a pék a frissen sült bucival állna a sok éhező ember elé a képernyőn. Nonsens!  

Ha a boltba, a kocsmába és a patikába – meghatározott időben – elmehet öreg és fiatal, akkor a „lélekápolási szereket” miért nem kaphatja meg – meghatározott időben, azaz mise, istentiszteleti rendben! –, az azt óhajtó keresztény-keresztyén ember? Miért pont a templomokat kell hermetikusan elzárni a hívő keresztények elől? Miért tagadjátok meg Krisztust azoktól, akiket eddig is a hit és Krisztus gyógyított, éltetett és erősített? Nyissátok ki a templomokat!

Ha az eladó és a pénztáros ott van testközelben a vevők között, a pap miért retteg jobban szentmisét, istentiszteletet tartani az egymástól távol, de mégis a templom misztikus csendjében lévő híveknek? Miért pont Jézustól félünk ilyen eszeveszettül, így eltávolodva Tőle, Igéitől és ígéreteitől?

Miért hisszük, hogy csak a boltban és a patikában kerülhetjük ki a vírust, de a templomban nem?

Igen! Húsvét közeleg. A Nagyhét és a Feltámadás ünnepe következik… Nyissátok hát ki a templomokat! Hiszen nem azt olvassuk a passióban, hogy Jézus visszalépett a megváltástól, mert fájna az ostorcsapás, félt volna a hatalmas kovácsoltvas szegektől és szúrná a töviskoszorú… hanem vállalta a fájdalmat, a szenvedést, a megaláztatást, a halált – értünk, keresztény-keresztyén emberekért, a mi üdvösségünkért… Vagy ez már nem számít?

Nyissátok hát ki a templomokat, tartsatok istentiszteletet, misét, szent liturgiát, hogy akinek szüksége van Jézus közelségére, az ott lehessen! Hiszen, „nem csak kenyérrel él az ember”! És aki bízik és hisz, az ne legyen kevesebb, mint az alkoholista, akinek módjában áll megvenni az italt, vagy a kutyasétáltató, aki leviheti házi kedvencét az utcára megpisiltetni… És sportolni is lehet. Nem kellene a „lélek edzését” is szem előtt tartani?  Az ép test és az ép lélek fogalma minden időben elválaszthatatlan!

Nyissátok ki a templomokat! Nekünk, keresztény-keresztyén embereknek Jézusra van szükségünk, a templomba vágyunk és ünnepelni akarjuk Őt, a Megváltót, Aki számtalanszor mondta: „Hited meggyógyított téged!” Ne csak higgyük, hanem tudjuk biztosan: Hitünk ma is gyógyít és erőt ad!

Nyissátok ki a templomot és legyen közös a húsvéti bűnbánat, kísérjük együtt az Urat a Golgotára, s azzal, hogy ott lehetünk, mi is segítsük hordozni a keresztet, és ujjongjunk mindannyian a Feltámadás csodálatos ténye felett… Legalább erre a négy napra nyissátok ki a templomokat és rettegés nélkül menjünk együtt az Úrhoz!

Mert a mi hitünk nem egy üres római téren elmondott, zordan hangzó, esőverte, szürke Miatyánk” szomorúságából áll! A mi hitünk mértéke nem a rettegés és az emberi balgaságból, hitetlenségből eredő ön-, és hitfeladás! A mi hitünk, a reménnyel teli őszinte bűnbánat és a feltámadás isteni öröme, az örök élet ígérete, a gyógyulás és a rossz legyőzésének reménye és ténye – Krisztusban!

Nyissátok hát ki a templomokat!

Zúgjanak a harangok és együtt ünnepeljük a Feltámadást! Legyen közös keresztény-keresztyén húsvét végre, Jézusban egyesülve és közösen imádva a Megváltót! Hirdessük mi keresztények-keresztyének – ki-ki földi egyházának előírásait megtartva és a másikét épp úgy tisztelve, mint a magáét –, azon a szent éjszakán együtt, közösen, Istenbe vetett mélységes bizalommal, és a Tőle kapott, hitünk által megélt erővel hogy:

„Krisztus feltámadott, valóban feltámadott!”

Nyissátok hát ki a templomokat! A mi keresztény-keresztyén templomainkat!

Stoffán György         

Modern világ: páncélvonat helyett parlamenti leszavazás

Nincs okunk bármiféle jót feltételezni arról a söpredékről, amely magát ellenzéki pártok összességének nevezi. Egy dologban azért kitartóak és következetesek. Mindenben a magyar nemzet megsemmisítése, és ma már a magyar emberek kiirtása a céljuk.  Száz év óta, egyfolytában. Hiszen eleik, dr. Cohen (Kun) Béla tanácsára még páncélvonaton járták körbe az országot és minden állomáson és megállóhelyen otthagytak néhány ártatlan magyart, illetve azok hulláját, míg ma egy másik politikai hitsorsosuk parancsára, a kormányintézkedések megakadályozásának kísérletével igyekeznek ölni úgy, hogy közben előttük van a törvénymódosítás, amelyben fehéren-feketén olvasható az, aminek az ellenkezőjére hivatkoznak.

Mit lehet erre mondani? Semmit. Igaz, van egy ok, amelyért nem csak ők, de minden eszement okolható. A tegnapi parlamenti szavazás sem ok nélkül való. Az ok pedig egyszerű. A demokrácia, illetve a demokráciára való állandó és beteges hivatkozás. Ugyanis a demokrácia az, amely felhatalmazza a csökkent értelmi képességűeket, a hazaárulókat, a hazugokat, a gyűlölködőket és a gyilkosokat arra, hogy beleszólhassanak a nemzet életébe, a józanság ellen felléphessenek, és adott esetben, ha nem volnának más lehetőségek, akár emberéletekkel is játszhassanak politikai jókedvükben és a hatalomszerzés édes álomkórjában. És a mai ellenzéknek nevezett társadalmi seprű (azaz, a hordó fenekén maradt szemét), most végleg eljátszotta azok előtt is az utolsó lehetőségét, akik eddig bíztak a gyurcsányi hazudozás és félrevezetés sokat ígérő politikájában.

Miről is volt szó?   

A törvénymódosításban arról mindössze, hogy amíg a járvány tart, addig a kormány a járvánnyal kapcsolatos minden ügyben azonnal, a parlament összehívása nélkül is dönthessen, és maradjanak azok az intézkedések, amelyeket a járványt illetően már eddig meghoztak. Ez világosan olvasható a törvénymódosításban is. Ezzel szemben a gyilkosok kis csoportja Orbán tej… vagy teljhatalmáról polemizált, hazudoztak a napirend előtt valamint hazudozott minden frakcióvezető a hozzászólásokban. A valóság ellenében beszéltek, nekik nem elég a leírt, és az Alkotmánybíróság által ellenőrzött törvény, nem elég nekik Orbán Miniszterelnök szava, miszerint bármelyik pillanatban visszavonható a „tejhatalom”… nem! Nekik a magyar emberek élete kell, a magyar ember pusztulása, a késedelmes intézkedés, de azt sem értette meg ez a söpredék, hogy három hónap után, lehet, hogy sem Fideszes, sem ellenzéki képviselő nem lesz olyan számban már, hogy a parlament döntést hozhasson. A józan ész és az emberség, a magyar nemzet ellen tett az a söpredék, amely a magyar emberekre hivatkozik, de amely nem lát tovább saját zsebénél és a parlamentből kivasvillázható fizetésnél. Jellemtelen politikai senkik ülnek a magyar emberek fizetéséből díjazottan a magyar nemzet, a magyar társadalom ellen támadva a magyar parlamentben, mert a magyar emberek egy elenyésző része beszavazta őket, vagy listás alapon bekerültek jó káderként pénzt keresni, bomlasztani és a keresztény magyarság ellen szúként rágni a biztonságot, a nemzetépítést… Ma pedig? A magyar emberek életére törtek, a járvány kezére játszva az országot… Legalábbis megpróbálták ezt és ezzel levizsgáztak ország és világ előtt. Cohen Béla óta semmi nem változott, csak a páncélvonat szükségessége.   

A demokrácia eredménye tehát az, amit láttunk március 23-án. F. Schillernek van igaza, aki a demokráciát szó szerint(!) a hülyeség diktatúrájának (Demokratie ist die Diktatur der Dummen) nevezte. Jó lenne tehát megszabadulni kormányszinten is ettől a szótól, amely mára értelmét vesztette – illetve igazolta.  

A kormány pedig teszi a dolgát továbbra is, a gyűlölködők, a szövegértési nehézségekkel küszködők, a magyar gyűlölők és az ostoba, potenciális gyilkosok nélkül… Jó volna viszont, ha kormányunk két dolgot megfontolna:

A demokráciára való hivatkozás abszolút értelmetlenségét és az uniós tagságunk újraértékelést… Mert ez a két vírus immár száz illetve tizenhat éve fertőz… és ez ellen nincs védőfelszerelés, csak a normális, józan gondolkodás… (lenne!)

Stoffán György

Isten Veled Ali!

A március 11-én elhunyt mester, Chrudinák Alajos halálhíre bejárta az országot, ám ki tudja milyen boszorkánykonyhából megmérgezték a gyász és a kegyelet érzését... cáfolatok jelentek meg, és akkor megírt nekrológom a legkülönbözőbb  mocskolódások kereszttüzében sok tízezer olvasót ért el. Most, hogy a hivatalos média, köztük a Duna TV is méltóztatott végre közzétenni, a Magyar Nemzet pedig megírni a valóságot, most ismét közreadom búcsúszavaimat... Isten Veled Ali! 

Mint az életed, úgy a halálod is hihetetlen és titokzatos. Hihetetlen, mert Te amolyan örökéletűnek tűntél ott, a Szabadság téren és titokzatos, mint azoknak a forgatásoknak a története, amelyekre senki nem volt képes, mert vagy félt vagy, mert nem jutott be az ismeretlen távoli világok interjúalanyaihoz… Te egy csapattal dolgoztál, akiket szalmai és emberi kiképzésben is részesítettél a legszigorúbb és ezért a leghatásosabb, de a legemberibb módon.

Március 11-e után, amikor két lap is hozta halálhíredet megfogadtam, hogy csak akkor búcsúzom Tőled, ha megerősíti valaki olyan ezt a hírt, aki Hozzád közel állt, aki tudhatja élsz-e még, vagy valóban itt hagytad ezt a siralomvölgyet. Ma március 18-án azonban megtudtam, hogy a hír igaz… Fiad mondta el… aki szintén csak tegnap tudta meg, mint azt is, hogy nem lesz nyilvános búcsúztatás, nem lesz ott az a sok ezer ember a Farkasréti temetőben, mert nem is odakerülnek a hamvaid….

Így hát most, itt, gondolatban a ravatalod mellett állok és emlékezem. Emlékezem mindarra, amit Tőled tanultam, amiben szakmai és újságírói pályámon példaképem vagy. A pontosságod, a tiszta, leplezetlen igazság kimondása, a szakmai precízség, az fölösleges mondatok kerülésére, a film csinálás apró és elengedhetetlen fogásai… az emberséged, a magyarság szolgálatának mindenekfeletti kötelezettsége és a következetes, fáradhatatlan munkabírásod. Ennyi elég is volna egy életre, de Te többet adtál. Egy országnak, egy nemzetnek tudtál hírekkel szolgálni, reményt adni és figyelmeztetni is a bajra, a túlzott remények táplálásának veszélyeire.

Nem köszönted meg a bevállalásokat, mert természetesnek tartottad, hogy az újságíró, a szerkesztő, a forgatócsoport, ha jól dolgozik az a természetes, mert azt vállalta, tehát nem jár érte köszönet és elismerés. Nos, egy élet munkája az, amit ma nem említ senki. Nem lesznek gyászbeszédek, egekig magasztalás, amitől egyébként is viszolyogtál, s nem lesz ezernyi koszorú olyanoktól is, akik nem szerettek, keresztbe raktak Neked, de ma divatból megjelennének a temetéseden. Nem hangoznak el ostoba nagy szavak, s talán nem is kellenek a méltató gondolatok, hiszen a mai TV-s, a mai újságíró semmit nem ért a Te lelkedből, a munkádból, a tisztességedből és az újságírói etika alapvetéseiből, amelyeknek egész sorát adtad át a Panoráma munkatársainak.

Nem mondom, hogy jól van ez így… de ez van! Halálhíredet itt-ott cáfolták, mások hitetlenkedve álltak előtte, de ma már bizonyos, hogy elmentél. Csendben, szerényen, s meghagytad az embereknek azt, amire tanítottad munkatársaidat: „ha a lelkedben nem érzed, amit teszel, hozzá se fogj!” Most aki szeretett és tisztelt, aki felnézett Rád, aki emlékszik életművedre, az a lelkében búcsúzik Tőled. És így van jól… Menj hát Ali abba a másik világba, s adjon a teremtő Isten végre nyugalmat Neked. Hiszen jó harcot harcoltál, s minden utat, amelyet kijelölt Neked, befutottál. És értékek megszámlálhatatlan tárházát hagytad magad után. Igaz, ezeket ma még – ma már? – nem tanítják, de eljön az idő, amikor még szükség lesz rájuk… Én is köszönettel őrzök néhányat!

Isten veled Ali! 

Sem mise, sem Keresztút, sem Szentségimádás… - „Roma locuta, causa finita”

A szenteltvíztartók kiszáradtak, a püspöktől megtudtuk, hogy a szenteltvíz csak smafu, semmi hatása nincs, a szentmiseáldozatot pedig, mint egy permetezőszert, központilag betiltották.  Mindezt persze azért, hogy a hívek ne fertőződjenek meg. Világméretű ez a hitetlenség és jobban fertőz, mint a vírus, hiszen Rómából indult a templombezárásokkal, de a rómaiak tettek róla, hogy a templomok mégis nyitva lehessenek. Bergoglio vatikáni „bunkeréből” visszavonta az intézkedést.

Itt-ott a világból azért hallunk olyan híreket is, hogy a papok, püspökök monstranciával a kezükben mennek az utcára áldást osztani, tehát Jézussal vigasztalják az embereket, Jézussal adnak reményt, gyógyulást és hitet… éltetve az imádatot azokban, akik hisznek…

Azonban… Az Eucharisztiát elvenni, megtiltani a hívő keresztény ember számára egyszerűen érthetetlen, még ha jó szándékú, de balga emberi logika alapján teszik is. Nem hiszik talán a rendeletet kiadók, hogy az a lista, amelyen a túlélők és a halottak szerepelnek, a születésünk óta ott van Istennél? Nem hiszik, hogy otthon, a fotelban is meghal fertőzés nélkül is az, akinek Isten ezt a sorsot szánta? Nem hisznek a hit által megtörtént krisztusi csodákban? Miért nem bízza a hierarchia az egyházra, azaz a hívő nép összességére, hogy retteg-e misére menni vagy sem? A pap úgyis misézik minden nap… távol van a hívektől, s ha az Oltáriszentséget kiszolgáltatja, akkor bizonyos lehet abban, hogy sem ő sem az áldozó nem fertőződik meg, hiszen a jelenlévő Krisztustól nem lehet betegséget kapni…

Ma csak az emberi tényezők, az emberi logika, az egészségügy, az állami intézkedések mérvadók, s az isteni logikába vetett hit, az egyházi hagyományok, Jézus mit sem érnek. Döbbenetes ez, és sehová sem vezet. Illetve vezet, de nem a Mennyek országába.

Bigott lennék, fundamentalista katolikus? Nem! Mert Krisztus követéséhez nem kell katolikusnak lenni… Protestáns testvéreinket is saját vezetőik tiltják el a templomtól, az istentisztelettől, mert ők sem hiszik el, hogy a hit gyógyít… ők sem hiszen Jézusnak… s talán ez azért van, mert Krisztus hozzáteszi – „Menj, de többé ne vétkezzél!” És ez a nehéz. Inkább nem Krisztus által akarunk védekezni, nem a hit által akarunk gyógyulást, mert Krisztus csak „cserébe” adja azt az igaz hitért, s úgy már inkább nem kell, hiszen az nincs! Nem tudunk „fizetni”, még saját érdekünkben sem!

Kit érdekel e szigorítások meghozatalánál, hogy a szupermarketek tele vannak, hogy öregek és családok – gyermekekkel – járják a boltokat, hogy senki nem veszi komolyan azt, amit bizony nagyon komolyan kellene vennünk…de nem a templomban.

Úgy érzem, hogy ez a világ, amelyben élünk megérett arra, amit magának teremtett. S mint a társadalom, úgy az egyházi vezetés is vizsgázik ezekben a súlyos időkben: „Roma locuta, causa finita”…

Eszembe jut sok néhai öreg barátom, akik Szibériában vagy a kommunista börtönökben egy szem becsempészett szőlővel és egy darabka kenyérrel, szabadságukat és életüket is olykor kockáztatva miséztek, gyóntattak, áldoztattak… és nem féltek, mert hittek Krisztusban, hittek az Ő ígéretében. És nem csalatkoztak! Eszembe jut Ravasz László és Ordass Lajos, Tamás Alajos ofm, vagy Márton Áron, Boros Fortunát, Kiss Szaléz ofm, Mindszenty József és Bogdánffy Szilárd… de hosszú a névsor… ha csak a 20. század protestáns és katolikus példaképeit vesszük sorra… a Keresztény-keresztyén főpapokat, akik életüket, szabadságukat áldozták hitben és bizalommal Jézusban.

Úgy tűnik, nekünk ők maradnak… az ő hitük, az ő példájuk, az ő nagyszerűségük… és a bezárt, mise és istentisztelet nélküli templomok, a kiszáradt szenteltvíztartókkal.

A Sátán látszólag csodát művelt tehát… elvette az Eucharisztiát a hívő katolikusoktól, az istentiszteletet, az Úrvacsorát a protestánsoktól… azaz elvette a templomot a keresztényektől… és cserébe ezernyi kérdést, kételyt és bizonytalanságot adott. A nyáj szétszéledőben... a Nagyböjt idején, Húsvét szent ünnepe előtt. Újra megostorozva, megalázva és megfeszítve a Megváltót…  Ám, csak egyetlen dologról feledkezett meg: A Feltámadást nem akadályozhatja meg!

Stoffán György  

Statáriumot kellene bevezetni ma is... mert indokolt volna...

Irigykedve nézem a réges-régi, megbarnult, töredező dokumentumokat, amelyek a demokráciától meg nem fertőzött egészséges, rend-centrikus világból maradtak ránk… hosszú évszázadokig porosodva levéltárak és padlások rejtekén. S miért vagyok irigy, az ezekben az iratokban megbúvó információk korára? Mert 1400-as évektől kezdve, plusz négy évszázadot átfutva azt tapasztalom, hogy normális élhető világ volt Európában, még a nagy járványok idején is. Persze voltak azokban az időkben is olyanok, akik mások szenvedéséből busás hasznot próbáltak húzni, ám az efféle ögyeskedők feje a pallosnak köszönhetően, gyorsan beleesett egy fonott kosárba…etc.

Ma pedig? Törvények vannak ugyan, de sem törvénytisztelet, sem törvényalkalmazás, sem erre képes bíróságok nincsenek. A mai világjárvány idején is aljasabbnál aljasabb politikai cselvetések, rágalmak, vádaskodások – hazudozások láthatnak napvilágot a médiában. Közben a patikákból elfogyott a maszk, nincs kézfertőtlenítő… de ennek a hiánynak az okozóit még nem sikerült lefülelni, pedig az a bizonyos pallos ma sem ártana.Nem azok vették meg, a hiánycikkekként nyilvántartott eszközöket, akik rászorultak, hanem azok, akik mások bajából igyekeznek nagy pénzt csinálni.Ezt pedig szankcionálni kell! Hiszen emberek életéről van szó ezekben a napokban. Ám, van más is, ami törvénybe ütközne, egy független országban: Idegenek tombolnak a magyar kórházban, s a magyarországi idegenek sajtója ezeket a jogcím nélkül hazánkban tartózkodókat védi, miközben ócsárolja a magyar kormányt, s rémhíreket terjeszt a vírusról, pánikot keltve a lakosság körében. Persze a kommunista is kommunista maradt, akinek az emberi élet semmit nem számít… Nyugdíjas emberek halálával viccelődni nem kiművelt emberek szórakozása, hanem a legocsmányabb büdös proliké. Nos, az egyik ellenzéki párt korábban műveltnek látszó TV-műsorvezetője bebizonyította, hogy a sok éven át ismert televíziós arc, csupán álarc volt. Most megmutatta az igazit, kijött belőle a nyálkás féreg, mint Niedermüllerből és a templomokat bezárni akaró nyilas-kommunista kevert szellemiségű pártvezéréből. Az Orvosi Kamara elnöke is odaturházott egy jókorát a kormány cipőjére. A védelmi intézkedésekről is számos kommunista-liberális hazugság borzolja az alulműveltebb társadalmi réteget.

E felborult világnak azonban mindössze kétféle baja van. A rend hiánya és a nem létező demokrácia immár betegessé vált emlegetése. Nem akarom itt a demokráciáról idézni Schillert … van elég bajunk…  

Egy 1345-ös francia, valamint egy 1415-ös német feljegyzés arról ír, hogy Marseille-ben négy kereskedőt és családjaikat kivégezték, mert hatásosnak mondott szereket árultak, hatalmas áron, másokat az élelmiszerek árát növelték, és a közfelháborodás vetett véget az életüknek. Németországban azokat is kivégezték, akik rémhírekkel félemlítették meg a lakosságot, vagy megszegték azokat a királyi törvényeket, amelyeket a feketehalál miatt vezettek be. Volt tehát rend, és nem engedte a józan gondolkodás, hogy a többség életét bárki veszélyeztesse, mint ma teszi egy primitív, ostoba, gyilkos szellemiségű, hazafiatlan, középkori pallosra érett söpredéknek.

Javaslataim:

1./ Be kellene tiltani azokat a médiumokat, amelyek a koronavírussal kapcsolatban rémhíreket terjesztenek, a kormány és az operatív törzs rendelkezéseit bírálják, és igaztalan vádakkal illetik a járvány ellen küzdőket. Ezeket az újságírókat egyénileg is felelősségre kellene vonni. 

2./ Súlyos büntetéssel kellene sújtani azokat, akik felvásárolták az egészségügyi védekező eszközöket (maszk, fertőtlenítőszerek), és ezeket sokszoros áron adják tovább.

3./ A vírus ideje alatt minden indokolatlan áremelést – tekintve hogy a magukat mentő kommunisták a halálbüntetést harmincegy éve eltörölték – súlyos börtönbüntetéssel kellene büntetni.

4./ A világjárvány alatt, a világjárvánnyal kapcsolatba hozható, mindennemű visszaélést, hazaárulást, kormány ellenes megnyilvánulást, hazugságokat és vádaskodó nyilatkozatokat, egy külön erre kijelölt statáriális bíráság mérlegelje és hozza meg az ítéletet, amely ellen fellebbezésnek nem volna helye.

Igaz ezek a pontok csak a régi iratok alapján jutottak eszembe, de megfontolandók lennének, mert ami ma történik a világon, az nem a vicc kategóriájába tartozik. Igaz, a választ ismerem: „Demokrácia van… belefér…” – na, de meddig még?

Nemzeti Napló

Stoffán György   

FELHÍVÁS!!!!!

Stoffán György: Keresztények, keresztyének! Ideje volna fegyverkeznünk!

Hiába keresem keresztény-keresztyén papjaink, lelkészeink és püspökeink hitbéli megerősítését, útmutatását, nem találom sem a magyar sajtóban, sem a nemzetközi médiában. Mintha a hit elillant volna a legsötétebb napok előtt, mintha csak az evilági élet veszélyeivel állna szembe a keresztény-keresztyén ember, papsággal, egyházzal egyetemben, a hit fegyverei nélkül, Istentől is magára hagyottan. Minden egyház meghozza a maga tiltó rendelkezéseit, amelyeknek az egyházellenesek és maga az ördög örül a legjobban, de a hatásos fegyverek említése elsikkad az „emberek biztonságát” szolgáló kötelező intézkedések mellett.

Hallottuk már, hogy nem szabad nyelvre áldoztatni, csak kézbe. Az úrvacsorakehely helyett műanyagpoharakat kell használni, a görögöknél is megváltozik az áldoztatás módja, de ikon vagy keresztcsókolás sincs, mert mindettől terjedhet a vírus, amelyet, ha valaki emleget, az pánikkeltő. A hitbéli pánikkeltés viszont kézzelfogható ezekben az intézkedésekben, kivált úgy, hogy a szent hagyományok és a liturgikus cselekmények megváltoztatása kötelező.

Apelláta nincs!

Akkor mi az igazság? Miért nem a másik oldalról, a hit és az imádság oldaláról közelítenek az egyházak? Miért nem mutatják meg, adják a társadalom kezébe minden lehető médiafelületen, minden prédikációban és egyházi sajtóban, hogy bizony van a keresztény-keresztyén embernek hatásos fegyvere a rossz, a betegség, a sátán ellen? Mit ér a hit, ha a hitet is korlátozza a hitet terjeszteni és erősíteni hivatott felszentelt társadalom? Milyen Krisztus-követés az, ha a szentáldozásban Krisztust, a Krisztusra való istentiszteleti emlékezést, a hódolatot, a szent hagyományokat is tiltja az egyházi elöljáró? Vagy már püspökeink és papjaink, lelkészeink is szégyellik a mai világban Istent? Szégyellik, hogy elvileg hisznek Krisztusban, szégyellik hirdetni, hogy Isten minden veszélytől megmenti a Benne hívő embert? Hogy a megpróbáltatás is Istentől van, és a fájdalom is, a betegség is próbatétel, nem pedig fenyegetettség vagy büntetés? Szégyen hirdetni, hogy az imádság fegyver és mindent legyőz, ha van hitünk, ha Krisztust és az Ő tanítását követjük? Szégyen a katolikusoknak Mária oltalmát, szentjeink segítségét kérni?  Elfelejtettük Jézus Szentírásban olvasható figyelmeztető és irányt mutató szavait? Kidobtuk a rózsafüzért, amely Mária által kezünkbe adott hatásos fegyver? Talán egyedül a református egyház vezetői élik meg a hitet annak ami… Böjtre és imádságra szólítanak a vírus ellen.

Igaz, ők is bevezettek bizonyos óvintézkedéseket, de úgy, hogy mellette a hitbéli fegyverkezésre is felszólítottak. Mi katolikusok pedig, mintha szégyellnénk a lehetőségeinket. Beszélünk az Eucharisztikus Kongresszusról, de értelmetlen és hatástalan rendelkezéseket hozunk, az alázat és az imádat minden apró megnyilvánulását tiltjuk, a szenteltvizet száműztük, mint korábban a tömjént. Noha, e kettőtől félt az ördög a legjobban – mint azt ősi magyar közmondásainkból tudjuk…

Intermezzo:

Barátom elkeseredve hívott fel telefonon, miközben e sorokat írom:

–       Mit mondjak a gyerekeimnek, akikkel én is és a nagymamájuk is rendszeresen megyünk templomba… és tegnap letakart szenteltvíztartót láttak? Mondjam azt, hogy nem igaz, amit eddig tanultak, hogy a szenteltvíz mégsem véd meg? Vagy azt kellene mondanom, hogy a püspök bácsik nem hiszen a szentelmények erejében, az imádságban? Hány és hány emberben merülnek fel kételyek, pedig nem az igazság, nem a hitünk változott meg, hanem azok, akikben eddig bíztunk, és akik eddig irányítottak minket. Gyuri! Ha Istenhez nem engednek fordulni úgy, ahogy akarok, akkor hová forduljak segítségért? Kiben bízzam? Az operatív törzsben? Nagyon el vagyok keseredve! Ha az én hitem olyan apró, mint egy mustármag, akkor a püspökeink és papjaink hite mekkora? Tehet-e egy normális pap ez ellen az esztelen hitetlenség ellen, ha másképp látja, mint a tiltó rendelkezéseket kiadó méltóságok?  – tette le a kagylót barátom…

Mi a teendőnk tehát, ebben a hivatalossá és általánossá vált hitetlenségben?

Minden keresztény-keresztyén ember együtt, saját hite szerint imádkozzék, kérje a Teremtő Isten, kérjük szentjeink közbenjárását, kérjük az Istenszülőt, hogy oltalmazza népét. A közös ima, a rózsafüzér a legnagyobb fegyver, amely sokszor győzelemre vitt már egyént, közösséget, hazát és nemzetet.

Imára hívom tehát az összes keresztény-keresztyén magyar embert, hogy hite szerint csatlakozzék egy Rózsafüzér – vagy ha úgy tetszik –, Ima-hadművelethez. Ha naponta csak tíz „Üdvözlégyet” (egy tizedet) mondanak el a katolikusok, és ehhez egy-egy „Miatyánkkal” csatlakoznak a protestáns testvérek, akkor az olyan, mint egy hadsereg más-más fegyverneme, amely Krisztus nevében és vezérletével – együttesen – mindent legyőz!

És hallani fogjuk újra minden tiltás, hitetlenség és emberi ostobaság ellenére Jézus szavát: „Hited meggyógyított téged!”

Mert az egyetemes keresztény-keresztyén egyház erejét a hívek közössége adja… 

Kiszáradt szenteltvíztartók, avagy a koronavírus ellen – hit nélkül…

Nincs jogom és lehetőségem felülbírálni azokat az intézkedéseket, amelyeket a katolikus egyházi vezetők itthon és a világon sokhelyütt kötelezően bevezettek a koronavírus miatt. Így csak a saját „bigott” hitem szerinti gondolatokat vetem papírra…  

Amikor azt hallom, hogy minden misét felfüggesztettek, hogy nem lehet nyelvre áldoztatni, és a szenteltvíz tartókat is kiürítik, furcsa érzés fog el. Úgy érzem, hogy papjaink és püspökeink híján vannak annak, amit hirdetnek: a hitnek.

Hiszen Jézus nem fordult el a leprástól, a vaktól, a beteg emberektől, hanem meggyógyította őket. „Hited meggyógyított téged” – mondja, és útjára engedi azt, aki hittel kérte a gyógyulást…

Ma pedig? Mintha a hit semmivé vált volna. Mintha csak a világi intézkedésekkel lehetne a betegség ellen küzdeni. Mintha az, amiben eddig bízott és hitt a keresztény ember, csupán átverés lett volna… Krisztus testétől rettegnek a szentáldozáskor, a szenteltvíz érintésekor, a közösség szentmisén való részvételekor. S eszébe nem jut senkinek a Szeplőtelen fogantatás kolostor és templom, amely a hirosimai atomtámadás epicentrumától alig egy kilométerre volt, és épen maradt. Sőt! A benne lakók még a sugárfertőzést sem kapták el. Vagy elfelejtettük a gyógyulásokat, amelyek a Mária-kegyhelyeken történtek… azokon a kegyhelyeken, amelyeket ma bezártak a vírusveszély miatt – tilos megmártózni a csodatevő forrás vizében…

Elfelejtették a most tiltó rendelkezéseket hozók, hogy például Csíksomlyón mennyi gyógyulás történt… pedig csak a ferencrendi Losteiner barát könyvét kellene elővenni és végigböngészni… de nem Csíksomlyóról beszélek, hanem Lourdes-ról, Fatimáról és ezernyi más Mária-kegyhelyről, amelyeket ma, mint fertőző gócokat tart számon még az egyház is. És ez sátáni…

Elfelejtkeztünk a sokévszázados feljegyzésekről, amelyek a pestisjárványok idejéből maradtak ránk, s amelyek bizonyítják, hogy a legtragikusabb időkben is tele voltak a templomok, sokan vették magukhoz az Úr Szent testét, és életben maradtak. Nem nézünk a hálából emelt Szentháromság-szobrokra, amelyek azt jelzik, hogy az ima által megszűnt a pestis, a feketehalál.

Elfelejtettük, hogy Isten akarata nélkül semmi sem történik a Földön, és minden embernek előre tervezett életútja van, amelyben a halál is, Isten akarata szerint jelöltetett meg. Elkerülni azt, ami meg van írva – nem lehet! Sem a szenteltvíztartók kiürítésével, sem a misék ideiglenes tiltásával, sem a nyelvre áldoztatás beszüntetésével… Semmivel! A vírus maga tehát, ördögi mű, amely a hitet, a hagyományokat megszünteti és Krisztus testétől, valamint a Mária-kegyhelyektől való félelmet olt a keresztény emberbe, pápáján, papjain, püspökein keresztül…

Ha hittel és hitben élnénk, akkor az egyház vezetői a Rózsafüzér imádkozására, az Úr angyalára hívnák fel a figyelmet, arra ösztönöznék a népet, hogy Istenhez, és a Boldogságos Szent Szűzhöz imádkozzék… hogy teljenek meg a templomok és járuljanak minél többen a Szentségekhez, hogy vigyenek haza is szenteltvizet, amelynek ereje nem mesebeli képzelgés csupán, hanem valós, tisztító erő annak, aki hisz benne.

De nem! Inkább kerüljük a templomot, ne áldozzunk, ne mártsuk kezünket a szenteltvízbe… és ki tudja, még mit ne tegyünk… – mondják az elvilágiasodott, hit nélkül, a mai világnak megfelelve élni akaró egyházi vezetők.

Én pedig, mint esendő, bűnös katolikus ember, Krisztust botorkálva követni próbáló keresztény, azt mondom, azt kérem, arra szólítok fel, hogy imádkozzunk mi keresztények, keresztyének. Forduljon ki-ki hite szerint Istenhez, Máriához, s használjuk a bizonyítottan minden baj ellen a legnagyobb fegyvert, a Rózsafüzért. Ne hagyjuk hitünk hagyományait egy ördögi hisztéria miatt odaveszni, hanem bízzuk magunkat Krisztusra, s érintsük meg ruhája szegélyét, kérjük a világ és az egyház hitevesztettségének gyógyítását, bűneink bocsánatát, hitünk megerősítését és az isteni Kegyelmet. Mert az erős hit a leghatékonyabb fegyver a sátáni erők, a vírusok és az emberi ostobaság ellen!

Stoffán György