Van-e jogom – okkal – utálni a kommunistákat?

Niedermüller szavai felbátorítanak. Ő utál engem, én utálom az ő mentalitását. Egálban vagyunk. Ám, mégis van különbség a kettőnk meggyőződéses utálata között. Nekem van okom utálni a kommunistákat, tekintve családom, hazám és a nemzetem sorsát. Nemzetem – írom, de ebből nekem kettő van itt, Magyarországon. A sváb és a magyar. Nos, a kommunisták mindkettőt alaposan meghurcolták az elmúlt száz évben, s ez elmondható közvetlen családom esetében is. Tehát, Niedermüller internacionalista, parancsolt, és genetikai utálata rám nem jellemző, azonban a fent írt tapasztalati utálat azt hiszem, jogos és természetes is. Hiszen, amikor kimondom, hogy utálom a kommunistákat, szocialistákat és liberálisokat, akkor én egy, és mindenben azonos eszmerendszert utálok. Azt, amely megalkotta és elterjesztette a gyilkolás, a gyűlölet, a hazaárulás és az emberellenesség politikáját.

A legjobb talajba vetette mindezt, hiszen a primitív, szűklátókörű és genetikailag érintett társadalmi réteget célozta meg, arra alapozott, s velük hajtatja végre mindazt az aljasságot, amelyet kitalál, de amely őt magát is megsemmisíti idővel. Hosszú idővel – sajnos.

Niedermüller ma jelképe egy új, nem is leplezett, ember, keresztény, fehér és tisztességes, erkölcsös embertípus-ellenességnek, azaz, a magyargyűlöletnek. Magyarországon, büntetlenül. Ergo, Niedermüller minimum nevezhető fasisztának, hiszen Hitler kolléga Mein kampf-ja hasonló áldásos nézeteket vall és oszt meg az olvasóval. Igaz, abban nemcsak a keresztényeket, de Niedermüller elvbarátait, hittestvéreit is a társadalom söpredékeként említi. Mint Péter testvér… a minap. S miért nevezem a VII. kerületi polgármester kollégájának a jó öreg Dolfit? Mert ő maga is szocialista volt. Akárcsak DK-s Péterünk, akiért Ferkó minden este elmond egy imát a zsidó Goldbergeréktől elorozott villában, amelyben lakik. Sajnos nem kaddist mond. Érdekes világ ez, hiszen Niedermüller kollégájának akár Szálasit, Sztálint vagy Rákosit is említhetném… hiszen mind a szellemiség, mind a célok megvalósításában használt terminológia, s talán a ma még nem látható cselekmények is azonosak Péterünk elképzeléseivel – ha komolyan gondolta kijelentését a fehérekről, a keresztényekről, a normális szexuális beállítottságúakról.

Miért utálom tehát, a kommunistákat?  Niedermüller szavai az indokok. Hiszen ezzel a szellemiséggel deportálták a Hortobágyra öreg nagynénémet – aki mentette ugyan a zsidókat -, de pechjére, német volt. S ha már vitték, vitték a fiát is. Mindketten belehaltak e niedermülleri elgondolásba, a disznóólba deportálásba. És említhetném nagyapámat, aki a budai vakoknak adott munkát kefekötő-kosárfonó műhelyében, és egy kis boltocskát is üzemeltetett vakon(!) a Margit körúton, amit kétkezi munkájával ért el. Majd jöttek a kommunisták és a hetvenéves öregembertől mindent elvettek, s tíz évet kellett még dolgoznia ahhoz, hogy némi nyugdíjat kapjon. Tovább is van, de nem folytatom... illetve mégis... az öreg, szintén vak egykori kefekötősegéd legyilkolásával, aki fehér bottal igyekezett hazafelé, s már bent járt saját udvarán, amikor a kommunista pufajkás hátba lőtte... és akkor dédnagyanyám szállodáiról,  vagy birtokainkról nem is beszéltem... Olyan sorsok ezek, mint a Niedermüller mellett tüntetők által kifütyült Radnóti versé... semmi nem számít, csak a DK-s, niedermülleri esztelenség, aljasság, kegyetlenség, gyűlölet... 

Gyurcsány? Igen, Gyurcsány olyan villában lakik, amely nem az övé, de mégcsak nem is a bulgár bukszáé, hanem a zsidó Goldbergeré… Tehát, lopott villát bitorolnak, akárcsak szellemi elődei, akik ki is rabolták a családomat. Itt van a két közös pont: deportáltak is, loptak is. A náci szocik éppen úgy, mint a nemzetközi szocik.

Niedermüller megszólalásában megtalálható minden, ami az emberiség- ellenesség és a keresztényellenesség összefoglalásának tekinthető, de ami Hitler, Sztálin, Rákosi, Maniu Gyula, Benes valamint sok más „nagyszerű” szoc-cal kezdődő szervezet alapvetésében is ott van.

Családom, elődeim és leszármazottaim tehát, ugyanabban a potenciális veszélyben kénytelenek élni velem együtt, mindaddig, amíg ez a beteges, gyűlölködő eszmerendszer létezik. És miért ne létezne, amíg primitív prolik léteznek? Mi, keresztény, fehér, normális szexuális igényű, magyar emberek pedig, nem teszünk ellene. S miért nem teszünk ellene? Mert mindig találunk okot és indokot gyáván arra, hogy ne tegyünk. A kereszténységet összekeverjük a hülyeséggel, a demokráciát, az öngyilkossággal, s eljön az idő, amikor inkább bekenjük magunkat cipőpasztával, hogy még fehérek se legyünk…   

És eközben tűrjük, és szinte mazochista módon élvezzük is a niedermüllerek szitkozódásait, a DK hazaárulását itthon és külföldön, mert hát… „ha viszonozzuk saját fegyverükkel a tüzet, akkor azt tesszük, amit várnak, hogy belénk kössenek” – mondjuk meggyőződéssel és még el is hisszük. Pedig száz éve mondjuk e gyáva mondatokat, az önfelmentés hazug mantráját. Tűrünk és hülyén, önmagunkat áltatjuk, eleink emlékét sárba tapossuk, leszármazottaink jövőjét nem vesszük figyelembe. Pedig, ha ők is arra várnak, hogy mi viszonozzuk, s nekünk is az volna az előnyösebb, akkor rajta! Megszolgálták, tegyük meg! Mert ha odavágunk végre, akkor sem fognak, mert nem tudnak jobban ártani nekünk, mint most. Ám, ha nem visszakozunk gyáván és ál-keresztényként, akkor legalább okuk is lesz arra, amit ma ok nélkül hazudoznak rólunk a világban.

Ne hagyjuk hát őket hazugságban!

Stoffán György  

Ki, és miért fertőzi koronavírussal világunkat?

Bármerre néz az ember a mai világban, minden abnormális dolog mögött Sorost pillantjuk meg. Alig kell egy ásónyomot lefelé haladnunk, máris ott vannak a bizonyítékok, hogy az öregember mibe és mennyit invesztált. Az egyik ilyen nagybefektetése a WuXi PharmaTech Inc. biotechnológiai és virológiai labor fejlesztése. Ez a labor Vuhanban található, alig néhány kilométerre attól a bizonyos piactól, ahonnan állítólag a koronavírus elindult.

Ez önmagában még nem bizonyíték. Ám számos kérdés vetődik fel azután, hogy Soros, Davosban rettegésének adott hangot Trump esetleges újraválasztása miatt… A legfőbb kérdés persze az, hogy mit keresnek egy kínai befektetésben, éppen a vuhani vegyi-biotechnológiai-,  és virológiai laborban a spekuláns milliárdjai, amikor éppen a Kínával kiegyező Trump ellen uszít? Történik mindez akkor, amikor a két gazdasági nagyhatalom Kína és az USA kereskedelmi háborúja lezárásának első lépését teszi meg. A kereskedelmi háború, azonban jó üzletet jelentett egyes spekulánsok számára. Érdekes egybeesés, hogy a vírus kitörésének napjaiban vádemelési eljárás (impeachment) is volt az USA törvényhozásának felsőházában az amerikai elnök ellen…

Tehát, összehangolt és jól kitervelt, aljas támadásra kell gondolnunk. A vírus globális pánikot idéz elő, amelyet segít elterjeszteni a WHO is, és amely eltereli a figyelmet az USA elnöke elleni támadásokról. E támadásokat az amerikai adófizetők pénzén rendezik a demokraták. Túl ezen, a kínai tőzsdét is sikerült bebuktatni a vírus-hisztériával, így a tőzsde-spekulánsok paradicsoma lett ez a régióban való kereskedés.

Az alábbi dokumentumban nyomon követhető a befektetés és annak minden szegmense… valamint a laboratórium tevékenysége is. Az első táblázatban a Soros által vásárolt részvények és azok összege látható.

Az alábbi táblázatban 3,865,250.000 dollár útjáról győződhetünk meg, amely a Kajmán-szigeteken keresztül érkezett Kínába.

Ez a határozat dokumentálja a részvényvásárlást, valamint a laboratóriumi befektetések rövid történetét:

„Boyu egy konzorcium előzetesen átvette a WuXi Pharmatech orvosi eszközeit, amelyeket New York-ban listáztak és értéküket 3,2 milliárd dollárra értékelték. A vásárló konzorcium magába foglalja a cég alapítóit (cégfelsorolás)… Ezt 1,1 milliárd dollárkölcsönből finanszírozták, a Shanghai Pudong Development Bank és Ping An Bank közreműködésével. A Boyu első dolláralapja 1 milliárd dollárt gyűjtött 2011-ben. Olyan befektetővel, mint például a singapor-i Temasek holding, pénzügyi alap, amely befektetője a Li Ka-shing ameyet Soros alapított.„

Lássunk néhány lapot a WuXi laboratórium „Fejlett terápiák” web-oldaláról, amelyek bemutatják, hogy mit kínál. Beleértve a genetikai terápiákat, és különböző víruskészítményeket.

A fenti oldalon úgy hirdeti magát a cég, mint a Reál vagy a Lild. „Az ön speciális igényire szabva”… akár biológiai fegyvereket is?

A távolság a vuhani labor és a kiindulópontnak nevezett piac között:

Több mint érdekes, hogy ez a Kínát elszigetelő tömeghisztéria és egyben a világot veszélyeztető biológiai fegyver kiindulópontja mintegy negyven kilométerre fekszik a Soros-birodalom egyik korántsem biztonságos intézetétől. Ha bizonyos feltételezések igazak, akkor a hitleri és sztálini embertelenségnél ezerszer nagyobb veszéllyel állunk szemben…

https://www.youtube.com/watch?v=q7PwWkhhA9g&feature=share&fbclid=IwAR2WolEMtxQR9n-J6oKMBip8j3kL0hl_IhrzCnTd6VoMuRA0MRqqT9BaGss

Stoffán  György

Rémisztő képződmények, akik saját fajtájukat is gyűlölik... Radnóti kifütyülve...

„Ha a zsidó kultúra nem volna jelen Magyarországon, akkor a magyaroknak nem lenne más kultúrájuk, mint a bőgatya és a fütyülős barack…” – mondta 1992 karácsonyán a budapesti főrabbi… A Wikipédia erről többek között a következőt írja: „A kijelentést máig előszeretettel citálják elő a magyarországi radikális, illetve szélsőjobboldali zsidóellenes körök, a magyarországi zsidók állítólagos magyar-gyűlöletének bizonyítására.”

Niedermüller továbbfejlesztette a „szélsőjobb által” citált idézetet, s már nem csupán nemes egyszerűséggel a magyar kultúrára támadt, hanem a fehér, keresztény és a keresztény szellemiségnek, a Teremtés logikájának és Isten elképzelésének megfelelő életmódhoz ragaszkodó heteroszexuális magyarokra. Ez pedig rossz jel! Annál is inkább, mert ez a niedermülleri megfogalmazás a mai beteges európai szellemiséget akarja meghonosítani hazánkban. Magyarázkodása, valamint Horn Gábor, a saját bevallása szerint „liberális zsidó”, minapi televíziós megnyilatkozása érthetőbbé és még értelmezhetőbbé tette a Niedermüller-véleményt, s nyilvánvalólett ezáltal, hogy igyekeznek magát a kereszténységet, a keresztény embereket szembe állítani az ő világukkal, amelyben csak az az igaz és elfogadható, amit ők vallanak, amit ők képzelnek a magyarságról, a kereszténységről. Kormánypropagandáról beszélnek, gyűlölködésről ír a sajtójuk, miközben a gyűlölködés a sajátjuk, s a megnyilvánulásaik ellen mind a katolikus, mind a református egyház tiltakozott. Tehát elérkeztünk, 1919. forradalmi eszméjéhez – ismét –, s a kijelentés elleni tüntetésen megismerhettük gyalázkodó szimpatizánsaikat, akik mélyprimitívségükben olyan aljasságot követtek el, amely beleillik ugyan a niedermülleri gyűlölködésbe: Radnóti verse alatt, a „Bella ciao”-t ordíttatták… Ez pedig mindent elárul. Hiszen Radnóti Miklós is annak a gyűlöletnek áldozataként halt meg, amelyet Niedermüller, Gyurcsány, korábban pedig Szálasi nyilasai és Rákosi ávósai vallottak magukénak, ám amit keresztény ember soha, semmilyen körülmények között nem támogatott és nem vallott. Mert nem támogathat, és nem vallhat… hiszen akkor nem keresztény.

A tüntetésről hazafelé elgondolkodtam… Végigsétálva az egykori gettó utcáin eszembe jutott, kik és hogyan mentették keresztényként az üldözötteket, hány kerersztény-keresztyén pap, lelkész és hívő áldozta és/vagy veszélyeztette életét a niedermülleri gyűlölettel szemben, amely ismét fellángolt, és ismét a szocialista-liberális eszmék gané-dombján található. A keresztényellenesség kifejezetten a galiácinerek sajátossága, s ezek a későn befogadottak ma ismét zsidóellenességet akarnak generálni, ma ismét semmibe veszik az évszázados együttélés régen kialakult íratlan szabályait, s már odáig mennek, hogy magukat tekintik Magyarország urainak. S ha valami nekik nem tetszik, akkor azonnal indulnak Brüsszelbe, bemocskolni azt az országot és annak minden magyar lakóját, amely egykor a halál elől megmentette, s nagylelkűen befogadta őket, mert volt hazájukban mindennaposak voltak azok a pogromok, amelyeket ma a magyar keresztény polgárok ellen ők igyekeznének generálni – külföldi támogatással, jól megfizetve.

Nem lehet tovább tagadni és „píszí” követelmények szerint keresztülnézni azon, hogy egy eszmerendszer, egy szellemiség ellen lépnek föl folyamatosan, mert azt akarják, hogy, mint Európa nyugati felében, itt is megvalósuljon a keresztény hagyományok, a keresztény egyházak és a keresztény szellemiség törvényi tiltása. Divat lett Gyurcsány óta a keresztényezés és a keresztények bibliára alapozott számonkérése, a kereszténységre való hivatkozás, miközben az emberi aljasság minden szegmensét felhasználják a kereszténység ellen. És ezt tovább semmiképpen sem tűrhetjük el.

Séta közben még arról is elgondolkodtam, hogy mi lenne, ha ezek hatalomra jutnának? Ki úszná meg szárazon azt a Radnótit kifütyülő primitívséget, amellyel ezek kormányoznának, majd magukat is kiirtva beengednék a sariát (شريعة), amely kiirtja a nem heterókat, a keresztényeket és a zsidókat egyaránt...  Mivé válna az egykori gettó, ma elegánsan és tisztán tartott számos üzlete, vendéglője, s hogy festene a Dohány utcai zsinagóga vagy kiégve, kupoláján vagy félholddal a Dávid-csillag helyén... s hasonlóképpen a Szent István Bazilika...

Igaz, felesleges erről Niedermüllerékkel beszélni, mert a csillagokat is lehazudják, és Mózest is Jézus mellé feszítenék, ha ezért kapnának harminc ezüstpénzt. Hiszen akinek a szavazói Radnótit kifütyülik, attól mi mást lehetne elvárni?

Az viszont fontos, hogy aki keresztény és magyar, ne a gyűlölködésben, hanem a rend helyreállításában legyen aktív részes. Hiszen Niedermüllrék nem csak a keresztények ellen, de a magyar zsidóság ellen is ártanak, mert a békés együttélést torpedózzák világpolgárként.

Végül az is eszembe jutott, hogy amikor az öreg rabbinak a fülébe súgta– állítólag – egy magyar, hogy utálja a zsidókat, Erdő Péter és az összes keresztény egyház vezetője azonnal canossát járt a Síp utcában… Várom, hogy a keresztények megtámadása miatt, a zsidó vezetők közül ki megy el elsőként az esztergomi érsekhez, vagy legalább egy szürke kis káplánhoz, hogy megkövesse a sértetteket?...

Stoffán György

Ott leszek a Niedermüller elleni tüntetésen… és amit szívem szerint elmondanék a tüntetőknek…

Hölgyeim és Uraim!

Nem újdonság mindaz, ami most történik Magyarország ellen. Nem ismeretlenek a számunkra, azok, akik ezt teszik, bár a biológiai törvények okán, ma más az arcuk, mint volt 1919-ben… Tetteik és magyar-gyűlöletük azonban nem változott. A kommunista és a liberális olyan maradt, mint volt. Niedermüller, a DK, Gyurcsányné, Cseh Katalin, Donáth Anna, Újhelyi István és a hozzájuk hasonló hazaáruló liberális, kommunista prolik, reinkarnációi Kun Béla, Szamuely Tibor, Rákosi Mátyás vagy a magyar bíborost, Mindszenty Józsefet, a kiváló magyar protestáns püspököket, Ravasz Lászlót és Ordass Lajost megkínzó Décsi Gyula romlott lelkeinek. Reinkarnációi ezek annak a vérgőzös korszaknak, illetve korszakoknak, amelyekben a magyart, a keresztényt, a papokat és magyar elöljárókat, a nemzetiségeket, a fiatalságot a „szocialista demokrácia” elvei szerint büntetlenül ölhették, kínozhatták, és szolgáltatták ki idegen vörös uraiknak. Mert ezek sem akkor nem voltak magyarok, sem ma nem magyarok! Hiszen a magyar ember, a magyar keresztény nem a gyűlölködésben és a hazudozásban éli meg emberi voltát, hanem az országépítésben, a béketeremtésben, az alkotás örömében.

Ma ezek a senkiháziak a beteges szellemiség, a Teremtéssel ellenkező genderes-sok neműség, a szabadosság, és az értékrombolás szolgálatában állnak, akiknek a család, a hit, a szeretet ismeretlen fogalmak. A magyarság, a hazaszeretet, az egymás megbecsülése, a keresztény hitelvek alapján kialakult szokásjog… fogalmak, úgy hatnak rájuk pszichésen, mint a bikára a vörös kendő. Genetikai gyilkos ösztöneik, magyar-, és keresztény gyűlöletük elvakítja őket, és ha volna páncélvonatuk, akkor ma is körbeutaznák Magyarországot, hogy „minden állomáson és megállóhelyen” akasszanak, gyilkoljanak és megkeserítsék a nemzet életét!     

Miért tüntetünk ma itt?

Mert színt vallott egy fasiszta gondolatokat idéző, hazaáruló, hazug csaló, akit kilencvenezer idegen zsoldosa és a békés tömegbe lövető egykori  miniszterelnök emelt ennek a kerületnek a polgármesteri székébe. S mint e kerület polgármestere, és a rasszista, magyar-gyűlölő, vörös-újfasiszta, hazaáruló párt, azaz, a DK alelnöke mondott ítéletet felettünk, akárcsak a népbíróságok aljas bírái – hazudozva és pánikot, ezáltal pedig gyűlöletet keltve sajátjai között, ellenünk, a magyar, a keresztény és a nem homoszexuális magyarok ellen, azaz, a társadalom egészséges és józan, keresztény szellemiségű többsége ellen. És ezt semmilyen erkölcsi vagy egyéb megfontolásból nem lehet tovább eltűrni.   

Nem várhatjuk meg, hogy ez a szellemiség a továbbiakban is vezető és megtévesztő szellemiség legyen ma Magyarországon, az ellenzéknek nevezett hazaáruló söpredék körében! Mert ez potenciális veszély az országra és a nemzetre nézve… Nem lehet a törvények ellenében eltűrni a demokráciára hivatkozva, hogy gyermekeink és szüleink, nagyszüleink, de mi magunk is állandó életveszélyben legyünk emiatt, a beteges és elfajzott kisebbség miatt, amelynek pénze és hangja van, de esze és józan, emberi gondolkodása, emberi érzései nincsenek. Rendet kell tenni Magyarországon! Meg kell védeni végre ténylegesen is a nemzet értékeit, meg kell védeni végre gyermekeinket, unokáinkat, a magyar nemzet jövőjét. Mert ha ez a szellemiség tovább mérgez, akkor bizony ezek feldíszítik velünk az Andrássy út lámpavasait, és a nemzet elvesztése mellett, aki megmarad, az mehet nosztalgiázni Sopronkőhidára vagy valamelyik amerikai vagy német koncentrációs táborba… És minden ott folytatódik majd, ahol szellemi és hitbéli atyjuk, Rosenfeld Rákosi Mátyás félbehagyta.  

De nem! Itt a vége ennek az aljaskodásnak, ennek az idegen érdekeket jó pénzért kiszolgáló hazaárulásnak.

Én személyes tapasztalatból, személyes okból is harcolok ezek ellen a gazemberek ellen!  Mert a családomat, így engem is kiraboltak, családtagjaim közül sokat lemészároltak, kitelepítettek, meghurcoltak… ugyanazon rasszizmus, embergyűlölet miatt… mert németül beszélő, de magyar lelkű emberek voltak. És nem tűröm, hogy még egyszer lehetőséget kapjanak erre! Nem tűröm, hogy egy ilyen senkiházi féreg, aki évek óta rombolja Magyarország képét Európában, ma belülről is igyekezzen meghonosítani ezt a mentalitást. Negyven évig elég volt! Mindent megteszek az ellen, hogy ez a söpredék, amely évtizedek óta támad és sérteget, rombol, megakadályozza, hogy gyermekeim, unokáim, családom és barátaim emberhez méltó életet éljenek saját hazájukban, keresztényként, Istent, Hazát és családot tekintve a társadalom alappillérének. Minden megteszek azért – és ezt fogadjátok meg Ti is Magyar Testvéreim –, hogy a testet és lelket romboló liberális, Isten ellen való államrend, a gyűlöletre és az emberi rossz tulajdonságokra épülő liberális gyurcsány-, és sorosista terror, amelyből 2006-ban ismét kaptunk némi ízelítőt, ne ereszthessen többé gyökeret Magyarországon, és megszűnjön az állandó fenyegetettség. Isten engem úgy segéljen!

Ma itt vagyunk, tüntetünk, de ez a tüntetés legyen a mindennapokba beivódó tüntetés, legyen minden gondolatunkban az önvédelem és a hazaárulók társadalmi kirekesztése célként, mert ez az egyetlen, amit mi, személyenként és együtt fegyverként használhatunk nemzetünk, hazánk, kereszténységünk, hagyományaink és családjaink védelmében!

Isten áldja Magyarországot, Isten áldja a Kárpát-medence minden magyar, keresztény családját! Hajrá Magyarország, hajrá magyarok!  

Stoffán György 

KEDVES OLVASÓIM!

A nagy érdeklődésre való tekintettel ismét megjelent a dr. Gróf széki Teleki Pál miniszterelnök meggyilkolásának körülményeiről szóló tényfeltáró kötetem. Megrendelhető a messengeren, név és cím feltüntetésével, vagy e-mailben, a 

stoffangyorgy44@gmail.com

címen. 

A könyv ára, a valóság széleskörű megismertetése érdekében csak 2000.- Ft (30 lej, 15 €) postaköltséggel együtt! 

Közkívánatra, újra kiadott sikerkönyveimet ajánlom: 

„Volt egyszer egy keresztény Európa” (Európa pusztulása)                2000.- Ft

„Átkozott Trianon” (100 év rémtörténete)                                         2000.- Ft

„Ferenc pápa árulása – A csíksomlyói pápajárás igaztörténete…”           1800.- Ft

„Én öltem meg Teleki Pált”– a Teleki gyilkosság bizonyítékai

és története                                                                                      2000.- Ft

A négy könyv együttes megrendelése esetén összesen                    7800.- Ft

Az árak a postaköltséget tartalmazzák.

Megrendelését messengeren, a pontos cím feltüntetésével kérem, hogy a dedikált példányok mielőbb megérkezzenek.

Számlaszámunkat a megrendelés után közlöm magánlevélben, a messengeren vagy e-mailben.

Amennyiben rózsaszín csekket igényel, úgy azt kérjük megrendeléskor jelezni.

Üdvözlettel:

Stoffán György

Stoffán György: Nyílt levél Niedermüller Péternek - Egy fehér, keresztény, heteroszexuális képződmény válasza

Niedermüller!

Nem kezdem azzal, hogy mi lenne, ha például… mert tudom a választ. Nemzetközi tiltakozás, és maguk rohangálnának Brüsszeltől-New Yorkig panaszkodni és rettegni. Mert maguk ilyenek, Niedermüller! Ilyenek voltak 1919-ben is, amikor a fehér, magyar, keresztény, heteroszexuális képződményeket, azaz a magyar társadalmat igyekeztek páncélvonaton körbejárva az országot megsemmisíteni. Majd pedig negyven évig a fehérterror igazságtalanságáról írtak a maguk tankönyvei.

Niedermüller! Maguk elvetik a sulykot ismét, de egyetlen szerencséjük ebben a mai világban az, hogy a fehér, keresztény, heteroszexuális képződményeknek, azaz, nekünk, keresztény magyaroknak immár több eszünk van, mint a maguk 1919-nél leragadt söpredékének. Mi tanultunk a történelemből, maguk évezredek alatt nem tanultak semmit! Mi nem fogunk most odamenni a VII. kerületi önkormányzat elé, és nem fogjuk magát pofán vágni, felakasztani, leköpni, bár Szent László vagy Werbőczi István szerint mindhárom opciót régen megérdemelné. Maga miatt még a maga szellemi közösségét sem fogjuk vegzálni, és nem hangoztatjuk, hogy mennyire gyűlöljük magát és a magával egyként gondolkodókat. Mert mi nem gyűlölködünk, Niedermüller! Mi nem!  

Tudja, mit csinálunk? Mindössze szánalommal nézzük magukat, mert egy olyan szellemiség utolsó rugdalását látjuk magából is trágyaléként kifolyni a kamerák előtt, amelynek követői száz esztendeig minden aljasságot megtettek, amit egy embernek nevezett lény megtehet a másik ember ellen. Maguk olyan eszmét szolgálnak, amely kiirtja a világot – magukkal együtt. Maguk a gyűlöletet szítják, ahelyett, hogy a békét és a közös munkát választanák annak az országnak a felemelkedése érdekében, amelyben élnek. Maguk ezt az országot akarják megszerezni maguknak, s nem hálásak azért, mert eleiket befogadtuk, rejtegettük, védtük. Igaz, a „keresztény, heteroszexuális, fehér képződmény” nem is azért tette, amit tett a maguk érdekében, hogy maguk hálálkodjanak. Ugyanis nekünk Krisztus adott példát arra, amit magukért tettünk, s abban is Krisztus mutat példát, hogy mire számíthatunk jótetteink fejében maguktól. Semmi jóra: Korbácsra, keresztre… rágalmakra, és hamis ítéletekre.  

Csakhogy ez a krisztusi figyelmeztetés nekünk kedvez. Így a „keresztény, hetero, fehér képződmény” nem rejt magában magukra nézve semmi rosszat. Nem rejthet(!) gyűlöletet, üldöztetést (hiszen a maguk legutóbbi üldöztetése is egy szocialista rendszer sátáni cselekedete volt, s a mai Nyugat-európai üldöztetésük is szocialista és liberális eszmerendszer keserű gyümölcse), s nem rejt szeretetlenséget. Sajnálatot, szánalmat, és a gyűlölködéssel saját magukra hozott pusztulás vízióját…ami miatt ma is azon gondolkodunk, miként lehetne magukat megmenteni attól, ami magukra vár. Nem általunk – a fehér, hetró, keresztények által – hanem a Teremtő által. Mert maguk nem a mi Atyánk gyermekei, hanem a kezdetektől a hazugság atyjának gyermekei, akik megátalkodottan igyekeznek még Istent is számon kérni. Pedig – Niedermüller – magának tudnia kellene, hogy amikor a szeretet és a teremtés tökéletessége ellen lépnek fel, amikor Istent káromolják és a keresztények ellen fröcsögnek, akkor újra és újra önmagukra hozzák Isten haragját és megtorlását. Néhány ezer évük volt arra, hogy ezt megtanulják, de maguk olyanok, mint a kiselefánt… nehezen tanul és könnyen felejt…

Nos, Niedermüller én kérni akarok magától valamit: Próbáljon meg észhez térni. Nem miattunk, a fehér, keresztény, heterók miatt… Nem! Önmaga és a szellemi közössége érdekében. Mert bár a keresztény ember kötelessége menteni a rászorulókat, maga ezt a kötelességtudatot felejteti el ostoba, gyűlölettől lángoló, és a saját butaságát is kidomborító szereplései által. Ne tegye, mert maguknak más menekülési útjuk nincs, mint a fehér, heteró, keresztény képződmények emberszeretete. Maguk ugyanis ma még azt hiszik bársonyszékeikből, és milliárdos, külföldi gazdáik, a maguk szemében világmegváltónak tűnő „nagysága” okán, hogy mi függünk maguktól… pedig ez pont fordítva van…

Niedermüller! Ha nehéz is ez a maga számára, mégis próbáljon a fentieken elgondolkodni… nem lesz hiábavaló!

Stoffán György

A két pápa… megnéztem a filmet

Amikor a producer nekilát egy film elkészítésének, akkor vagy a kapott infók alapján készít egy, a jövőről szóló produkciót (lásd korábban a koronavírust előre vetítő film), vagy társadalomformálás céljából forgatnak valamilyen jól emészthető érzékenyítést. Minden hollywoodi film valamilyen célt szolgál. Ami a film bemutatása idején elképzelhetetlennek tűnik a filmvásznon, azt hamarosan a valóságban látjuk, tapasztaljuk, szenvedjük. Nem így a legutóbbi, óriási reklámmal beharangozott film, pazar szereposztással – Angol-olasz-argentin-amerikai koprodukcióban készül alkotás, Jonathan Pryce: Ferenc pápa, Sir Anthony Hopkins: Benedek pápa főszereplésével. A rendező: Fernando Meirelles, a forgatókönyvet Anthony McCarten írta.

A film elején, a Szent II. János Pál halála utáni konklávéról látunk fikciót. Ezt azt igyekszik elhitetni a nézővel, hogy Ratzinger és Bergoglio között zajlott a nagy „verseny”, amelyben Bergoglio a visszahúzódó (Szent Ferenc-i jellem) és pápává lenni nem akaró egyszerű főpap, míg Ratzinger bíboros hataloméhes (náci), lélek nélküli könyöklő. Tehát azért mondott le később, mert bár a hatalom után vágyott, de szellemi háttér nem állt mögötte. Talán ez a produkció legaljasabb szándéka (maga a bonyodalom), s erre épül az egész történet.

Ez a film is az érzékenyítés kategóriájába tartozik, de meglehetősen körmönfont és inkább propagandisztikus, semmint meggyőzőerejű. Világos és egyértelmű a célja: meggyőzni a kétkedő, Bergoglioval ellenkező véleményű katolikus és nem katolikus embereket arról, hogy voltaképpen Bergoglio az egyházat akarná megmenteni, amíg Őszentsége XVI. Benedek pápa csupán egy megvénül, kiégett, hitehagyott és itt-ott jellemhibás ember, aki igyekszik megszabadulni az erőszakkal, rábeszéléssel megszerzett egyházfői hatalomtól, felelősségtől, mert „nem hallja már Isten szavát”… amelyet a magához rendelt Bergoglio által érzékel ismét. A filmben Benedek pápa, mintegy kijelöli utódául Bergogliot, aki egyben megvilágosítja az egyház új és nélkülözhetetlen irányáról Benedek pápát.

Aki azonban ismeri Benedek munkásságát, értékeli Őt, mint tudóst, világosan látja, hogy a film mit akar beleerőltetni a néző fejébe. Egyfajta felmentés, elfogadtatás, szimpatikussá tétel Bergoglio irányába, miközben Benedek lejáratása, életművének, szellemiségének és ezzel az általa képviselt egyháznak a megalázása a cél.

Jálics Ferenc SJ. 

„Érdekes” önvallomást is láthatunk, amikor Bergoglio – aki köztudottan kommunista elveket vall (felszabadítás teológiája) és olykor Krisztus ellen támad liberalizmusával –, meggyónja a katonai juntával való együttműködését, amelyet a film úgy láttat, mintha az általa feljelentett és a junta kezére adott rendtársait, csupán megvédeni akarta volna a diktatúrától. Benedek e gyónás alatt felmenti Bergogliot, s megtudjuk azt is, hogy Jálics Ferenc megbocsájtott az őt, és Orlando Yorio jezsuita paptársát feljelentő Bergoglionak. (Jálics, a 93 éves szerzetes Bergoglio pápává választása után nem sokkal, a vatikáni hírügynökségnek kijelentette, hogy nem Bergoglio jelentette föl, míg a másik, a junta által megkínzott szerzetes, Orlando Yorio haláláig nem állt szóba többé Bergoglioval, akit a junta bukása után minden jezsuita rendházból kitiltottak.)  

Jellemzően a filmkészítőinek arcátlanságára, megjelenik a filmben egy zsidó vicc is, amit argentin katolikus tanmeseként ad elő Bergoglio Benedek pápának, mintha az, egy hatalmas és Benedek pápa hitbéli meggyőződését erősíteni akaró bibliai idézet lett volna. „Szabad-e imádság közben dohányozni vagy szabad-e dohányzás közben imádkozni…” (Ez a vicc szerepel a zsidó anekdotagyűjteményben, amelyet Budapesten adtak ki, s amely ezt a viccet az1890-es évekre teszi.)

A film egy Bergogliot felmentő és elfogadtató, képzelt beszélgetésekkel fűszerezett propaganda-film, amely a katolikus embert nem győzi meg, így megtekintésre nem javaslom. Inkább önigazolásként érdemes megnéznie azoknak, akik Bergolio-pártiak, és elfogadják, hogy egy hittudós hitevesztetté, lelkiismeretlenné és vén ostobává tudhat válni „abban a székben”, amelyet egész életén keresztül szolgált. XVI. Benedek pápa rettegett attól, amit a II. Vatikáni Zsinat tett az egyházzal. Pontifikátusa alatt számos olyan intézkedése volt, amelyekkel tompítani, lassítani igyekezett a zsinat egyházromboló hatásait.

Talán jobb lett volna, ha ez a produkció nem lát napvilágot, hiszen inkább árt a mai vatikáni vezetés hitelességének, mintsem használna. Az egyháznak sem tesz jót a film, hiszen csupán egy „bergoglionista”, nem keresztény képzelődést, egy hazug világot tár a néző elé, amellyel erősítheti azokat, akik egyébként is csak egyetlen dologhoz ragaszkodnak katolikusokként: a pápa mindenek-felettiségéhez.  A film, egy Benedek és Bergoglio által végigizgult TV-s fociközvetítéssel fejeződik be…    

A cáfolat... 

A Két pápa című ártó, és rendkívül gyengén sikerült propagandafilm mondanivalójának hitelességét, maga az élet cáfolta meg napokkal ezelőtt, amikor Benedek pápa és Sarah bíboros könyve megjelent…  

Stoffán György

És egy értékes hozzászólás a fb-ról: 

Emese Horvat Láttam az első bemutató alkalmával. 
Egyetértek a film kritikájával, viszont arról nem tett említést, hogy beleszőtték a bevándorlást, és a " Bella ciao" partizándalt, amit minden baloldali rendezvényen előszeretettel énekelnek a ballibsik Olaszországban. Különösen, amikor Salvini ellen tüntetnek.

A vatikáni „New Age” és a kereszténység

Mindenki egyházpolitikussá vált, amióta Bergoglio érseket pápává választotta a konklávé. A jezsuita főpap olyan tanításokkal lepte meg övéit, amelyeket eddig röpke 2000. év alatt egyetlen elődje sem mert volna nyilvánosságra hozni. Ezek az újítások és változtatások azonban komoly problémát jelentenek az egyébként is üldözött katolikusok között. A vatikáni „New Age” furcsaságai miatt felszínre kerülő kétségeket, amelyek a hívek közösségében olykor joggal merülnek fel, politikai állásfoglalások és a liberális civil európai-, és világpolitikai élethez alkalmazkodó megnyilatkozások is kísérik, amelyek még inkább feltüzelik a híveket és a szent hagyományokhoz, az Evangéliumhoz ragaszkodó papokat. Voltaképpen megosztottá vált az Egyház, s van, aki Bergogliot követi, mások Őszentsége XVI. Benedek pápa és az Őt megelőző pápák egyháztanításait tartják alapvetésnek.

Meglepő volt a Földanya, mint istenség dicsőítése, az elváltak szentségekhez járulása tiltásának újragondolása, de legutóbb a papi nőtlenség ügye vetett árnyékot egyházunk hitelességére. Nehéz összevetni a mai engedményeket és Krisztus tanítását anélkül, hogy ne merülnének föl komoly kérdések az említett ügyeket illetően.

Legújabban a papi nőtlenség ügye ver nagy hullámokat a közbeszédben is. Nos, ezzel nem kell foglalkoznia az egyszerű híveknek. Nem a mi dolgunk, hanem azé, aki vállalja vagy nem vállalja a Krisztusért való lemondást, önmegtartóztatást. Lehet a civil éltben efféle lemondásban élni, és lehet papként is. Aki nem vállalja ezt, az egyelőre nem lesz katolikus pap…

A politika terén alapvetően furcsa, hogy a római egyház feje, nem az evangelizációra összpontosít, hanem megnyilvánulásai olyan dolgokban történnek, amelyeket eddig csak a világ nagyurai, politikai vezetői intéztek. Nem baj persze, ha egy egyházi vezető kifejti véleményét a világ dolgait illetően, ám nem ez a fő feladata – mondják sokan, Bergoglio bírálói közül. A teremtéssel ellenkező emberi magatartások, vágyak, ösztönök felkarolását is ellentétesnek tartják sokan a jézusi parancsokkal, tanításokkal, s ezzel is nehéz volna vitába szállni, hiszen Jézus e kérdésekben egészen világos és egyértelmű választ ad a Szentírás szerint.

Miért is írom le ezeket a ma mindennapos, vitákat kavaró és a kereszténység ellen felhasználható problémákat? Miért látom fontosnak azt, hogy ezekről valóban beszéljünk? Mert sokan fordulnak hozzám Olvasóim közül, de olyanokkal is kénytelen vagyok beszélni ezekről a dolgokról, akik más egyházak tagjai, de aggódnak Rómáért, mint a közös múlt letéteményeséért, aggódnak a keresztény lét ma már világosan látható súlyos gyengülése miatt.  S ha kérdeznek, válaszolnom kell.

Legtöbbször azt mondom, hogy aki Krisztust követő emberként él, annak nem lehetnek kétségei a krisztusi parancsokat és tanításokat illetően. 

1./ A Szentírás olvasása minden kétséget kizár, választ ad. Hiszen az Evangélumban leírtak nagy része Krisztus szavait idézi mind a példabeszédekben, mind a Neki feltett kérdésekre adott válaszokban. 

2./ A keresztény ember az imában találja meg azt a lehetőséget, amely átsegíti az élet nehézségein, így a vallással és egyházával kapcsolatban felmerülő problémáiban is. Nem személyhez kötődik ugyanis az Egyház és a hit, hanem Istenhez, Isten fiához, Krisztushoz, a második isteni személyhez, és a Szentlélekhez. Akinek pedig a hite tántoríthatatlan, abban ezért nem lehetnek kétségek. 

3./ Sokszor hallom, hogy nem megyek templomba, mert ezt vagy azt hallottam és elegem van. Ismét csak azt válaszolom ilyenkor, hogy a közösség, a közös imádság és a közösen megélt hit erőt ad. Nem a pap miatt megyünk a templomba, hiszen a pap, Isten szolgája csak a szentmiseáldozat bemutatásának letéteményese. Minden más ránk, hívő keresztényekre bízatott. Ha nem megyünk templomba, akkor nem a pappal szúrunk ki, hanem magunkkal, mert megvonjuk magunktól a Krisztus-élményt. Krisztusra nem vagyunk kíváncsiak, a személyesen jelenlévő Megváltót nem imádjuk – távol maradva.

Tehát: – Bármilyen nekünk tetsző vagy nem tetsző dolgot hallunk, tapasztalunk vagy látunk az egyházat illetően, azzal nem kell, nem szabad foglalkoznunk, mert a Krisztussal kialakított személyes kapcsolatunk, a szentségekhez járulás, a hit közös élménye mindent felülír.

Az pedig, hogy Róma püspöke vagy más püspökök, érsekek és papok mit mondanak a politikáról, a hagyományokról, és hogyan alakítják pillanatnyilag a hitre épített intézményrendszerüket, az nem a hétköznapi emberre, nem a hívek közösségére tartozik. Ha mindannyian úgy élünk, ahogyan Jézus megköveteli tőlünk, s aminek fejében elnyerjük az általa számunkra készített örök boldogságot, akkor ezek az ostoba, földi cirkuszok a legkevésbé sem kell, hogy érdekeljenek minket, hívő, Krisztust követő embereket. Hiszen a keresztény-keresztyén embernek mindig van pártfogója, kísérője, oltalmazója az életben… és Ő Jézus Krisztus, az élő Isten Fia. Csak világosan kell látni és érteni Őt az élet minden percében… még akkor is, amikor földi szemmel, hitünkben tamáskodva, reménytelennek látszik a világ. Az egyház a Krisztusban hívő emberek egyetemes közössége, vallástól és politikai hovatartozástól függetlenül. Mert üdvözülni csak Őrajta keresztül lehet!

Krisztusnak pedig, és a csak Őt követő lelkeknek nem parancsolhat sem Róma, sem Genf… sem Esztergom, sem Gyulafehérvár, sem Debrecen, sem Várad, sem Kolozsvár… sem New York.  

Stoffán György

Titokban szervezik a cigányságot a magyarok ellen, német és magyar liberális civilszervezetek Baranyában

Képünk illusztráció

Sok szakember figyelmeztette a kormányt és az illetékeseket már korábban is, hogy olyasmi készül, aminek beláthatatlan következménye lesz. Történetesen, ha a hazai cigányság és a migráció összetalálkozik, az visszafordíthatatlan tragédia.

Mai információnk ezt a félelmet támasztják alá. Ugyanis, egy reggeli telefonbeszélgetés olyasmire hívta fel a figyelmet és olyasmiben kérte segítségünket, ami részben törvénytelen, másrészt beláthatatlan veszélyeket hordoz. A szervezők külföldi és magyar civilszervezetek (feltételezhetően magyar, helyi hivatalos szervek közreműködésével).A helyszín Magyarország, Baranya megye. Az ügy titkos, a kiszivárogtató retteg, de kötelességének érezte közölni, amit tud.

Az újságíró, író ezáltal azt érzi kötelességének, hogy nyilvánosságra hozza, amit az informátor elmondott.  

Egy Duna-menti faluban megjelentek a civil szervezetek, amelyek a nevelőszülői hálózat teljes listájának birtokában keresik fel a nevelőszülőket, és ajánlanak egy hihetetlenül jól fizető lehetőséget: Németországból kellene befogadni viselkedészavaros, 16 év feletti fiatalokat, gyerekenként és havonta 600.000 forintos ellenszolgáltatásért. A fiatalok Magyarországon nem járhatnak iskolába, hanem németországi iskolájuk képzi őket tovább is az interneten keresztül. A szervezés titkos, ezért az informátor rettegve adta szerkesztőségünk tudtára a fentieket.

A hír nyilvános része körülbelül ennyi. A tartalma és a veszélye azonban sokkal nagyobb figyelmet érdemel, tehát tájékoztattuk erről Bayer Zsolt és Jurák Katalin kollégákat, valamint a hivatalos belügyi szerveket és a cigány felzárkóztatással foglalkozó szakembert.

Már korábban is előfordult, hogy a hazai kisebbséggel hozták össze civil szervezetek a migráns fiatalokat, amiből több esetben házasság és családalapítás is volt már, legalizálva a migráns fiatalok magyarországi tartózkodását. Miközben a cigányságot a liberális civilek folyamatosan uszítják a magyarság ellen, a cigány nacionalizmus soha nem látott méreteket ölt, és a magyar-gyűlölet csillapíthatatlan. A legutóbbi gyöngyöspatai esetből pedig, világosan látszik, hogy az igazságszolgáltatás is ennek a drámai folyamatnak a támogatója. Ha a migránsok és a cigányság magyar gyűlölő része a liberális magyarellenes civilszervezetek segítségével "egymásra talál", és mindezt a jog is támogatja, akkor Magyarországon soha nem látott tragédia következhet be, ami nem polgárháborút jelent, hanem folyamatos és végzetes támadást a magyar lakosság ellen! A pénz, a kábítószer-kereskedelem, a fegyver-kereskedelem, a nő-kereskedelem, már ma is olyan mérteket ölt, amelynek megakadályozása csaknem lehetetlen. Ha pedig a liberális, migránspárti civilek, a németországi migráns-fiatalokat titokban és összejátszva egyes településvezetőkkel, a hazai cigány nevelőszülőkre bízzák, az informátor által közölt cca. 600.000 Ft-os havi juttatásért, akkor a fent írt folyamat megállíthatatlan, országos szintű és a magyarokra nézve végzetes lesz.

Várjuk tehát az ügyben oknyomozó és a nyilvánosságot a TV csatornákon is tájékoztatni tudó kollégáink közléseit, valamint a hivatalos szervek intézkedését.

További információkat is gyűjtünk, ugyanis a nap folyamán, érdeklődésünkre más településekről is kaptunk hasonló híreket. 
  

Stoffán György

P.S.: egyik olvasónk hozzászólásban küldött egy hirdetést, amely ugyan mostanra már lejárt, de informátoraink állítását bizonyítja... hiszen csak a hirdetés járt le... a projekt nem! 

https://www.cvonline.hu/neveloszulo/2393704/j.html?job_title=neveloszulo&id=2393704&utm_source=automated&utm_medium=mail&utm_campaign=candidatenewslettersuccess_NV&utm_content=kepzes-oktatas&type=clicked_through_job&st_id&fbclid=IwAR06zhCeXvykmsHoSfqVWG1nQtDsce1zznPclyaeKYf9KmXVm8t6Nw2wtPM

A nemzeti ostobaság éve… avagy, mit kezdünk 2020-ban, 1920-al?

Egyre elkeserítőbb az a magyar összevisszaság, amely a trianoni döntés 100. évfordulójára való megemlékezést lengi körül. Nincs állami kezdeményezés, hacsak nem vesszük annak a „Nemzeti összetartozás éve” balga elnevezést. A különböző civil szervezetek, az egykor szebb napokat látott, mára nyugdíjas klubbá változott világszövetség, az önjelölt Trianon szakértők sajátos, de annál zavarosabb elgondolásai látnak napvilágot, természetesen semmibe véve a mai nemzetközi magyar-gyűlöletet, a világ helyzetét, s a megszálló – ma utódállamoknak nevezett – államalakulatok magyarságot kiirtani vágyó ünneplését.  És persze a jó magyar emlékezők, jó magyar hagyományok szerint egymást is keresztre feszítik, ha a másiknak nem ugyanaz az elképzelése arról a döntésről, az azóta eltelt száz esztendőről, és a mai – többségében realitások nélküli – törekvésekről. 

A legnagyobb baj pedig abban rejlik, hogy a magyar és székely törekvések, elgondolások nem a magyar agyban születnek, hanem a magyar agyba oltott idegen, és magyarellenes erők által terveztetnek el és oltatnak bele a jó szándékú, de a száz esztendős megaláztatás okán gondolkodásra alig képes szabadságra vágyó hangadók fejébe. "Ha nem tudod legyőzni, állj az élére" - szellemiség szerint, fenntartva az állandó feszültséget és gyűlölködést a felek között. 

Itt állunk száz évvel a Magyar Királyság megcsonkítása után, emlékezhetnénk, gyászolhatnánk, megfogalmazhatnánk nemzetközi szinten is valamiféle kommünikét a világ népei felé, kivált a mai Európa rabszolgává teendő társadalmainak… de nem ezt tesszük. A temetést a feltámadás ünnepévé emelte a kormány, a civilek "most azonnal" követelik a száz év előtti diktátum felülvizsgálatát, néhány apolitikus politikus a már egyszer megszüntetett autonómiát akar, a történész területi revízióról beszél, a megszállt területek magyarsága pedig kénytelen eme anyaországi botorságok miatt elszenvedni a bosszút és a primitív ünneplések súlyos keservét.

Nem állunk a helyzet magaslatán. Nincs összhang, nincs közös elképzelés, nincs összefogás és összetartás, és ahány magyar van, annyiféleképpen akar emlékezni, gyászolni, „nemzetileg összetartani”.

Az ellenzék és magyar gyűlölő történészei persze jogosnak és gazdaságilag eredményesnek tartják az egykori döntést. Tőlük mi mást is várhatnók? Hiszen ők nem magyarok, csak Magyarországon élő, a magyarok keresztény nemzetet gyűlölő állampolgárok, akiknek teljesen mindegy, hogy volt-e ilyen döntés vagy nem volt, hogy hányan pusztultak bele száz év alatt ebbe az embertelenségbe, hogy miként hat a magyar nemzet összességére 1920. és 1947. Nekik csak a saját gyászuk, a másokra kivetíthető bosszújuk, a nap-nap után emlegetett, és jól bevált „ántiizmussal” való vagdalkozás számít. Meg a kártérítések összege…

Nos, így állunk Trianon századik évfordulója előtt. Újra megalázva, újra kigúnyolva, ám ma nem mások aláznak meg bennünket, s nem ok nélkül gúnyolódnak rajtunk, hanem ezt mind magunknak csináljuk. Méltatlanok vagyunk az „egységes nemzet” megnevezésre, mert nem tanultunk abból, ami száz éve történt. Igaz, nem is tanulhattunk negyven évig, de az eltelt harminc év alatt pótolható lett volna ez a tragikus mulasztás. És nem pótoltuk, mert nem mertük pótolni. Kivonultunk a megemlékezésről az ülésteremből, s csak lassan, évtizedek alatt értette meg az ország vezetése, hogy a nemzet léte, megmaradása nem a határokon és a megszálló államok sajátos, magyar gyűlölő önérzetének tiszteletben tartásán múlik, hanem a saját önérzetünkön, saját érzéseinken, saját akaratunkon. És azon múlik legfőbbképpen, hogy soha, semmilyen körülmények miatt nem mondhatunk le a Magyar Királyság szabadkőművesek által elraboltatott területeiről, magyar és nem magyar lakosságáról, a Kárpát-hazáról, Mária országáról. Nem haderővel, nem a döntések mai európai uniós felülvizsgáltatásának hiábavaló botor ötletével, nem a „temetés” évfordulóján tartott nemzeti összetartozás évével.

Ki kell mondani végre, hogy a magyar nemzet 2020-ban gyászévet ül, emlékezik és nem hajlandó a kommunista elhallgatásnak, antalli alapszerződéses hazaárulásnak, vagy egyéb Trianont elmismásoló megfogalmazásoknak megfelelően másképpen érezni, mint ahogyan ez a gyászos centenárium, ez a száz tragikus esztendő megköveteli. Mert milliós számot kell felemlítenünk, amikor e döntés áldozataira, a megölt, megcsonkított, elüldözött magyarokra emlékezünk, amikor intézményeink történetét kutatjuk, amikor épített emlékeink megsemmisülését látjuk az elrabolt területeinken, amikor a mai gyűlöletek áldozatairól, börtönben szenvedő magyarokról hallunk.  

A legfontosabb – számba véve mai helyzetünket s a nemzetközi magyar-gyűlöletet –, még mindig az, hogy bölcsen,  jó gazdaként, türelemmel és a túlélés eszközeivel próbáljunk meg alkalmazkodni gyászunk világgá kürtölése mellett. Nap-nap után nemzetközi szinten is tudatni kell a magyarság ellen elkövetett mai bűnöket, világossá kell tenni és sulykolni kell a nemzetközi köztudatban a magyar nemzet gyötrődését, az egyes országokban megmutatkozó, magyarellenes jogtalanságokat, mind az oktatás, mind az anyanyelvhasználat szűkítését, és követelni kell ezeknek az intézkedéseknek a magakadályozását. Minden nap hangot kell adni annak, ami a magyarsággal történt e száz év alatt és történik ma is. Ma ugyanis a megmaradásunk a tét, s a megmaradást kell szolgálnunk, de nem úgy, hogy olajat öntünk a tűzre az anyaországban, amely az elcsatolt területeken gyúl lángra. Nem kell, mert fölösleges felülvizsgálatot követelni, hiszen nincs aki számunkra elfogadható felülvizsgálatot tartana sem 1920. június 4-ét, sem 1947. február 10-ét illetően. Nem lesz olyan "utódállami" kormány, amely autonómiát adna a magyarságnak, de lehetőségünk sincsen arra, hogy területi revízió alá helyezzük jogos jussunkat, a Kárpát-hazát.

Ma az egyetlen lehetőségünk, hogy határokon átívelő és a kívülállók számára is megtapasztalható, látható és kézzelfogható gyászt üljünk, hogy az iskolákban kötelező legyen minden történelemtanár számára ismertetni, megtanítani, mi is történt és hogyan 1920-ban. Ebben az évben ne lehessen egészen felhúzni a nemzeti lobogót, csak félárbocra, s ne tartson állami szerv, vitézi és lovagi rend farsangi bált! Június 4-ét pedig nyilvánítsa a kormány nemzeti gyásznappá, mert nem csak területekre, diktátumra emlékezünk száz évvel az aláírás után, hanem millió magyarra, aki e nemzetközi magyargyűlölet áldozatává vált.

Láthatóvá kell tenni a világ előtt, mi történt velünk száz éve, milyen szenvedéseken mentünk keresztül és milyen életet kell élnie ma, a csonka-ország határain kívül rekedt magyarságnak-székelységnek. Kiállításokat kell szervezni, amelyeket Európa országaiban is be kell mutatni, s kell egy újság, amely csak e száz esztendőről, a diktátumról és annak mai fájdalmáról, hatásairól szól, angol, német és magyar nyelven.

Igen… ezt kellene tenni, de senki nem tesz semmit. A Nemzeti Összetartozás Évéről beszélünk, ám csupán a nemzeti összetartozás, a józan gondolkodás és a megfelelő és méltó egyházi és világi megemlékezés marad el. Miközben a nyertesek ünnepelnek, és korbácsolnak, börtönbe zárnak és kitépik a nyelvünket… Száz év sem volt elég ahhoz, hogy felismerjük az összetartozás erejét, fontosságát és azt, hogy e nélkül semmilyen lehetőségünk nincs a túlélésre.

2020. számomra a nemzeti gyász éve. A magyar holokauszt, amit ha bárki is tagadni mer, épp olyan büntetést érdemelne, mint más holokauszt-tagadás esetében. Ám, mi „jó magyarok”, keresztény nemzeti kormányok, egyházak és civilek, még egy efféle jogi féket sem tudtunk megalkotni… sem méltón emlékezni, sem gyászolni, sem hangot adni nemzeti érdekeink védelmében nem tudunk. És ez, önmagában is gyászra, elkeseredésre ad okot!

Azonban bízzunk, és a magunk helyén tegyük a kötelességünket! Hittel, hitben, haza és nemzetszeretetben, hűséggel. S akkor kormányok, civilszervezetek, és egyéb „hatósági intézkedések” nélkül is megmaradunk – Mária országának!

Stoffán György