„Ha a zsidó kultúra
nem volna jelen Magyarországon, akkor a magyaroknak nem lenne más kultúrájuk,
mint a bőgatya és a fütyülős barack…” – mondta 1992 karácsonyán a budapesti főrabbi… A Wikipédia erről többek
között a következőt írja: „A kijelentést máig előszeretettel
citálják elő a magyarországi radikális, illetve szélsőjobboldali zsidóellenes körök, a magyarországi zsidók állítólagos magyar-gyűlöletének bizonyítására.”
Niedermüller továbbfejlesztette
a „szélsőjobb által” citált idézetet, s már
nem csupán nemes egyszerűséggel a magyar kultúrára támadt, hanem a fehér, keresztény
és a keresztény szellemiségnek, a Teremtés logikájának és Isten elképzelésének
megfelelő életmódhoz ragaszkodó heteroszexuális magyarokra. Ez pedig rossz jel!
Annál is inkább, mert ez a niedermülleri megfogalmazás a mai beteges európai szellemiséget
akarja meghonosítani hazánkban. Magyarázkodása, valamint Horn Gábor, a saját
bevallása szerint „liberális zsidó”, minapi televíziós megnyilatkozása érthetőbbé
és még értelmezhetőbbé tette a Niedermüller-véleményt, s nyilvánvalólett ezáltal,
hogy igyekeznek magát a kereszténységet, a keresztény embereket szembe állítani
az ő világukkal, amelyben csak az az igaz és elfogadható, amit ők vallanak,
amit ők képzelnek a magyarságról, a kereszténységről. Kormánypropagandáról
beszélnek, gyűlölködésről ír a sajtójuk, miközben a gyűlölködés a sajátjuk, s a
megnyilvánulásaik ellen mind a katolikus, mind a református egyház tiltakozott.
Tehát elérkeztünk, 1919. forradalmi eszméjéhez – ismét –, s a kijelentés elleni
tüntetésen megismerhettük gyalázkodó szimpatizánsaikat, akik mélyprimitívségükben
olyan aljasságot követtek el, amely beleillik ugyan a niedermülleri gyűlölködésbe:
Radnóti verse alatt, a „Bella ciao”-t ordíttatták… Ez pedig mindent elárul.
Hiszen Radnóti Miklós is annak a gyűlöletnek áldozataként halt meg, amelyet
Niedermüller, Gyurcsány, korábban pedig Szálasi nyilasai és Rákosi ávósai vallottak
magukénak, ám amit keresztény ember soha, semmilyen körülmények között nem támogatott
és nem vallott. Mert nem támogathat, és nem vallhat… hiszen akkor nem keresztény.
A tüntetésről hazafelé elgondolkodtam…
Végigsétálva az egykori gettó utcáin eszembe jutott, kik és hogyan mentették
keresztényként az üldözötteket, hány kerersztény-keresztyén pap, lelkész és hívő
áldozta és/vagy veszélyeztette életét a niedermülleri gyűlölettel szemben, amely
ismét fellángolt, és ismét a szocialista-liberális eszmék gané-dombján
található. A keresztényellenesség kifejezetten a galiácinerek sajátossága, s
ezek a későn befogadottak ma ismét zsidóellenességet akarnak generálni, ma
ismét semmibe veszik az évszázados együttélés régen kialakult íratlan
szabályait, s már odáig mennek, hogy magukat tekintik Magyarország urainak. S
ha valami nekik nem tetszik, akkor azonnal indulnak Brüsszelbe, bemocskolni azt
az országot és annak minden magyar lakóját, amely egykor a halál elől megmentette,
s nagylelkűen befogadta őket, mert volt hazájukban mindennaposak voltak azok a
pogromok, amelyeket ma a magyar keresztény polgárok ellen ők igyekeznének generálni
– külföldi támogatással, jól megfizetve.
Nem lehet tovább tagadni és „píszí” követelmények
szerint keresztülnézni azon, hogy egy eszmerendszer, egy szellemiség ellen
lépnek föl folyamatosan, mert azt akarják, hogy, mint Európa nyugati felében,
itt is megvalósuljon a keresztény hagyományok, a keresztény egyházak és a
keresztény szellemiség törvényi tiltása. Divat lett Gyurcsány óta a
keresztényezés és a keresztények bibliára alapozott számonkérése, a
kereszténységre való hivatkozás, miközben az emberi aljasság minden szegmensét
felhasználják a kereszténység ellen. És ezt tovább semmiképpen sem tűrhetjük
el.
Séta közben még arról is elgondolkodtam, hogy
mi lenne, ha ezek hatalomra jutnának? Ki úszná meg szárazon azt a Radnótit
kifütyülő primitívséget, amellyel ezek kormányoznának, majd magukat is kiirtva
beengednék a sariát (شريعة), amely
kiirtja a nem heterókat, a keresztényeket és a zsidókat egyaránt... Mivé válna az egykori gettó, ma elegánsan és
tisztán tartott számos üzlete, vendéglője, s hogy festene a Dohány utcai
zsinagóga vagy kiégve, kupoláján vagy félholddal a Dávid-csillag helyén... s
hasonlóképpen a Szent István Bazilika...
Igaz, felesleges erről Niedermüllerékkel
beszélni, mert a csillagokat is lehazudják, és Mózest is Jézus mellé
feszítenék, ha ezért kapnának harminc ezüstpénzt. Hiszen akinek a szavazói
Radnótit kifütyülik, attól mi mást lehetne elvárni?
Az viszont fontos, hogy aki keresztény és magyar,
ne a gyűlölködésben, hanem a rend helyreállításában legyen aktív részes. Hiszen
Niedermüllrék nem csak a keresztények ellen, de a magyar zsidóság ellen is ártanak,
mert a békés együttélést torpedózzák világpolgárként.
Végül az is eszembe jutott, hogy amikor az
öreg rabbinak a fülébe súgta– állítólag – egy magyar, hogy utálja a zsidókat,
Erdő Péter és az összes keresztény egyház vezetője azonnal canossát járt a Síp
utcában… Várom, hogy a keresztények megtámadása miatt, a zsidó vezetők közül ki
megy el elsőként az esztergomi érsekhez, vagy legalább egy szürke kis káplánhoz,
hogy megkövesse a sértetteket?...
Stoffán György