Vatikáni hadüzenet… avagy, félmillió Mexikóba

Bergoglio ismét hadat üzent, de most nem a keresztény Európának, hanem az USA-nak. Az USA elnöke ugyanis kerítést emeltetett a bevándorlók ellen, mert az Egyesül Államok nem bírja el a jólét reményében tömegével beözönlőket, akik hovatovább saját szintjükre húzzák le az Államok társadalmát. Bergoglio tehát egy állam rendelkezései ellen tett, amikor a bevándorlóknak félmillió dollárt küldött, segítve ezzel az USA törvényeinek semmibevételét, azaz, Bergoglio az USA ellen fordult ezzel. Lehet persze mindenféle jámbor magyarázatot adni eme legújabb vatikáni lépésre, de a lényeget semmi nem homályosíthatja el. Sem erkölcsi, sem emberiességi megfontolás nincs ebben az adományozásban, hiszen egy állam ellen való küldő támadás nem lehet lelki indíttatású. Száraz és nyers politikai lépésről kell beszélnünk ez esetben (is).

Nem hallottunk ugyanis olyan vatikáni adományról, amely a Sri Lanka-i áldozatok családjait volna hivatott támogatni, vagy a leégett, megrongált templomok újjáépítését segítené, s az olaszországi földrengésben megsemmisült vagy romossá vált templomokra sem adott egy centet sem a Vatikán, s az afrikai keresztényeket sem segítette anyagilag Bergoglio. Az egyház hanyatlik, mert évszázadok óta nem tapasztalt szakadék tátong a hívek és az egyházvezetés között, a tanítások megváltoztatása alapjaiban rengeti meg a keresztény világot, s a hívő emberben kétkedést okoz a de facto életveszély érzete, de a kereszténység védelmét nem tapasztalja Róma püspökének szavaiban, cselekedeteiben. Hívek ezrei hagyják el a templomot, mert látják a romlást és a rombolást, amelynek csak kevés bátor pap és bíboros áll ellent. Azt, hogy hová vezet ez a tendencia, nem az írónak kell elemeznie. Az irány azonban rossz és végzetes. Mert evangelizáció helyett az evangelizáció ellen szól Róma püspöke, s az ő követői pedig méltatlanul és bűnös módon Krisztushoz hasonlítják azt, aki ellene van Krisztus parancsának, miszerint: „Tegyetek tanítványommá minden népet!” (Mt. 28, 19.)

Sarah bíboros tanítását kell hát követni, és túl kell élni ezt a mai vatikáni vezetést, amely elrugaszkodik a hagyománytól, amely hagyományban a jövő záloga rejtetett el. S ha a hagyomány eltűnik, megsemmisül a keresztény világ. E félmillió dolláros hadüzenet nem csak az USA elnökének, hanem az egész keresztény világnak szól, mert egy olyan irányba tart, amely a megsemmisüléshez vezet, s tagadja Jézust abban is, miszerint: „Erre azt mondta nekik: „Adjátok meg a császárnak, ami a császáré, és az Istennek, ami az Istené!”(Mt. 22, 21-22)

Jézus tehát a rend és a törvényesség betartására int, a római jezsuita pedig pont az ellenkezőjére igyekszik rábírni a népeket, nemzeteket úgy, hogy e népek és nemzetek pusztulása rajzolódik ki tanításában.

Mi lehet ilyenkor a keresztény ember kötelessége, dolga?

Hitét megtartva imádkozni az Egyházért, a keresztény világért, s azért, hogy megszűnjék ez a belső rombolás, és minden eddig elszenvedett testi és lelki kár ellenére fel tudjon épülni újra a magát megvédeni is tudó, erős keresztény világ… a Krisztust követő Katolikus Egyház. Mert nekünk, keresztényeknek és keresztyéneknek abban a krisztusi ígéretben is hinni kell, miszerint: „S én azt mondom neked: Te Péter vagy, azaz kőszikla, és én erre a sziklára építem egyházamat, és a pokol kapui nem vesznek erőt rajta.„ (Mt, 16, 18.)  

Stoffán György

Magyar Csíksomlyó vagy román Simleu – pápalátogatás vagy pünkösdi búcsú

Ha valahol valami történik, akkor mi magyarok hajlamosak vagyunk nagy feneket keríteni, hetekig beszélni róla, dohogni, és bosszankodni. Mert mi magyarok mindenben találunk dohogni vagy bosszankodnivalót. Az év egyik kiemelkedő történése azonban minden eddiginél nagyobb hullámokat ver a kárpát-medencei magyar társadalomban. És ez, most, joggal kelt érzelmeket, joggal háborgunk, s joggal teszünk fel kérdéseket úgy önmagunknak, mint – megválaszolatlanul vagy mellébeszélő válaszokat kapva – az illetékeseknek.

Ugyanis, ha pápa ment eddig valahová, az valóban ünnep volt, valóban lelki megújulást jelentett. Szent II. János Pál magyarországi látogatásakor ünnepelt a Kárpát-medence, hiszen a Római Katolikus Egyház karizmatikus személyisége, a lengyel pápa látogatta meg hazánkat, a Kárpát-medencét, a benne lakó magyarságot, s mindenkihez – nem csak a katolikusokhoz – szóló lelki épülést jelentett az épp néhány éve megkapott – vélt – szabadságának örvendő, és – azt hittük – hitében is megújuló nemzet számára. Kissé keserű szájízt adott, amikor megtudtuk, hogy a mai Romániában jártakor fel sem merült az, hogy ellátogasson Gyulafehérvárra, árva, de mindenkor hűséges magyar-székely híveit látni. Betudtuk annak, hogy ez politika. Ha Bukarest hívja, hát látogasson Bukarestbe, semmint, hogy állami és ortodox nacionalistákkal megjelenjen a Székelyföldön. Lelkipásztori látogatást nem lehet összekeverni egy államfői látogatással. Így végül is bölcs döntésként megítélhető a Szentszék részéről az akkori álláspont.

Ma azonban egészen más a helyzet. Idén május végén, június elején, Bukarest politikai meghívására látogat Romániába, Róma püspöke, aki nem egy Szent II. János Pál kaliberű egyházi vezető, hiszen mind politikai, mind hitbéli zavarokat keltő pontifikátusa az utóbbi évszázadokat tekintve, meglehetősen egyedi. Egyszóval is kifejezhetjük: Jezsuita.

A látogatás örömének elmaradása több nyomós okra, problémára visszavezethető.  

Az első ok, hogy Bergoglio sokszor ismételt politikai álláspontját igyekszik a Szentszék megmagyarázni, hiszen egyebet sem hallunk Róma püspökétől, mint a migráció problémáját, amelyet egyéni módon, de igen erőltetetten és – engedtessék meg – hamisan, Krisztus tanításával akar alátámasztani. Politikai megnyilatkozásait nem politikai síkon, hanem szentbeszédeiben, Angelus imádságok alkalmával és egy-egy külföldi útja során, a repülőgépen fejti ki, s alig hallunk tőle Jézusról, a hitről, az evangelizáció fontosságáról vagy éppen az abortusz tilalmáról. Legfőképpen azonban a migrációt akarja ráerőszakolni Európára, s erről Sarah bíboros az Evening Draws Near and the Day is Nearly Over címmel megjelent könyvében így ír: „Helytelen Isten szavát a migráció előmozdítására használni”, mivel „a bevándorlás bátorítása elferdíti az Evangéliumot”. „Istennek nem álltak szándékában ilyen törekvések” –Mondta egy interjúban a bíboros. „Ha Európa eltűnik, és vele együtt eltűnnek az öreg kontinens megfizethetetlen értékei, az iszlám leigázza a világot, és mi teljesen megváltoztatjuk kultúránkat, antropológiánkat és erkölcsi látásmódunkat”

A fekete afrikai főpappal szemben Bergoglio mindent megtesz annak érdekében, hogy meggyőzze híveit a „háború elől menekülők” vagy éppen csak „a jobb élet reményében” Európába törvénytelenül beözönlő migránsok elfogadására és befogadására. Arról egyetlen homiliájában sem szólt még, hogy milyen károkat okoz ez a jelenség, milyen terrorakciók történnek, és milyenek várhatók, ha a muszlim területfoglalás tovább folyik. Hamisan állítja, hogy nincs összefüggés a két jelenség között. És ezt minden hívő tudja, hallja és látja. Ez az első ok, amiért elmaradt a hatalmas regisztrációs hullám a csíksomlyói látogatás alkalmára.

 A második ok a román nacionalizmus. Az ortodox egyház, amelynek bukaresti vezetőjével együtt imádkozik majd Bergoglio, semmiképpen sem igyekszik megbékélésre és nyugalomra az erdélyi magyarsággal, székelységgel, sőt, olyan gyűlöletet gerjeszt, amelyet joggal nevezhetünk sátáni gyűlöletnek. A Kovászna-Hargita megyei ortodox püspök, Andrei az egyik olyan személyiség, aki a magyarságot a törvények ellenében a legaljasabb módon igyekszik lehetetlenné tenni a román jog segítségével (itt a „román” megnevezés fosztóképzőként szerepel!). A választások miatti magyargyűlölet, amelyet magyar kártyának nevezünk évek óta, cseppet sem zavarja a Bukarest pápaváró vezetését, sőt, még a román katolikus egyházi vezetők is igyekeznek olyan körülményeket teremteni, amelyek hátráltatják a megbékélést, majd amikor Petru Gherghel szemére vetik azt, hogy kötelezte a csángókat a jászvásári pápalátásra, az érsek szemrebbenés nélkül a plébánosra keni a számára kellemetlenné vált és kitudódott ügyet. A román nacionalista sajtó durva támadásairól itt szót sem ejtek.  (Pl.; https://15millio.blogstar.hu/2019/04/08/roman-publicista-a-magyarok-akadjanak-le-a-papalatogatasrol-/71220/?utm_source=blog_reszletes&utm_medium=kedvencek_lista&fbclid=IwAR1B58cws9WKYV9-ps3qnzSOaMEepXjcatpsH3fAJ4xPo_8RgPdFsbSfmiA)

A harmadik ok, egyházi vonatkozású, s emiatt nagy ellenérzésekkel is szembe kell néznie a vendégnek a Székelyföldön és az egész Kárpát-medencében. Ugyanis számos, évtizedek óta húzódó boldoggá avatási ügy van folyamatban, amelyekre e látogatás alkalmával nem kerül pont. Ezt a pápalátogatást szervező és intéző magyar papok úgy magyarázzák elégedetlen híveiknek, hogy hosszú a folyamat, igen bonyolult előírásoknak kell megfelelni, csodát kell bizonyítani, etc… Így, elmarad Márton Áron püspök boldoggá avatása épp úgy, mint Boros Fortunát ferences szerzetesé, aki vértanúságot szenvedett a Duna-csatornánál. Ez utóbbi esetben odáig ment egy közkedvelt ferences, hogy a vértanúságot meghazudtolva, a román, betegségre hivatkozó halotti anyakönyvi bejegyzést adta közre valósként, szemben az igazsággal, miszerint a fogoly ferences papot agyonverték. S teszik ezt a mellébeszélést a hívek jogos felháborodásának csökkentése érdekében, nem törődve a vértanú, halálában való megalázásával. Balázsfalván azonban, hét román görög katolikus püspököt avat boldoggá Róma püspöke. Ezzel pedig óhatatlanul szembeállítja a keresztény híveket, a „Menjünk együtt Máriához” szlogen égisze alatt.  

A magyar boldoggá avatások tehát elmaradnak, és a vak számára is látható, érzékenyítő mellébeszéléseket hallunk a szervezőktől. Az erdélyi liberális magyar papság, mintha a legsimább ügyről volna szó, szinte hülyének nézi azokat, akik jogosan felháborodva a fenti tények miatt, kifogásokat emelnek.  

Egyetlen, talán korrigálható, félreértésnek mondható ügyben sikerült rendet tenni a látogatást illetően. Ez Makovecz Imre szárnyas oltárának eltakarása, amelyet a Szentszék előírásainak megfelelően kellett végrehajtani, de a fennmaradási engedély mindössze három hónapig érvényes, mondta el a tervező. Így az oltárt eltakaró, uszodafedélnek látszó építmény, talán a 2020-as Pünkösdön már nem éktelenkedik majd a magyar nemzeti jelképeket eltakarva a somlyói Nyeregben.

Az egész pápalátogatás voltaképpen politikai esemény, amelyben kénytelen-kelletlen benne van az átgondolatlan és ezért egymás ellen uszító pasztoralitás is, hiszen Bergoglionak egész Romániát meg kell győznie a fent már említett világpolitikai törekvésről.

Ám vajon hallunk-e tőle olyan beszédet, mint amit Sarah, afrikai bíboros mondott a lengyeleknek 2017-ben?

„Először és elsősorban lengyelek és katolikusok vagytok, csak aztán európaiak. Nem szabad feláldoznotok ezt a két identitást annak a technokrata Európának az oltárán, amely nem ismer hazát. Ez a jelenkori vágy, hogy globalizáljuk a világot, és megszabaduljunk a megkülönböztető jegyekkel bíró nemzetektől, tiszta őrültség. A brüsszeli Bizottság csak arra gondol, hogy a szabad piacot építse a nagy pénzügyi hatalmak szolgálatában” – hangsúlyozta. S kijelentette: „Az Európai Unió már nem a benne élő embereket, hanem a bankokat védi.” „A Nyugat nemcsak a lelkét veszíti el, de öngyilkosságot is elkövet, mert egy fa gyökerek nélkül halálra van ítélve. Azt gondolom, a Nyugat nem tagadhatja meg a gyökereit, amelyek a kultúráját és az értékeit létrehozták.” 

 Bizonyára nem hallunk effélét, s nem tisztul le beszéde alatt a lélek… pedig ma nagy szükség volna a mellébeszélés helyett az igazi hithirdetésre, az egység valódi megteremtésére.

Végül, saját kérdésemet is feltenném: - Vajon egy-egy somlyói pünkösdi búcsúra miért nem készülünk ilyen vehemenciával, ekkora odaadással, rábeszéléssel, mint ma, amikor ritka az az erdélyi templom, ahol a prédikáció nem Bergoglióról szól, ahol nem hangzik el egy-egy olyan ostobaság, mint nemrégiben egy élő szentmise közvetítésben Erdélyből, ahol a pap úgy jellemezte a várható vendéget, miszerint: olyan, mint Krisztus. Pedig Pünkösd a Szentlélek eljövetelének ünnepe… Az egyház egyik kiemelkedő ünnepe… és az is marad… a pápák viszont változnak.

Vajon VI. Sándor is megfelelne ma a vendégvárók számára? …

Csíksomlyó azonban, Csíksomlyó marad számunkra. Az egyetemes magyarság egy és oszthatatlan zarándokhelye… Szentföldje…  

 Stoffán György

„Orbán tegyen nyelvvizsgát”… avagy „a nyelvvizsga a fiatalok elárulása”…

Foto: Facebook

A DK „nagy húzása” volt a tegnapi diáktüntetés, amelyen az országból nagy nehezen összegyűjtött nagyblankák tiltakoztak az ellen, hogy nyelvvizsgát kelljen tenniük… az ugyanis nem megy. Feri a példaképük, aki tíz év alatt sikeresen elvégezte az egyetemet, a diplomáját viszont valahol a köpönyegforgatás közben, a politika mocsarában elvesztette.

Az ország leendő utcaseprői, segédmunkásai, úgy egy órán keresztül hőzöngtek, és sok fotót készítettek a Ferivel, ami később persze kellemetlenebb lesz, mint amikor a gyerek megtalálja az anyja fiatalkori pornóképeit. Csak ezt, ők még nem tudják. A tüntetés mégis sikertelen volt, mert "a Zorbánt" nem tudták ígéretükhöz híven börtönbe zárni, ehelyett azonban azt követelték, hogy Orbán tegyen nyelvvizsgát. Arról még nem beszéltek, hogy melyik nyelvből, hiszen a Miniszterelnöknek már van ilyenje – szemben a Ferivel… – de csak angolból. Feri viszont ennél sokkal több nyelven beszél. Mindig a nyakában lévő szolidaritás-táblának megfelelően, de azonnal magyarra fordítva, mert a Feri egy zseni. Igaz, a beszéd olykor nehezem megy neki, mert az „isjász” nagyban befolyásolja rétori képességeit. Azonban a prímszámok tekintetében még az isjász közben is verhetetlen… de hát kötelező matekvizsgáról nincs szó. Ferire a tüntető ifjúság felnézhet, hiszen ezen a DK-s tüntetésen elindult azon az úton, amelyet Feri jár…

Feri a jobbikos zászlók alatt... 

Ifjúságunk e kis csoportja felismerte Feriben azt a szellemi erőt, amely ma a tizedikeseket jellemzi, s így, igazi példaképpé vált a magyar diákok 0,2% százaléka szemében.

Feri nyugodt lehet. Lesz utánpótlása a DK politikusainak, választóinak. Csupán a párt nevét kell kicsit cizellálni: „Degenerált Kőbunkók”-ra. Nyelvvizsgát pedig nem kell tenniük. Elég az a kettő, amit hiányosan, hibásan bár, de beszélnek. A magyar és a trágár. Ugyanis előre nem lehet tudni, hogy felnőve mely nagyhatalom ülepét kell majd DK-sként fényesre nyalni, s megtanulni az ehhez szükséges nyelvet is. Feri példájából kiindulva felesleges volt az orosz, hiszen ma már Feri Moszkva után és helyett az Uniós liberálisok ülepét fényezi jó pénzért. Ezért ráérnek e feltörekvő fiatalok nyelv-vizsgázni majd akkor, amikor Feri lesz a miniszterelnök. Erre azonban még várni kell… sokat... 

Szombaton tehát, ismét sikertelen volt a kormánybuktatás, Orbán börtönbe zárása, Kiss-Rigó püspök megbüntetése, a székelyek beolvasztása és a nyelvvizsga eltörlése… Feri azonban boldog… végre saját szellemi szintjén tudott beszélgetni e tavaszi szombat délutánon…

Stoffán György  

Miért nem írok a patkányozó Bangónéról…

Telefonált egy barátom, és elmondta, hogy Bangóné lepatkányozta a nemzeti oldalt, illetve a nemzetet mindenek fölé helyező választókat.  Azt is mondta a barátom, hogy írjak erről az "aljasságról"….

Hát nem írok. Ugyanis nem érzem magam megsértve. Hiszen, ha egy galamb valahonnan a magasból véletlenül eltalálja a vállamat, akkor mérges vagyok… ha Bangóné azt mondja, hogy patkány vagyok, az a galamb fosnál is sokkal kevesebb, tehát értelmetlen dolog foglalkozni vele. Idegeskedni pedig egyenesen ostobaság. Hiszen a régi mondás szerint nem az a lényeg, hogy mit mondanak az emberek, hanem az, hogy ki mondja. És ezt a jelzőt Senki mondta. Azaz a kisebbségi politikus: Bangóné. Így hát az ember mosolyog egyet, s konstatálja, hogy nem csalódott benne… azt adta, mi a lényege: patkányozott és ettől boldog…

Belekezdhetnék egy fejtegetésbe a magasabb és alacsonyabb rendű élvezetekről… de minek. Úgysem értené. Mi pedig a Kedves Olvasóval értjük. És ez a lényeg… 

Stoffán György

Erdély jövője – összetartás vagy önfeladás

Erdély sorsát nem véglegesen döntötte el az 1920-as trianoni majd az 1947-es párizsi békeszerződés. Mert a történelemben nincsenek véglegesen eldöntött dolgok. Minden az éppen aktuális politikai viszonyok függvénye.

A két békeszerződés között és utána eltelt időszak negatív eredményei azonban ezernyi politikai bűn következményei. Ezek legtöbbnyire Budapestről, később Budapestről és az erdélyi magyar és székely nemzet vezetőinek, vagy önjelölt vezetőinek a hibáiból, bűneiből erednek. Rendkívül rossz és téves lelkiállapotra utal, ha állandóan – évtizedeken keresztül – csak másokat okolunk, csak rajtunk kívül álló eseményeket látunk, saját égbekiáltó bűneinket pedig igen következetesen kerüljük, azokról tudomást sem veszünk. Pedig volna bőven, miről gondolkodnunk, volna, amiből tanulnunk, hogy sorsunkat itt a Kárpátok gyűrűjében végre biztonságossá tegyük.

A múlt tévedéseiről, politikai árulásairól, ostoba politizálásáról, és a kommunista rendszer magyarellenes voltáról kár beszélnünk, hiszen azok az idők elmúltak, igaz, egyáltalán nem nyomtalanul. Ezekből tanulnunk kell, de a hátrahagyott bajok, a politikai helyzet és az erdélyi magyar társadalom létszáma csökkenésének megállítása a mi feladatunk.

De hogyan? – tehetjük fel a kérdést.

A válasz is egyszerű. Nem úgy, ahogy eddig tettük, mert annak eredménye ma már kézzelfogható. Ma a székelyföldi autonómiától zeng a magyar nemzetpolitika, a magyar kormány pedig példaértékű, de rosszul megítélt és helytelen alapokon nyugvó támogatási rendszerben segíti az erdélyi magyar társadalmat. Úgy teszünk mindnyájan, a legfelsőbb szintig, mintha nem ismernénk a mai főhatalmat, mintha egyenlő szellemi és erkölcsi megítélésben részesítenénk e főhatalom mindenkori vezetését. Annak ellenére teszünk így, hogy ismerjük, tudjuk kikkel állunk szemben, de erről sem veszünk tudomást, s nem úgy alakítjuk politikánkat sem Erdélyben, sem az anyaországban, hogy az gyümölcsöző lehessen és a magyar nemzeti értékek megtartását eredményezze.

Olykor úgy teszünk, hogy tetteink bőszítsék e gyűlölködő és száz éves politikáját tekintve áruló mindenkori román politikai erőket, máskor támogatjuk őket nemzetközi szinten, miközben ők az erdélyi magyar társadalmat minden szinten ócsárolják, jogait csorbítják, emberi létükben megalázzák.

Tehát, a románokkal szembeni erdélyi és magyarországi politikán változtatni kell. Továbbá, fel kell hagyni az Erdélyből Budapestre hívott és itt foglalkoztatott „szakértők” mindenhatóságára épülő nemzetpolitikával, mert akik ott sem feleltek meg választóiknak, azoknak a munkája Magyarországról sem lesz hatékonyabb, ahogyan ez ma már, csaknem egy évtized múltán kézzel fogható.  Nem elég volt szekusokkal – akik ma az erdélyi magyarság vezetőinek tartják magukat – együtt vadászni, hanem el kell menni a székely és magyar nép közé, és meg kell hallgatni véleményüket arról, hogy miként lenne jobb és hathatósabb az a támogatási rendszer, amely az anyaországból hivatott segíteni a magyar kultúrát, tehetséggondozást. Mert bizonyos vagyok abban, hogy ez sokkal célirányosabbá tehetné a „magyar pénzeket” annál, ahogyan az elosztás ma folyik. Legyünk őszinték: ma az évtizedes barátságok, az uram-bátyám mentalitás érvényesül ezeknél a támogatásoknál, legyenek azok százezres vagy milliárdos nagyságrendűek.

A politikában a budapesti kormányok a rendszerváltás óta úgy viszonyulnak némelyik, a Kárpát-medencében ma regnáló idegen főhatalomhoz, mintha félnének, vagy kiszolgáltatottai lennének ezeknek a főhatalmaknak. Ez is helytelen politikai szemlélet, hiszen az ellenünk gyűlölettel bíró országokkal szemben nem lehetünk mi elnézőek, s nemzetközi szinten segítőik sem lehetünk. Sokszor esik meg, hogy amikor a románok újabb és újabb megszorításokkal sújtják a magyarságot – szemben az 1918-as hazug ígéreteikkel – akkor mi, a nemzetközi politikában az ő javukra szavazunk, mellettük állunk ki. Hiszen nem csak Ukrajnának vannak olyan érdekei, amelyek a magyar hozzáállástól függnek, hanem a románoknak is. Antalltól máig tehát, olyan a magyar politika ezekkel az országokkal, köztük Romániával szemben is, ami nem vezet sehová, legföljebb többet röhögnek rajtunk a Cotroceni-i palotában.

Ami pedig az erdélyi politikát illeti:

Súlyos hiba ma a székelyföldi autonómia emlegetése, az azért való küzdelem. A hatását látjuk… amíg a Partiumban nem szól a kutya sem azért, ha magyar felirat van itt-ott, a magyar többségű székely városokban és falvakban még a községháza feliratot is leparancsolják az ortodox püspökség által pénzelt oláhjog védők feljelentése alapján a román-demokratikus bíróságok. A székelyföldi autonómiát ugyanis sem a liberális világpolitika, sem a Krisztust tagadó szakadár ortodox egyház, sem pedig a román főhatalom nem fogja engedélyezni, biztosítani – így! Túl ezen, a ma másfélmillióra csökkent erdélyi magyarság nem engedheti meg magának azt a luxust sem, hogy párt-párt hátán politizáljon. Ha nincs egység az erdélyi magyar politikában, ha mindenki pártelnök és politikus akar lenni, akkor jobb, ha kezét feltartva kivonul a székelység és magyarság a megszállt területről. Ha a partiumi és erdélyi magyarság nem talál magának közös nevezőt, s nem arra törekszik, hogy egyetlen közös szervezetben, egyetlen közös erdélyi autonómiában gondolkodjék, akkor semmi értelme annak, hogy egyáltalán politizáljon, mert nem lesz sem pozitív hatása, sem eredménye.

Fontos azt is szem előtt tartani, hogy a magyar fiatalok Erdélyben ne üljenek fel a lelketlen, a nemzetközi liberális erők által pénzelt magyarországi, szélsőjobboldalinak tűnő szervezetek lázításának, mert azzal okot szolgáltatnak saját lehetetlenné tételükre és az erdélyi magyar társadalom jogcsonkítására. Mert a jog szentsége megszűnt egész Európában, így a regnáló liberális hatalmak bármiért és bárkit rács mögé tehetnek. Ilyen súlyos eset a Beke-féle ügy, amely svájci és amerikai magyar szekusok és magyarországi jobboldali szervezetek miatt robbant ki, ám közülük senki nem emel szót a bebörtönzött és jogtalanul elítélt fiatalok mellett.

Az egyházak felelőssége

Az egyházak mai vezetői is súlyos hibákat vétenek, amikor nemzeti elkötelezettség helyett feladják állásaikat és a főhatalom előtt tetszelegve, ilyen-olyan előnyökért lassú elrománosítási folyamatot indítanak el. Eközben elvárják, hogy Budapest támogassa, védje őket a már számukra nem is olyan nagy ellenséggel szemben. Igen nagy veszély az is, hogy Róma miként fog dönteni a kora miatt kötelezően leköszönő erdélyi érsek és segédpüspöke utódját illetően. Magyar érseke és segédpüspöke lesz-e továbbra is a magyar és székely népnek Erdélyben? Hiszen látjuk a csángók szomorú és felszámolásra ítélt helyzetét, valamint a Felvidéki magyarság püspöknélküliségének hatását…

A kivándorlás és a gazdasági helyzet is súlyos gondot okoz az erdélyi magyarság megmaradását és jövőjét tekintve. Ám, ennek a témának a fejtegetése egy másik cikk témája lesz hamarosan.

Mit kellene tehát tennünk itt a Kárpát-medencében, hogy egyre fogyó nemzetünk megmaradjon?

Teljes szemléletváltásra van szükség. Lenne szükség, amely hovatovább reménytelenné válik, mert a magyar vállalkozások, a magyar munkaadók, a gazdaságilag kettévált és elerkölcstelenedett társadalom nem nevelhető. A pénz, a megélhetés az egyéni érdekek, elhatalmasodása embertelenné teszi a társadalmat. Az oktatás színvonaltalansága, a lelkes szakemberek háttérbe szorítása és a kolozsvári egyetem liberális kígyófészekké válása alapjaiban teszi lehetetlenné az oktatásban rejlő értéket, a magyar hazafiságra nevelést. A papság számának csökkenése, a meglévők elkényelmesedése, az egyházban való elbizonytalanodás a hitéletre súlyosan negatív hatással van, ami pedig az ifjúság nevelését is veszélyezteti.

Önfelszámolás folyik ma Erdélyben és a Partiumban, ez a folyamat pedig a végső pusztulást jelenti. Az utolsó utáni órákat éli a magyarság, s ha nem fogunk össze mi itt mind a Kárpátok gyűrűjében, akkor két-három generáció múlva Csíksomlyón is kétnyelvű lesz… majd pedig csak román a szertartás… Látnunk kell a folyamatot, hiszen Boldogasszony ferences temploma, vagy Zágrábé, Újvidéké is, a magyar nyelv tekintetében megszűnőben van, a korábbi hasonló problémák okán és miatt.

Nincs tehát időnk. Mind személy szerint, mind közösségeinkben önvizsgálatot kell tartanunk, s meg kell teremteni azt az egységet, amely már évszázadok alatt bebizonyította, hogy működik. Ha nem tesszük, s papjaink is – a liberális, kényelmes életmód hatására – cserbenhagyják népüket, akkor végünk van…

A megmaradást egy erdélyi autonómiatörekvés biztosíthatja csak, amelyben mély egyetértés, erős hit, igaz szó és egyenes gerinc szükséges, összefogva olyan románokkal, akik hasonlóan hozzánk, emberi módon gondolkodnak és számukra is a béke, és a Bukaresttől való elszakadás a cél. Mert e pillanatban a saját kezünkben van a megoldás.

 Stoffán György  

A legnagyobb veszély…

Manapság valami egészen ostoba és egysíkú félelemkeltés zajlik Európában. Félni és rettegni kell a bevándorlóktól – ismételgeti minden nemzeti fórum idehaza és Európa-szerte egyaránt. Igaz is, hiszen félelmetes volt a Nagyhét az elsőtől az utolsó napig. Templomok pusztultak el, emberek százai haltak meg, felerősödött a muszlim keresztényellenesség. A pápa továbbra sem védi a kereszténységet, inkább még mélyebb sebeket üt a hívő és potenciális veszélyben lévő közösségekre, amikor még több gyilkost akar ráengedni népére, s teszi ezt Jézusra való hamis hivatkozással. Erdélyben készülnek a pápalátogatásra, s itt is ál-örömöt hirdetnek a magyar papok, s már a Pünkösd öröme szóba sem kerül, noha a pápalátogatás nem lesz magyar ünnep…, a magyar jelleget eltüntető építkezés után, a somlyói Nyeregben.

Félelmetes tehát a mai világ mind a magyarságra, mind a kereszténységre, mind az európai emberre nézve, de mégsem attól kell félni, amiről állandóan beszélünk, hanem saját magunktól. Attól az emberi – tömeg – magatartástól, amelyet leginkább a müncheni horvátok templomában láttunk. Egy terrorista őrjöng, petárdázik, s egyetlen ember sincsen, aki ártalmatlanná tenné. Egy sincs az ötszáz hívő közül. Inkább elhagyva a szentelni vitt kosarakat, egymást taposva rohannak ki a templomból. És ez sem nem keresztényi, sem nem emberi viselkedés. Hiszen nincs benne önvédelmi ösztön, nincs benne hitvédelmi akarat, s nincs benne segítőkészség a másik iránt… csak fut, gyermekeket letapodva a saját életéért.

Miért veszélyes ez a mentalitás, miért végzetes az efféle európai viselkedés? Mert az ellenség ezt látja, s jót röhögve, az európai embert semmibe véve azt tesz, amit akar. Ha akar, akkor gyilkol. S mert törvény sincsen, teheti. Legföljebb pszichiátriára küldik, mert kimerült és ezért zavart volt. Ha az imám gyilkolásra szólítja híveit, akkor a súlyosan elmebeteg, fehér, keresztény, európai bíró felmenti, mert az imám csupán vallási kötelezettségét teljesítette a felszólítással. Ha erőszakolják az európai asszonyokat, gyermekeket, akkor is felmentés vagy orvosi kezelés jöhet csak szóba, az ingyen bankkártyával gazdálkodó „menekültekkel” szemben. Ennyit ér ma Európában a jog, a törvény.

A Notre Dame-mal egy időben Harkovban leégett egy templom, majd jött Sri Lanka, München, Brazília, Thesszaloniki… és az európai ember, az európai kormányok a Vatikánnal együtt hallgatnak és tovább hazudoznak, ki-ki a maga ostoba szellemisége szerint. Emberek, gyermekek milliói halnak éhen, és az európai ember a párizsi kőrakásra gyűjt, mert kinevezte azt az európai kereszténység jelképének. Pedig nem az! Csupán egy állami tulajdonú templom, amely még megúszta eddig a lebontást, a megsemmisítést, szemben a franciák által önkezűleg lebontott másik 2500 francia templommal szemben.

A Colosseum előtt az argentin főpap az ott megjelent keresztényeket ostorozta, mert a világ lelketlen a menekültekkel szemben… s egyetlen szót sem szólt a keresztények üldözéséről, s az meg sem fordult a fejében, hogy neki a keresztény világot, annak értékeit kellene védenie, hiszen azért van, azért pápa, azért egyházfő.

Az európai szellemiség, azaz a kereszténységet felváltó liberalizmus mindent elsöpör, mert immár hetven éve sem törvény, sem rend nincs ezen a kontinensen. A II. Vatikáni Zsinat az egyház hagyományait, rendjét felforgatta, a protestáns egyházakban is terjed a liberalizmus, hiszen a női püspöktől, Isten férfiként való emlegetésének tiltásáig minden megtalálható ebben az erkölcstelen és vallástalan világban. A Teremtés törvényeivel szembeforduló társadalmakban a magzatgyilkolás, a lopás, a hazudozás és az önfeladás természetessé vált, az egyházakban a vezér nemtelen és igazságérzet nélküli követése kötelező, Krisztus nevének használata nem tanácsos és a keresztek zavarják a „menekülteket”, akik nem is menekültek… hanem Európa új urai.

Ám még mindig nem beszéltem a legnagyobb veszélyről. Ez pedig nem más, mint maga az európai ember torz és önmaga ellen fordult jellemtelen magatartása, amely a személyes érdekek mentén eladja hazáját, múltját és jövőjét, hitét és meggyőződését. A liberális és a kommunista könnyedén teszi ezt, hiszen hite nincs és nem is volt.... 

Hiszen eddig a jólét érdekében nem szült, nem járt templomba, nem szeretett, és nem volt, mert nem tudott alázatos lenni.  Ha pedig a megszállás olyan méreteket ölt majd, mint amilyen várható, akkor esküt tesz az új istenre és éli tovább kényelmes, elvtelen és olcsó, üres életét. Mert ezzé vált az európai keresztény. Emberi karikatúra… Semmivé lett. Önfeladó, és sírni is csak akkor sír, ha saját kárát látja, önzetlenül adni pedig képtelen. Jellem és hit nélküli embereknek pedig sem hazájuk, sem jövőjük nincs. És ezen, május 26-a sem segít immár semmit… mert a lelkeket ölte meg az elmúlt évszázad kommunizmusa és liberalizmusa e süllyedő Európában…

Ha Európa nem hoz törvényt a kereszténység védelmében, akkor mindez folytatódik... és nem hoz... 

Stoffán György

A pápa húsvéti üzenete – lehetett volna…

Hallgatható anyag: 
https://www.facebook.com/nemzetinaplo/videos/406451046857098/UzpfSTExOTc1NDA1NDM2MDgzNTM6MjU1Mzk1ODgxMTI5OTg0Ng/?notif_id=1555865273739930&notif_t=page_post_edit

Krisztusban Szeretett Testvéreim!

A Notre Dame pusztulása mindnyájunk előtt világossá tette, hogy a keresztény Európa alapjaiban megrendült. A hitet felváltotta a földi jólét öröme, Isten helyett az anyagiak uralkodnak, s az emberek nem csupán a teremtő Istentől, de egymástól is eltávolodtak. Európa vezetői egy olyan világ hatalmasságainak szolgálatába szegődtek, amely el akarja törölni azt a rendet, amelyet maga az Isten alkotott meg az emberiség számára. Ez pedig a vég, maga az apokalipszis.

Krisztus feltámadása azonban bizalommal tölti el a szívünket. Bizalommal az Isten felé, bizalommal egymás iránt, bizalommal a történelmi tapasztalatokban, hiszen elődeink is harcot folytattak a keresztény Európáért, s fegyverrel a kezükben védték meg mindazt, amit felépített a keresztény világ.

Ma egy új támadás alatt áll a kereszténység, s ugyanannak a vallásnak a hívei támadnak ránk, akiknek az ősei milliókat gyilkoltak le másfél évezred alatt. A világ minden részén támadják a krisztusi hitet, égetik és robbantják templomainkat, s keresztény testvéreink általuk kiontott vére erősíti meg az egyház fundamentumát. Vértanúink száma napról-napra növekszik, s ez arra figyelmeztet bennünket, hogy nagy pápaelődeink példáját követve ma ismét figyelmeztessük a világot erre a veszélyre, amely sátáni veszély, és nem csak a testet, de lelket is megöli. Mert nem csupán a megsemmisített templomok és a vértanúk száma növekszik, hanem az elkényelmesedett, és Istentől elforduló európaiaké is, akik egy ilyen veszélyben inkább állnak majd az ellenség mellé, mint szent hagyományaink és a kereszténység védelme oldalára. És ez a legnagyobb veszély, mert a lélekrombolása évtizedek óta létezik, s mint egy történelmi folyamat, úgy emészti fel értékeinket, hitünket és megmaradásunk reményét.

Ezért ismét felszólítunk benneteket kedves testvérek, hogy imával, hitünk gyakorlásával, az Istenhez való visszatéréssel álljunk ellent a Sátán kísértéseinek, segítsük egymás, segítsük a rászorulókat, gyógyítsuk be azokat a lelki sebeket, amelyek elerőtlenítették Európát, s a hitehagyás útjára térítették az európai keresztényeket. Támogassuk azokat a keresztény testvéreket, akik valóban menekültek, s nálunk keresnek oltalmat családjaik és önmaguk részére addig, amíg a veszély fennáll. De ne engedjük be azokat, akik a jólét, a gazdagodás és Európa megszállásának álmával érkeznek, akiket feltüzelt egy láthatatlan hatalom, amely odaígérte nekik Európát.

Krisztusban Kedves Testvérek!

Az önfeladás, a törvények be nem tartása, a jólét állandó keresése és a hittől való elfordulás maga a kárhozat, hiszen Krisztus nem azért alapította az egyházat, hogy mi az első fenyegetésre, s az emberi jogokra hivatkozva feladjuk azt, s odadobjuk azoknak, akik tagadják az Urat, akik megsemmisíteni akarják Jézus tanítását és egyházát. Felszólítjuk Európa vezetőit, hogy térjenek a józanság útjára, s védjék meg őseink hitét és értékeit, védjék meg az európai kereszténységet, tartsák be és tartassák be a törvényeket, mert másképp megszűnik az az Európa, amelyben anyáink és apáink éltek, s amelyet oly sokszor öntözött a kereszténység védelmében a keresztény európaiak vére. Ma ismét meg kell, hogy konduljanak a harangok, s ha nem is félreverve, veszélyre figyelmeztetve, de imára hívva a népeket, a nemzeteket, mert imádság és hit nélkül mindannyinak elveszünk. Emeljétek hát magasra a keresztet, s mint a magyar keresztény testvéreink a Máriás zászló alatt, úgy induljon szellemi és lelki harcba Európa minden népe. S ehhez a harchoz tartozzék az új élet elfogadása, a gyermekek keresztényi nevelése is, hogy megerősítsük ezzel a ma általunk megvédett Európa jövőjét.

„Az emberek romlott erkölcseit az Úr, a háborúk által szokta megszelídíteni és megjavítani, s magát ellenségein az ellenség által megbosszulni. Ezért vissza kell térni a bűnbánathoz, az imádsághoz, nehogy napról napra halogatva a javulást és lemondva a mi Urunkról, Istenünkről, súlyosabb dolgok történjenek velünk. Bizonyosak lehetünk ugyanis, hogy ha visszatérünk az Úrhoz, ő visszatér hozzánk. Az összes városok, területek és helyek minden egyes templomában… mindennap háromszor harangozzanak, ahogy este az Angyali Üdvözletre… harangozni szokás. 

És mondjatok imát a hitetlenek elleni harc győzelméért.”

„Ma nagy a veszély, amely lelketek és országaitok kereszténysége fölé tornyosul; amikor tehát meghalljátok templomaitokban a harangok imádságra szólító hangját, emlékezzetek a felszólításra, és amit őseitek megtettek, azt ugyanazon isteni segítségben bizakodva ti is hangos szóval tegyétek meg”… (III. Kallixtus és XII. Pius nyomán)

***

Messziről harangszót és kakaskukorékolást hallottam… a Feltámadás reggelén lassan tértem magamhoz. Még távolról hallottam a pápai szót… de magamhoz térve szomorú lettem, mert a homília csupán egy szép álom volt… 2019 húsvétján…  

Stoffán György

Húsvéti üzenet a fiatalokhoz…

Olyan idők következnek, amikor pásztoraitok fognak elárulni titeket. A Sátán ereje a mi kísértéseinkben és a bennünk lakozó rosszban áll. Min ment keresztül a mai, idősebb korosztály!.... de min fogtok ti keresztülmenni!

Azok az idők már elkezdődtek. Az eltelt időktől eltérően a kísértés inkább pszichológiai lesz, az ellenség a lelkeket érinti meg, és nem tudtok ez elől elrejtőzni még a föld repedéseibe sem. Nem egyszerű, nagyon nehéz idők lesznek ezek. A világ forrong egy katlanban… egyik rosszból a másikba esve. Mostanában megsokasodtak a pszichikai betegségek, a testi panaszok, a démoni megszállások. Aztán, nem volt ennyi építkezés, ennyi vagyon, ekkora népesség. Mindemellett ott vannak még a szuper-technika kísértései, ezek a rendkívül modern rendszerek, amelyek lassan odajutnak, hogy a gondolataidat is kitalálják. És amikor rájönnek a gondolataidra, akkor megismerik a lelked legmélyebb bugyrait is. Amikor a Sátán is közrejátszik ebben, az már a vég. Ez harc a lélek ellen. Nem látod, most mit csinálnak? Ha azt akarod, hogy jobb állásod legyen, be kell lépned a szabadkőműves rendbe, hogy megtagadd Krisztust. És nézd: ezek mind próbák és kísértések, nehézségek, amelyek ellopják tőled az élet eredeti, keresztény céljait. Ezek okozzák az istenes élet hiányát.

A papok mindeddig azt mondták, hogy a Szentírás legyen az útmutató… azonban eljön az idő, amikor ez is hiányozni fog, amikor ezt a hivatalos egyház tiltja és megváltoztatja majd. - mondja Iustin Parvu szerzetes és lelki vezető egy vele készült interjúban. 

Sok imádságra van szükség! Az imádság fenntartja a hitet, és erőt ad az egység megtartásához. Most azonban többet aggódunk az anyagi, mint a lelki javakért. Ezelőtt a gonosz erőket gúzsba kötötte a nagy elődök imádsága, az ő imáiknak nagy ereje volt. És még mindig nem engedte szabadon Isten a Sátán minden erejét, mert a világ felkészületlen. Ismerjük a próféciákból, hogy ha a keresztények türelemmel viselik a megpróbáltatásokat, nagyobbak lesznek, mint az első keresztények. A jámbor Paisie Aghioritul, az Athos-hegyen élt szerzetes és lelki tanító azt mondja: – „Sok szent szeretne a mi korunkban élni”…

Az egész pogány világ a mi keresztény életünk ellen van. Ez nagy dráma, mert a világ pogánnyá vált. A kereszténység nagy méreg a számukra. Olyan ez, mintha nyúlnak kellene a tevét lenyelnie… körülbelül úgy viselnek el minket. Kevesen vagyunk, mégis ők félnek. Az ellenség mindig retteg az alázatosságtól. Az ördögök is azt mondták Szent Antalnak: „Mi is böjtölünk és virrasztunk”. Erre Ő azt válaszolta: „Igen, de nem tudtok alázatossá válni.” A keresztényi alázat igazi célja, hogy a tolvajból vértanút, az ördögből angyalt csináljon. Eljön az idő, vagy már itt is van, amikor a pásztorok adják el a nyájat… látják, hogyan tép szét minket a fenevad az akolban, de nem védenek meg! Ezek az idők apokaliptikusak és elviselni csak igaz hittel tudjuk…

A hitnek azonban nem szabad megfogyatkoznia akkor sem, ha az oltár előtt sem azt halljuk, amit korábban hallottunk. A Sátán lépésről-lépésre szerzi meg a világot, ezért még van időnk felkészülni, de elkerülni nem fogjuk! Ugyanis megkapjuk az elektronikus chip-et, amely a Sátán nyilvántartása lesz… egyes országokban már kötelező… célja pedig, hogy a Sátán rabszolgájává tegye a népeket, nemzeteket.

A világ vége azonban még nem érkezett el, Salamon temploma még nem épült fel, a népek evangelizációja még nem történt meg, a háború ideje még nincs itt. Ám, az erre utaló történések nap-mint nap láthatók a médiában. Ez az egész kor, és az e korban történő szörnyűségek Isten közvetett ítélete az emberi cselekedetek, az emberi oktalanság és a bűn fölött… és ezt az ítéletet nem Isten, hanem az ember mondta ki önmaga fölött, mert elhagyta Istent, hátat fordított hitének, felcserélte az erkölcsöt a jólét földi örömeire.

Ma Nagypéntek van. Krisztus szenvedésére emlékezünk, átéljük a keresztút iszonyatát, a korbács véres kampóinak sebeit, a töviskoszorú által kifröccsenő vért, halljuk a kalapács monoton koppanásait, a Krisztus kezét és lábát átlyukasztó szegek fején… s halljuk Jézust is, amikor szenvedéseiben a csalódott, reményvesztett, kínoktól gyötrődő ember hangja hagyja el ajkát… „Miért hagytál el engem?”… De látjuk majd a Feltámadást, a halálon és a Sátán mesterkedésein való győzelmet is.

Ma Nagypéntek van! Imával, és együttérzéssel legyünk Krisztus szenvedésében résztvevők, mert a Feltámadás csak a szenvedés után következik. És a szenvedéshez, a szenvedésben hitünk megtartásához, egyedül a ma, értünk kereszthalált halt Jézus adhat erőt, hitet.

Jeruzsálem asszonyaihoz így szólt Jézus: ²⁸„Jeruzsálem leányai, ne én rajtam sírjatok, hanem sírjatok magatokon, és magzataitokon. ²⁹Mert jönnek napok, amelyeken ezt mondják: Boldogok a meddők, és az anyaméhek akik nem szültek, és az emlők, amelyek nem szoptattak! ³⁰Akkor kezdik mondani a hegyeknek: Essetek ránk; és a halmoknak: Borítsatok el minket! ³¹Mert ha a zöldellő fán ezt művelik, mi esik a száraz fán?”(Lk.22)

A politikusok, a világ önjelölt vezetői, a papság egy része, de még egyes vatikáni elöljárók sem a kereszténység védelmét, az evangelizációt szolgálják, hanem gúnyos mosollyal vagy tévhitük komolyságával, elégedetten nézik végig, miként tépi szét a fenevad a nyájat… Nekünk azonban Jézusra, a keresztre és az üres sírra kell néznünk, s ezekben kell megtalálnunk az Isten által nekünk szánt erőt, a világot egyre támadó Sátán eltaposásához. Ma még a szenvedés, és a halál idejét éljük… mert a világot a Sátán uralja. Viszont bennünk, keresztényekben van  az új, a békés és krisztusi új világ isteni ígérete… A kereszt… amelyre megfeszíttetünk, de mellette az üres sír is, amelyből Jézussal támadunk fel, egy Sátánt legyőzött világba!

Ez a Húsvét isteni üzenete ma, 2019 Nagypéntekén…

Stoffán György

Gyűjtés a Notre Dame-ra, avagy az ostobaság magasiskolája

A döbbenet szállta meg az európai keresztény világot, amikor látta, miként válik a párizsi Notre Dame a tűz martalékává. Ki-ki a maga személyes érzelmeit írta le, s ezekben mindössze egyetlen dolog volt közös: a félelem. 

Mert egy olyan katedrális égett le, amelyet az is ismert, aki soha nem volt ott, nem látta személyesen… de tudta, hogy Párizsban van. A mai világban ennek a katedrálisnak a pusztulása jel, figyelmeztetés. Még nem Sodoma és Gomora… inkább az azt megelőző intés, amelyet Lót kapott. Ma minden úgy történik, mint akkor. Lót elmehetett a városból, de nem nézhetett vissza… felesége azonban visszanézett az angyal parancsa ellenére és só-oszloppá vált…

Ma nem a templomot kell újjáépíteni tehát, hanem a hitet! 

Mert a Notre Dame immár nem az Isten háza, hanem Európa hitehagyásának jelképe. Hit nélkül pedig, a Notre Dame mindössze az, amivé vált. Aki ma búslakodik, gyűjtésre szólít, az tévúton jár. Hiszen ez a katedrális nem először vált a lángok martalékává, s nem először kellene újjáépíteni. S talán nem is utoljára, hiszen amikor építették, akkor a franciák még igaz katolikusok voltak, akik számos szentet adtak az Anyaszentegyháznak. Majd jött 1789., s maguk a franciák tették rommá a híres katedrálist. Állami tulajdonba vették a köztársaság nevében, s később újraépítették az eredeti tervek szerint. De nem hittel, és a hitért, hanem látványosságként, ugyanazon szellemiségben, amelyben lerombolták. S ez a szellemiség, azóta még jobban lealjasult, s még inkább eltávolodott Istentől, az isteni akarattól, a Teremtés logikájától és rendjétől, de jó bevételt hozott a köztársaságnak. Idegenforgalmi látványosság volt, amelyet hajléktalanok ürüléke, mocska és szaga vett körül, de amelynek látásáért nem kis összeget kért Párizs önkormányzata.

Miért kellene a világnak összeadni e templom újjáépítésének költségeit, amikor maga a francia elnök vett el 2,5 millió €-t a felújításra szánt összegből… miért kellene gyűjteni, amikor a francia állam a francia adófizetők pénzét az új-franciákra költi… akik ebbe a katedrálisba és sok más templomba csak rombolni mennek, s örvendezve adták tudtul egymásnak, hogy sikerült… Macron pedig bejelentette, hogy a mai Franciaország képéhez alakítják a Notre Dame külsejét a tatarozás során, és erre már megvannak a tervek is. Tehát semmi nem lesz már ugyanaz... 

Szívszaggató együttérzésről tanúskodó kormányfői levelek mentek Macronhoz és a francia püspöki karhoz, s mindenki együtt érez e „nagy tragédiában” azokkal, akik már egyszer eltakarították saját templomukat. S ma is ugyanannak a szellemiségnek vált áldozatává ez a katedrális. Reménykedni pedig abban, hogy ettől a katedrális-tűztől visszatér a kereszténység Európába – féktelen ostobaság!

Mi magyarok is belendültünk… Gyűjtenek a nagyvárosok, s adni szándékozik a kormány is e hatalmas újraépítésre. És ez az emberi ostobaság, a magyar ostobaság magasiskolája. Egy lelki romhalmazban álló romhalmazt támogatunk, hogy újra célponttá és újra turisztikai látványossággá válhassék a „párizsi Notre Dame”. Pedig nekünk, magyaroknak néhány dolgot nem volna szabad elfelejtenünk. Például a Párizs melletti békeszerződéseket, amelyek a keresztény Magyarországot szabdalták szét, a keresztény magyar emberek millióit keserítették, kínozták és ölték halomra. Nem volna szabad elfelejtenünk a Nagyváradon most szobrot kapott mérnököt, aki meghúzta a határokat, s Clemenceau-t, aki magyar-gyűlöletében Dan Tanasát is megelőzte. Ma, amikor ostobán az európai kereszténység jelképeként aposztrofáljuk a leégett turisztikai látványosságot, akkor nem mondunk igazat, hiszen az európai kereszténység jelképe Róma – kéne, hogy legyen. Az a Róma, az a Vatikán, amelynek az újjáépítés költségeit saját bankja a mellényzsebéből ki tudná fizetni…

Nekünk, magyaroknak másra kellene gyűjtenünk. Ne akarjunk két lovat megülni egy fenékkel. Nekünk a magyarságot védő, vállaló erdélyi, felvidéki magyarságot kell támogatnunk. A polgármestereket, akiket személy szerint büntetnek az oláhok a magyar zászlók miatt, amelyek március idusán széppé tették elrablott városaink utcáit, falvainkat. Akiket a törvény ellenére, a magyar feliratok miatt hatalmas összegekre büntetnek. Mert mint Bíró Zsigmond barátom írta: amíg a szászok 1,2 százaléknyi lakossága megérdemli a német feliratokat, addig a 80-95 százalékban magyarlakta településeken az oláh fasizmus büntet… mert magyar a felirat. Ugyanis, törvény írja elő, hogy ahol a lakosság húsz százaléka magyar, ott ki kell tenni a magyar feliratokat a hivatalos épületekre, helyiségekre, s kötelező a magyar nyelv használata is. Ám, a fasiszta román hatalom a saját maga által alkotott törvényt nem alkalmazza… ellenkezőleg…

Mire gyűjtünk tehát? Egy francia idegenforgalmi látványosságra, amely ma csupán annyit jelent a világnak, mint az Eiffel-torony. Nem kellene tehát saját ostobaságainkat és botorságunkat felülbírálni? Nem kellene magyarnak maradnunk akkor is, ha szép emlékek vagy a belénk nevelt empátia miatt hajlamossá válunk elveszteni az önbecsülésünket, a felelősségünket, s elfelejtjük történelmünket és a magára maradt székelyeket, magyarokat? Nem vagyunk inkább felelősek gyermekeink jövőjéért, a magyarság Kárpát-medencei megmaradásáért, a magyar keresztény-keresztyén jövő biztosításáért, mint egy francia épület újjáépítésért, amelyre a Vatikáni Bank még egy centet sem ajánlott fel?

Milyen alapon nevezzük az európai kereszténység jelképének a Notre Dame katedrálist, egy hitetlen ország közepén, ahonnan magyarságunk csak kínt és fájdalmat kapott az elmúlt évszázadokban? Magyarként a Mária-tisztelet európai központjának nevezni ezt a katedrális, a mai Franciaországban szintén keresztényi perverzitás. Kivált úgy, hogy tudjuk. percre pontosan egy időben égett le az ukrajnai Harkovban lévő Szent Miklós székesegyház... tehát összehangolt keresztényellenes terrorcselekmény történt, amelynek harmadik áldozata a New York-i katedrális... lett volna... 

Nem, nem és nem! Nekünk, magyaroknak egyetlen kötelességünk van a Notre Dame pusztulását illetően: A csíksomlyói pünkösdi búcsún kérni a Szentlelket, hogy világosítsa meg azoknak a lelkét és tudatát, akik miatt ma Franciaországban mindez megtörténhetett… és kérni Istent, hogy bocsásson meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek.  A mi dolgunk, a Nemzetünk! A mi keresztény hitünk felvirágoztatása, elcsatolt magyarjaink és székelységünk támogatása, ha azért büntetik őket, mert vallják hitüket és magyarságukat. A többi Macron, a párizsi érsek és a pápa dolga. Meg azoké, akik a világot ebbe a hitetlen és erkölcs nélküli örvénybe sodorták. Ha mi gyűjtünk, és nem azoknak adjuk, akiknek adnunk kell, olyanokká válunk önmagunkkal és nemzetünkkel szemben, mint Lót felesége. Látnunk és tudnunk, hinnünk és értenünk kell János Evangéliumának alábbi részletét. Nekünk szól…

„Ne szeressétek a világot, se azt, ami a világban van. Ha valaki szereti a világot, abban nincs meg az Atya szeretete. Mert mindaz, ami a világban van, a test kívánsága, a szem kívánsága, és az élettel való kérkedés, nem az Atyától, hanem a világtól van. A világ pedig elmúlik, és annak kívánsága is; de aki Isten akaratát cselekszi, megmarad örökké.” (Jn. I. 2. 15-17.)

Stoffán György

Lángoló Notre Dame – avagy, volt egyszer egy keresztény Európa…

Ma nem a hit lángol a lelkekben, hanem a hit lángolásának kialvása miatt templomaink, keresztény testvéreink égnek el nap, mint nap… ez az igazi keresztény holocaust, azaz, a tűz általi megtisztulás. Ez a legfájdalmasabb büntetés, amelyet magunkra hoztunk, mert hiszünk, és hittünk a jólét szivárványos, napsugaras ígéreteinek. Isten? Minek? Hiszen minden szép és mindenben bővelkedünk. Hit? Minek? Hiszen az csak határokat szab, büntetéssel fenyeget, tilt. Törvények, Isten parancsai? Ugyan ki kíváncsi minderre? Hiszen a világ lop, csal, hazudik, s már a pápa is sokkal többet enged, mint amit eddig tanultunk… Imádság? Kell a fenének! Hiszen maga a pápa is megmondta, hogy nem kell ugyanazt mormolni naphosszat… s le is került a ferencesek kordájáról a rózsafüzér.

Ideje volt hát, hogy a mai kor megtapasztalja azt, amit 1789-ben a francia fővárosban indítottak el, s ami most elemi erővel csapott le ugyanott. A magyar történelem lapjaihoz képest azonban e párizsi tűz semmi. Leégett, elpusztult a Mi Asszonyunk katedrális, amely 800 éve állt méltóságteljesen… Nézem a képeket, a videókat, s eszembe jutnak az Árpád-kori és későbbi magyar templomok, amelyek vagy hasonlóképpen a Notre Dame-hoz leégtek egy néhány óra alatt, vagy elhagyatva pusztulnak, mert Párizsban aláírtak valamikor valamit… ellenünk.

Értékek vesznek el, mint most a Notre Dame. Olyan értékek, amelyek nekünk sokkal többet jelentenek, mint a világ turizmusának a pénzért megnézhető Notre Dame… Csak e régi magyar istenházákat nem mutogatja a média, nem döbbent meg senki rajtunk kívül. Pedig ott, Párizs környékén ítélték halálra emberek százezreivel ezeket a magyar templomokat, „katedrálisokat”.

Talán a szenvedés hetének egyik isteni jele történt meg ma Párizsban… Lángol a katedrális, mint Szent Mihály kardja… és figyelmeztet ez a tűz arra, hogy maga a pokol ez a világ. Olyan ez a tűz, mint Sodoma és Gomora a tűzeső után, s Párizs sem mutatott más képet az utóbbi évtizedekben, mint amilyen kép fogadhatta egykor a Sodomába érkező vendégeket.

Talán a szenvedés hetének első napján az Úr maga mutatta meg erejét és hívja fel a világ figyelmét, arra, hogy nem Róma az egyház, hanem a világ hívő népei, s nem Róma tévtanait kell követni, hanem Krisztus tanítását.

Oda kellene figyelni végre kétezer év Evangéliumára, az abban olvasható és örök időkig érvényes tanításokra, s vissza kell állítani a kereszténység értékeit elsősorban a lelkekben. Vissza kell állítani a tanítás nagyszerűségét a modernizált egyházakban, s kérni kell Isten, hogy a katolikus egyház vezetőjét világosítsa meg, s hasson rá, hogy lemondásával Róma is ismét teljes hitelességével álljon készen a kereszténység védelmére, s ne a sátáni tévelygés jellemezze a Vatikánban ostobán össze-vissza beszélő főpapokat.

Ég egy templom, s ég vele a bűn, és álmodozó és önvédelemre képtelen botor kereszténység is. Ma kardot kell fogni a hitért, s Krisztus szavaival kell összefogva, de facto megvédenünk értékeinket. Mert az igazi keresztény érték a hit, és a hitvédelem, s minden nép Krisztus tanítványává tétele. Hiszen ezt Ő parancsolta. Egymást kell szeretnünk, mert ezt is Ő parancsolta a mai Krisztust gyalázó pápai tanításokkal szemben. Nem csak beszélni kell valamilyen keresztény értékvédelemről, amely hit nélkül nem is létezik, hanem egymást szeretve, hittel és Isten segítségét kérve, összefogással kell eloltanunk az ellenünk gyújtott tüzeket, mert ha nem tesszük, mindnyájan a Notre Dame sorsára jutunk, de üdvözülni sem fogunk, mert olyanok vagyunk, mint az öngyilkosok. Hagyjuk, hogy elvágják a nyakunkat, felperzseljék templomainkat, s tévtanokat vigyenek házainkhoz, vagy Mária-kegyhelyünkhöz, mint a Jehovisták.

Krisztus nem azért alapított egyházat, hogy azt hagyjuk kifosztani, megsemmisíteni, s közben gyilkosok lábain a cipőt csókolgassuk.  

Nézzen minden európai keresztény, katolikus és protestáns Párizsra. És ma látja a piros fényben hömpölygő füstöt… S ha nem ért belőle, akkor többé ne is imádkozzék… mert e pirosló füstben nem ismerte fel Isten figyelmeztetését, s nem látta meg a Sodomát ért tűzesőt sem…

Aki viszont érti, megértette, az most álljon ki hitéért, álljon ki a keresztény értékek legfőbbje, a hit mellett, s Kapisztránnal, Hunyadi Jánossal, Hunyadi Mátyással védje meg, amit kölcsön kapott, hogy hiánytalanul vissza tudja adni a következő nemzedéknek. Párizs már elkótyavetyélte mind múltját, mind jövőjét! Mi magyar keresztény és keresztyén Krisztust követők álljunk végre fel, és öltsük magunkra eleink páncélja helyett eleink hitét és buzgóságát, haza és hit iránti hűségét.  Ha nem tesszük, olyanok leszünk, mint 2019. április 15-én a párizsi Mi Asszonyunk katedrális… megsemmisülünk!

Stoffán György