Bergoglio
ismét hadat üzent, de most nem a keresztény Európának, hanem az USA-nak. Az USA
elnöke ugyanis kerítést emeltetett a bevándorlók ellen, mert az Egyesül Államok
nem bírja el a jólét reményében tömegével beözönlőket, akik hovatovább saját
szintjükre húzzák le az Államok társadalmát. Bergoglio tehát egy állam
rendelkezései ellen tett, amikor a bevándorlóknak félmillió dollárt küldött,
segítve ezzel az USA törvényeinek semmibevételét, azaz, Bergoglio az USA ellen
fordult ezzel. Lehet persze mindenféle jámbor magyarázatot adni eme legújabb
vatikáni lépésre, de a lényeget semmi nem homályosíthatja el. Sem erkölcsi, sem
emberiességi megfontolás nincs ebben az adományozásban, hiszen egy állam ellen
való küldő támadás nem lehet lelki indíttatású. Száraz és nyers politikai
lépésről kell beszélnünk ez esetben (is).
Nem
hallottunk ugyanis olyan vatikáni adományról, amely a Sri Lanka-i áldozatok
családjait volna hivatott támogatni, vagy a leégett, megrongált templomok
újjáépítését segítené, s az olaszországi földrengésben megsemmisült vagy
romossá vált templomokra sem adott egy centet sem a Vatikán, s az afrikai
keresztényeket sem segítette anyagilag Bergoglio. Az egyház hanyatlik, mert
évszázadok óta nem tapasztalt szakadék tátong a hívek és az egyházvezetés
között, a tanítások megváltoztatása alapjaiban rengeti meg a keresztény világot,
s a hívő emberben kétkedést okoz a de facto életveszély érzete, de a kereszténység
védelmét nem tapasztalja Róma püspökének szavaiban, cselekedeteiben. Hívek
ezrei hagyják el a templomot, mert látják a romlást és a rombolást, amelynek
csak kevés bátor pap és bíboros áll ellent. Azt, hogy hová vezet ez a
tendencia, nem az írónak kell elemeznie. Az irány azonban rossz és végzetes.
Mert evangelizáció helyett az evangelizáció ellen szól Róma püspöke, s az ő
követői pedig méltatlanul és bűnös módon Krisztushoz hasonlítják azt, aki
ellene van Krisztus parancsának, miszerint: „Tegyetek tanítványommá minden népet!”
(Mt. 28, 19.)
Sarah
bíboros tanítását kell hát követni, és túl kell élni ezt a mai vatikáni
vezetést, amely elrugaszkodik a hagyománytól, amely hagyományban a jövő záloga
rejtetett el. S ha a hagyomány eltűnik, megsemmisül a keresztény világ. E
félmillió dolláros hadüzenet nem csak az USA elnökének, hanem az egész keresztény
világnak szól, mert egy olyan irányba tart, amely a megsemmisüléshez vezet, s
tagadja Jézust abban is, miszerint: „Erre azt mondta nekik: „Adjátok meg a császárnak, ami a császáré, és az
Istennek, ami az Istené!”(Mt. 22, 21-22)
Jézus tehát a rend és a törvényesség betartására
int, a római jezsuita pedig pont az ellenkezőjére igyekszik rábírni a népeket,
nemzeteket úgy, hogy e népek és nemzetek pusztulása rajzolódik ki tanításában.
Mi lehet ilyenkor a keresztény ember
kötelessége, dolga?
Hitét megtartva imádkozni az Egyházért, a
keresztény világért, s azért, hogy megszűnjék ez a belső rombolás, és minden
eddig elszenvedett testi és lelki kár ellenére fel tudjon épülni újra a magát
megvédeni is tudó, erős keresztény világ… a Krisztust követő Katolikus Egyház.
Mert nekünk, keresztényeknek és keresztyéneknek abban a krisztusi ígéretben is
hinni kell, miszerint: „S én azt mondom neked: Te Péter vagy, azaz kőszikla, és
én erre a sziklára építem egyházamat, és a pokol kapui nem vesznek erőt rajta.„ (Mt, 16, 18.)
Stoffán
György