Nagym. és Főt. Püspök Úr!
Az utóbbi hetekben egyre élesebben kirajzolódik az a drámai
helyzet, amelyet a román városvezetés korábbi polgármestere és mai utódai
generáltak egy magyar cca. 900 éve Várdon is jelenlévő és szolgáló szerzetesrenddel
és annak apátjával szemben. E kép, amelyet ma látunk az ügyet illetően, nem a
magyar katolikusság összetartására enged következtetni, hanem egy politikai
összeesküvésre, amelyben Ön, mint az egyházmegye püspöke is aktívan részt vesz…
a rossz oldalon. Amíg egykori lelkiatyám és barátom, az Ön elődje, Nagyméltóságú
Tempfli József püspök atya egészen Bukarestig utazott, hogy hazahozza a Székesegyház
monstranciáját, addig Ön, a meglévő entitást is feladja, nehogy szó érje a ház
elejét. Tudom, hogy Ön nem felettese a premontrei apátnak, de Ön is magyar, Ön
is katolikus, így Önre is vonatkozik Márton Áron püspök figyelmeztetése: „Tartsatok
össze, támogassátok egymást a katolikus szent hit megőrzésében;
álhatatosságotokkal és erényes életetekkel pedig adjatok jó példát más vallású
testvéreiteknek is.”
Ön azzal, hogy feljelentette a váradi premontrei apátot,
hogy nap mint nap igyekszik a segítés helyett a küllők közzé faágat tenni,
rettentő rossz példát mutat, amely beleillik voltaképpen nemzetünk végóráinak
ütemébe, de semmiképpen nem illik bele Jézus Krisztus tanításába, parancsaiba. Ön
a politikát szolgálja ki azzal, hogy amúgy is nehéz helyzetében még papságának
megkérdőjelezésével is terheli az Apátot, s a premontrei generálist arra
ösztönzi, hogy az igazság melletti kiállásáért büntesse meg e nagyszerű és
hitében, elkötelezettségében példamutató, magyar premontrei szerzetest.
Nagy elődök példái, nagy elődök tettei állnak Ön előtt, mint
Patachich Ádám, aki a magyar katolikus egyház érdekében hajlandó volt Mária
Teréziával is összekülönbözni, levelében nyersen megnevezve az uralkodónőt. A másik
nagy előd, a már említett Tempfli József, aki püspöki ornátusban állt saját
tulajdonának múzeumi tározója mellett mindaddig, amíg vissza nem adták a
szintén említett, értékes kegytárgyat. A nagy példakép maga Márton Áron püspök,
aki a szerzetesrendekért, a népért, az egyházért vállalta a szenvedéseket, s
nem volt hajlandó megalkudni politikai pártokkal vagy a főhatalommal, mert
lelkiismerete és hite volt. Igaz, említhetnék számos más, nagy elődöt, vártanú
püspököt és papokat, akiknek számát nehéz volna meghatározni…
Ma Ön, egy 900 éve Váradon tanító rend teljes
megszüntetésének politikai érdekében támadja az igazságért küzdő apátot, egyben
mindazokat a híveket, románokat és magyarokat, katolikusokat és reformátusokat,
akik hasonlóképpen az igazságot védik, azért küzdenek. Hiszen, itt nem egyetlen
emberről, egyetlen papról, egyházi méltóságról van szó, hanem egy tendenciáról,
amelynek végső célja megsemmisíteni a magyarok, a katolikusok és a magyar
keresztények múltját, eltörölni még az emléküket is. Ön ebben partner, amikor
paptársát, a premontrei apátot feljelenti, amikor büntetést kér rá fennhatóság
nélkül, amikor szótlan marad egy látványos és jól körülírható
törvénytelenséggel szemben, amelyet 150 éve szorgalmaz egy, „László király”
nevét viselő titkos társaság.
Amikor egy püspökről azt halljuk – ismerve az ügy minden
apró részletét –, hogy az igazságért harcoló magyar apátot egy magyar püspök
feljelent, az olyan megbotránkoztató, mint amikor a csőcselék Barabást kiáltott
és az ártatlanra „feszítsd meg!”-et. Az
Ön feljelentése is a húsvéti felkészülés idején íródott, ami ennek az árulásnak
még nagyobb hangsúlyt ad. Ugyanis, ez az eljárás, a premontrei apát keresztútjának
– mindannyiunk lelkében – fájdalmas stációja.
Levelem megírására nem kért fel senki, és kérem, ilyesmivel
ne is vádolja – újhont – az Apát Urat senki előtt! Csupán azt írtam le, amit egy
katolikus magyar ember érez Ön iránt és az Ön cselekedetét illetően. Imádkozom
Önért és mindazokért, akik ebben az ügyben nem hallgattak Márton püspök fent
idézett figyelmeztetésére, és mindazokért, akik a magyar megmaradást és a
magyar kereszténységet, politikai vagy egyéb érdekből aláássák, s
együttműködnek azokkal, akiknek a „barátságát” a katolikus egyház a katolikusok
közösségéből való kizárással bünteti.
Kérem Önt, hogy gondolja át a premontrei kolostorral, templommal és az Apát Úrral összefüggő nézeteit, és próbáljon meg imával Tempfli püspök úrhoz fordulni tanácsért! És ne felejtsen el egy régi latin szállóigét: „Hodie mihi, cras tibi” Ma a premontrei kolostor és templom, holnap a Szent László Székesegyház és a kanonok sor…
Budapest, 2026. 03. 05.
Stoffán György
író, egyháztörténet kutató