Eg. Signor Presidente!
Kijelentése,
miszerint az Ön őseinek választott országa, országrésze nem Felvidék,
megegyezik a valósággal. Hiszen ez a név a trianoni diktátum után született,
mintegy megkülönböztető névként azért, hogy ne kelljen Csehszovákiának
neveznünk a tőlünk, azaz ezeréves országunktól jogtalanul, hazugságokkal
indokolva elorzott Észak-Magyarországot.
A Szlovákia
elnevezést pedig akkor kapták, amikor szintén jogtalanul – a trianoni és a
párizsi diktátum által életre hívott Csehszlovákia megszűnésével – új országot
kreáltak maguknak. Ezer éves országunk mai határait normális, magyar ember nem
tartja véglegesnek és sérthetetlennek, hiszen az erre irányuló döntés minden
ízében ellentétes a történelmi hagyományokkal, a mára de facto megszűnt, de az
emberi gondolkodásban eltörölhetetlen nemzetközi joggal, a történelmi tényekkel
és a valósággal. Ezt a tényt a települések nevei, a városok történelme és a
magyar történelem is igazolja annak ellenére, hogy Önök új, kissé szánalmas
történelmet hazudoznak össze maguknak – éjt nappallá téve.
Önök
mindig igyekeznek újabb és újabb ellentéteket létrehozni, kötekedni és a
szunnyadó gyűlölködést feléleszteni.
Hogyan
tarthatja Ön bűnnek és sértőnek, ha egy nemzet, ezer éves országa ellopott területeit
magáénak érzi lélekben és az ezer éves neveket használja, az Önök sértegetése
nélkül? Hogyan mer Ön egyáltalán ebben a kérdésben megsértettként viselkedni
azok után, akit Önök tettek Trianont és Párizst követően a magyarokkal, egészen
napjainkig, amikor pont Ön, a napokban írta alá az embertelenség és a gyűlölet erkölcstelen,
gyűlölet-doktrináját, a benesi dekrétumot? Hogyan mer Ön nekünk egy elnevezés
miatt szemrehányást tenni, amikor mi, már Trianon előtt teljes körű autonómiát
biztosítottunk a tót nép számára, amit persze Önök elhazudtak az 1920-as trianoni
tárgyalások alkalmával, de állították, hogy az Ipoly hajózható folyó? Hogyan
mer Ön a Pozsony-Ligetfalui tömegmészárlás után bocsánatkérés helyett, arcátlanul
bármit is kifogásolni velünk szemben? Miért és milyen jogon vár el tőlünk bármilyen
toleranciát, ha Önöknél a magyargyűlölet elsődleges elvárás és a magyarok
kifosztása is folyamatos az Ön rabló-országában?
Ön a
neve után ítélve talján származású. Hogyan érintené Önt, ha a mai taljánokról
hallana olyan súlyos panaszokat, mint amelyeket mi hallunk a szülőföldjükön
maradt ma élő felvidéki magyaroktól?
Mint
apám után miszlókai és szepességi származású magyar, kikérem magamnak, hogy Ön
vagy bármely tót politikus, bármiért, bármikor felelősségre vonja a
magyarságot! Egyben azt is kérem, szüntesse meg az észak-magyarországi magyarok
vegzálását, kirablását, az őket és az Észak-Magyarországra látogató magyarországi
turistákat ért verbális és de facto bántalmazásokat. Nem hiszem, hogy a
Magyarországra érkezett messzi ősei ma örülnének annak, hogy Ön magyarellenes,
gyűlöletkeltő és meglehetősen arcátlan, tiszteletlen a magyarokkal szemben.
Amíg ők építették ezt a Magyarországot, addig Ön rombolja a magyar és a tót lelkeket
a gyűlölet szításával. Ön vagy gonosz,
vagy nagyon buta ember! És elfelejt bizonyos történelmi tényeket.
Vegyen
példát egykori tót származású esztergomi érsekünk, Jan Csernochról, azaz
Csernoch Jánosról, aki annak ellenére, hogy az 1920-ban bevonuló cseh-tótok
bosszúból megölték a fivérét, mégis valamiféle béke megteremtésére törekedett…
és szégyellje is magát Signor Pellegrini, Nem csak a mostani ostoba megjegyzése
miatt, hanem a benesi gyalázat jóváhagyásáért is. Ön emberileg végleg
levizsgázott mintegy 12 millió magyar előtt. Abban sem vagyok biztos, hogy ha más
a parancs, akkor Ön a tót népet – az idegen parancs ellenében – képes volna
megvédeni, ahogy mi tettük az Ön tótjaival évszázadokon keresztül… mert akiben
más népek iránt nincs tolerancia, az a saját népét is könnyen elárulhatja.
Teremtsen
tehát inkább békét, ne sértődősködjön meg ok nélkül, és ne sértesgessen minket,
ha Észak-Magyarországot (így nevezte Mindszenty József bíboros, hercegprímásunk
is), ma Felvidékként emlegeti 12 millió magyar. Ez nem árt Önöknek. A béke
érdekében minket sem zavar, ha önök – egymás között –, „leszlovákiázzák” ezt a gyönyörű
észak-magyar területet.
Stoffán
György
író