Válasz, egy egyházellenes támadásra
https://www.facebook.com/share/p/1DwPMzaswZ/
Az egyházak elleni kommunista-liberális dühöngés és gyűlölet nem új keletű. 1948 óta tart. Annak az évnek a karácsonyán tartóztatták le Magyarország Prímását. Néhány hónappal azután, hogy a letartóztatott prímás Mária-évi zarándoklatain tízezrek jelentek meg. A letartóztatást követően néhány hónappal pedig, tízezrek írták alá a petíciót, amelyben a Prímás felakasztását követelték.
Mindszenty József nem politizált, csupán a józanész akkor keskeny mezsgyéjén próbálta védeni a nemzetet, a magyar kereszténységet, az iskolákat, a szerzetesrendeket… és mindent, ami történelmünkben érték és követendő volt. Ma is az! És a mai kommunista-liberális hőzöngők, katolikussá avanzsálva ugyanezt teszik a mai püspökökkel, papokkal, azaz, az egész magyar keresztény világgal, mert a magyar keresztény világ nem a brüsszeli, velejéig erkölcstelen eszméket támogatja, hanem a krisztusi békét, a nemzet megmaradásának ügyét – pártoktól és politikától függetlenül. Miért? Mert ez a hivatása, a joga és a kötelessége.
A katolikus egyházra ma is rákennek ezernyi hazugságot, csúsztatnak és hivatkoznak össze nem függő ügyekben, és olyan közhangulatot igyekeznek teremteni a liberalizmusra hivatkozva, amelyek távol állnak mindentől, amit valóságnak nevezünk. Katolikusnak hazudott újság főszerkesztője kelt gyűlöletet püspök ellen, egyház ellen, papok ellen, mert azok nem akarnak háborút, tömegmészárlást, és aláírják azt az ívet, amelyben a békére szólít fel az aláírandó ív tartalma.
Ahogyan az idegen megszállás alatt élő magyarok szavazati jogát elvennék, úgy vennék el a papság alapvető hivatását, a krisztusi parancsok szerinti megítélés alapvető követelményét, a józan gondolkodást, és a közéletben való részvétel alapjogát. Hiszen a püspök, a pap akkor is evangelizál, amikor a normalitásra, a krisztusi tanításra hívja fel a hívek figyelmét. A pap nem gyűlölködik, nem pártoskodik, még akkor sem, ha a primitív felfogás szerint a Fidesznek tesz szívességet azzal, ha a békére szavaz, ha a nemzeti gondolkodást hirdeti. Mert a püspök, a pap az, aki ebben a zavaros és ostoba, gyűlölködő és alattomos világban egyedül mutatja a Krisztushoz vezető utat.
Igaz, ez azoknak a hazaáruló és háborúpárti politikusoknak és álkatolikusoknak nem tetszik, akik beálltak a nemzetellenesek soraiba, akik olyan barátokkal és munkatársakkal bratyiznak, akik esküjüket szegik, és Krisztus tanításával szembehelyezkednek. Azok kifogásolják az egyház működését és megnyilvánulásait, akik saját magukat kivonták az egyház tanítása alól, és az igazság nevében próbálnak hazudozni még önmaguknak is. Könnyű a társadalmat félrevezetni, hiszen a félrevezetés immár 1948 óta folyamatos, és van néhány generáció, amelyről megfeledkezett a mindenkori hatalom, és akikből cselédet, rabszolgát nevelt a rendszerváltás, hit és erkölcs nélkül, akiktől elvették a zenét, az érzéseket, a család melegét, és akik nem tudják, miért emlegetik Betlehemet, amikor Karácsony van. Tehát, akik ma a papokat és püspökeinket el akarják tiltani a közszerepléstől, a józanság hirdetésétől, az Evangélium igazságainak továbbadásától, a békére való felhívás jogától és kötelességétől, éppen olyanok, éppen úgy gondolkodnak, amint akik 1948. december 26-án letartóztatták Magyarország Prímását. Mert ők is hazudoztak a társadalomnak, ők is mocskolódtak és gyűlöletet keltettek, de máig sajgó és vissza nem fordítható sérüléseket, mély sebeket okoztak az egész magyar nemzetnek. Épp úgy, ahogy korábban a deportálásokat levezénylők… Mert aki a magyar nemzet békéjét hazugságokkal és gyűlöletkeltéssel igyekszik mások javára felforgatni, az nem tesz kevesebbet a nemzet és a béke ellen, mint a nyilasok és a kommunisták, vagy a rendszerváltás utáni liberálisok.
Egyházat üldöz, és Isten ellen harcol, saját ostobaságával, megvásárolhatóságával, gerinctelenségével és Isten-tagadásával.
Katolikus magyarként és magyar katolikusként vallom, hogy a püspök és a pap által hirdetett, és békére szólító, aláírással erősített megnyilvánulása az egyetlen lehetőség, remény és igazság a magyar társadalom számára itt, a Kárpát-medencében. Ha nincs pap, ha nincs egyház, ha nincs krisztusi igazság, akkor nincs tovább élet, biztonság és remény!
Ezért senkitől – sem párttól, sem katolikus-gúnyás istenkáromlóktól – nem tűrhető el, hogy a Magyar Katolikus Egyházat és annak püspökeit, papjait rágalmazza, politikai bábként állítsa be! Akik a keresztény magyarságot politikai eszközként tarják számon, és megpróbálják ennek megfelelően rágalmazni, azok saját magukról állítanak ki hiteles szegénységi bizonyítványt. Olyan szellemi és lelki szegénységi bizonyítványt, amelyet semmi nem változtat meg, mert Isten népének ártani azt jelenti, hogy Istennek akart ártani! Az elszámolás pedig nem itt történik, még akkor sem, ha magabiztos gyűlöletkeltésükben ezt elfelejtették volna…
Stoffán György