Amíg itthon megy a politikai adok-kapok a választási kampány égisze alatt, addig Koppenhágában egy másik, súlyos bajvívás folyik. Ahogy itthon az ellenségek, úgy ott, a hazai ellenségek gazdái próbálják legyűrni a magyar miniszterelnököt, ezzel pedig Magyarországot és a Kárpát-medence magyarságát. A helyezet drámai, mert az európai vezetők átformálódtak potenciális rablókká és gyilkosokká. Hiszen, amikor ők a háború mellett teszik le a voksukat, nem tesznek mást, mint cca. ötszáz-millió európai embert igyekeznek minden erejükkel halálra ítélni.
Magyarán; Orbán Viktor a legaljasabb bűnözőkkel harcol, amikor nem akar háborút, és ellenzi, hogy az Európában befektetett orosz vagyont Ukrajna megkapja. Persze, a magyar miniszterelnök a magyar érdekek mentén ahhoz is ragaszkodik, hogy azok a gazdasági lehetőségek, amelyek a nép jólétét biztosítják, megmaradjanak. Ukrajna uniós csatlakozása is ott lebeg a koppnehágai, vérszagú fülledt levegőben, s csak azért nem kerül pont az ügyre, mert Orbán Viktor ebben is elkötelezett a magyar nemzeti érdekek mellett: Ukrajna, mint háborús fél, ne csatlakozhasson az Unióhoz. Orbán Viktor tehát hatalmas küzdelmet folytat a békéért, Magyarországért, Európáért.
Közben itthon?
A Parlamentben és az utcán, a családokban és a baráti társaságokban a legszélsőségesebb őrültségek kerülnek napirendre, azaz, a beszélgetések és felszólalások sorába. Hazudozások, rágalmak, alázások és gyűlölködések sorozatát látja, hallja az ember, és erős hányingere lesz attól, hogy hányan támadnak saját hazájukra, hányan nem képesek felfogni azt, hogy bárki lép Orbán Viktor helyébe, az olyan lesz, mintha Magyarország háborút vesztene, és háborúba lépne. Illetve, nem lépne, hanem lép!
Ma az Orbán Viktor ellen hadakozó anyák és apák búcsúzhatnának gyermekeiktől, akiket katonai parancsra a frontra visznek, és később faládában hoznak vissza, katonai tiszteletadás mellett. Családok lakásait, házait árverezik majd el, mert bárki kerül hatalomra, azok a családtámogató intézkedések és lehetőségek mind megszűnnének, amelyeket ez a kormány ad a választópolgároknak, a magyar népnek.
Nem ócska „kampányduma” az, hogy megszorítások, adóemelések, rezsiköltség emelkedés és háború vár az értetlen gyűlölködőkre is, akik ma primitív mivoltukban képtelenek felfogni, hogy a nem pártokban, nem pénztárcákban, bankszámlákban, Hatvanpusztákban és hatalommániában kell gondolkodni… Ma összefogásra van/volna szükség. Egyéni érdekekért hazát árulni nem ildomos, mert aki ezt teszi, maga is odavész!
Javaslom, hogy e pillanatban együtt drukkoljunk – pártállásra tekintet nélkül – a magyar miniszterelnöknek. Akkor is, ha szeretjük és akkor is, ha kevésbé szeretjük vagy nem…
Ő ugyanis, most nem a Fideszért, nem a szellemileg roncs, mániákus ellenzék Hatvanpusztás képzelgése szerinti vagyonért, és nem Semjén Zsolt „tisztára mosásáért”, vagy Netanjahuért harcol Koppenhágában, hanem a MAGYAR NEMZET SZUVERENITÁSÁÉRT, A MAGYAR NÉPÉRT, A MAGYAR FIATALOK ÉLETÉÉRT ÉS MAGYARORÁSZGÉRT ELLENKEZIK A BŰNÖZŐKKEL, AZ ERKÖLCSTELEN GAZEMBEREKKEL ÉS A HAZAI NEMZETÁRULÓKKAL.
A közélet idehaza mindenképpen megtisztul, és az erkölcstelenség, az árulás, a harácsolás és a jellemtelenség megszűnik, hiszen, ami nem az erkölcsre, szeretetre, tisztességre és a humánumra épül, az önmagát semmisíti meg. A tisztulási folyamat magától indul be, és nem csupán az emberi elgondolás szerint emészti fel magát, szűnik meg, bár tenni is kell érte.
Ma azonban nem a belpolitikára kellene figyelni és abban felőrlődni, hanem arra az európai politikára, amely konkrétan megsemmisíteni igyekszik a magyarságot, s amely be akarja olvasztani nemzetünket a nagy közös kohóba, azaz, a megsemmisülésbe.
Orbán Viktor koppenhágai munkája, ellenkezése, vétója és logikus elgondolása tehát, ma minden, gondolkodni képes magyar részéről támogatást parancsol. Aki nem látja az Unió gyilkos, sátáni hajlamait, az vagy nem magyar, vagy szellemi fogyatékos. Mert csak a szellemileg erősen behatárolt ember akarja gyermekét, unokáját a frontra engedni, megélhetését kockára tenni, a sok hatalom-, és pénzéhes politikai niemand megélhetése és jelenlegi gyűlölködése érdekében.
Amit pedig ma bajnak, problémának megszüntetendőnek érzünk a belpolitikában, a Fidesz háza táján, az is mind megoldódik, akár a tiszai ciánszennyeződés. Mert ahogyan a természet regenerálja magát, úgy regenerálódik az emberi jellem, az erkölcs, a tisztesség, és maga az ország is.
Ehhez viszont legelőször arra a munkára van szükség, amelyet most a miniszterelnök Koppenhágában végez: szabad, szuverén és félelem nélküli országot kell teremteni gyűlölködés nélkül, közös és világos együttműködéssel, pártokon kívül és felett, hittel és megbecsüléssel egymás iránt. Ha nem sikerül, akkor mindennek vége!
Szent István utolsó szavai jutnak eszembe és reménykedem: "A magyar nép az én népem, és az én népem nem vész el a történelem vihataiban!"
Stoffán György