Hazánk történelmének egyik jelentős állomása volt, 1038 augusztusa, amikor a maihoz hasonló politikai helyzetben a király, Máriának, Krisztus anyjának kegyelmébe ajánlotta az országot. Így vált Mária országává Magyarország, s így nevezték ezer éven keresztül a kereszténység egyik európai bástyáját szerte Európában. Ez volt Magyarország nemzetmegtartó ereje, mígnem a liberalizmus, Trianon és a kommunista diktatúra elkezdte szétforgácsolni a nemzeti önazonosság és összetartás keresztény hitben rejlő erejét.
Ma
ott tartunk, hogy a keresztény hit, a Krisztust követő egyházak és felekezetek
elgyengülve próbálkoznak itt-ott betölteni a nemzetmegtartás egyre nehezebb
feladatát, abban a helyzetben, amelyben a hittagadás, a hit és a kereszténység
nem ismerete, a liberális keresztényellenesség tombol. A politika
erkölcstelensége és hazugságai, valamint a Rómából beáramló új szellemiség
megmételyezték a Kárpát-medence magyarságát, amelynek következtében nem csak a
Szent László-i kereszténység, de maga a keresztény életszemlélet is feledésbe
merül. A magyar fiatalságnak csak kis százaléka ismeri meg a hitben rejlő erőt,
s magát a keresztény elhivatottság örömét, a templomok csak néhány helyen,
néhány jó pap és lelkész munkája révén telnek meg, s ma már a magyar keresztény
hagyományok is veszendőbe mennek, hiszen öt-hat falu pasztorációja mellett
képtelenség napi szinten ellátni olyan feladatokat, amelyeket egy-egy közösség
saját lelkésze és papja is nehezen tudott ellátni. Jó látni, hogy egyre több
katolikus és református pap, lelkész egymást segítve igyekszik Krisztus
követésének útján tartani a népet. Ez ma különösen nehéz feladat, mert a
politika, a pártoskodás a legjámborabb hívőket is képes egymás ellen fordítani.
Az ok egyszerű: a hívő kereszténynek mondott emberek is eltávolodtak
Krisztustól, Aki szeretetre, az alázatra, a megbocsájtásra tanít, s hajszálpontos
használati utasítást ad az ember számára abban is, hogy miként tudja megtartani
a békét, az egymás iránti tiszteletet, az önzetlen segítőkészséget… etc.
A
kereszténység és a politika liberális elválasztása tökéletesre sikeredett,
hiszen a keresztény hit legalapvetőbb törvényeit sem tartja be a politika, az
állam, noha ezek az erkölcsi elvárások nem csupán a szószékről elhangzott
egyházi elvárások, de a normális mindennapi élet rendszerének az alapja is.
Legalábbis volt…
Hiszen
a politika ma az egész világon a gazdaságról, a pénzszerzésről, mások
kihasználásáról, a kapzsiságról és az irigységről szól, tehát minden szegmensében
szembe megy a keresztény tanításokkal, a normális emberi lét feltételeivel. A
harácsolást és az embertársak kihasználását, az erkölcsi határok átlépését a
kapitalizmus lehetőségeként emlegetik, és ma már nyilvánosan is elmondják a
világ és Európa politikai vezetői, hogy lassan az emberekre, az emberi munkára
nem is lesz szükség, mert a technika fejlődése szükségtelenné teszi az emberi
közreműködést. Ennek megfelelően háborút, emberirtást, tömeggyilkosságokat
generálnak a Föld számos régiójában, ellenőrizhetetlenné tették az
egészségügyet, a WHO parancsait gondolkodás nélkül teljesítik, és a törvények
is az emberek megtizedelését segítik elő. Európa és a nagyhatalmak elhagyták a
keresztény alapokat, s valami újat akarnak építeni úgy, hogy istent játszanak.
Ma
egy háborús bűnös akar háborús bűnöst letartóztatni (von Leyen-Netanjahu), a
népszavazások és a választási eredmények Európában senkit nem érdekelnek, mert
a fennálló hatalom úgy rendelkezik, ahogy akar. Hiába szavazott az európai
társadalom Leyen és Weber ellen… (lásd, az uniós választások előtti vezetést és
a jelenlegi uniós vezetést). A jog is teljesen elvesztette a bizalmat, hiszen
csupán a politikai hatalom nevetséges, de rendkívül veszélyes kiszolgálójává
degradálódott (lásd; a Le Pen elleni ítélet vagy a román választási eredmények
megsemmisítése). Egyfajta új, demokratikus diktatúra alakult ki Európában,
amely azonos a proletárdiktatúrával, amit egyben szocialista demokráciának is
neveztek. Emberek millióinak elpusztítását segítő, támogató Uniós vezetés
követeli saját büntető bírósága tiszteletben tartását…
Magyarországon
is különlegessé és veszélyessé vált a helyzet. És ebbe okként, szintén a keresztény
értékek, a hit és a keresztény tanítás teljes társadalmi és politikai elvetése,
a demokrácia és kapitalizmus követése keresendő. Azonban, egyetlen dolog
mindent felülír ma Magyarországon. A béke melletti kiállás. Hajszálon múlik a
háborúba való bekeveredésünk. Ezt a kívülállást csak addig tudjuk tartani, amíg
Orbán Viktor tartja a hátát az Unióban. Lehet politikai, gazdasági, erkölcsi
kritikát megfogalmazni okkal vagy ok nélkül a kormány ellen, de Orbán
politikáját nem lehet helyettesíteni, pótolni, mert sem felkészültségben, sem
tudásban, sem hitében nincs hozzá hasonló politikus a palettán. Hibája
mindenkinek van, nyilván Orbán Viktornak is, ám ezzel szemben a keresztény
értékrendet ismeri, a magyar nemzetet védi, megmaradásunkat biztosítja. És ez,
a mai világ-, és belpolitikai helyzetben mindennél többet ér.
Ha
sorba vesszük azokat a milliomos és milliárdos politikai niemandokat, akik ma
gyűlöletre uszítanak, hidat foglalnak, szemrebbenés nélkül, monoton hangon
hazudoznak és vádaskodnak, akkor világossá válik, mire számíthatunk egy
esetleges rendszerváltás után. A tudatlanság, a kapzsiság és az irigység az,
amivel szembe kell néznünk. És azt már ismerjük, nagyanyáink 1919-es
emlékeiből.
Lehet
replikázni, Mészárosozni, MNB-zni, Tiborcozni, Schmidt Máriázni, hiszen ez erkölcsi
megfontolások alapján jogos. Az ellenzéki gyűlöletkeltés irigységre épül,
tehát, ők erre építenek. Sajnos a kapitalizmus lehetőségei összeértek a
kapzsisággal a mi oldalunkon is. Lehet megfogalmazni jogos kritikát a
jobboldali média hiányosságai és szaktudás nélkülisége okán, a rossz, sokszor
kifogásolt, kissé primitív kommunikációt is joggal bírálhatja bárki. Hozott
anyagból dolgozunk, mint a külvárosi szabó. Volt liberálisok, és egykori
kommunisták nem tudnak kivetkőzni sem önmagukból, sem a proletár
szocializálódás makacs maradványaiból. A méltóságot náluk a trágárság, a
nemzeti elkötelezettséget az ostoba, lenéző, „mindenkit kiröhögünk” magatartás
jelenti. Ez van. A társadalom jobboldali részének ez megfelel, erre van igénye.
A baloldali társadalomnak pedig egy hasonlóra, amelyik a másik térfélen
focizik, vörös mezben, de hasonló, erősen megkérdőjelezhető adottságokkal.
Azonban,
az Orbán-i politika utánozhatatlan, és a nemzet számára az egyetlen lehetőség,
amelyben ott van olykor elrejtve, máskor világosan megfogalmazva a keresztényi
elkötelezettség is. Igaz, az utóbbi időben egyre kevesebbet hallunk „keresztény
Magyarországról”, „Magyarok Nagyasszonyáról”. István király felajánlásáról
pedig, semmit… de úgy tűnik, hamarosan eljön a napja annak, amikor a magyar nemzet
– kínjában – ismét egy emberként könyörög majd Krisztushoz és a Magyarok
Nagyasszonyához, felismerve Jakab Antal, néhai erdélyi püspök – e sorok
írójának mondott gondolata – igazságát: „A
kereszténység és a magyarság egy! Ha elválasztjuk a kettőt, az olyan, mint
amikor a lélek elhagyja a testet. Az a halál!”
Stoffán
György