Tisztelt Főszerkesztő Úr!
Minthogy az Elnök úrnak sikerült felrugdosnia az éjfél utáni elnöki köszöntő kedvelt hagyományát, és ezzel egyidejűleg – feltehetőleg politikai megállapodás szerint –, bejelentkezett egy félnótás bohóc ennek pótlására, engedtessék meg jelentkeznem, egy Önöknek is megfelelő időpontban, a nemzethez szóló szilveszteri köszöntőm elmondására. Harmadika vagy negyedike is jó, hiszen az Elnök úr is Karácsony második napján ugrott be – láthatóan számára is váratlanul –, hogy megossza velünk a semmit, és felsorolja az eddig évszázadok óta ezerszer, fölöslegesen ismételt mantrát az összefogásról és megmaradásunk alapvető követelményeiről. Így tehát, nekem is mindegy, mikor mondhatom el az újévi köszöntőmet a Magyar Televízió kamerái előtt. Bár, én fontosabb dolgokról beszélnék, mint az Elnök úr, de a mondanivalómmal mindenképpen megvárnám azt, hogy a cezaromániás bohóc, az Elnök úr helyett, éjfél után mit hord össze…
Mivel én, egy
egyszerű magyar állampolgár vagyok, aki sok hasonló állampolgár nevében
kívánnék beszélni, úgy gondolom, tíz perc megillet engem is. Igen, tíz percet
kérnék, mert a 15 perc, már túl sok lenne harmadik köszöntőnek. Ám, ha esetleg a
Nagyhéten vagy Pünkösdkor kerülne rám a sor a túljelentkezés miatt, akkor én is
ragaszkodnék a tizenöt perchez, hiszen abban az esetben az ünnepről is kellene
szólnom. Ez egy újítás volna a részemről,
mert az előttem szólók, ünnepi beszédeikben nemigen szokták emlegetni a kereszténység
jelentőségét a magyarság történelmében, a Karácsony jelentőségét, Mária országát
vagy éppen magát Jézus Krisztust. Engedelmével, én ezekre az "apróságokra" térnék
ki a plusz öt percben, mert hátha van még magyar, akit ez is érdekelhet.
Ha tehát, volna mód
arra, hogy egyszer, végre egy párt-független, nemzeti érzelmű, magyar, keresztény
polgár is megszólalhatna ebben az országban, a köztelevízióban, egy ünnep alkalmával,
akkor erre a feladatra örömmel vállalkoznék. Biztosíthatom Önt, hogy tudnék
újat és hasznosat mondani… családtámogatásról, rendről, példátlan gazdagodásról,
általános hivatali fejetlenségről, hozzá nem értésről, biztonságról, őszinteségről,
etikáról, médiáról, magyarságtudatról, hitről, vallásról, valódi szuverenitásról és gyermekvédelemről.
Mert lehet itt összetartozásról,
összefogásról, nemzettudatról, politikai hatalomról beszélni üzleti alapon, sokszor
mellébeszélve, csak úgy nincs értelme… bármelyik oldalról hallatszanak is a szirén-hangok.
Karácsony második napján, vagy Szilveszter éjjelén is lehet színészkedni, újítani,
mellébeszélni, de annak sincsen értelme.
Értelme annak volna, ha végre valaki meghallaná, meglátná, megérezné a magyar néplélek őszinte óhaját, amelyhez nem kellenek milliárdok, nem kell hitel és nem kell hatalom. Csak szeretet és tisztelet kellene azok iránt, akik bizalmat szavaztak a döntéshozóknak, a politikusoknak, azoknak, akik be-bemennek a TV-be, és mintha igazi bölcsek lennének, elmondják a „cáfolhatatlan igazságot, a megfogadandót”, saját agyszüleményeiket – amelyek a világon senkit nem érdekelnek, ám mégis meghallgatja őket a plebsz, mert… hát… a saját választottai mondják. Jó volna, ha végre hagynák ezek a politikus „bölcsek” a népet, hazug vagy álságos befolyásuk nélkül önállóan gondolkodni… Karácsony második ünnepén épp úgy, mint Szilveszterkor.
Ez okból tehát – jóindulatát megköszönve –, mégsem mennék a TV-be újévi köszöntőt mondani. Inkább hagyom elgondolkodni a népet. Hátha ráeszmél a társadalom megmaradt – gondolkodásra még képes – része, hogy egyedül Istennek kellene hálát adnia az elmúlt évért és kérnie, hogy túléljük a következőt is…
Stoffán György