Neked írok, akinek a nagymamája még serényen készült erre a csodálatos ünnepre. Ezernyi dolga volt, hiszen a Nagyhét, a szenvedés hete az otthoni, gyakorlati felkészülést, majd a szent három nap szertartásai a lelki felkészülést jelentették. Nem volt könnyű összeegyeztetni, hiszen készülni kellett, mert jött a család. Kalácsot sütött, sonkát és tojást főzött, kitakarította a házat, és a kertet, a veteményt is gondozni kellett. Mindezt persze, nem egészen a család kedvéért, hanem a szenvedő, majd a halottak közül feltámadt Krisztus iránti szeretetből tette.
Te már úgy emlékszel minderre, hogy jött a Húsvét, elutaztatok a mamához, ahol remekül érezted magad, igaz, a szombati vacsorával várni kellett, mert a mama a templomban volt, de ti addig néztétek a tv-ben a sok ostoba műsort. Templomba már nem mentetek, mert a szüleid fáradtak voltak… és különben is: otthon is lehet imádkozni… Azt, hogy hogyan és kihez, miért és egyáltalán érdemes-e, azt már nem tanították meg. Egyedül a mama, ott vidéken akart elvinni a templomba, de neked nem volt kedved. Locsolni azért még elmentél, mert az aprópénz, amit ott vidéken kaptál, nem jött rosszul. De, később már azt is szégyellted.
Ma megint elkezdődik a Nagyhét. A mama már rég nem él, a házát is eladták a szüleid, és abból lett lakásod. Te már tősgyökeres városi vagy, jó állásod van, és már péntektől lefoglaltad a wellness-szállást és odautaztok a gyerekkel péntek reggel. Nagypéntek reggel!
Fogalmad
sincsen, miért mennek az emberek a templomba, ott, ahol te és a családod
wellnesseztek. Valami talán még rémlik… Talán a kereszt, amelyre azt a Jézust,
vagy kit feszítettek föl valamiért. Ez a keresztények jelképe, vagy mi?... A
gyereked már ennyit sem tud. Nem tudja ki volt Jézus Krisztus, mit tanított és miért
kellett meghalnia. Nem ismeri, mert nem tanítod meg neki, mi az a tisztelet, a
szánalom, a fájdalom, és nem érzi át – ahogyan Te sem –, hogy milyen szörnyű,
amikor ártatlan embert vádolnak hazugsággal, és megölik, mert sok ellensége van
a hatalomban. Sem a gyereked, sem te nem tudjátok felfogni azt a szeretetet,
amikor egy ember az életét adja a többi emberért, mert te már nem vállalnál
ilyen „baromságot”. Másért meghalni? Mindenki ott dögöljön meg, ahol van… neked
jó a fizetésed, és mindened megvan, így, az sem érdekel, hogy a gyereked osztályában
vannak, akik szegényebbek, szerényebben élnek… te és a gyereked lenézitek őket.
Pedig, hidd el, ezek a gyermekek is érnek annyit, mint a tied, és ők érzik mi a
szeretet, mert ők nem tudják megkapni a legújabb telefont, hanem helyette szeretetet
kapnak… és talán elmennek a templomba a wellnessezés helyett, és otthon,
családi körben eszik meg a húsvéti vacsorát.
Mert hidd el, aki nem ismeri Jézus tanítását, szenvedését és feltámadását, csak a jólétnek, a dúskálásnak él, szeretni sem tud igazán! Hiszen, te is kihagyod a szüleidet az ünnepből, mert te megérdemelsz egy kis pihenést… lehet, hogy ők már elmennek a templomba és bánják, hogy téged nem vittek gyermekkorodban.
Ki, és hol rontotta el a nagymamád által képviselt szellemiséget, hitet, ünnepet? Mindenki! Egyszerre!
Az
oktatásügy, azaz, az állam, a szüleid, akik a saját, majd a te jólétedért
álltak bele a mókuskerékbe, ahol csak a pénzhajhászás, a megélhetés hamis
indoka volt, de a templomra, Istenre nem szakítottak időt. Járattak ugyan egy
darabig hittanra is, az angol, a karaté, a boksz-tanfolyam, a művészi torna, és
az úszás mellett. Rombolt az egyház is, amikor valami jól képzett vénlány azzal
rémisztgetett a hittanórán, hogy porrá fogsz égni a Pokol bugyraiban, ha
rosszul viselkedsz. Így többet nem is mentél hittanórára, és emiatt az emléked
miatt, a gyerekedet is távol tartod a hitoktatástól. Pedig nem ez a jellemző!
Mindennap látsz valami szörnyűséget a tv-ben, ártatlan emberek pusztulását, terrorcselekményeket, rombolást, bombázásokat, és azzal riogatnak, hogy itt is lesz háború. Ám, egyetlen televíziós csatorna, egyetlen rádió sem hív templomba, nem mondja el neked, Jézus szenvedéstörténetét, a tanárok az iskolában nem beszélnek erről a fájdalmas, de a feltámadás örömével végződő ünnepkörről. Sőt: ma már az egyházi iskolások sem kapják meg a teljes Nagyhetet szünetnek, mint a kommunista diktatúra alatt, mert ma már az oktatási kormányzat határoz meg mindent… és igyekszik a vallási ünnepeket megsemmisíteni. A katolikus és protestáns sajtóorgánumok is csak belterjes pletykalapok csupán, ahelyett, hogy magazinokat, képes kiadványokat adnának a világiak kezébe, hogy megismerjék Jézust és az Ő tanítását! Mindenre van pénz, de a hitterjesztésre, a világ lelkének a megmentésére nincs! Ennek vagy az áldozata te is!
Veled együtt elvesztette a magyarság keresztény hitét, és te, azon rengeteg ember közé tartozol, akik majd később bánják, hogy ide jutott a nemzet, a magyarság. Mert hittél a jólét mindenhatóságában, hitted a politikai álkereszténység nagy szavait, az új világ tanításait, de nem ismerhetted meg Jézust, a szeretetet, a méltóságot, az alázatot, a másik ember tiszteletét, a kereszténységet, hanem egy idegen, és lélektelen, pénzcentrikus, kapitalista moslék, értékromboló világának áldozata lettél.
Ám, ne aggódj! Majd amikor a gyereked miatt, a feleséged hűtlensége miatt, vagy az egyedül töltött öregkorod miatt szenvedsz, akkor óhatatlanul eszedbe jut a nagymamád által mesélt történet Jézusról, az Ő tanításairól, szenvedéséről, haláláról. És eszedbe jut majd a nagymama ragyogó szeme, amikor a feltámadási miséről hazaérve örömmel terített meg, s tette föl az asztalra a szentelt ételeket a lepattogzott szélű, réges-régi pecsenyéstálon, amit csak az ünnepeken vett elő. És akkor eszedbe jut majd maga a Megváltó is, Akihez fohászkodhatsz, és Aki akkor, a te fájdalmadban és megalázottságodban lehajol hozzád és átölel azzal a szeretettel, amellyel vállalta érted a halált, és megadta a Feltámadásban az örök élet ígéretét. Neked is. Csak te nem foglalkozták ezzel. És megbocsájtja, hogy a gyerekedet is erre a sorsra juttattad a pénzhajhász, istentelen, hitedet elhagyó életeddel, a jólét imádata okán. Bár, lehet, hogy a gyereked meghallja az Ő hívását és az unokád már ministránsként szolgál ezeken a szent napokon… Hiszen, Isten útjai kifürkészhetetlenek.
A Nagyhét elkezdődött… ha olvastad ezeket a sorokat, akkor csak egy kicsit nézz magadba, idézd fel a nagyi húsvéti örömét és kérd Jézust, hogy amit kihagytál eddig az önző életedből, engedje pótolni…
Áldott Ünnepet kívánok minden Kedves Olvasómnak!
Stoffán
György