Ma emlékezünk Júdás árulására… A zsidóktól kapott 30 ezüstért eladta Jézust. Igaz, korábban lopott már az apostolok pénzéből is, de azt egyedül Jézus tudta, hiszen Ő mindent látott. Az árulásért ígért ezüstök azonban, nagy lehetőségnek látszottak Júdás életében. Új lehetőségeket látott maga előtt, végre ki tudott volna lépni abból az életből, amit addig élt, mert nagyobbra vágyott, többet akart. Ezért elárulta barátait, elárulta a bizalmat, és elárulta azt a szellemiséget, hitet, amelyet a Mester képviselt. Elárulta a Mestert.
S mivel árulta el? Csókkal. Úgy üdvözölte, hogy az árulás jele a baráti csók volt…
Jézust elvitték és elkezdődött ezzel a megváltás néhány napos története. Szenvedésekkel, kínzásokkal, megfeszíttetéssel, haláltusával, halállal… majd a halált legyőző, azt megvető feltámadással.
Júdás azonban, meghasonlott… elárulta azt, amiben élt, elárulta saját lelkét… mindent elárult, és a zsidók is megvetették, mert az árulót az is utálja, akinek szolgálatot tesz az árulással. Először a pénzt dobta vissza az áruló… de látta, hogy ez már semmit sem ér, hiszen Jézust megkötözve, gúnyolva, meg-megütve rángatták a zsidók elé…
És Júdás már tehetetlen volt tettével szemben… a kötelet, a halált választotta.
Péter is elárulta Jézust, igaz, csak akkor, amikor már rabként, a katonák kísérték. Péter csak a saját bőrét féltve tagadta meg – háromszor. Jézusnak az az árulás mindegy volt már. És Péter visszatért Jézus útjára, hiszen zokogva kért bocsánatot… lélekben.
Milyen érdekes a krisztusi szenvedéstörténet egy-egy szegmense! Hasonlít, szinte ugyanaz ez a történet, mai korunk nagyheti eseményeihez. Csak még nem tudjuk: kötél vagy zokogva bocsánatkérés lesz-e a vége?
A feltámadást illetően azonban, nincs kétségem… igaz, nemzetünk életében mindig kell egy nagypénteki megfeszíttetés, mert hamar felejtünk. Az áruló körötti fiatal tömeget katonaruhában láttam… a fronton… mert az áruló még nem döntött a kötél és a bocsánatkérés között, de elárulta azokat is, akik ma még éljenzik és skandálnak körülötte…
Stoffán
György