2023. április 24., hétfő

Boldogok a lelki szeGégények… avagy a szem(a)lélek tükre…

A Szemlélek bölcsei... 

Minden médium a római püspök látogatásával foglalkozik. Liberális, keresztény nem keresztény, keresztényellenes és így tovább. És minden szellemiség hozzá tud tenni valamit, de vannak írások, amelyek keletkezése, keletkezésének oka és alapja megmagyarázhatatlan. Kivált, ha olyan szerző tollából fakad, aki ráadásul minden szerénység nélkül és nem kifejezetten krisztusi szeretettel, hanem enyhe gyűlölettel próbál szakérteni olyan dolgokat és tényeket, amelyekről lényegesen képzettebb emberek sem mernek de facto nyilatkozni.

A Telex oldalán is megjelent egy efféle írás, egy olyan ember tollából, aki katolikusnak tartja magát, de igyekszik – mint írásából is kiderül –, alapos munkával, jó mély árkot ásni katolikus és katolikus, magyar egyházi vezetés és a Vatikán között. Aki papírra vetette a számomra érthetetlent, nem más, mint a Szemlélek magazin főszerkesztője, Gégény István.

https://telex.hu/velemeny/2023/04/22/szemlelek-sorozat-papalatogatas-gegeny-istvan

Gégénynek számos kifogása és ötlete van, ám ezek a kifogások és ötletek kétirányúak: az egyik irány az egyházi new wave rendületlen támogatása, amolyan vérbeli perintfalvista módon, másrészt a római püspök maximális és elvtelen támogatása, követése. A másik irány a magyar katolikus egyház, a bíboros, valamint más főpapok lejáratása, ezernyi probléma, baj és bűn felsorolásával, ahogyan azt egykor az Andrássy út 60-ban is tették. A cikk azt próbálja érzékeltetni, hogy Magyarországon nagy bajok és végzetes idők korát éljük, és ha nem a mai egyházi vezetés volna a főpapi stallumokban, akkor sokkal jobb volna a helyzet. Gégény figyelmét az ifjúság problémái kötik le, írása szerint, hiszen állítólag a fiatalság nem kap, vagy nem kap megfelelő válaszokat a mai korban felmerülő kérdésekre a katolikus egyháztól, üresek a templomok, rosszak a papok, tehetetlenek a püspökök… A sorok közötti állításokból persze, egy szó sem igaz! Mindössze, a Perintfalvi-, és a kiugrott, celeb, pap által megrontott Hodász András „hittudomány és erkölcstan” röhög vissza az olvasóra cinikusan, ebből a telexes, magyar egyházellenes, pápafan böffenésből. Bizonyára nem örülnek azok a papok, akiket e cikkben Gégény dícsérőleg emleget… bár, sajnos vannak e szellemiségnek az egyházon belül is követői szép számmal.

Nos, Gégény írása tökéletesen megfelel a telex színvonalának és elvárásainak. Csupán egy baj van vele: nem katolikus, nem krisztusi szemléletű a mondanivalója. Világos politikai állásfoglalás, amely gyűlölködést generál és a „birodalmi fenéknyalás” tipikus példája is egyben. Ugyanis lennének valós bajok és problémák, amelyekről érdemes volna írni a római főpap látogatása előtt.

Nem értem, hogy Gégény miért vár a magyarországi klérustól megoldást azokra a problémákra, amelyeket Rómában rontottak és rontanak el folyamatosan. Gégény miért nem látja be, hogy a magyar katolikus egyház egyelőre még egy békés szigetecske a Vatikánhoz és Nyugat-Európához képest. Miért nem látja, hogy a magyar katolicizmus nem szűnt meg? Miért nem látja és teszi szóvá, hogy a mértéktelen anyagi támogatás egyeseket erkölcsi romláshoz vezethet? Ám, mint a latinok mondták: teher alatt nő a pálma - sub pondere crescit palma.

A keresztény magyar emberekre nézve tehát, nem csak a Vatikán, és a keresztényüldöző, „elembétékús” európai politika vált teherré, de az egyházi ügyekben is feltűnő belső ellenség, a Gégény-féle egyházi DK, a liberalizmus ördögi veszélye. Mert Gégény nem valós problémákat elemez, nem valós bajokra hívja fel a figyelmet, hanem jó liberális recept szerint mély árkot ás, visszatérve például azokra a problémákra, amelyeket az egyház már bölcsen megoldott, vagy amelyekre keresi megoldást…

Adok tehát, Gégénynek néhány érdekesebb témát, amelyek nem földhözragadt és rangon aluli liberális felvetések, hanem előre visznek, nem gyűlölködők, sőt talán a krisztusi út felismerése felé terelgetnék még a Telex olvasóit is:  

1./ Miért félnek megkövetelni a rendet és a fegyelmet a diákoktól a katolikus egyház által fenntartott tanintézetekben? Miért nincs délben Úrangyala imádság órától függetlenül? Miért nincs kötelező diákmise vasárnaponként?

2./ Mikor avatja boldoggá Róma püspöke Mindszenty Józsefet, Márton Áront, Boros Fortunátot, a vértanú ferenceseket, pálosokat stb…

3./ Mikor engedélyezik a csángók saját lakóhelyükön való magyar nyelvű lelki gondozását?

4./ Mikor lesz végre magyar püspöke az észak-magyarországi (ma Szlovákia) magyar lakosságnak?

5./ A krisztusi szegénység egyházára vall-e, 900 darab miseruha, székek és trónok elkészítése – egy alkalomra?...

És még sorolhatnám azokat az egyházat érintő témákat, amelyek megérnének egy-egy nyilvános elemzést, akár Gégény tollából is. És jó volna emellett, ha nem taposóaknákat dugdosna el Gégény „katolikus újságíróként” az amúgy is nehezen járható úton, hanem összetartásra hívva, egymást segítve és krisztust követve igyekezne az Örökkévalóság felé, magyarként, keresztényként. Hűen ahhoz, Akit követnie kellene mindenkinek, mindenben… még a szeretetben és a béketeremtésben is! Hűen Jézushoz!

Stoffán György