Értem én a Nyugat által követelt spórolást, a 25 %-ot, amit minden tagállamban előírnak, értem, hogy a gáz és a villany ára az egekben van. Ám, amikor az iskolák fűtésének és világításának az ügye kerül szóba, akkor megrökönyödöm. Hiszen az egyik oldalon büszkék vagyunk a családtámogatási rendszerre, de a másik oldalon a gyermekek drámai helyzetére senki nincs tekintettel. Nem látja a rendeletalkotó a családok helyzetét, a gyermekek nem kis mértékben tragikus sorsát, az egyszülős gyermekeket, a csonka családokban felnövő gyermekek fájdalmas jövőjét és megoldhatatlan jelenét?
Sokhelyütt nincs nagyszülő, a szülő dolgozik, a gyermek pedig egyedül az iskolában lehet/van biztonságban. Nos, ez megszűnik, mert az iskolákat be kell zárni 4 órakor. A gyerek, mint a Covid idején is, az üres lakásba vagy az utcára kerül. Igaz, hogy az iskolában plusz-pulóverben kell lenni, tudok sok olyan gyerekről, aki nem tanulószobás, mégis marad a suliban 5-6 óráig, mert ott beszélgetve a társaikkal, vagy együtt tanulva tanáraikkal jobban érzik magukat, mint otthon.
Értem én, hogy háborús világot élünk, de ha visszagondolok arra, amit szüleink és nagyszüleink meséltek… a háborús világban még jobban vigyáztak a fiatalokra, a gyermekekre abban az átkos Horthy-világban. Akkor, délutánonként voltak szakkörök, volt leventefoglalkozás, cserkészet, és senkit nem zavartak haza koradélután… mert akkor hozzáértő és a gyermekeket mindennél fontosabbnak tartó szakemberek voltak a tanügy élén…
Megértem a spórolás ma semmit sem érő formáit, miszerint nem szabad telefont tölteni, a tanároknak és a diákoknak nem szabad az otthonról hozott ételt a suliban mikrózniuk, az iskola villanyszámlájának a kontójára, s azt is, hogy a melegítő eszközöket és a klímák távirányítóit összeszedette a fenntartó… Mert olcsóbb egy petefészek, vagy netán vesemedence gyulladást kezelni… és a gyerekek is megszokják majd szépen lassan a 18 fokot. Megértem, csak embertelennek tartom… hogy más jelzőt ne használjak. És azt is embertelennek tartom, hogy amíg a számítógépek működhetnek, addig a gyermekek fáznak! Ha emberséges volna a világ, akkor a gépeket kapcsolná ki először…
Ócska, erkölcstelen és aljas világot élünk, és ez nem csak a háborútól van. Ilyen lett a társadalom a kapzsiságában, az irigységében… Mert ma már azt is figyeli az egyik, hogy a másik mivel fűt a másik, és hogy nincs-e az íróasztala alatt valami dugiban működtetett melegítőeszköz.
De
mi lesz a gyerekekkel? Hol töltik majd el délutántól estig az időt? Mivel
fogalakoznak majd az iskola után, és hol, milyen szennyközösségek fognak „ráindulni”
erre a helyzetre, hogy befogják a fiatalokat… akik egyedül kóvályognak az utcán
vagy lógnak ellenőrizetlenül a neten?
Most volna itt az ideje annak, hogy a társadalom a gyermekekért mindent megtegyen. Mert nem elég az, amit családtámogatásként kapnak – a családok. A családokban és a gyermekeknek a lelki közösség is kell, a szeretetre is szükségük van, és a megértésre is vágynak, mert azt manapság már otthon alig kapják meg, hiszen a szüleik is keveset kaptak belőle… És, most itt ez a háborús helyzet, amelyben senki nem gondol rájuk… a gyerekekre. Csak a megkövetelt uniós spórolásról hallunk, a kötelező hőmérsékletről, és mindenről, ami megszorítás és amiért – ha nem tartjuk be –, büntetés jár. Mert ilyenné vált az Isten nélküli világ. Ilyenné vált a lerohasztott társadalom, a lélektelenség és a sátáni kapitalizmus. Az egyetlen értéket, a gyermeket semmibe vesszük… veszik, mert nem kifizetődő törődni velük sem a jobb-, sem a baloldalon!
Most van itt az ideje, hogy minden egyház megmozduljon szendergéséből, és melegedőket alakítsanak ki az iskolából utcára kapitalizálódott gyermekeknek. Lehetőleg olyat, amelyben tanulni is tudnak. Minden áldozattal jár, mindenért, amit szeretünk, áldozatot hozunk. Csak a gyerekekért nem? Mert elfelejtettük emberek, hogy Jézus azt mondta: „Bizony mondom nektek, ha nem változtok meg, s nem lesztek olyanok, mint a gyerekek, nem mentek be a mennyek országába. (Mt. 18,3.)
Kár kereszténynek mondanunk magunkat, a keresztény értékek védelmezőiként tetszelegnünk a világ előtt, ha a saját jövőnket, a saját gyermekeinket nem becsüljük annyira, hogy ha máshonnan elvéve is, de nekik megadjunk mindent! Már csak azt várom, mikor lesz kötelező az öregotthonokat is lehűteni... Hiszen, belőlük sincs már haszon.
Újra felteszem hát a kérdést:… Mi lesz a gyermekekkel? Miért a gyermeknek kell a felnőtt és ostoba emberek miatt szenvedniük… már most is, amikor még nem lőnek?
Stoffán György