Érdekes konzekvenciákat vonhattunk le az elmúlt napokban megjelent, ma már fake newsként kezelt hír közzétételét - valójában egy homályos diplomáciai cirkuszt - követően. Manapság a megosztottság és az emberi butaságból eredő ellenkezés, a vakság és túllihegett, de kötelező „pápa-hűség” mindent rombol, ami az útjába kerül. Nem tudunk semmi pontosat, nincsenek megbízható információink. Csupán azt látjuk, hogy a kötelező tisztelet, a keresztényi szeretet és a gyűlölködés mérgező kevercse ömlött össze ebben a méltatlan, de sajnos a korábbi vatikáni megnyilvánulások ismerete alapján hihető ügyben és hírben, miszerint "Róma püspöke nem kíván találkozni a magyar állami vezetőkkel"…
Ha igaz volt a hír, amely bejárta a világsajtót és benne az egyházi médiumokat is, úgy jogos a felháborodás is, aminek minden normálisan gondolkodó magyar, keresztény ember, így a média ekként elkötelezett munkatársai is hangot adtak. Napokon keresztül semmilyen ellenkező egyházi nyilatkozatot nem olvashattunk a történtekről, csak a külföldi lapokból kapott a magyar sajtó magyarázatokat és hozzászólásokat. Nem hagyhatta ezért az ügyet szó nélkül a Sajtóklub sem, ahol Bencsik András emberi hangon, és magyar, keresztény érzelmekkel, ugyanakkor kategorikusan elmondta véleményét, mint tette a műsorvezető Bayer Zsolt is - teljes joggal. E véleményekkel egyet kellett értenünk – hangsúlyozom –, abban az esetben, ha a hír igaz. Ám, mert más hivatalos egyházi információ nem volt, tehát, ott és akkor, a hír a maga valóságában értékeltetett. Hiszen, nem lehetett elmenni szó nélkül az ellenzék már megszokott, de ebben a kérdésben a legarcátlanabb módon közreadott kormányellenes és Bergogliot dicsérő vélemény cunamija mellett sem.
Majd, egy nappal később, mintegy baloldali, liberális fake newst cáfolta meg a hírt a püspökkari titkárság, amit, ha időben megtesz, meg tudott volna tenni, az egész vihar elkerülhető lett volna. Ám, nem tudott megtenni, mert akár igaz volt a hír, akár nem, ennek az ügynek súlyos diplomáciai terhe ránehezedett az Eucharisztikus Kongresszust szervező, és arra készülő katolikus egyházra…
A titkárság bejelentése után, igazán nem keresztényi módon, gyűlölködve kezdték ki kollégáimat, kivált Bencsik Andrást, akitől egyenesen bocsánatkérést követelt egy-egy elvakult bergoglionista. Bencsik bűnéül felrótták, hogy Bergogliora azt merte mondani, hogy keresztényellenes magatartást tanúsít. E kijelentés pedig, arra ösztönözte az általam is nagyra becsült embert, hogy vádaskodva, és Bencsik keresztény voltát és hitét megkérdőjelezve támadjon… ez pedig nem méltó dolog sem a támadóra sem a megtámadottra nézvést. Ezt teszi tehát egy máig nem tiszta ügy, és a feltehetően ködösített valóság. Egymásnak esünk, egymást próbáljuk a pápa iránti vak tiszteletből, a valóságot teljesen kizárva megsemmisíteni, egymás értékeit és hitét semmibe venni… és közben Jézusra hivatkozunk.
Felteszem a kérdést: Ha egyáltalán elhittük, elképzelhetőnek tartjuk, hogy Bergoglio nem hajlandó a magyar vezetőkkel találkozni, mert a migrációs politikánk nem felel meg az ő (ezerszer bizonyított) ebbéli felfogásának, akkor kiben van, és hol van a hiba? Ha feltételezzük egy hírt olvasva, hogy a hír igaz lehet, akkor van-e alapja e feltételezésnek? Nem Bergoglio mondta-e, hogy a migráció nem veszélyezteti az európai kereszténységet? Nem Bergoglio pontifikátusa keltett teljes káoszt és ellenségeskedést, liberalizmust és Krisztus tanításaival szembe menő gondolatokat az egyházban? Nem ő hasonlította a magyar miniszterelnököt Hitlerhez, illetve a magyar közgondolkodást az 1933-as német közgondolkodáshoz? És sorolhatnám azokat a súlyos sérelmeket, amelyek a csíksomlyói látogatás alkalmával is kézzelfoghatóak voltak.
Nem tisztem Bencsik András védelme, hiszen nem szorul rá. Ám, amikor méltatlan támadás ér egy világosan és magyar keresztény emberhez méltón gondolkodó kollégát, aki meglehetősen sokat tett le a nemzet megmaradása érdekében a nemzet asztalára, akkor kötelességem szólni. És szólok a támadó érdekében is… mert ma nem Bencsik Andrásnak kell bocsánatot kérnie Bergogliotól, hanem a meggondolatlan támadónak Bencsik Andrástól…
Ma nem az a kérdés, és nem az a lényeg, hogy Bergoglio úr óhajt-e találkozni a magyar állami vezetőkkel, hanem az, hogy szeretetben és Krisztus követésében mi, magyarok egyek tudjunk maradni. Mert ez a megmaradásunkat is szolgálná. És megjegyzem: Bergoglio úr egy intézményrendszer és egy állam vezetője, csupán. Az egyház az, amit a Szentlélek irányít, és az egyház maga a hívek közössége. Pápák jönnek és pápák mennek. A keresztény magyarságnak pedig, legyen az katolikus vagy protestáns, a nemzet érdekében és nemzeti megmaradása jegyében Krisztust követve össze kell fognia. Mert lesz még olyan pápa, aki örömmel és szeretettel fordul nemzetünk felé, Mária országa felé, az ezerszáz éve Krisztust követő nép felé. Ezt a reményt pedig nem adhatjuk fel, és egy vatikáni politikus miatt nem törhetünk egymásra…
Stoffán
György